Hogyan neveljünk boldog gyereket? – Vekerdy Tamás tanácsai
Szülők lapja
A gyerekekkel való jó időtöltést nem kell napokhoz kötni – fejti ki véleményét Vekerdy Tamás pszichológus, aki a gyermek-szülő kapcsolat különféle stratégiáiról beszélt.
A gyerekekkel való jó időtöltést nem kell napokhoz kötni – fejti ki véleményét Vekerdy Tamás pszichológus, aki a gyermek-szülő kapcsolat különféle stratégiáiról beszélt.
– Milyen a boldog gyermek?
– A boldog szót nem szeretem, inkább a derűs, jókedvű kifejezéseket használnám. Az a gyerek érzi jól magát a bőrében, akit elfogadnak olyannak, amilyen ő valójában. A nevelésnek két nagy lehetősége van: legyél, aki vagy, és én ebben támogatni foglak; vagy legyél, akivé én akarlak tenni. Kérdezhetnénk, hogy de hát a gyerek valamilyen? Igen. Nem véletlen, hogy az ujjlenyomatunk is különböző, a DNS-ünkről nem is beszélve. Az a valami is különbözik, ami ezt megszabja: a hívő szerint a halhatatlan lelkünk, a nem hívő szerint az a kód, amit a természettől kapunk.
A gyerek életkoronként is változik. A kisgyereknek a legfontosabb tevékenység a szabad és nem a fejlesztő játék. Mindennap kellene mesélni neki, hogy ne a tévéből tanulja a beszédet. Emellett napi négy-öt óra futkározásra, üvöltözésre lenne szüksége még akkor is, amikor iskolába kerül.
Egy göttingeni felmérés szerint a gyerekeink katasztrofálisan keveset mozognak, nem másznak fára, nem billegnek pallón, nem ugrálnak patak felett, ezért bizonyos agyi pályák sorvadtan alakulnak ki. Rengeteg a beszédhibás, mert a beszéd is a mozgásból fejlődik. Azt a kérdést kell feltenni, hogy vajon a gyermekeink olyan körülmények között élnek-e, ami az életkorukhoz szabott. Vajon hagyjuk-e kamasz gyermekeinket ábrándozni, merengeni, heverészni. Mert a kamasz fiziológiás lustaságban szenved. Ezt régen ösztönösen tudták, ma már tudományosan is bebizonyították, mégis olyan az iskolarendszer, ami azt mondja: hozd a maximumot, ezen múlik a továbbtanulásod.
Vekerdy Tamás 2011-ben, a Beszélő március 15-ei rendezvényén
– Megismerhetik a szülők a gyermekeiket teljes mértékben?
– Igen, ha megengedik maguknak. De sokan nem teszik, mert létezik egy korlátolt elképzelésük arról, hogy milyen legyen a gyerekük. Van a világban egy megállíthatatlan trend, a topmenedzserképzést már az óvodában elkezdik. A zöld óvodában van angol oktatás, a pirosban német, a zöldben jövőre japán is indul. Lényeges kérdés, hogy van-e számítógépes szoba, járnak-e be edzők, hogy kikapkodják a délelőtti szabad játékból a gyereket, és lovaglásra, úszásra, karatéra vigyék, azaz neurotizálják.
A szorongó szülők azt gondolják, hogy a legjobbat akarják a gyereknek, holott régóta tudjuk, a zseniális topmenedzser nem abból lesz, aki már az óvodában is ezt tanulta, hanem abból, aki teljes értékű óvodás lehetett, teljes érzelmi biztonsággal, aztán lehetett teljes értékű kamasz, akit szabadon engedtek végre. Először ölelték testi-lelki értelemben, aztán végre tudták hajtani a második mozdulatot, az elengedést. Ezt is elfelejtettük, egy kutatás szerint a kamaszkor nem konfliktusos kor, ha a gyereket szabadon engedjük. „Kisfiam, amíg az én kenyeremet eszed, itthon vagy fél 9-re!” Miért lenne otthon? Pontosan tudjuk, hogy az időérzék megváltozik kamaszkorban és kezd eltolódni. Egyre később tud a gyerek elaludni, nem azért, mert rossz. Mikor ez kiderült, egyes amerikai államokban úgy döntöttek, hogy a kamaszoknak fél 10-kor fog kezdődni az iskola. Nálunk azt sem tudják az illetékesek, hogy ez történik a kamasszal. Nulladik óra van, mert nem fér be az órarendbe a sok baromság, amit a fejükre akarnak zúdítani.
– Sok szülő megijed attól, hogy a gyermeke megváltozik kamaszkorban, úgy érzi, nem is ismeri már igazán. Ezért elkezdi mindentől félteni, például a drogtól.
– A kamaszkor a második születés kora. Az aranyos, kedves szőke kislányom, aki a háromnapos erdei iskolában mindent felírt, hogy elmesélje nekem, most nem mond el semmit, a haja barna lesz, bezárkózik. Szinte úgy érzem, hogy utál engem. Német Waldorf-tanárok erre azt mondták, hogy a kamaszra ki kéne írni: „átépítés miatt átmenetileg zárva”.
A faggatott kamasz hazudik, ez a leválás része. Az tud jól leválni, akinek megadták az érzelmi biztonságot. A szülőnek pedig ki kell bírni, az egész nem tart soká. 3-8 év, aztán a gyerek visszatér hozzánk, és újra kedves lesz. Amit tehetünk a kamaszért, hogy elviseljük a jelenlétét. Aki pedig jól ült a családja által nyújtott érzelmi biztonságban, az nem lesz függő. Az lesz függő, aki óriási érzelmi nélkülözéssel érkezik a kamaszkorba, és ezt próbálja pótolni.
Magyarországon őrült hisztéria van a drog körül, amit a politikai pártok még tovább szítanak, miközben itthon az alkohol a legveszélyesebb drog. A kamaszkor a végletességek kora, és amíg a gyerek váltogat a végletek között, nincs baj. Az a normális kamaszkor, amikor úgy tűnik, mintha nem lenne normális. A baj akkor van, ha megmerevedik az egyik végletben.
– Akkor a biztonságot nyújtó jelenléten kívül nem is lehet mást csinálni?
– Mint a jó tréner, aki elkapja a tornászt, amikor zuhan. De nem fogja végig a nyújtón. A kamaszt csak kamaszkora előtt lehet „nevelni”, de akkor is inkább az őszinte együttélés a fontos.
– Most egy olyan generáció neveli a gyermekeit, amelyik még sokkal inkább szabadon volt eresztve. Ők voltak a „kulcsos gyerekek”. Mégis egyre több olyan szülő van, aki a gyermeke minden percét betáblázza, hozza-viszi az iskolából, különórákra járatja. Az USA-ban ezeket a szülőket „helikopterszülőknek” nevezik. Milyenek lesznek ezek a túlféltett gyerekek felnőttkorukban?
– Nem kell négy különóra! Az idegen nyelv fontos, a mozgás már kicsit más kérdés. Nincs ma Magyarországon játékos, szórakoztató sport, az egyesületek pedig eredményre mennek, ez a gyerek számára nagyon rossz. Kamaszkorig ilyenben nem szabadna részt venni. Nagyon sok olyan gyereket kezelünk, aki 11-12 éves korára pszichológushoz kerül, mert ő csak második vagy harmadik, pedig ugyanannyit edz, mint az első. Ezt nehéz kibírni, a versenysport pokol.
A zeneoktatás sem szabad, kötelező hozzá a szolfézs, amit a gyerekek utálnak. Azt kell átlátni a szülőnek, hogy mi az az egy-két különóra, ami megéri. Közben az egész életet kicsit le kéne lassítani, mert ez a gyerekek számára életmentő lenne. Az is katasztrófa, hogy egy 12 éves gyerek még nem tud egyedül közlekedni, harmadikos koruktól már nyugodtan járhatnak egyedül iskolába.
– Létezik olyan, hogy jó szülői stratégia?
– Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb. A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza.
Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és minden ki legyen vasalva. Nem kell vasalni, hordjanak a férfiak olyan inget, ami nem gyűrődik. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek.
Forrás: Vasárnapi Hírek
Arany János – CSALÁDI KÖR
Este van, este van: kiki nyugalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja.
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.
.
Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is — bogarászni restel —
Óvakodva lépked, hosszan elnyúlt testtel.
Meg-megáll, körülnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.
.
Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyül a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.
.
Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Õ a legnagyobb s szebb — a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja, — s reggel ünnep lészen.
Körül az apróság, vidám mese mellett
Zörgős héjú borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.
.
A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tûzkígyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.
.
Pendül a kapa most, letevé a gazda:
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényúl:
Jaj! valami ördög — vagy ha nem, hát — kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kínálják erősen káposzta-levéllel.
.
A gazda pedig mond egy szíves jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüzõ pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavú nője mosolyra deríti.
.
Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!”
Jobb izû a falat, ha mindnyájan esznek, —
Egy-egy szárnyat, combot nyújt a kicsinyeknek.
.
De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!”
Visszajő a lányka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
„Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is.”
.
Köszöni a gazda: „Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb —
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.
.
De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
Az idõsb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldus megáll a beszédben:
„Meséljen még egyet” — rimánkodik szépen.
.
„Nem mese az, gyermek”, — így feddi az apja;
Rátekint a vándor és tovább folytatja;
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle — testvérbátyát:
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.
.
Este van, este van — a tűz sem világít,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, — egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát,
S átveszi egy tücsök csöndes birodalmát.
(1851. ápr. 10.)
NEM a telefonnal, nem a tablettel vagy számítógépen: EGYÜTT A CSALÁD.
CSALÁDINET.HU CIKKEK ► GYEREKNEVELÉS ► KISGYEREKEK
A gyermeki kötődés 4 típusa – az egész életünkre hatással van, hogy kötődtünk kiskorunkban a szüleinkhez
Tóth Nikolett [cikkei] – 2024-02-28
Olyan nincs, hogy egy csecsemő ne kötődjön a gondozójához. Az azonban nem mindegy, hogy milyen minőségű ez a kötődés, hiszen ez a későbbiekben a további kapcsolataira is hatással lesz.
A kötődés 4 típusa
A korai kötődés bármilyen szülő esetében kialakul
Mivel a baba születésekor magatehetetlen, így szüksége van valakire, aki mellette van és akiben megbízhat, aki kielégíti a szükségleteit.
Szajli Claudia pszichológus azt mondja, hogy a gyerekek bármilyen szülőhöz képesek kötődni.
„A korai kötődés bármilyen szülő esetében kialakul, tehát ha például egy gyermek bántalmazó szülővel él, akkor ő azt fogja megtanulni, hogy az a szeretet és ezt viszi tovább. Ami később akár abban is megjelenthet, hogy sémaként benne él és hasonló párokat választ.”
Mary Ainswort nyomán négy kötődéstípust különböztethetünk meg.
Biztonságos kötődés
Ez a fajta kötődés akkor alakul ki, ha a gyerek az élete első időszakában egy szeretetteljes, biztonságos légkörben él, ahol megtapasztalja a szülői gondoskodást és figyelmet. Ha sír, akkor felveszik és megnyugtatják, minden jelzésére igyekszik reagálni a szülő, akiben megbízhat.
Aki ezt tapasztalhatta meg, az a felnőtt életben könnyebben bízik másokban, és hosszú, boldog, egészséges kapcsolatai lesznek. Az ilyen felnőtt magabiztos, és a kihívásoktól sem fél.
Ambivalens kötődés
Az ilyen gyerekek szülei egyszer ölelgetik, egyszer meg ellökik maguktól őket, vagyis következetlenek.
Ranschburg Jenő szerint az ilyen gyerekekből bizonytalan felnőttek válnak, akik önértékelési gondokkal küzdenek.
”Az ilyen ember felnőttkorában jobban kötődik a partneréhez, mint amennyire a partner kötődik hozzá. Mindig ő az, aki jobban szeret, megállás nélkül attól fél, hogy el fogják hagyni őt, amit általában ki is provokál, mert a mély érzései ellenére igen gyakran veszíti el ezeket az emberi kapcsolatokat.
Bizonytalan önértékelés, állandó kétségek kísérik az életét. Úgy érzi, hogy őt alulértékelik, ez az emberi kapcsolatait megrontja. Álmodik a sikereiért, de gyakran hiányzik az az energia belőle, hogy tegyen is a sikerek eléréséért. A szülőről úgy beszél egész életében, mint aki tolakodó és tisztességtelen. Rosszakat mond a szülőről akkor is, amikor már rég nem lakik velük. A visszautasítástól állandó félelem él benne, ugyanakkor folyton ki szeretne tárulkozni. Úton-útfélen is ki szeretné önteni a szívét. A szeparációtól, elhagyástól és a haláltól folyamatosan félnek és rettegnek.”
Elkerülő kötődés
Az ilyen gyerek azt tanulja meg a családban, hogy jobb, ha nem mutatja ki az érzéseit, hiszen amikor korábban kimutatta, akkor a szülő kiabált vele vagy türelmetlenné vált – ezért jobbnak látja, ha elfojtja magában az érzelmeit.
”Az ilyen emberek úgy élik le az életüket, hogy nem jó túl közel lenni másokhoz, 3 lépés távolságban kell lenni. Nem engedik meg maguknak, hogy feloldódjanak a partnerkapcsolatukban, de azt is gyűlölik, amikor a partner túl közel jön. Szeretnek egyedül dolgozni, belemenekülnek a magányos munkába. Rengeteg gyerekkori traumáról számolnak be, például fizikai bántalmazás, szülői alkoholizmus. Általában nem beszélnek saját magukról és nekik se beszéljen senki arról, hogy milyen volt az élete” – mondja a szakértő.
Dezorganizált kötődés
Azoknál a gyerekeknél alakul ki ez a fajta kötődés, akiket a szülő fizikailag vagy érzelmileg bánt vagy elhanyagol.
Szajli Claudia pszichológus a Családinetnek azt mondta, a korai kötődés nagyban meghatározza a későbbi felnőttkori kötődést, hiszen az lesz a gyermek belsővé tett működésmódja a kötődési személyek felé.
Ugyanakkor hozzáteszi, hogy tudatossággal és mentális munkával megváltoztatható, tehát egy bizonytalanul kötődő gyermekből felnőttként válhat biztonságos kötődésű pár egy kapcsolatban, ha dolgozik a saját fejlődésén.