Jeles Napok

Pál Apostol,

Az elhunytak sorsa

Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, testvérek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reményük. Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és feltámadt, akkor Isten vele együtt feltámasztja azokat is, akik Jézusban hunytak el. Az Úr tanítása alapján ugyanis ezt mondjuk nektek: Mi élők, akik az Úr eljöveteléig megmaradunk, nem előzzük meg az elhunytakat. A parancsszóra, a főangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére az Úr maga száll le a mennyből. Először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, akik életben maradtunk. A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk.

Vigasztaljátok tehát egymást ezzel a tanítással!

november 1.: Mindenszentek

2.: Halottak Napja

Reményik Sándor:
Üzenet

Miért sirattok?
Isten arca volt, amely
simogatón, hívón
rám hajolt.

És én mentem, s most
fényözönben élek,
és nem vagyok más,
csupán tisztult lélek.

Sziromhullás volt,
árnyékom lehullt,
a szemetek könnybe
miért borult?

Ha emlegettek, köztetek leszek,
ha imádkoztok, veletek vagyok,
ha rám gondoltok, mosolyogjatok,
emlékem így áldás lesz rajtatok.

OKTÓBER 23.

“De messze van Amerika!

Szegény magyar! Hol van “haza”?”

Egykor Cleveland volt a második legnagyobb magyarlakta város Budapest után, a csaknem százezres magyarságával. Az ohiói városba három hullámban érkeztek betelepülők. Legtöbben 1870 és az 1910-es évek között érkeztek; később ők segítettek a második világháborút és az 1956-os forradalmat követően érkező újabb ezreknek a letelepedésben. A magyar származásúak száma az 1980-as években érte el a csúcsot, akkor 113 ezer embert tartottak számon. Az 1956-os magyar forradalmár szobra a stilizált lyukas zászlóval a belvárosban található a Mindszenty szobor mellett. Az emlékművet 2007 június 16.-án leplezték le, melyen nagybetűvel John F. Kennedy idézete áll. az “A repedés a Berlini Falban egy lyukkal egy zászlóban kezdődott Budapesten” mondat alatt:

„1956. október 23-a az a nap, amely örökké élni fog a szabad emberek és szabad nemzetek krónikáiban. A bátorság, a lelkiismeret és a diadal napja volt. Nincs még nap a történelem kezdete óta, amely világosabban bizonyította volna az ember szabadságvágyának örök olthatatlanságát, bármily csekély lenne az esély, és bármekkora áldozatot követelne.”

John F. Kennedy

“Magyarnak lenni nem állapot, magyarnak lenni magatartás!”Márai Sándor

OKTÓBER 17. A SZEGÉNYSÉG ELLENI KÜZDELEM VILÁGNAPJA
WASS ALBERT – GAZDAGSÁG ÉS SZEGÉNYSÉG ( részlet )
” Nincs vagyonod ? Nincs házad, telked, értékes tárgyaid ?
Nincs pénzed ? A rigónak sincsen. Mégis ő a legvidámabb teremtés.
Igaz, neki nem kell cipő és nem kell ruha. Ételért sem fizet, csak füttyel. Lakásért sem fizet. Fiait ingyen tanítja az erdő. A rigónak könnyű, mondod, és igazad van. A rigónak valóban könnyű.
Ő ma is úgy él, ahogy Isten annak idején elindította az első rigót. Mi nem úgy élünk. Az első ember nem tudta még, mi a vagyon. És hiszem, hogy boldog volt mégis.
Pedig az első ember nehezen élt. Gondold csak el…….. Semmije sem volt. Mégis, azt hiszem, szerette az életet.
Örvendett a szélnek és a napnak. A levegőnek. Annak, hogy egészséges , gazdagnak érezte magát. És mert gazdagnak érezte magát, gazdag is volt.
Erről eszembe jut, hogy ismertem embereket, akik palotában laktak, naponta új ruhát vehettek magukra, azt ettek, ami eszükbe jutott, halomban állt körülöttük a vagyon, gyáraik voltak és bankbetétjeik és mégis folyamatosan töprengtek, törték a fejüket, beleőszültek a gondba, mert mindenáron azt akarták, hogy még többjük legyen…….. Szegényeknek érezték magukat és mivel szegényeknek érezték magukat, szegények is voltak.
Mégis szegények voltak. Nem értek rá örvendeni a napfénynek, a víznek, a levegőnek, a virágoknak, az ételnek. Nem értek rá egyszerűen, mert éjjel-nappal gondok között futkostak, hogy miképpen szerezhetnének még több pénzt. Mert ami volt, azt kevésnek érezték. És amit az ember kevésnek érez, az valóban kevés is.
Gazdag akarsz lenni ? Gondolj a rigóra és az ősemberre. Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel.
Ha van öröme az életben : gazdag. Ha nincsen öröme benne : szegény.
Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni !…Annak, hogy élsz. S mert élsz : gazdag lehetsz.”

A kenyér világnapja – október 16.
Pataki Edit: Áldott kenyér
áldott a kéz, mely a kenyérért dolgozik,
áldott, ha trágyát szór,
áldott, ha földet szánt,
áldott, ha gazt irt, permetez,
ha gépeit
az életért vezényli éj-nap
hét határt;
.
áldott a kéz,
kötélt ha hurkol harmaton,
s ha szór szét rend közt
hajnalon és vak napon,
áldott, ha rendet vág,
ha markot ver, ha köt,
kévét keresztel, rak kocsit,
majd asztagot,
áldott, ha csépel, s lesz mag,
szalma, pelyva és törek,
áldott, ha gépeivel – magát kimélve –
megrövidíti ugyanezt;
áldott, ha lisztet őröl,
korpát és darát,
kovászol és dagaszt,
keleszt, szakajt, formáz,
.
kenyér, pogácsa, lángos, kifli, kiscipó,
kuglóf, fánk, béles, rétes, torta – mind de jó!,
áldott a kéz, ha a lángot vezényli, hogy
finomra süljön, s kézbe foghatod;
.
legyen, ki szeg,
legyen, ki szel,
s mindig legyen mit osztani…
legyen kenyér,
legyen elég kenyér,
legyen mindig elég kenyér,
jusson mindenkinek mindig elég kenyér,
.
áldott, ki szeg,
áldott, ki szel,
áldott, ki ad
(ha tettet szemrehányás nem kisér),
áldott, ki kér
s ki elfogad,
s nem fintorogva válogat, és nem fecsérl,
áldott, mi úgy lesz részünk, mint a vér,
áldott kenyér,
mely ezredekre értünk lett a kincs,
kenyér, kenyér,
legyen fekete, barna vagy fehér,
halál, ha nincs,
s csak akkor döbbenünk rá, mennyit ér,
s áldott a száj, ha megköszönni kész
morzsáit is…

Körmendi László: Tizenhárom
(Az Aradi Vértanúk emlékére.)

Tizenhárom csizma nem koppan már többé,
tizenhárom lélek él immár örökké.
Tizenhárom csillag gyúlt az Úr asztalán
százhatvanhét éve. Vagy millió talán…

Sötétbe burkolta az aradi eget
az ocsmány gyűlölet és az emlékezet.
Hiába van sötét idegen hajnalon,
Arad felett magyar fény gyúl ki e napon.

Fényes fegyver, birtok, odaadó asszony.
Mesés, nyugodt élet, könnyen jövő haszon
nem kell most már nékik, övék a nyugalom.
Szent szabadság nélkül mit sem ér a vagyon!

Emberek voltak csak. Abból igaz fajta!
Tetteiknek bére: tisztesség hatalma.
Valódiak voltak, mint a történelem,
Kárpát-medencében megbúvó gyötrelem…

Most már együtt vannak, ahogy együtt lehet
emberség és tartás, példa és szeretet.
Tizenhárom csillag gyúlt az Úr asztalán,
tizenhárom csók volt. Vagy millió talán…

Budapest, 2016. október 6.

Micsoda aljasság volt a kivégzésük!

Október 6.a hajnalán…

AZ UTOLSÓ ÉJSZAKÁRÓL ARADON

Baló Béni aki református lelkészként kísérte a halára ítélteket , így emlékezik :” …… Az éj az utolsó intézkedésekben telt el, mindegyik áldozat hátramaradottjai felől rendelkezett, búcsúleveleket írt, melyeket csak a vadak olvashatnak el könnyek nélkül. Damjanich+ ezenkívül gyönyörű imát írt felesége vigasztalására, mely a nemzet özvegyének ma is mindennapi imádsága. Ez iratok ma már ezernyi másolatban forognak közkézen, s az olvasó a biztos, szilárd sorokból a rettenthetetlen lelkekre következtethet, kik előtt a haláltól való félelem ismeretlen érzés volt. Lázár Vilmos+ levele az ő angyali nejéhez, báró Reviczky Máriához, Leiningené imádott Elizéhez, Vécseyé az ő Linójához s Damjanich+ imája mind méltó volna arra, hogy az iskolás gyermekek tankönyvébe helyeztetvén a forró hazaszeretet és nagy jellemet abból tanulják meg a gyermekek, s valamikor bizonyára eljön az idő, midőn a mostani óvatos nemzedék helyére bátrabb lépvén, az iskolákban a magyar történelmi és irodalmi oktatás központjává a magyar szabadságharcokat teszik”

Október 6-án az 1848/49- es szabadságharc utolsó napjainak tragikus eseményeire emlékezve idézzük fel a hőseink utolsó szavait:

Aulich Lajos:

„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.”

Damjanich János:

„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”

Dessewffy Arisztid:

„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok…Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”

Kiss Ernő:

„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”

Knézich Károly:

“Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”

Láhner György:

„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!”

Lázár Vilmos:

„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”

Leiningen-Westerburg Károly:

“A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”

Nagy-Sándor József:

„De rettenetes volna az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”

Poeltenberg Ernő:

„Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”

Schweidel József:

„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalmár, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”

Török Ignác:

„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak őt szolgáltam.”

Vécsey Károly:

„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”

OKTÓBER 1.

Idősek Világnapja- Szeretettel köszöntjük Kedves szépkorú kedvelőinket

Október elsején az Idősek Világnapját ünnepeljük. Az Öregek Nemzetközi Napját az UNESCO vezette be 1991-ben.

Szeretettel köszöntjük Kedves Szépkorú kedvelőinket, követőinket!

Kívánjuk éljenek sokáig egészségben, boldogságban családjuk körében!

Fogadják sok szeretettel e szép napon az alábbi kedves költeményt! 😊 💖

Szalay Mátyás: Bocsássatok meg kedves öregek

Bocsássatok meg kedves öregek,
Hogy rólatok csak elfeledkezünk….
Mintha nem is volnátok a világon.
Tervezünk,de nektek nem tervezünk,
Házat rakunk, de abban egy zugot
Nem rajzol meg a tervező,hogy ott
Legyen utólsó álmotok nyugodt.
Mintha nem is volnátok a világon.

Ti már fáradtan félreálltatok,
S a világban úgysem számítotok!
A múlté vagytok s a múltat ki nézi?
Kisértetül talán előidézi
Az ember s szembe is kacag vele,
De figyelmet nem pazarol bele.
A múlt helyett inkább jövőt akar,
Ezért feszül a szív, a láb, a kar.

Leguggolunk egy kisgyermek körül,
Lessük hogy alszik, minek örül,
Fabábuját rendben tartjuk neki,
Tízen tanítjuk járni kezdeni,
Verekszünk érte tanítóval
Ha egyszer-egyszer jobban rárivall;
Sztrájkot kezdünk,hogy legyen kenyere,
És a szükséget észre ne vegye,

Feszegetjük a nagy politikát,
Hogy jobb jövőt a gyermeknek mi ád;
Utálunk más országhatárokat,
Eszünk nagy terveket kibontogat:
Mindent, mindent a gyermekért,
Mindent a szebb jövőjű tervekért,
De ellenetek mindig vétkezünk,
Tirólatok csak elfeledkezünk,
Bocsássatok meg kedves öregek.

Ti már fáradtan félreálltatok,
Lecsuklott egykor büszke vállatok,
Régi erőtök megszerényedett,
S a csöndesség lett fő erényetek.
S a csöndességet észre nem veszik,
Vele a világ nem nyer, nem veszít,
A csöndesség,az nem szoroz, nem oszt,
Nem követel és nem hallat panaszt.

A zúgó élet rajta átrohan,
S mit bánja azt a lármázó roham,
Hogy az öregnek milyen a jaja,
A végtelenbe kúszó sóhaja….
Mit bánja azt, hogy öregjeink
Szívén hogy égnek alkonyi színek?
Hiszen figyelme mind a nappalé.
Mit bánja azt, hogy él-e,vagy hal-é
Az egykor érte dolgozott öreg.
Mit bánja azt a törtető tömeg?

Lassan mi is majd elszerényedünk;
Az izmainkban elszegényedünk;
Fejünkre: estünk hóvirága hull,
A szemünk fénye elhomályosul;
Lassan mi is majd összegörbedünk,
És észrevesszük, hogy napunk letünt.
Bocsánatot kérünk hát tőletek:
Bocsássatok meg, kedves öregek!

Szócsinné Vitéz Véber Ottilia/Magyar Nő Magazin

Október 2. Ma van az Erőszakmentesség Világnapja

“Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani.”

  • Írta Mohandász Karamcsand Gandhi, vagy ahogy hívei hívták, tiszteletből: Mahátma Gandhi. A Mahátma szanszkrit szó, jelentése: „Nagy Lélek”. Ezen a néven ismeri őt az egész világ, s vált a békés ellenállás jelképévé. Ezen a napon, 1869. Október 2.- án született.
    Jogászként végzett, de spirituális és politikai vezetőként vált híressé. A szeretetet és az erőszakmentességet hirdette, a béke szobra volt, és arra vágyott, hogy minden ember az igazság törvényét kövesse.

Az Erőszakmentesség Világnapját minden esztendő október 2-án ünnepeljük. Ezt a napot India javasolta az ENSZ-nek, Gandhinak, a huszadik század egyik legjelentősebb erőszakmentes aktivistájának születésnapja tiszteletére.

Kevés nála bölcsebb ember élt a földön legszebb idézeteivel emlékezünk rá:

A beszédről:
“Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani.”

A megbocsátásról:
“A gyenge nem tud megbocsátani. A megbocsátás az erősek tulajdonsága.”

A boldogságról:
“Boldogság az, ha amit gondolsz, amit mondasz, és amit teszel, összhangban vannak egymással.”

Gandhi bölcsessége máig nem kopott meg…

Önmagunk megismeréséről:
„Senkinek sem sikerülhet önmaga megismerésére jutnia, ha nem szabja életét bizonyos szabályokhoz. Három ezek közül általánosan kötelező. Az első megkívánja, hogy az ember ragaszkodjék az igazsághoz… Nincs magasabb rendű vallás, mint az Igazság és az Igazságosság… A második azt kívánja, hogy az ember ne bántson meg másokat. Aki másokat megbánt, az nem alkalmas arra, hogy e világban éljen… A harmadik azt kívánja, hogy uralkodjunk a szenvedélyeinken, mivel csak az képes megismerni önmagát, aki a szenvedélyein teljesen úrrá tud lenni.”

Az igazságról:
“Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd.”

Önismeretről:
“Nekünk kell a változássá lennünk, amit a világban látni akarunk.”

Önbizalomról:
“Nem vehetik el az önbecsülésünket, ha mi nem adjuk oda.”

Vallásról:
“A vallások különböző utak, amelyek ugyanoda vezetnek. Mit számít, hogy külön úton járunk, ha a célunk közös?”
“Istennek nincs vallása.”

Hazáról:
“Minden ország kultúrája lengje körül a házamat. De egyik se szakítson el szülőföldem talajától.”

Felelősségről:
“A mozgalom, amelyet vezetnem adatott, isteni természetű. Ami jó benne, minden isteni, ami rossz benne, mind nekem tulajdonítható.”

Bűnről:
“Az erőszak gyökerei:
Jólét, munka nélkül,
Öröm, lelkiismeret nélkül,
Tudás, jellem nélkül,
Kereskedelem, erkölcs nélkül,
Tudomány, emberség nélkül,
Imádat, áldozat nélkül,
Politika, elvek nélkül.”

Október 4-én,

Az állatok világnapján mind a vadon élő, mind a háziállatok iránti felelősségünkre szeretnénk felhívni a figyelmet.

Assisi Szent Ferenc, az állatok és a természet védőszentjének halála napja után az egyház október 4-ét jelölte ki ünnepéül, majd 1931-től fogva e jeles nap lett az állatok világnapja is.
Naponta olvashatunk élővilágunk pusztulásáról, a fajok számának csökkenéséről, az egyes állatfajok létszámának fogyatkozásáról. Láthatunk embertelen körülmények közt tartott haszonállatokat, vagy bántalmazásnak, kínzásnak kitett háziállatokat.

Mindegy, hogy földön, vízben, vagy levegőben élnek: felelősek vagyunk értük! A legegyszerűbb napi döntéseink is befolyásolják a jövő alakulását, és ha szeretnénk, hogy e jövőben az állatok is mellettünk legyenek, vigyáznunk kell rájuk.

A felelősségünket könnyebben átérezhetjük, ha mindennapjainkat is átszövi az állatokkal való törődés, ha találkozunk velük.
Gondoljunk ma rájuk, és tegyünk értük, ha van rá lehetőségünk!

   

Október 1.

Yehudi Menuhin kezdeményezésére 1975-ben az UNESCO október 1-jét A zene világnapjává nyilvánította. A hegedűművész szerint meg kell becsülnünk a csöndet, az ezerarcú muzsikát megismernünk azért fontos, mert közelebb hozza egymáshoz az embereket és a kultúrákat.

A zene a káoszból rendet teremt; a ritmus a széttartót egységbe fogja; a melódia a megszakítottat folytonossá varázsolja; a harmónia az össze nem illőket összeegyezteti.

1975-ben Yehudi Menuhin ezekkel a szavakkal köszöntötte A zene világnapját: „Szavakkal már nagyon sokszor visszaéltek, különösen a korunk társadalmában egyre növekvő tudatlanság következtében. A zene azonban továbbra is módot ad arra, hogy az emberek ma is megértsék egymást, amikor az emberiségtől a múlt előítéletei távolabb állnak, mint valaha, de megerősödve kerülnek előtérbe azok az örök értékek, amelyek mindig részét képezték bármely nép minden művészi megnyilvánulásának.”

Menuhin, aki a nyugati klasszikus zeneművészet mellett szeretettel fordult a távolabbi kultúrák, India, Kína, Japán felé is, úgy vélte, hogy a muzsika ezerféle színe, és azok megismerése közelebb viszi az embereket egymáshoz. „Arra szeretnék buzdítani minden várost, falut és országot, hogy rendezzenek sokféle zenei eseményt ezen a napon. Örülnék, ha nemcsak koncerteken, rádióműsorokban szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként utcákon és tereken is muzsikálnának énekesek, kórusok, jazz-zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói. Ehhez hasonlót láttunk már néhány városban: San Francisco-ban például, sőt a zajos New York-ban is, amikor a legforgalmasabb útkereszteződéseknél a Manhattan és a Julliard Zeneiskola fiatal hallgatói játszottak a járókelőknek. A régi holland orgona-tekerőket, a nápolyi tenoristákat, az énekmondókat és a trubadúrokat juttatták eszembe és azt, hogy e hagyományokat érdemes újra életre kelteni.”

Ezen a felvételen Glenn Gould és Yehudi Menuhin Bach c-moll szonátáját (BWV 1017) adják elő.

Legalább ilyen fontos szerepe van a valódi csendnek az életünkben. Ahogy a meditációban a nyugalom történés nélkülisége maga a legmélyebb létezés, úgy lehet a legtartalmasabb muzsika a csend. „Jó lenne, ha a zenei héten egy-két percet a csendnek szentelnénk mindenütt a világon, a gondolkodásnak, a hallgatásnak és az elmélyedésnek” – mondta Menuhin. – „A zenének a zaj antitézisének kellene lennie, mégis sokszor arra használják, hogy kellemetlen zajokat fogjon fel a gyárakban, éttermekben és áruházakban. Azt mondanám, hogy az adott időben az egész világon legyen egy pár percnyi csend, mert ez nagyon fontos a zene élvezéséhez.”

Október 5.: Pedagógusok Világnapja

Október 5. a pedagógusok világnapja

1994 óta minden év október ötödikén ünnepli az UNESCO a pedagógusok világnapját, melynek idei mottója “Tanárok: vezetni a válságban, újragondolni a jövőt”, reflektálva arra az elhivatottságra, melyet a tanárok szerte a világon annak érdekében tanúsítottak, hogy senkit se hagyjanak hátra, különösen a COVID-19 válság idején. 

A dátum a tanárok státuszának meghatározása szempontjából hatalmas előrelépést jelentő 1966-os ILO/UNESCO ajánlás aláírásának állít emléket, amely többek között a tanárok jogait és felelősségét határozta meg, és amelyben nemzetközi sztenderdek kialakítását kezdeményezték a tanárképzésre, a pedagógusok továbbképzésére, és a tanárok alkalmazására is. 

A világnap alkalmat kínál arra, hogy világszerte ünnepeljük a tanári hivatást, számba vegyük az eredményeket, és figyelmet irányítsunk a tanárok hangjára, akik a globális oktatási cél elérésének középpontjában állnak, senkit sem hagyva hátra. 

A COVID-19 járvány jelentősen megnövelte azon kihívások számát, amelyekkel az egész világon a már korábban is túlfeszített oktatási rendszerek szembesültek.  Nem túlzás azt állítani, hogy a világ válaszúthoz érkezett, és most minden eddiginél jobban együtt kell dolgozni a tanárokkal az oktatáshoz való jog védelmében, és átvezetni azt a világjárvány által kibontakozó új környezetbe. 

A tanári vezetés  a válságkezeléssel kapcsolatban nem csak időszerű kérdés, hanem kritikus, különösképpen, ha tekintetbe vesszük mindazt a jelentős szerepet, melyet a tanárok töltenek be a távoktatás biztosításában, a rászorulók támogatásában, az iskolák újbóli megnyitásában és a tanulási hiányosságok enyhítéséhez nyújtott hozzájárulások szempontjából. 

A világnap körüli párbeszédek kiemelten kezelik a pedagógusok szerepét a reziliencia kialakításában, valamint az oktatás és a tanári szakma jövőjének alakításában is. 

Október 5-e a pedagógusok világnapja. Ekkor talán egy kicsit több figyelem jut annak az EU-ban dolgozó 6 millió pedagógusnak is, akiknek egyre több elvárásnak kell megfelelniük. Mit tehet értük az EU? Az EP-be látogató svéd és bolgár tanárok kívánságlistáján a nemzetközi csereprogramok, az egységes követelményrendszer és a pedagógus minimálbér szerepelnek.

„Európa nem tud megküzdeni a szegénységgel, a munkanélküliséggel, a xenofóbiával, ha nincs megfelelő oktatás. A tanároknak fontos küldetésük van. A gyermekek személyiségfejlődését kell segíteniük, ezáltal fontos szerepük van a társadalom életében is”, mondta Yanka Takeva, a bolgár pedagógus‑szakszervezet vezetője, aki kollégáival látogatott el az Európai Parlamentbe a héten.

Szerinte a tanárképzés és az oktatási rendszerek finanszírozását kiemelten kell kezelni, így az EU például előírhatná, hogy a GDP 6%-át költsék oktatásra, és meghatározhatná a tanárok minimálbérét.

Nagyobb hangsúly a készségfejlesztésre

Az EU a tanárok külföldi tapasztalatcseréjét is támogathatná, mert így a pedagógusok megismerhetnék egy másik ország oktatási rendszerét és megoszthatnák egymással szakmai tapasztalataikat, véli a svéd Dan Svensson.

Ugyanakkor szerinte sok pedagógus tart a külföldi munkavállalástól. „Az osztályterem a birodalmuk, és azt nem szeretnék feladni”, fogalmazott.

Az EU-ban már léteznek oktatási csereprogramok. A Comenius fiataloknak és tanároknak kínál külföldi tapasztaltszerzést, az Erasmus pedig a főiskolásokat és egyetemistákat célozza.

…és vajon megbecsülnek-e minket?…így?!…

“Nem gondoltam volna, hogy az 52. születésnapom után 10 nappal véget ér a tanári pályafutásom. De véget ért.

Emlékszem, amikor 1993 nyarán – 23 évesen – először mentem a püspökladányi vasútállomástól a gimnáziumig, akkor az merült fel bennem: vajon kell-e még itt jönnöm? Kellett. 24 évig dolgoztam ott, voltam osztályfőnök, diákönkormányzatot segítő tanár, iskolarádió felelőse, tanítottam matekot, kémiát, analitikát, ott voltam, amikor elindult a környezetvédelmi képzés, én tervezhettem meg a labort. Aztán 2014-ben oda küldtek egy igazgatót a fidesz frakcióból. Szörnyű évek jöttek és 2017-ig tartott mire felismertem: itt nekem nincs jövőm. Közben azért voltak tanítványaim, akik országos versenyeredményeket értek el az Irinyi, Curie, Kökél és OKTV versenyeken. És nagyon sok diákot segítettem hozzá a sikeres emelt szintű érettségihez. Azt gondolom, hogy a kollégáim megbecsültek, hiszen többször választottak meg a Közalkalmazotti Tanács tagjává.

2017-ben teljesen véletlenül választottam a budapesti Kölcsey Gimnáziumot, ami azzal járt, hogy Püspökladányban feladtunk mindent, újra kezdtük az életünket. Nagyon szerettem a Kölcseyben tanítani. Furcsa, hogy ez a mondat már múlt időben van. Itt is voltak sikereim: Irinyi, Kökél, OKTV. De nagyon büszke voltam arra, hogy olyanok is szerették az óráimat, akik nem rajongtak a kémiáért. És aztán beleálltam olyan akciókba, amik miatt ma is tükörbe tudok nézni. És nekem ez nagyon fontos!

Aztán ma megérkezett az elbocsátó, szép üzenet, amit személyesen kaptam meg a tankerület vezetőjétől, akinek inkább le sem írom a nevét, mert számomra ő egy erkölcsi hulla. Mindezt úgy, hogy éppen kezdtem volna a 6. órámat. Ezután visszamentem az órámra és közöltem a gyerekekkel, hogy kirúgtak. Először azt hitték viccelek. De nem. Többük szemében könnyeket láttam. Aztán a kollégákkal beszélgettem. Aztán kimentem az osztályomhoz, ott már többen is zokogtak. Ez már nekem is sok volt, sírtam én is. Aztán egy másik osztály tagjai vettek körül a folyosón, ahol „csak” kémiát tanítottam és legnagyobb megdöbbenésemre többen zokogtak.

Annak ellenére, hogy kirúgtak és többé nem csinálhatom azt, amit legjobban szeretek, most inkább azt érzem, hogy milyen jó, hogy tanár lettem! Mert ezekért a pillanatokért megérte. Egész délután üzenetekre válaszoltam. Aztán pedig már a Partizán stúdiójából láttam, hogy mi van a Kölcsey előtt. Megdöbbentő és megható volt. És még most is, éjfél felé közeledve, jönnek az üzenetek. Köszönöm mindenkinek!

És nem érdekel sem Maruzsa Zoltán, sem Pintér Sándor, sem Marosi Beatrix (na csak leírtam a nevét), ha attól jobb lesz a magyar közoktatás, hogy Palya Tamás már nem része ennek, akkor legyen úgy. Sok sikert hozzá!

Miattam pedig nem kell aggódni, már van állásajánlatom, nem fogok éhen halni.”- Tamás Palya, az egyik “kirúgott” Csodálatos Pedagógus lelkéből felszakadva…

egy másik, szintén “kirúgott “, “alkalmatlan”Pedagógus 57 évesen, “Az Év Angoltanára”díj első érdemese az országban,4 diploma, 3 nyelvvizsgáztatói képesítés, Média-, újságírói képzés, 2 sportedzői képesítés(Testnevelési Egyetemen, nem 2-3 hónapos tinli-tangli), folytatható a sor, majd talán egyszer kíváncsi lesz rá valaki…

Önportré-mint minden Fényharcosé

„A Jó Harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az Igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos Bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.” II. Timóteus 4:7,8

Portfólió védésem záró gondolataként hangzott el a fenti „Köszönet”.35 éve voltam akkor egy olyan életpálya  legsikeresebb évében, melyből visszatekintve a „küzdelmes, de szép harcokra”, Paulo Coelho szavaival élve: „Ma megünnepli tegnapi győzelmét, hogy holnap újult erővel szállhassonharcba.” 2015., 2017. legnehezebb, legnagyobb küzdelmek, legszebb eredmények, koronája e társadalmilag meg nem becsült szolgálatnak. 2015.ben több évtizedes versenyeztetés , kiemelkedő eredmények, legtöbb tanulót versenyeztető tanárként, Gödöllőn vehettem át Az év angol tanára megtisztelő elismeréssel járó oklevelet, emblémát, és plusz jutalomként, egy hétvégi hajdúszoboszlói fitnessz hétvégét két főre.  Mielőtt kimondták,hogy az  országosan 68 jelöltből a három főre redukálódott jelöltek közül ki nyerte el az első helyet, felolvasták saját versenyzőink rólunk írt jellemzéseit:

„ Nagyon precíz munkát végez. Szereti tanítani a gyerekeket. Megértő, figyelmesen tanít. Szeret viccelődni és mosolyogni. Szereti, ha odafigyelünk minden jóra. Minden diákjára külön odafigyel. Ha bárkinek problémája van, próbál segíteni , megoldani, tanácsot adni. Mindig a diákokat helyezi előtérbe. Ha valamit nem értünk, átbeszéli velünk, többször is , ha kell. Arra törekszik, hogy minél érdekesebben adja le az anyagot. Az iskola életének formálásába is sok erőt fektet. Más, mint a többi tanár. Pozitív személyiség. Felkészült. Szigorú és fegyelmezett. Humoros. Kiváló a szakmai tudása.Kitartó és a legjobbat akarja belőlünk  kihozni .”,

és közben megeredtek lelkem csatornái, s már nem maradt akarat, mely visszatarthatta volna feltoluló könnyeim áradatát….

Az ünnepélyes  díjátadásra az öcsém, péntek délutántól vasárnap délutánig tartó pihenésre pedig két gyermekemmel utaztam el . Ez volt életünk egyetlen „nyaralása”…

Nem volt szokásom az iskolai újságban írni, az a diákjaim szíve joga , de hazatérésem után, nyilván stílusosan angolul, NEKIK köszöntem meg e díjat.

Visszatérve a portfólió írásra: három nap és három éjszaka írtam folyamatosan…nem volt rá több időm, pontosan a diákjaim versenyeztetése miatt. Nem bántam. Megérte. Az én időm mindig másokra kellett.  Ez éltetett. Ezzel a feladattal küldtek földi utamra, és én ezt nagyon jól tudtam.

„Amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó hatalom így szólt: RÁD BÍZOK MINDEN Embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz …”-írja Hamvas Béla Útravaló című értekezésében. „FELELŐS VAGY MINDEN Emberért aki veled él,, s el kell számolnod…”

Ezt láttam a szülői házban is anyukámtól, apumtól. Apu, 40 éven át egyes számú vezetőként, beosztottjaiért élte minden egyes napját. Kiállt mellettük, ha szükséget szenvedett egy család, vagy segíteni kellett legyen az házépítés vagy mezőkaszálás, a dolgozók tisztelettel meghívták Őt, és Ő vette először kezébe a munkaeszközt,  Ő fejezte be utoljára az aznapi „melót”, mint ahogy Ő mondta. „A melóst meg kell becsülni.” A nagy 70es szabolcsi árvíznél 3 hétig alig tartózkodott otthon, katonaviselt férfiként és sportolóként, a katonasággal együtt kétéltű jáműveken mentették a környékbeli falukból a lakosokat (nálunk is lakott két család). Mondják: „Minden nagy Férfi mögött áll egy Nő….”-Ő pedig édesanyám. A család összetartója,a lelkesítő, az erő, a tűz, a fáradhatatlan dolgos kéz és odafigyelés, nem csak a család, de a munkatársak, ismerősök problémáira is.

Az a fajta felelős , tudatos életvitel hatotta és hatja át személyiségüket, melyben tiszta, becsületes, bátor és küzdeni tudó és akaró utódokat hagyhatnak maguk után. „A fény harcosa tudja, hogy minden ember tetteinek hosszú ideig tartó következményei vannak, és tudni akarja, hogy milyenvilágot hagy az utódaira.”-írja Coelho, szintén A fény harcosának kézikönyve című kedvenc lelki önvizsgálati és erőgyűjtési könyvében.

Gyakorlatilag, ennyi a GENERÁCIÓS FELADAT. Egyéni szinten, családanyaként és pedagógusként egyaránt.

Mindeközben , mint Dénes Ferenctől olvashatjuk „EMBER maradj Fiam minden körülményben!”, de BÁTRAN fölvállalni azt az utat, feladatot, melyet mások észre sem vesznek, vagy közönyösen elmennek mellette „nem az én dolgom” legyintéssel. „A harcos ad, mielőtt kérnének tőle.”-olvasom Coelho vizsgálódásai  között, és mint Teréz anya is felajánlja napjait:” Uram, akarod a kezemet,… a lábamat,…a hangomat…, a szívemet…”, „Uram, neked adom ma a kezemet…, a lábamat…, a hangomat…, a szívemet…”, és mentem, mint Pedagógus, sportoló, énekkaros, irodalmi színpados, zenekari tag, Karitaszos, Kamilliánus segítő…miközben végig éreztem, érzem „Valaki véd engem, mióta csak megszülettem. Vigyázott rám ezer bajban, pedig néha majd meghaltam.Mikor álltam bírák előtt, Ő adott szavamnak erőt. Ha nehéz volt munkám, dolgom, Ő segített ezer módon…”-mint Tóth Endre : Valaki véd című versében olvasom.

Születésemkor olyan sűrű hóesés szakadt le az égből a szabolcsi tájra, hogy a kiérkező mentő útközben a kórház felé, majdnem elakadt, és hiszem, csak anyukám buzgó imáinak meghallgatására értünk be a kisvárdai kórházba Záhonyból. A mentő, már le sem tudott menni egy tanyára a szülő asszonyért, aki otthon világra is hozta gyermekét amíg a mentőre várakoztak, úgy hozták ki a közútig, és oly gyorsan történtek a dolgok, a nagy felfordulásban, amikor oda adták anyukámnak szoptatásra a babát, kiderült, hogy összecseréltek a tanyán született bébivel. Na, aztán megkerültem persze, de örök sztori maradt: ha anyukámmal kicsit „nem értettünk egyet”, kötekedve megkérdeztem: „Anyu, biztos, hogy én vagyok a Te gyereked?”. Sajnos, édesanyám olyan súlyos tüdőgyulladást kapott a kórházban,hogy onnan hazatérve ,nagymamám –akinek mindig is meghatározó szerepe volt életem folyamán- otthon keresztelt meg, ha anyukám szegény „elmenne”, ne maradjon a gyermek keresztség nélkül. Megmaradtam. Istennek felajánlott életet nyertem…és drága édesanyám is hamarosan felépült.

Nagymamáéknál falun, csodálatos gyermekkort élhettünk át, a határban a háztájiban vagy a jószágok körül végzett tevékenységeket is mind mind nagy szeretettel, odaadással végeztük. A templomba járás, a „megfigyelők” ellenére is elmaradhatatlan vasárnapi csoda maradt. Szerettem a csendjét, a szép könyörgéseket vagy a dicsőítő énekeket.  Mai napig fülemben cseng , és én is teli torokból, feltörő lelkesedéssel  éneklem a „GYŐZELEMRŐL ÉNEKELJEN  NAPKELET ÉS NAPNYUGAT”Hálaadó énekünket.

Nem mindig győztem, de a legjobbra törekedtem és juttattam el tanítványokat, drága GYERMEKEIMET –AKIKNEK MINDEZT KÖSZÖNHETEM-, bennük élek tovább, hiszem, amint én is erőt, tartást nyertem elődeimtől,  világháborús csatákból , idegenből hazatért  nagyapáimtól, a küzdő,dolgos, istenfélő nagymamáktól, és gondoskodó Szüleimtől.

»Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni. 4Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Jöttek az ég madarai és fölkapkodták. 5Egy másik köves helyre esett, ahol nem sok földje volt. Hamarosan kikelt, mert nem volt mélyen a földben, 6de mikor kisütött a nap, elfonnyadt, s mivel nem volt gyökere, elszáradt. 7Ismét másik a tövisek közé esett, és amikor felnőttek a tövisek, elfojtották, és nem hozott termést. 8A többi azonban jó földbe esett. Ezek felnőttek és gyarapodtak, végül termést hoztak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.« 9Majd ezt mondta:»Akinek van füle a hallásra, hallja meg.« Márk 4, 1-20, A magvető példázata.

A „magvető” pedig minden nap kimegy , hogy a „magot” elvesse, legyen bár jó vagy rossz napja, érje bár támadás, irigység, vagy elismerés legyen osztályrésze. Szorgalmasan vet…és ha „jó termést arat”, ismét megerednek könnyei…,  ha ereje, hite talán fogy is, „mindig a Jó ügyért harcol”, Fényharcos, „nem kér engedélyt„ a Harchoz, elvonul, erőt gyűjt, „kitartóan harcol tovább”, „részt vesz a Jó Harcban, és segítmásokon”(Coelho könyve, Bibliám…)

Sokat imádkozok…emberekért,sorsokért, Nemzet sorsokért…és fontos, hogy AZT higgyem, amit a Lélek, a Szív  súg, és legyen hitem, erőm, kiállásom, ha kell az egész világ ellen, vagy halni , ha az Atya úgy szeretné.   „4Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” Lukács 13, 23-24.

Magyarnak, kiválasztottnak  lenni nagy kiváltság , szent kegyelem, lásd Pió atya Magyarokról szóló jövendölése ,de tudjuk, még az Égiek , Angyali seregek támogatásával is,  méltatlan, meg nem becsült, sokszor áldozattal , életáldozattal járó életút . A széles utat választók irigy , gonosz serege , fel nem fogja, meg nem becsüli azokat, akik egész életüket oda áldozzák, csak hogy nekik segíthessenek „emelkedni”, kibontakozni, és köszönet helyett támadások érik az Igazat, pedig neki/nekik „több talentum adván, több is kéretik számon”.

Van valami, amit még az Angyalok is „irigyelnek „ tőlünk, földi haladóktól: A SZABADSÁG.”Megkötözött szárnyakkal nem lehet repülni.” „Szabadság, itten hordozzák véres zászlóidat, és elhunytanak legjobbjaink a véres harc alatt.”-hiába a HŐSÖK áldozata? Soha nem tanul már az „ember”?

A harcosnak  „A szíve szomorú, de tudja, hogy kardja fel van szentelve, és engedelmeskedik Isten parancsának, hiszen NEKI ajánlotta fel egész küzdelmét”,”…a fény harcosa is tudja, hogy körülötte minden-a győzelmei, a vereségei, a lelkesedése és a csalódottsága –a Jó Harc része.”-Coelho.

Sokat olvasok. Amit magaménak hiszek, amiből gyarapszik lényem, az belém ívódik. Nem feltétlen kell mindig valami újat írni, kitalálni, ha Valaki már megfogalmazta azt, amiről „egész szíveddel-lelkeddel tudod”, hogy Igaz. Ilyenkor lelked megtisztul, redőid kisimulnak, bátorságod, erőd , hited visszatér, és tudod, hogy még szüksége van rád a világnak. „…ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…”(Filippi 3:14)

„Jól  van, te hűséges, derék szolga – mondta neki ura. – Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! 23Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!” Máté 25. 21.23.

„Végezetül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.” II. Timóteus 4:8.

-ez pedig az enyém …részlet az újságírói képzésem egyik feladatából…

én is ülök a gép előtt, és sírok, de megkeményítem szívem…

Olvasom mi történik az ország Legjobb Pedagógusaival, Akik TESZIK AZT, AMIRE FELESKÜDTÜNK…és mert komolyan vettük azt az életre szóló esküt, mert nem csak úgy elmagoltuk, hanem tettük e fogadalmat Emberekért, Embereket menteni, segíteni, minden egyes áldott nap erre koncentrálva, hiszen mindannyian tudjuk, EZT a FELADATOT magától a magasságos Istentől kaptuk, minden egyes talentumával együtt, hogy SZOLGÁLJUNK velük. “…és ki szakíthat el bennünket Isten Szeretetétől?”. Ki merészeli magát az Urat “számon kérni” ?! Tényleg nem félik az Istent?…ha kell, “egy élet sem drága ” arra, hogy betöltsük e feladatot. Harcosoknak, Küzdőknek formált az Úr, hát Vele viaskodtok? Az Úr “A legnagyobb csatákat legjobb Harcosainak adja.” A csatákat pedig soha nem magunkért, hanem mindig másokért, a reánk bízottakért, ÉRTETEK vívjuk.

https://fb.watch/fXAUuzKJcc/

2022. Október 23. Budapest

A tisztességes pedagógusokról

A tisztességes pedagógusok megkönnyítik a gyerekek életét. Nemcsak tanítják, hanem nevelik őket, gondoskodnak róluk, ápolják a lelküket, figyelnek rájuk.

A tisztességes pedagógusok megkönnyítik a szülők életét. Mert figyelnek a gyerekükre, tanítják őket, gondoskodnak róluk, ápolják a lelküket, figyelnek és vigyáznak rájuk, amíg ők dolgoznak.

A tisztességes pedagógusoknak hála az egyik gyerekem azt mondta alsóban, ő úgy szeret iskolába járni, mintha az a második otthona lenne. Minden reggel örömmel és szívesen járt. Mert elfogadták úgy, ahogy van és úgy szerették, amilyen. Nem akarták megtörni, betörni, olyanná faragni, amilyennel esetleg könnyebb dolguk lenne, hanem meglátták benne azt, amiben utánozhatatlan és zseniális.

A tisztességes pedagógusoknak hála a másik gyerekemben felfedezték már nagyon korán a különleges tehetséget, és annak megfelelően bántak vele, abban segítették, hogy azt a tehetségét minél inkább ki tudja bontakoztatni. Nem piszkálták azzal, amiben kevésbé volt kiemelkedő, abban segítették, amiben az volt.

A tisztességes pedagógusoknak hála a harmadik gyerekem megkönnyebbült, teljesen felszabadult és kivirágzott, amikor az ő személyiségének egyáltalán nem megfelelő pedagógusoktól elhoztuk őt, és jó helyre került. Minden napja szorongásmentes és szabad azóta, hála a tisztességes pedagógusnak.

A tisztességes pedagógusoknak hála, amikor általános iskola negyedikben átkerültem egy másik osztályba, akkor végre biztonságban éreztem magam, szeretve éreztem magam, megbecsülve éreztem magam, kb három év hallgatás után megszólaltam. Sőt, még zongorázni és énekelni is mertem. Mert jó volt hozzám, mert nemcsak azzal foglalkozott, hogy az eszembe véssen bizonyos dolgokat, hanem a lelkemmel is. Mert bátorított, támogatott, mert hitt bennem. Úgy mentem iskolába, hogy nem rettegtem minden reggel, nem remegtem a lábaim, és nem lett azonnal hányingerem a tornaterem szagától. Voltak még utána kríziseim, de olyan mélyre már soha nem kerültem, mint mielőtt őt megismertem.
Mert egy tisztességes pedagógus nemcsak rövidtávú, hanem hosszútávú hatással is van egy gyerekre.

Amit egy tisztességes pedagógus ad, azt a gyerektől senki el nem veheti.
Amit egy tisztességes pedagógus ad, az táplálja a lelket.
Az építi a személyiséget. .

A tisztességes pedagógusoknak nemcsak a gyerekeink hétköznapjaiban és jelenében van meghatározó szerepük, hanem a jövőjüket építik. Általuk pedig mindannyiunk jövőjét.

A tisztességes pedagógusok nem válnak tisztességtelenné azért, mert pénzből élnek, azért, mert küzdenek a megbecsültségükért, a méltóságukért, amibe évek óta száz lábbal van tiporva.
A tisztességes pedagógusok nem válnak tisztességtelenné azért, mert szeretnének a saját családjuknak méltó és biztos megélhetést biztosítani, amit megérdemelnek.
A tisztességes pedagógusok nem válnak tisztességtelenné azért, mert küzdenek a jövőért, a gyerekeinkért.

Tragédiának tartom, hogy a tisztességes pedagógusoknak emberfeletti erővel kell küzdeniük a megalázásuk ellen, a saját méltóságukért, a saját megbecsültségükért, a gyerekeink méltó oktatásáért.

Ettől ők nem kevésbé tisztességesek, hanem sokkal sokkal tisztességesebbek, és tiszteletet érdemelnek.

Mert a tisztességes pedagógusok példát mutatnak, és az nem lehet példa, hogy elfogadjuk az elfogadhatatlant, hogy beletörődünk abba, amibe nem lehet.
Az nem lehet példa, hogy elengedjük az elveinket, a szemléletet, amiben hiszünk.
Az nem lehet példa, hogy szótlanul tűrjük az igazságtalanságot, a megalázást.
Az nem lehet példa, hogy csendben és tétlenül végig nézzük, ahogy összeomlik körülöttünk minden.
Az nem lehet példa, hogy nem küzdünk a saját méltóságunkért, a saját becsületünkért. Hogy nem küzdünk azért, amit megérdemlünk.
Az nem lehet példa, hogy nem küzdünk a jövőért, és a következő generációért.

A tisztességes pedagógusoké minden tiszteletem, legmélyebb megbecsülésem és örök hálám.

Ma, országos sztrájkhoz kapcsolódik minden TISZTESSÉGES PEDAGÓGUS.