IMÁK

Régi szép imádság!

Édes jó Istenem, mindnyájunknak Atyja,

Te vagy az én lelkem minden gondolatja.

Mikor a fejemet álomra lehajtom,

nyugvó párnámon is nevedet sóhajtom.

Mikor az ég alján kél a piros hajnal,

Téged hívlak, Atyám hálaadó szóval.

Téged hívlak Atyám mindig segítségül,

nálad nélkül minden csak homokra épül.

Gyönge a mi munkánk, erőd nélkül elvész,

ha Te meg nem áldod, elfújja a szélvész.

Mindenütt erődnek őrködő hatalma,

a Napot, a Holdat a Te kezed tartja.

Gondviselője vagy az egész világnak,

Mennyei jó Atyám, a porban imádlak.

Wass Albert – Magyar Miatyánk

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,

Tarts meg minket szeretetben,

Áldott Szemed ne vegyed le rólunk,

Akkor se, ha méltatlanul szólunk.

Tudjuk, sokszor panaszos az ajkunk,

Kereszt súlya nyomokat hagy rajtunk.

Bűneinket ne ródd fel, óh nékünk,

Rég fizetett érte, magyar népünk.

Szenteltessék meg a Te neved,

A bölcsőinktől a sírunkig Teveled

Igaz magyar hitben megmaradjunk,

Magyar voltunk mellett hitet valljunk,

Ne foghasson rajtunk, mi idegen,

Áruló közöttünk sohase legyen.

Hű gyermekként kövessünk Téged,

És örökké áldjuk Szent Nevedet.

Jöjjön el a Te országod,

Legyen velünk atyai jóságod,

Minden magyar szerte e világban,

Térdre hulljon hálaadó imában!

Add, hogy egymás kezét megtaláljuk,

Kopogtató testvért ki ne zárjuk.

Fülünk úgy figyeljen magyar szóra,

Mintha hozzánk Édesanyánk szólna.

Fohász a családomért

Vigyázd a családom drága Istenem.

Ne hagyd, hogy a mindennapjuk kínlódva teljen.

Ne hagyd, hogy szívük fájja az a bizonytalanság,mely annyi embert kísért egy emberöltőn át.

Adj nekik vigaszt, Uram, ha néha-néha nap,arcukon pár könnycsepp futva átszalad,

s ha túl nehéznek érzik azt a súlyos földi terhet,amit mások gonoszságból vállaikra tettek

.Én, óvom, védem őket, mindaddig, míg élek,de tudod, hogy az én időm is lejár egyszer végleg,

s akkor menni kell tovább hátrahagyva mindazt,amit öregedő szívem magáénak vallhat.

Ezért hát téged kérlek, Uram, legyél mellettük,ha túlságosan sebzett lenne gyermeki szívük,

s ha éreznék, hogy senki nincs, ki úgy szeretné őket,min én, aki általuk nyert értelmet a létnek.

NAPZÁRÓ IMA

Ó, édes Istenem!

Hálát rebeg lelkem,Hogy egész napon át Úgy szerettél engem.

Bánom sok vétkemet,Szent Fiadnak vére,

Mossa meg kegyesenSzívemet fehérre!

Virrasszon felettemGondviselő szemed,

Kérlek, óvd az éjjelTestemet, lelkemet.

Szűzanyám, s Őrangyal,Legyetek énvelem,

Ha ti rám vigyáztok,Nyugodt lesz éjjelem.

CSÜTÖRTÖK VAN 🙏AZ EUCHARISZTIA ÜNNEPNAPJA.

IMA AZ OLTÁRISZENTSÉG ELŐTT

Kérlek, Jézusom,

segíts, hogy életem minden napján csak neked szolgáljak.

Kérlek add meg a kitartás kegyelmét,

hogy minden körülmények között meg tudjam találni

a Te rendszeres dicsőítésedre szánt időt,

mert semmihez sem mérhető az a béke és erő,

amit eléd borulva, az időmet Neked szánva kapok Tőled.

Dicsőséges Szentháromság, Szűz Mária, Szent Angyalok!

Segítsetek, hogy Jézust

az Oltáriszentségben rendszeresen tudjam imádni, és ezt soha abba ne akarjam hagyni!

Szent Ignác fohászai

Kun Magdolna

FOHÁSZ. ( Somogyi Zsolt )

Felnézek az égre minden áldott este,

Keresem az Istent, mert beszédünk lenne.

Nehéz szívvel várok csöndben a soromra,

Tudom odafönn is rengeteg a dolga.

És csak halkan mondom az ég csillagának;

Szólhatna egy jó szót az Úr angyalának,

Hogy a Jó Istennek súgja oda csendben :

Uram ! A világgal valami nincs rendben !

Hallgassa meg imám, más kérésem nincsen,

Segítsen mi rajtunk, hiszen Ő az Isten.

Ember az embernek farkasa lett régen,

Gyűlölet vert tanyát sok ember szívében.

Rengeteg a földöna hontalan, árva,

Uram, ez a világ saját sírját ássa !

Túl sok már a fájó, bús könny a szemekben.

Uram ! A világgal nincs valami rendben !

Anya a gyermekét sorsára hagyja,

Pénzért az embera lelkét is eladja.

Háborúk zajában ártatlanok halnak.

Jól tudom Uram,Te nem így akartad.

Nagyon nagy a bűnünk, amit meg kell bánnunk,

Bocsásd meg, úgy kérlek, minden gonoszságunk !

Könyörögve száll fel fohászom az égbe :

Uram ! A világnak Tenélküled vége !

Reményik Sándor:

Imádság

Uram, rövid pár évre add csak A szavak csengő színezüstjét,Vert aranyát a gondolatnak,

Képek suhanó selymét nékem,Hogy csendbe rejtsem, álomba zenéljem

Mind, mi nekem fáj s szívemen át másnak.

Tudjam: mögöttem százak, ezrek állnak,Némák, akiknek én vagyok a nyelve,Tüzes nyelv.

Kar, értük fegyverre kelve,Árvák, akik nevében én beszélek

S ha elnyelik szóm puszták, sötétségek,Tudjam: egy világ kínja kihallgatlan.

Hadd dolgozzam selyemmel, vert arannyal S ki magam itt bolyongok tépve, árván:

Hadd legyen minden sorom súlyos márvány,Márványba rótt sok-sok mély jelbetű.

A száz sziklába befalazott kincset Hadd hordjam össze egy roppant halomba,

A szerteszálló sok-sok kósza jajszót Ezer hangon búgó egy fájdalomba

,Szakadjon le az idegenség fátyla:Aki engem lát, bennem magát lássa,

S kik rongy létem ma méltó gúnnyal nézik,Az égből orzott láng, én Istenem.

Égessen be a szívök közepéig!Pár évet adj csak.

Akkor én, Uram,Kezedbe adom vissza minden vágyam,Mert mind betelt.

És nem éltem hiában.

1917

Posztós Lenke: Ima

Szülőfalum templomába jöttem imádkozni:A jó Isten kegyelméért ismét hálát adni.

Megköszönni életemet, s mindent amit adott;

Bármerre is vitt a sorsom, Isten el nem hagyott!

Harangszónál tanított meg engem jó anyám:Térden állva, alázattal mondjam el imám.

Hitet vésett a szívembe kicsinykorun, régen Azóta egy harang se szól, oly gyönyörű szépen.

Rég elhagytam én a falút, az idő elszaladt,

Kongása a vén harangnak szívemben megmaradt.

Hívogatott örömökben, de bánatban is ott volt,Mikor Isten árvasággal, könnyel próbáltatott.

Bármerre visz sorsod útja, s mint múlnak az évek;

Visszacsalnak olykor -olykor a régi szép emlékek.

Gyermekkorom, ifjúságom, úgy szívemhez tapadsz-Köszönöm, ó kongó harang, hogy haza hívogatsz!

Köszönöm, a jó Istennek, hogy itt lehettem ma;

Felüdült a lelkem, mint a folyómenti fa,

Mert szent ez a hely, mely ölébe fogadott,

Szent e templom, s e falú, mely keblén ringatott!

Áldottak legyenek azok, akik csendben érkeznek életünkbe, könnyű léptekkel, hogy ne ébresszék fájdalmainkat, ne ébresszék fel a szellemeinket, ne keltsék fel félelmeinket.

Áldottak legyenek azok, akik könnyedén, kedvességgel közelednek hozzánk, beszélik a béke nyelvét, hogy ne ijesszék meg lelkünket.

Áldottak legyenek azok, akik szeretettel megérintik szívünket, tisztelettel tekintenek ránk, és minden hibával és tökéletlenségével egészben elfogadnak minket.

Áldott legyen az, aki bármi lehet az életünkben, válassz adományt.

Áldottak legyenek azok a felvilágosult lények, akik angyalként érkeznek hozzánk, mint virág vagy madár, akik szárnyat adnak álmainknak, és szabadságuk van választani, hogy maradjanak és fészkük legyenek.”(Edna Frigato)

Adj még Uram időt

Adj még Uram erőt, hogy ne fáradjak el azon a hosszú-hosszú úton, amin menni kell,mert úgy szeretném érezni még egy kicsikét az őszbe szökött napláng langyos melegét.

Adj még Uram időt, hogy vágyott álmaim túllépjenek fájdalmamnak könnyes kínjain,s én bátran hihessem, van még annyi évem,amennyi feledteti velem minden szenvedésem.

Adj még Uram időt, pár reményteli évet,hogy boldogságban teljen ez az elröppenő élet,mert oly közelről fúj már az a sarki hideg szél,mely virágzó tavaszról többé nem mesél.

Kun Magdolna

FOHÁSZ A CSALÁDOMÉRT

Atyám, őrizd óvd a bajtól azokat, akiket különösen szeretek. Úgy vigyázz rájuk, mint az én szívemre, amelyben nevüket hordozom.

Védd meg őket minden bajtól, áldd meg törekvéseiket.

Bizalommal kérlek, Atyám, tarts távol szeretteimtől minden rosszat, és azon az úton vezesd őket, amely a te dicsőségedbe vonja lelküket.

Ha szívüket bánat nyomja, tedd őket kitartóvá az irántad való bizalomban. Tudjanak remélni segítő kegyelmedben.

Engedd, hogy szép legyen életük: áldott a reggel, békés az éjszaka, sikeres a munka, zavartalan az álom és pihenés. Találjanak életükben sok örömet, legfőképpen tebenned és szeretetedben.Élvezzék a földi boldogságot, melyet tiszta lelkek számára juttatsz, hogy annál inkább vágyakozhassanak szeretetedben és boldogságodban élni.

Kun Magdolna: Hálaima

Köszönöm, Istenem, hogy megadtad nekem azt a sok-sok napot, évet, mit eddig élhettem,és köszönöm azt is, hogy megismerhettem azon kedves barátokat kikben örömöm, leltem.

Köszönöm a családom, kik úgy néznek reám,mintha én lennék számukra az egyetlen mentsvár,s mintha én volnék az-az otthont adó fészek,melyben bánatukat enyhíteni olykor hazatérnek.

Köszönöm szeretteim, kik már közeledben vannak,s kik nem éreznek többé keservet, fájdalmat,mert kegyes szíved által abba az új hazába értek,ahol csupa-csupa napfény, boldogság az élet.

Köszönöm az édesanyám, és köszönöm apám,kik kéz a kézben sétálnak most a csillagok nyomán,s kik el nem múló hálával köszönik neked,hogy kegyességed jóvoltából felnevelhettek.

Megköszönök, Uram, minden napot, évet,amivel biztosítod számomra a nyugodt öregséget,hisz te is tudod, e-földön élni csak úgy érdemes,ha vannak, akik védelmeznek, és viszont szeretnek.

Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,

Amikor lelkünket bú és bánat nyomja.Hitünk szárnyán szálljon fohászunk az égbe,Az örök szent Isten trónja elébe.

Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,Amikor testünket betegség kínozza.Epedve, sóhajtva, láztól égő ajkunk,Óh, hatalmas Isten könyörülj mirajtunk.

Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,Ha betegség, bánat mind jóra fordulna.

A lelkünk mélyéből fakadjon a hála,Ő hozzá ki mennynek és földnek alkotója.Örömünk, bánatunk mind Istentől vagyon,Ő tudja mit, miért, Ő tart minket számon.

Életünk hajója háborgó tengerén,Ha Ő koronázza békességbe mégyen.És ha életünk végórája jönne,Bátorítást mástól ne várjunk csak Tőle.

Nyíljon akkor ajkunk még egyszer imára,S csak Miatyánkot mondjunk utoljára.