Útravaló

MÁJUS

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Májusban Sárai-Szabó Kelemen OSB győri perjel ad útravalót.

május 3.

Hányféle módon próbálja meghatározni az ember kétezer év óta, hogy ki is Jézus? Maga a Szentírás is sokféle elnevezéssel illeti, amelyek összefüggenek azzal, hogy ki is ő. Említik az Isten Fia, az Isten Báránya, próféta, az Úr, a zsidók királya, a Pantokrátor, a Messiás, az Üdvözítő, Krisztus és a Megváltó megnevezéssel is. Ezek is sokat segítenek a megértésében, de talán még többet segít, hogy ő maga mit mond magáról. „Én vagyok az út, az igazság és az élet” – hangzik el ma Jézus szájából. Már ez is lenyűgöz bennünket, és hallatlan távlatokat nyit nekünk, így Jézus állandó feladat számunkra. Az utat járni kell, az igazságot állandóan keresni és érvényesíteni, és az élet így megtelik Istennel. Húsvét öröme és nagyszerűsége az apostolok tanúságának hagyatéka számunkra. Ők személyesen tapasztalták meg a feltámadt Krisztust. Mit kezdünk ezzel az örökséggel?

Magyar Kurír

május 2.

Bizony, heves érzelmekkel jár az új ember kialakulása, és a régi embertől való eltávolodás. Heves érzelmekkel jár, amikor a törvények biztonságából be kell lépnünk a feltámadt Krisztussal való kapcsolatba. A bűnös ember nem igazán akar változni, nem igazán akarja revideálni az eddigi nézeteit. De van-e mostanában az emberekben ilyen tűz és ilyen hevesség, amikor Krisztus ügye a tét? Van-e még lehetőség értelmes vitákat folytatni, kiállni az értékekért, kiállni Krisztusért és az Egyházért? Inkább csak bizonytalanság van mindenkiben, mert relatív lett az igazság. Ismerjük meg először az igazságot, és állítsuk ahhoz az életünket, értékünket! Aztán okosan alkalmazzuk azt a mindennapokban, ahogyan ma látjuk az apostoloknál! Nagyobb terhet ne tegyünk senkire, de Jézus Krisztus isteni igazságaihoz elszántan ragaszkodjunk!

Magyar Kurír

május 1.

Sok szó esik a szinodiális útról, és keressük, hogyan is lehetne megvalósítani az Egyház közösségében. A mai olvasmányban Pál és Barnabás komoly kérdéssel szembesülnek, de nem akarják egyedül meghozni a döntést és rendezni a dolgot, bár tekintélyük éppen elegendő lett volna hozzá. Szent Benedek atyánk a regula harmadik fejezetében ír a közösséget érintő döntésekről, közvetlenül az apátról szóló fejezet után. Az apát, aki Krisztus helyettese a monostorban, és akinek komoly tekintélyt és hatalmat ad a regula, állandóan annak a veszélynek van kitéve, hogy teljhatalmúnak képzeli magát. „Mindent tanácskéréssel tégy, és a cselekedet után nem fogsz bánkódni” – zárja a fejezetet Szent Benedek. Tudunk ilyen szabadok lenni? El tudjuk fogadni a másik véleményét, gondolatát? El tudjuk fogadni, hogy Krisztusba vagyunk oltva teljesen?

Magyar Kurír