„Vigyázz lépteidre ezen a földön: szitakötők és molyok rebbennek fel, méhek döngnek virágról virágra. Tárd szét a leveleket, és gyíkokat, békákat, pókokat és bogárkákat látsz majd az árnyékba húzódva. A felszín alatt vakond és giliszta ás. Ez egy kiegyensúlyozott földi életközösség. A rovarok és növények közössége a meghatározó. Nincs lehetőség egyes „kórokozók” elszaporodására, a gabona sértetlen marad.”
Masanobu Fukuoka
forrás: Természetes gazdálkodás
Klímanócskák motivált.
Környezettudatos húsvét! Hogyan ünnepeljük a húsvétot? 
Bár a húsvéthoz – a karácsonnyal szemben – kevésbé kötjük szorosan az ajándékozás szokását, a bolygó szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogyan ünnepeljük: sok ember apró szokása összeadódik, így a végén jelentősége lesz, hogy hogyan döntünk.
Legyen a feltámadás ünnepe, amikor jelképesen a Föld is újjászületik! 
A húsvéti nyúl minden gyerek képzeletét megmozgatja. A kisállatok nemcsak ajándékot „hoznak”, de simogatni is lehet őket – így nem csoda, hogy sok szülő kisnyúllal lepi meg a gyerekeket. De a szomorú helyzet az, hogy nagyon sokan nem akarják őket felnevelni, így sokszor az állatkertben kötnek ki. Gondold meg nagyon alaposan, hogy felelősséget tudsz-e vállalni egy állatért! 
A húsvéthoz számos szép tradíció és gasztronómiai szokás társul. Utóbbiak közül a sonka jut elsőként sokak eszébe. Gondold meg, hogy honnan vásárolsz! Ha lehet, válassz hagyományos módon, füsttel, sóval tartósított, hazai terméket, és mindenképp kerüld el a gyanúsan olcsó, messziről érkező áruházi verziókat!
Ha nekiállsz a tojásfestésnek, semmiképp se bolti, mesterséges színezéket válassz, hanem használd, amit a természet adott: a lilahagyma héját, a céklát vagy akár a lilakáposztát! 
Lehetőleg a gyerekek csokitojása se nagy legyen, hanem jó. A csokoládéra is igaz, hogy a kevesebb, de minőségi terméket érdemes választani. Ha a kakaó fair trade, az még jobb és etikusabb.
A húsvéti étkezés ne csak nehéz ételekről szóljon. Fogyassz sok friss zöldséget, és kerüld a pazarlást! 
Kerüld a műanyag dekorációt! Jópofa, színes – és az év nagy részében teljesen felesleges. Enélkül is elég sok műanyagot gyártanak, ne támogasd ezt az üzletet!
A húsvét remek alkalmat teremt a családlátogatásra, a rokoni kapcsolatok ápolására. De mielőtt útra kelsz, gondold át, hogy biztosan autóval utazol-e! Próbáld ki, milyen a vonat ablakából nézni a tájat! Útközben olvashatsz, pihenhetsz, és ami talán a legfontosabb, a döntéseddel még a bolygónak is jót teszel. 
Végül: ha teheted, ne a tévé vagy a képernyő előtt ülj, hanem tölts minél több időt a szabad levegőn. Ha hét ágra süt a Nap, akkor is, de egy kiadós séta vagy biciklizés még akkor is jól fog esni, ha kicsit hűvösebb az idő!
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk! 
Forrás Kék bolygó
Mit tettél, ember.
Az elég sem volt elég. Még több kellett, még nagyobb, még gyorsabb, még magasabb, még drágább, még szebb, még hamisabb, még több, még több, még több…
A repülőid eltakarták az egemet, a hajóid eltakarták a tengeremet, vonataid a földemet, felhőkarcolóid a hegyeimet, felhalmozott árucikkeid a tükörképedet, fesztiváljaid zajától nem hallottad a madarakat, nem hallottál engem…nem hallottad magadat.
Ember…mit tettél.
Rohantál, hogy még több országot láss. Nem volt elég egy utazás, nem volt elég száz utazás, hajszoltad a menekülést, a helykeresést, és észre sem vetted az otthont…magadban. Nem volt jó az erkély, az udvar, az erdő, a közeli domb, nem érdekelt a patakpart a házad mellett, mentél, csak mentél, mert azt hitted, menned kellett.
Ember…nem értetted.
Nem értetted, hogy miért lángol a tüdőm, hogy miért olvad a jegem, hogy miért nyelnek el városokat a rengéseim. Nem értetted, miért torpansz meg miért, miért nem jön az újabb siker, miért egyre küzdelmesebb akár csak egy lépést is tenni meg. Nem értetted, mit jelent megállni, mit jelent hátrálni, mit jelent hálát adni. Nem értetted, hogy segítséget, hogy szünetet, hogy figyelmet kérek. Nem értetted, mit jelent rajtam élned.
Ember…vedd észre!
Vedd észre végre a lényeget! Állítsd le kicsit végre az életed! Hagyd az autót, a repülőt, hagyd a bulit, a melleted ülőt, vedd észre a hangodat, a fiadat, a lányodat, vedd észre a napsütést, a szelet, a friss levegőt, az erdőt, fejed fölött a tetőt, vedd észre, hogy jól is használhatod az erőd! Vedd észre a néptelen utcákat, az üres tereket, a máskor mindig oly zsúfolt épületeket. Lásd a világodat, amit építettél! A tiéd! Csak egy kicsit túlsiettél. Halld meg a tenger imáját, a madarak lármáját, a tapsot az erkélyen, az istent a szívedben. Lásd végre a nagyobb képet, vedd észre, hogy ahogy volt, az…az nem élet. Vedd észre, hogy most a te tüdőd lángol, hogy most te vagy a jegesmedve mindentől távol, vedd észre, hogy te vagy most beteg, mert nekem gyógyulnom kell, hogy továbbvihesselek.
Kőváry Anett
Tegnapi napon a New York-i, Happy Cat Sanctuary menhelynél tűz ütött ki. Chris a vezető hősként halt meg. Többször is visszaszaladt, hogy megmentsen annyi macskát, amennyit csak tudott, amíg egyszer nem jött ki. Legalább 100 macska is meghalt a tűzben. 
„Valaha az ember része volt a természetnek és részese volt a Teremtésnek.
Értette és érezte annak minden rezdülését, együtt változott, lüktetett, lélegzett vele. Nappal a dolgát végezte, éjszaka aludt. Nyáron teremtett, gondját viselte a rá bízott növényeknek, állatoknak. Télen élvezte a teremtés gyümölcsét, a termést és pihent. Egyszóval: ÉLT.
Valaha az embert táplálta a táj. Mindig azt terített neki, amire EGÉSZségéhez szüksége volt. Amikor az epernek jött az ideje epret, amikor az almának az almát. A dédapák porán termett a búza, az ősök lelke látogatott vissza a hajnali harmatban. Csak ki kellett nyújtania a kezét a madártojásokért, halért, vadért: jó szívvel adott mindent a Teremtés.
Valaha az embert megvédte a táj. Nem kellett erődöket, limeseket építenie, elég volt ismernie és szeretnie környezetét. Elrejtette az erdő, a nádas az ellenség szeme elől, a bolygatásukra küldött nehézlovasokat elnyelte a láp. Az elrákosodott városokat tűzvésszel, betegségekkel, járványokkal szorította korlátok közé a Teremtés.
Valaha az embert gyógyította a táj. Ha egy faluban megbillent az EGÉSZség és betegség ütötte fel a fejét, a határban azonnal megjelent a gyógynövénye. Lelegelték az állatok, a csirke húsában, a tehén tejében megjelent az ellenszer, amelytől meggyógyult a közösség.
Immunrendszerként védte a betegségektől egészséges sejtjeit a Teremtés.
Valaha az embert tanította a táj. Megmutatta neki, hogy kell bánni növénnyel, állattal, földdel. A jó tanulókat bő terméssel, egészséggel jutalmazta, a rossz tanulókat éhezéssel, betegségekkel ösztökélte a tanulásra.
És volt aki megbukott, az ő génállománya nem terhelte a közösséget, nem korcsosította fajtáját, mert ez a Teremtés törvénye.
Valaha az ember egész életét a tájban élte. Sokszor még szülőfaluját sem hagyta el, mégis teljességben élt és mindent megtapasztalt.
Nem birtokolt semmit, mégis övé volt a Mindenség.
Nem volt magányos, bölcsőtől a koporsóig védte közössége, mint ahogy ő is bármikor életét adta az övéiért. Mert az élet véges, a becsület örök. Ez a Teremtés rendje.
Valaha az ember az egész életét a tájért élte. Folytatta a Teremtő munkáját, keze nyomán állatok, növények sokasága lelt otthonra, segítségével gazdagabb lett a föld.
Szent helyeket talált és hozott létre, ünnepei, szertartásai emelték a táj erejét. Megérezte élete célját és értelmét, gondolatai befogták a végtelent, megtalálta az Istent.”
Géczy Gábor 
„A föld szeretetét nem lehet megtanulni. Csak az tudja becsülni és értékelni igazán,
aki beleszületett ebbe a környezetbe, aki már gyerekkorában felismeri és meglátja
benne a szépséget, a föld adta lehetőséget és értéket.
Egy-egy frissítő nyári zápor után, ahogy a napsugár ismét előbukkan, és lágyan
végigsimít a vetéseken, a föld párába burkolózik, olyan, mint egy sokat ígérő,
mélyről jövő sóhajtás, pihennni látszik, pedig az új élet gyökerezik benne.
A réten lekaszállt zöld fű illatát, felkapja és magával hordozza a gyenge nyári
szellő, az elmúlás kopársága trónol körülötte, de ez csak múló állapot, hiszen
minden egyes fűszál a megújulás erejét hordozza magában. Elkápráztat és
megbabonáz a természet eme varázslata, és azon vesszük észre, hogy mi is,
lassan a föld igazi gyermekeivé válunk. Aki egyszer kezébe veszi a gyeplőt és
beáll a természet örökös körforgásába, nap mint nap , évszakról évszakra,
becsülettel és hűséggel végzi nehéz feladatot, végül megkapja méltó jussát,
mert, akik munkát vetnek, majd munkát aratnak. Közben a föld – a hűséges
öreg föld – elvégzi a többit. Nem tanítják ezt semmiféle iskolába, apáról fiúra
száll az örökség, és az élet az igazi tanítómester.,,
Fekete István – Gyeplő nélkül
A TEREMTETT VILÁG VÉDELME…Istennél ezzel is el kell majd számolni….a hazugsággal….amivel ártatlan életeket írtanak ki! Nyereségvágyból!
Egy borjú és egy öreg bika beszélgetése a végső napon
(Száj- és körömfájás Csallóközben, 2025, Zsigray András írása)
„– Apa… miért kell ma meghalnunk?
Az öreg bika csak hallgatott. Mély levegőt vett. A torka kiszáradt, de szeme még nedves volt.
– Az emberek nem mindig voltak ilyenek – kezdte halkan. – Valamikor régen… még vadásztak ránk. Szemtől szemben, egyenrangúan. A természet részei voltunk, mint ők. Aztán megszelídítettek minket. Háziasítottak.
– Az mit jelent?
– Azt, hogy otthont adtak nekünk. Farmokon éltünk. Napfényben. Szénaillatban. Voltak, akik a nevünket is tudták. És mikor eljött az időnk… elbúcsúztak. Volt benne tisztelet… és fájdalom is. A lelkünktől búcsúztak, nem csak a testünktől.
– És most?
Az öreg felnézett az ég helyett a tető felé. Már évek óta nem látta az eget.
– Most már alig vannak farmok. Gyárak vannak helyettük. Hatalmas, zárt istállók, ahol háromezren vagyunk egy falu határában, kétezren a másikban – és alig tudnak rólunk. Már nem látnak minket. Már nem tudják, kik vagyunk. Csak szám vagyunk nekik. Hús.
– De… miért?
– Mert sokan lettek. És a sok ember sok húst akar. Egyre többet. A mezők, ahol legeltünk, ma már takarmányt termelnek, hogy minket etessenek – hogy ők ehessenek. Bezártak minket. Gyorsabban kell nőnünk, kevesebbet mozoghatunk. Gépek mérik, mikor jön el az időnk. Gépek választanak szét minket. Számunkra az emberek Mátrix filmje valóság.
– Apa mi az Matrix?
Az öreg sóhajtott.
– Egy rendszer, ahol már nem látjuk a napot. Nem halljuk a madarakat. Nem tudunk már kérdezni. Csak vagyunk… míg el nem visznek.
– De ha hús kell nekik, akkor most miért nem gyógyítanak meg minket?
Az öreg bika lehunyta a szemét.
– Mert nem akarják. Lehetne oltani minket… lehetne gyógymód is. De ha beoltanak, akkor a testünk még sokáig mutathatja a betegséget. Akkor már nem lehet minket eladni külföldre. És ha nem tudnak eladni… nincs pénz.
– Tehát… a pénz miatt?
– Részben. Először is gazdasági érdek. Világgazdasági. Másrészt inkább biztosra mennek, mert félnek, hogy ha bennünket életben hagynak, valahol máshol emberek éheznek majd emiatt. Ezért döntenek úgy, hogy egyszerre véget vetnek mindennek.
A borjú sokáig hallgatott. Aztán halkan kérdezte:
– Apa… minden ember ilyen?
Az öreg megremegett egy pillanatra. De nem a félelemtől.
– Nem. Vannak akik éreznek. Vannak akik látnak minket, még ha sosem találkoztak is velünk. Akik nem bírják tovább elviselni ezt a rendszert. Ők… vegánnak hívják magukat. Azért lettek azok, mert már nem akarják, hogy fájjon nekünk. Ők már felébredtek a Mátrixból.
A borjú lehajtotta a fejét.
– Akkor van remény apa?
Az öreg bika szemében fény gyúlt. A legvégső pillanatok egyikében.
– Mindig van remény, fiam. Mert minden tudat, ami felébred, egy új világ kezdete.”
—
A fotót AI generálta.
Nem azért, mert ne lehetne hozzájutni felvételekhez ezeknek a szerencsétlen teremtéseknek a megöléséről és elföldeléséről.
Azért, hogy a sokkoló valóság helyett, inkább elgondolkoztasson, hogy történelmi szinten mennyit ártottunk önmagunknak, a környezetnek és nyilvánvalóan az állatoknak az ipari haszonállat-tenyésztés óta!
A haszonállatnak bélyegezetteken túl, a vadon élőknek is. Utóbbiakat megfosztjuk természetes élőhelyüktől, hogy helyet adjunk a takarmánynövényföldeknek, a haszonállatok takarmányozása céljából.
Tudtad? Tehetünk sokkal többet, mint hogy csak sajnáljuk őket.
Ha már nem akarjuk többé megenni őket, fokozatosan abbamarad a szaporításuk és levágásuk. Az ördögi kört a pénztárcánkkal tudjuk megszakítani (vagy fenntartani).
A Szaharán túlról érkezett hazánkba az Év madara
2025.03.24.STÉGER DÁVID
Hosszú út után tértek vissza Magyarországra fokozottan védett récéink.
Március 10-én megérkeztek a böjti récék első, átvonuló példányai a Kardoskúti Fehértóhoz. A Körös-Maros Nemzeti Park beszámolója szerint számuk március 17-re már az ötvenet is meghaladta.
A böjti réce (Spatula querquedula) apró termetű, hazánkban viszonylag gyakori madár. Magyarországi költőállományát 500-700 párra becsülik, ez azonban a vizes élőhelyek eltűnése miatt csökkenő tendenciát mutat. Éppen ezért fokozottan védett fajjá nyilvánították, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület pedig 2025-ben az Év madarává választotta. Ezzel nemcsak a fajra, hanem a vizes élőhelyek védelmére is rá kívánták irányítani a figyelmet.
A récefajok többségével ellentétben a böjti réce messzire vándorol, átrepüli a Szaharát.
Azon túlról érkeztek most vissza hozzánk az első példányok, érthető módon kicsit később, mint a többi récefaj egyedei.
A böjti réce döntően a víz felszínéről táplálkozik, időnként pedig tótágast állva – azaz fejét a víz alá nyomva, fenekét felemelve – keres táplálékot. Növényi részeket, magvakat, gerincteleneket egyaránt fogyaszt. A sekély tocsogókat, pusztai elöntéseket, mocsarakat, mocsárréteket részesíti előnyben, a mély vizeket nem szereti.
Rendszerint március legelején érkezik meg hozzánk, idén azonban kicsit később, március 10-én tűntek fel az első példányok a Dél-Alföldön. A kardoskúti Fehér-tónál ekkor még csak három gácsér és egy tojó bukkant fel, egy hét elteltével viszont már több, mint 50 példány tartózkodott itt. Az utóbbi napok esőzéseinek köszönhetően a Fehér-tó térségében most ideálisak számukra a feltételek, a meder vízborítása elérte a 90 százalékot.
A korábbi években általában 70 példány körül alakult az átvonuló böjti récék száma, így valószínűleg az elkövetkező napokban még újabb egyedek is érkeznek majd.
Fekete István:
Kopár és erdő
Pusztai tájon szomjas a föld,
Égő homok közt cserepes út,
Tengődő fű és halott bokor,
Szomjas vándor és kiapadt kút.
Nincsen itt élet, veszett az út.
Halott ország ez éjjel-nappal,
Erdőtlen, tikkadt, kopár határ,
Tavasza meddő, ősze sivár,
Fulladt csendjében hallgat a nyár,
Halott ég alatt halott határ.
II.
Párás domboldal, távoli vágy,
Csobogó patak, andalgó út,
Virág, szerelem, dal, szabadság.
Hegyen és völgyön zöld erdő zúg,
Hegyen és völgyön zöld erdő búg.
Titkos, mély völgyén dús forrás buggyan,
Tavasza illat és ősze mámor,
Telében munka, öröm és álom,
Nyarában szabad ember a vándor,
Erdő az otthon, erdő a sátor.
Zöld Követ Egyesület
Ma emberek milliói lekapcsolják a világítást egy órára – és bár elsőre talán apróságnak tűnik, ennek az egyszerű gesztusnak hatalmas ereje van. A Föld órája egy globális üzenet, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy bolygónk erőforrásai végesek, és ha most nem cselekszünk, akkor a jövő generációinak súlyos árat kell fizetniük
Amikor este lekapcsolod a fényeket, gondolj arra, hogyan tarthatnád életben ezt a szellemiséget egész évben.
A változás mindannyiunktól függ…
Március 22. a Víz Világnapja
Tanuld meg a víztől követni utadat,
Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.
Tanulj az árnyéktól őrködni éberen,
Tanulj a sziklától megállni helyeden.
Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér,
Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:
Hogyan kell életed leélni csendesen.
Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred:
Hogy kell szépen élni és szépen halni meg.
Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.
Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.
Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,
Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd.
Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj.
Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj.
Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja,
Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya.
Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,
Tanulj kismadártól: szabadon repülgess.
Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő,
Mindentől tanuljál, mert minden veszendő.
Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen,
Tanítson, mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!
Ősi norvég vers
Március 
-e az Erdő Nemzetközi Napja. 
Tudtátok
A fák árnyalásukkal és párologtatásukkal is hatnak a környezetükre. Egyetlen középkorú fa például 
–
köbméter vizet párologtat el, vagyis juttat a környezetébe a tavasztól őszig tartó időszakban.
A lombos erdők ezért nyáron hatékonyan csökkentik a hőmérsékletet, ami különösen városi környezetben fontos: a növényekből származó párás, ezért nehezebb levegő ugyanis folyamatosan cserélődik a felmelegedett légrétegekkel, és így szelet eredményez. 
Ez a szél ráadásul nemcsak hűt, hanem szellőztet is: megtisztít a portól és egyéb szennyeződésektől. #oee #erdo #erdesz #jovo #klimavaltozas #arnyek #erdoknemzetkozinapja
A fecskék visszatértek. Nagyjából 20 grammot nyomnak, de több mint 5000 km-t repültek. Átkeltek a Szaharán,és úgy repültek át a Földközi-tengeren, hogy még pihenni sem tudtak. Viharokkal harcoltak. Valami különlegeset csináltak. És mindezt azért, hogy a házunk sarkában, tető alatt szaporodjanak. Egyetlenegy közülük naponta akár 850 legyet és szúnyogot is fogyaszthat. Ha olyan szerencsénk lenne, hogy környezetünkben vendégül láthatnánk egy fecskepár fészkét, a pár naponta körülbelül 1,700 legyet és szúnyogot tudna kiiktatni. Nincs ennél hatékonyabb rovarirtó szer. Éreztessük velük, hogy üdvözöljük őket hazánkban,mert minket választottak.
Orosházán landolt az első gólya, amely visszatért hazánkba.
MA VAN A VADON ÉLŐ ÁLLATOK VILÁGNAPJA
Ezen nap alkalmából hoztam Nektek egy szépséges válogatást bolygónk egyedülálló élővilágáról. A fotókat az elmúlt 12 év Apsara kalandjain készítettünk Afrika, Észak és Dél- Amerika, Ázsia országaiban valamint Ausztráliában.
Imádjuk a természetet minden egyes szereplőjével együtt. A természet egyensúlya rendkívül törékeny, óvjuk és vigyázzuk csodás bolygónkat, hogy a sokszínű élővilág fennmaradjon az utánunk érkező nemzedékeknek is.
Elmélkedések a Remény évének nagyböjtjén 
Hamvazószerda
————————
A 2025. év különleges kegyelmeket hordoz Isten népe és a teremtett világ védelmére elkötelezettek számára.
Az idei szentévben a remény isteni erénye és ajándéka kerül figyelmünk középpontjába, magunkat a „remény zarándokainak” felismerve járhatjuk utunkat – a nagyböjt és a húsvéti ünnepek idején is.
800. évfordulóját ünnepeljük Assisi Szent Ferenc csodálatos költeménye, a Naphimnusz megszületésének, melyben az Úristen által teremtett világ ajándékait tárja elénk.
Ferenc pápa 10 évvel ezelőtt tette meg sürgető felhívását „közös otthonunk gondozására”
a Laudato Si enciklika kiadásával „minden jóakaratú ember számára”.
Nagyböjti elmélkedéseink ezekből az ünnepi alkalmakból is forrásoznak; a könyörgéseket a magyar bencés kongregáció zsolozsmáskönyvéből válogattuk.
„Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja” – írja Szent Pál apostol a korintusi híveknek (2Kor 6,2) és nekünk, a nagyböjti szent időszakba most belépőknek.
„Térjetek hozzám teljes szívetekből,
térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez
mert jóságos Ő és irgalmas,
türelmes és nagyirgalmú és szánakozik a bajok felett”
„Fújátok meg a harsonát Sionban,
hirdessetek szent böjtöt
rendeljetek el ünnepet
gyűjtsétek össze a népet
szenteljétek meg a gyülekezetet” (Joel 2,12-13, 15-16)
Együtt összegyülekezve tekintsünk végig a következő hetekben a küldetésünkön, amit az Úristen a teremtésben az emberre, az emberiségre bízott:
„emlékezzünk, hogy a világ kertjét művelni és őrizni kaptunk meghívást” (LS, 67.)
Mit tegyünk hát, testvérek? (ApCsel 2,37) – tették fel a kérdést az apostoloknak azok, akik Krisztus követésére szerettek volna vállalkozni az Egyházban.
„Tartsatok bűnbánatot!” mondta Péter apostol.
„Törd meg az éhezőnek kenyeredet és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba.
Ruházd fel a mezítelent és ne fordulj el embertársad elől – akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal és igazságod előtted halad” (Iz 58,7-8)
Mindenható, örök Isten, tekints reánk irgalmasan, mert gyöngék vagyunk. Nyújtsd felénk védelmező jobbodat, és oltalmazz minket.
Ima a természetben – amikor Isten a teremtett világon keresztül szól
Vannak pillanatok, amikor nem kellenek szavak. Egy erdő mélyén sétálva, a madarak énekét hallgatva vagy egy folyó partján üldögélve érezhetjük Isten közelségét. A természet nem csupán a világ szépsége, hanem egy csendes imádság, amely összeköt minket a Teremtővel.
Az ima nem mindig térdre boruló, hangosan kimondott kérés. Néha egy mély lélegzetvétel a hegytetőn, egy könnycsepp a naplemente fényében vagy egy sóhaj a csillagos ég alatt. Isten ott van a fák zöldellő lombjában, a szél suttogásában, a hullámok ritmusában. Ha figyelünk, talán rájövünk, hogy a természet is imádkozik velünk.
Amikor kint vagy a szabadban, állj meg egy pillanatra. Hagyd, hogy a természet csendje elmélyítse a lelked imáját. Talán nem is kell semmit mondanod. Csak légy jelen, és engedd, hogy a Teremtő beszéljen hozzád a világ szépségén keresztül.(Közeledjetek Istenhez-és közeledni fog hozzátok)
„Testünk a kert, akaratunk a kertész.”
William Shakespeare
Mértékletesen, böjttel a teremtett világért
Cikkek, hírek / Mértékletesen, böjttel a teremtett világért
Az ökológiai válság erősödésével egyre többször találkozunk az önkéntes egyszerűség, a minimalizmus kifejezésekkel vagy olyan személyekkel, akik ezt az életmódot élik. Ők azok, akik megfogadták és gyakorlatba is átültetik azt, hogy a kevesebb néha több.
A Földünk, teremtett világunk erőforrásait túlhasználó, túlfogyasztó gazdaság által okozott károk egyre nyilvánvalóbbak, a társadalmi igazságtalanságok terén is. Ezt a fajta túlfogyasztó gazdaságot egyéni szinten csak azzal tudjuk lassítani, ha jóval szerényebb, a valódi szükségletekre fókuszáló, túlzó igényeket visszametsző életet élünk.
Forrás: freepik.com
Mi az önkéntes egyszerűség?
Lemondás valami olyasmiről, amit egyébként megtehetnénk – de nem önmagáért a lemondásért, hanem valami nagyobb jó kedvéért. Például lemondás az autózás kényelméről annak érdekében, hogy jobb levegőt szívhassunk.
Ez a jelenség katolikusként nem idegen számunkra. A keresztény vallás a kezdetektől ismeri és meg is kívánja követőitől a böjtölést, vagy ha úgy tetszik, az önkéntes egyszerűséget, az önmegtartóztatást.
A Katolikus Lexikon szerint a böjt nem más, mint a mértékletesség erényének cselekedete: tágabb értelemben minden erkölcsi meggondolásból fakadó önmegtagadás, főként az érzéki élvezetektől való tartózkodás; szoros értelemben az önfenntartási ösztön megfékezése az evésben és ivásban.
A mértékletességre pedig igencsak nagy szükség van most, hiszen „tudjuk jól, hogy nem lehet fenntartani a legfejlettebb országok és a leggazdagabb társadalmi rétegek mostani fogyasztási szintjét, ahol a fogyasztás és a pazarlás szokása példátlan méreteket öltött. Már túlléptük a bolygó kizsákmányolásának maximális határát anélkül, hogy megoldottuk volna a szegénység problémáját” (Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikája, 27).
Ráadásul hitünk nemcsak megköveteli a mértékletességet, de Jézus Krisztus saját életével igen jó példával jár előttünk a nagyobb jó érdekében tanúsított önmegtagadásban: életét adta a mi üdvösségünkért.
Mértékletesebb életmódunkkal, fogyasztásunk visszafogásával rengeteget tehetünk az Isten által oly tökéletesre alkotott bolygó erőforrásainak megőrzéséért.
Forrás: pexels.com
Tartsunk mértékletességet! Hogyan, miben?
És hogyan, miben mutathatunk mértékletességet a böjti időszakban, a klasszikus hústilalom és az évi két napi szigorú böjtön túl?
1. Nos, kezdjük rögtön az étkezéssel, hiszen e téren is számos lehetőségünk akad:
Akinek az egészsége megengedi –, vállaljon az étkezésében valamivel többet a kötelezően előírt böjtnél (hús elhagyása akár a teljes böjti időszakban, időszakos léböjt vagy étkezésmegvonás). Fontos azonban figyelembe venni, hogy ezek a szigorúbb böjtölési formák komoly odafigyeléssel és felelősséggel végezhetők csak! Csak akkor gyakoroljuk ezeket, ha külső és belső lehetőségeink adottak rá.
Amit megeszünk, az viszont lehetőleg idénynek megfelelő és helyi étel legyen, meglepő gazdaságát ismerhetjük meg ebben az időszakban a télvégi élelmiszereknek, hagyományos recepteknek. Savanyú káposzta, gyökérzöldségek (kerekrépa, feketeretek, édesburgonya), ásványi anyagokkal teli aszalványok, otthon előállítható csírák végtelen sokszínűsége – nem is olyan rossz a paletta!
Forrás: pexels.com
2. Mértékletességet tanúsíthatunk az élelmiszerhulladék terén is:
„Ételt kidobni olyan, mintha a szegények asztaláról lopnánk” – mondja Ferenc pápa. Mérjük le egy héten keresztül, mennyi étel landol nálunk a kukában! Legyünk őszinték magunkhoz, ne szépítsük a valóságot! Utána pedig próbáljuk ezt a mennyiséget nagyböjtben radikálisan csökkenteni, vagy akár le is nullázni! Ne vegyünk addig új ételt, amíg az előző el nem fogyott! Alakítsuk át, ha eredeti állapotában már unjuk! És – nagyon fontos! – annyit vegyünk, amennyit megeszünk. Ne többet!
3. Persze nemcsak az étkezésben tarthatunk önmérsékletet. Mobilitási vágyainkat is megzabolázhatjuk.
Ebben a szent negyven napban – ha egészségi állapotunk, életkorunk, körülményeink megengedik, és csak kényelmünket kell feláldozni – pihentessük kicsit az autót, és rövidebb, 1-2 km-es távolságon belül sétálva, kerékpárral, hosszabb út esetén közösségi közlekedéssel érjük el úticélunkat! Hétköznap templomba vagy a vasárnapi szentmisére gyalog menjünk legalább a nagyböjti időben!
Forrás: freepik.com
Igyekezzünk ellenállni a távoli tájak csábításának is! Hiszen tudjuk, hogy a valódi élményekhez nem új tájakra, hanem új szemléletre van szükség.
Nyitott szemmel és szívvel járva a világ minden apró sarkában, jelenségében csodákat találunk.
4. Áramfogyasztásunk csökkentésével is próbálkozhatunk.
A klasszikus „ökotippeken” (lámpa lekapcsolása, elektromos készülékek éjszakai áramtalanítása stb.) túl is számtalan lehetőségünk van. Zuhanyozzunk hideg vízben – miért is ne? Keringésünknek biztosan jót tesz, és vizet is, áramot is jócskán spórolunk vele. Próbáljunk ki egy „sötét” estét, amikor csak egy-egy lámpa ég a lakásban, esetleg gyertyával világítunk. Áram híján kütyüzés helyett beszélgetéssel, énekléssel üthetjük el az időt, imádkozhatunk, elmélkedhetünk. Egy ilyen sötét este gyerekek számára izgalmasabb kaland lehet, mint sok mesterséges játszóház.
5. A fogyasztásban való mértékletesség egyben teret ad a lelki élményeknek.
Törekedjünk arra, hogy ebben a nagyböjtben minél teljesebben éljük meg a teremtett világba való beágyazottságunkat, vele való egységünket. Ennek remek módja a természetben végzett szemlélődés.
Ha tehetjük, minden nap szakítsunk rá időt, imádkozzunk szabad téren!
6. Teremtésvédelmi keresztúton is részt vehetünk, vagy magunk is szervezhetünk a közösségünk számára.
A neten böngészve magyar nyelven is több remek anyagot, kész szöveget találhatunk, így nem kell az esemény megszervezése mellett/előtt egyben teológiából és ökológiából is doktorálnunk. A természetben végzett keresztút egyben gyönyörű közösségi program is.
Pár tipp teremtésvédelmi keresztúthoz:
- Teremtésvédelmi keresztút
- A teremtett világ keresztútja Jézussal
- Ifjúsági teremtésvédelmi keresztút
- A keresztút állomásai a Laudato Si’ szellemében
7. Talán nem gondolnánk, de lelkitükörből is létezik már a teremtésvédelemre koncentráló: a fogyasztói lelkitükör.
Ez a lelkitükör a fogyasztói életmódunkból fakadó bűnök átgondolására fókuszál. Korunkban megszoktuk ugyan, hogy különválasszuk azt, amiben hiszünk, és azt, ahogyan élünk, holott a kettő elválaszthatatlan.
A mindennapi rutinjaink, életvitelünk elválaszthatatlan az istenkapcsolatunktól.
Erre figyelmeztet minket Ferenc pápa is „Áldott légy” (Laudato si’) kezdetű enciklikájában: „Annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választható feladat, és nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja.” (LS 217).
Mi hol tartunk a megtérés eme dimenziójának kibontásában? Miben kell még változtatnunk életmódunkon, hogy összhangba kerüljön az isteni törvényekkel és Jézus tanításával? Ennek átelmélkedésében segít a fogyasztói lelkitükör, amit szintén megtalálhatunk a világhálón.
8. Filmekből is szerezhetünk inspirációt:
Nézzük meg – lehetőleg közösségünkkel együtt – a Szentatya részvételével készült, „A levél” című filmet. Ez az alkotás négy életút apropóján, gyönyörű látvánnyal fűszerezve mutatja be a katolikus egyház teremtésvédelemre vonatkozó társadalmi tanítását. Részleteket és regisztrációs linket ezen az oldalon találunk.
Számtalan módon követhetjük tehát Krisztust az önmegtagadásban, önmegtartóztatásban a nagyböjti időben.
Mértékletességünkre a napjaink polikrízisei között nemcsak a saját lelkünk, de a teremtett világ megőrzése érdekében is nagy szükség van.
Ne habozzunk tehát a keskenyebb utat választani, hogy mi is átélhessük a felismerést:
„A szabadon és tudatosan megélt mértéktartás felszabadító. Ez nem kevesebb élet, nem gyengébb izzás, épp ellenkezőleg. Valójában azok élveznek és élnek meg jobban minden pillanatot, akik felhagytak azzal, hogy innen-onnan csipegessenek, hogy mindig olyasmit keressenek, amijük nincs. (…) Lehetséges az, hogy kevésre legyen szükségünk és nagyon éljünk, főképp akkor, ha képesek vagyunk megtanulni, hogy más dolgokban leljük örömünket; ha megelégedést találunk a testvéreinkkel való találkozásokban, a szolgálatban, karizmáink kibontakoztatásában, a zenében és a művészetben, a természettel való kapcsolatban, az imádságban.
A boldogság megkívánja, hogy korlátozni tudjuk bizonyos igényeinket, melyek elkábítanak minket, és így készek legyünk az élet kínálta sokféle lehetőség megragadására.”
(Laudato si’ 223.)
Mértéktartó, élményekkel teli nagyböjtöt kívánunk minden kedves Testvérnek!
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Otthon fa
Végtelenből születtem ,hogy erős tàmaszotok legyek .
Oszlopos harcoskènt földbe gyökereztem,
hogy Ti belőlem lélegezzetek.
Látunk -hallunk benneteket ,érzünk titeteket.
Világítótoronykènt vagyunk menedéketek.
Van ahol itt a Földön, szerettel magjainkat elvetettétek.
Nap sugarai alatt esőtáncot járva erdőink gyógyításáért esedeztetek.
Imáiban az ember szárnyakat kap,
Angyali szívetek tudja, meghallgat a Nap.
S ha már keresi–kutatja lelketek ,mit érzünk.
Újjászülethet lényetek azon a helyen, hol mi élünk.
Testvérekre lelsz,társakat köztünk felismersz.
Mert belőlünk indult az élet, amire lélegzettel felelsz.
Minden lèny a földön erejét érzi köztünk.
Táncolva- dalolva ,nevetve érintitek a kérgünk.
Olykor a szó s a mosoly ajkadon egyetlen érintkezéstől elakad –
Józan ésszel felfognod nem kell , csak ölelj át ! Ismerj meg Te magad!
Álmodó Indiàn
a Vadvilág Világnapján! 
2013. március 3-án, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) elfogadásának 40. évfordulóján az ENSZ Közgyűlése azt a döntést hozta, hogy új jeles világnappal egészíti ki a természetvédelem kalendáriumát. A Vadvilág Világnapja azóta is piros betűvel szerepel minden természetbarát naptárában, hiszen célja, hogy felhívja a figyelmet a vadon élő növény- és állatvilág sokszínűségére, a természeti értékek gazdasági, tudományos, etikai és esztétikai értékeire, valamint ebből fakadóan fokozott védelmének fontosságára. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) fenyegetett állat- és növényfajokat tartalmazó Vörös Listáján jelenleg 8400 faj minősül súlyosan veszélyeztetettnek, míg további csaknem 30.000 esik a veszélyeztetett vagy sebezhető kategóriák valamelyikébe elsősorban az emberi tevékenység miatti élőhelypusztulás, az invazív fajok megjelenése és az illegális kereskedelem következtében.
A 200 állatfaj mintegy 900 egyedének, továbbá 650 hazai és egzotikus növénytaxonnak otthont adó állatkertünk e jeles nap alkalmából tematikus programokkal vár majd Benneteket jövő csütörtökön. 10:00-tól 12:00-ig a TapiZOO elnevezésű játékos ismeretterjesztő foglalkozás keretében testközelből is megismerkedhettek a néhai lakók reliktumaival a Gibbonházban, 14:00-tól pedig a részvételünkkel zajló csaknem 30 európai fajmegőrzési tenyészprogramot, többek között a fehérkezű gibbonok, vörös pandák, recés zsiráfok és kardszarvú antilopok megmentéséért folyó szakmai munkát mutatjuk be a főbejárattól induló szakvezetésünkön.
Állatkerti belépővel valamennyi programelem díjmentes.
Kövess minket az Instagramon is:
és iratkozz fel a YouTube-csatornánkra:
www.youtube.com/zoodebrecen1958
Teremtésvédelmi kalendárium – Hálaima
NÉZŐPONT – 2025. február 28., péntek | 16:001
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Kezdjünk el hálásak lenni a körülöttünk lévő világért! – erre hív a tavaszt megelőlegezve szerzőnk.
Isten szándéka, hogy minden gyermeke „bővelkedjen kenyérben”, és ehhez egy csodálatosan gazdag otthont, egy virágzó kertet ajándékozott nekünk. Modern, rohanó világunkban azonban a leglényegesebb dolgokról általában megfeledkezünk. A tudományos-technikai forradalom segítségével egy olyan művi világot építettünk magunk köré, amelyben élve könnyű elhinni, hogy mindent mi hozunk létre, mindent mi biztosítunk magunknak, és megfeledkezni arról, hogy földi életünk valójában minden hókuszpókusz ellenére ma is száz százalékban a természet szolgáltatásaitól, vagyis Isten ajándékaitól függ.
Ha elkezdjük felgombolyítani a szálakat, miért is élhetünk egyáltalán, mi minden biztosítja nap mint nap a mi közreműködésünk nélkül az életünk fenntartását, egész nap hálát adhatunk, akkor sem érünk a végére. De legalább kezdjük el!
„Ha tudatosan számontartod a jó dolgokat az életedben, az olyan, mintha kis palántákat nevelgetnél a szívedben.” (Jon Kabat-Zinn amerikai orvos)
Uram!
Köszönöm a napfényt, amely áldással árasztja el a Földet, energiájával fenntart minden életet. Köszönöm, hogy tavaszi sugarainak meleg simogatása felpezsdíti a keringést a fákban, rügyek fakadnak az ágakon, ébredezik a természet.
Hálás vagyok, hogy nap mint nap újabb és újabb hóvirág, tőzike, sáfrány, megannyi üde tavaszi virág dugja ki fejecskéjét a földből, ahol hagymaként átaludta a telet. Gyönyörködöm a virágokban, ahogyan napról napra, hónapról hónapra varázslatos pompába öltöztetik és a színek ezernyi árnyalatával festik meg a tájat.
Köszönöm a rengeteg gyógyhatású és a számtalan tápláló termést hozó növényt, amelyeket bő kézzel ültettél szerte a természetbe.
Hálás vagyok a méhekért, pillangókért, minden beporzóért, hogy segítik a növényeket a megújulásban, biztosítva, hogy mindig terített asztal legyen a világ.
Hálás vagyok a talaj minden négyzetcentiméterében nyüzsgő, láthatatlanul szorgoskodó gilisztákért, százlábúakért, ászkarákokért, gombákért és a baktériumok tömegéért, hogy eltakarítják és táplálékká alakítják a szerves hulladékot, így veszik ki részüket az élet körforgásából.
Köszönöm az égből hulló áldást, amely megitatja a növényeket, hogy aztán vegykonyhájukban táplálékká alakítsák az éltető nedűt, és köszönöm a megannyi gyönyörű formát, amelyet a víz hozott létre a természetben hosszú útja során óceántól óceánig.
Hálás vagyok, hogy hamarosan újra hallhatom a hűségesen visszatérő gólyák kelepelését és a fecskék csivitelését. Várom azokat a pillanatokat, amikor egy-egy napfürdőző gyík újra felbukkan, madárdal tölti be a levegőt, vagy éppen egy süni szuszogásával csatlakozik a tavaszi kórushoz.
Köszönöm a szemeimet és minden érzékszervemet, amelyekkel ezt a sok szépséget befogadhatom.
Köszönöm, hogy az életnek olyan fantasztikus hálóját szőtted a Földre a biodiverzitás, a fajok sokfélesége által, amely mindannyiunkat megtart, ha megbecsüljük. Köszönöm, hogy ebben az élő szőttesben milliónyi bölcs szabályozó mechanizmus biztosítja az életünkhöz szükséges feltételeket. Segíts megértenünk, hogy mindez a gondviselésed megnyilvánulása, a mi védőhálónk, egy elsődleges mátrix, amelybe létünk mélyen beágyazódik. Amikor szétszaggatjuk ezt a megtartó hálót, tékozló fiúként páratlan ajándékaidat herdáljuk el. Ajándékaidat, amelyek nem felesleges csecsebecsék, nem is pusztán gyönyörű díszletek, hanem az áldásokban bővelkedő élet alappillérei.
Hálás vagyok minden lélegzetért, amellyel kapcsolódunk a világhoz, és segíts, hogy a légzésünk minden percben emlékeztessen erre az éltető kapcsolatra.
Hálás vagyok az ásványokért, amelyek mindannyiunk testében és a Föld kőzetburkában egyaránt megtalálhatók, és emlékeztetnek rá, hogy porból lettünk és porrá leszünk.
Hálás vagyok a testemmel szimbiózisban élő számtalan mikroorganizmusért, hogy ők is rávilágítanak: senki nem élhet meg önmagában, az egész teremtés együttműködésen és kölcsönös függésen alapul. Kérlek, segíts felébrednünk az elkülönültség rémálmából, hogy egész lényünkkel újra átélhessük, amit Ferenc pápa így fogalmaz meg: „Mivel ugyanaz az Atya teremtett bennünket, láthatatlan kötelékek kapcsolnak össze a Világegyetem összes létezőjével, egyfajta világcsaládot alkotunk.” Segíts megértenünk, hogy ahogyan ennek a nagycsaládnak bármely tagjával bánunk, legyen az a talaj, a víz, a levegő, a növények, az állatok vagy a felebarátaink, azt előbb-utóbb visszakapjuk.
Köszönöm, hogy Jézus Krisztus testében megdicsőült az anyagi világ, és ezzel arra is felhívtad a figyelmünket, hogy az egész teremtésre, és benne a saját testünkre is mint a Te templomodra tekintsünk.
Köszönöm testem minden sejtjének, hogy ma is dolgoznak értem fáradhatatlanul, hogy minden egyes sejtemben úgy megy végbe másodpercenként több ezer biokémiai reakció, hogy azt Te irányítod, nekem nincs rá gondom.
Végül köszönöm, Uram, hogy az általad alkotott világ minden részletében jelen vagy a harmatcsepptől a monumentális hegyekig. Hálás vagyok, hogy a teremtésben minden visszatükrözi a Te jóságodat, kreativitásodat és szentségedet.
„A világ szépsége nem más, mint az anyagon keresztül gyengéden ránk mosolygó Krisztus.” (Simone Weil)
Vegyük észre, hogy ha megfeledkezünk Isten ajándékairól, ha nem törődünk velük, apadni kezdenek.
„A hálátlan ember nincs benne a kegyelemben, a hálátlan szív nem élvezheti Isten kegyelmét.” (Derek Prince evangelizátor)
Ellenben ha hálával gondjukat viseljük, sokasodnak.
„A hála az a mag, amelyből kikel a bőség.” (Robin Wall Kimmerer botanikus)
Hálával merüljünk hát el a sok szólamú tájban, földi életünk hordozójában, nézzük az ég madarait és a mező liliomait, mélyen szívjuk magunkba a fák oxigént árasztó leheletét, borzongjunk bele, milyen hihetetlenül parányiak vagyunk, majd táguljunk bele a mindenségbe, és járjon át bennünket Pál apostol igaza: „Őbenne élünk, mozgunk, és vagyunk.” (ApCsel 17,28)
Éljük át, tudatosítsuk napról napra, hogy milyen áldottak vagyunk!
Szerző: Jaczenkó Edit
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
A tavasz első virágai
