Április

Vasárnapokon és ünnepnapokon az alábbi időpontokban lesznek

a Szentmisék:

Szentmisék időpontja: a Plébániatemplomban:

hétfő-szombat: 18 óra

Húsvét 4.vasárnapja : A Jó Pásztor Vasárnapja : reggel 8 óra, Szentmise– Búzaszentelés

A jó pásztor.

10¹„Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. ²Aki a kapun megy be, az a juhok pásztora. ³Az őr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. ⁴Amikor mindegyiket kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját. ⁵Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek nem ismerik a hangját.” ⁶Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani. ⁷Jézus folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok a juhok számára a kapu. ⁸Azok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. ⁹Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. ¹⁰A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. ¹¹Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. ¹²A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. ¹³A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. ¹⁴Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, ¹⁵mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. ¹⁶De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor. ¹⁷Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. ¹⁸Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától.” ¹⁹E beszéd miatt ismét szakadás támadt a zsidók között. ²⁰Sokan közülük azt mondták: „Ördög szállta meg és megháborodott. Minek hallgatják?” ²¹Mások így vélekedtek: „Ez nem megszállottnak a beszéde. Vagy vissza tudja adni az ördög a vaknak a szeme világát?”

a Ráckerti templomban :

kedd, péntek: 17 óra: Mise

Húsvát 4. vasárnapja: A Jó Pásztor Vasárnapja: délelőtt 10 óra: Szentmise,

Búzaszentelés

a vetések megáldásának szertartása, amelyet a katolikus egyház Szent Márk napján, április 25-én végzett. A búzaszentelés a római ambarvaliákban gyökerezik. E napon tartották a könyörgő körmenetet, amely a Via Flaminiáról indult Robigus berkéhez (robigo = ’gabonarozsda’), ahol tömjént, bort, kutya és birka beleit áldozták fel Robigusnak. Ezt a körmenetet Nagy Konstantin óta a keresztények is megtartották, majd hozzá kapcsolódott a vetések megszentelésének szertartása, amelynek 9. sz.-i formulái Franciao.-ból, a 11. sz.-iak pedig Németo.-ból ismertek. A néphit, mint minden más szentelménynek, a megszentelt búzaszálaknak is különös erőt tulajdonított. Győr megyében 1758-ban azt a beteget, akinek a tagjai összezsugorodtak, a templomból szerzett Márk-napi koszorúval füstölték. Ugyanis szokásban volt, hogy búzaszenteléskor a templomi zászlókra és a körmeneti keresztre búzakoszorút kötöttek. Tolnában a megszentelt és hazavitt búzaszálakat az állatoknak adták, hogy ne dögöljenek. Pereszlényben, ahol a pap megfordult, amikor a négy égtáj felé hintette a szenteltvizet, onnan egy maroknyi földet vittek haza és elhintették a méhek előtt, hogy a raj ne menjen el. Nógrádban, Hevesben mindenki tépett egy-egy szálat, és a férfiak a kalapjuk mellé tűzték, az asszonyok imakönyvükbe préselték. Egyesek egész marokkal vittek haza, s abból vágtak a kislibák eledelébe, egy részét pedig eltették, és ha a gyereknek nyilallása támadt, belefőzték a teába, amellyel a fájós részeket borogatták. Néhol szokás volta búzaszentelésre zöldségmagvakat is elvinni, hogy azok is megszentelődjenek (→ zöldségtermesztés). – Irod. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása (Bp., 1923); Madarassy László: Palócföldi búzaszentelés (Ethn., 1930); Bálint Sándor: Sacra Hungaria. Tanulmányok a magyar vallásos népélet köréből (Bp., 1943).

István atya