A jó olvasó nem az írót keresi a műben, hanem saját magát. S a műnek, ha valóban mű, annyi jelentése van, ahány olvasója. Ezért kimeríthetetlen.”
TŐZSÉR ÁRPÁD
🗞 Megjelent az augusztus végi Új Ember!
▶️ Információk Bódi Mária Magdolna szeptember 6-i boldoggá avatásáról
▶️Szent István öröksége – augusztus 20-i szentmise
▶️Veszprémbe költöztek Assisi Szent Ferenc segítő nővérei. Milyen kihívásokkal szembesülnek?
▶️Tudta, hogy a Margit körúti ferences templom eredetileg Ágoston-rendi?
▶️ Ajánlónk: https://www.magyarkurir.hu/hirek/megjelent-az-uj-ember-2025-augusztus-31-i-szama
XIV. Leó pápa képviseletében Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek szeptember 6-án Veszprémben boldoggá avatja Isten tiszteletreméltó szolgálóját, Bódi Mária Magdolna szüzet és vértanút. A részvételhez szükséges regisztrációról, a gyakorlati tudnivalókról és a programról lapunk 12. oldalán olvashatnak részletes tájékoztatást.
A Veszprémi Főegyházmegye katolikus iskoláinak hitéletében az elmúlt években
nagy és váratlan változások történtek. Udvardy György veszprémi érsek kérésére a
több mint húsz éve Balatonkenesén szolgálatot ellátó Assisi Szent Ferenc Segítő
Nővérei – Halasi Gabriella M. Teréz és Takács Tünde M. Erzsébet nővérek – új
feladatokat vállaltak el, és emiatt Veszprémbe költöztek. A velük készített interjúban beszélnek arról, hogyan fogadták őket, és milyen új kihívásokkal kerültek
szembe.
Lapunkban az augusztus 20-ai ünnepi szentmiséről, a Szent Jobb-körmenetről, valamint a nemzeti ünnepünk alkalmából kitüntetett egyházi személyekről is olvashatnak.
A Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közössége augusztus 23-án tartotta országos találkozóját Budapesten, a gazdagréti Szent Angyalok-templomban. A lelkinapon Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök volt a szentmise főcelebránsa. Tudósításunkat a 8. oldalon közöljük. Ugyanezen az oldalon olvashatják Lackfi János költő tanévkezdésre írt versét.
A Mértékadó kulturális mellékletben Bodnár Dániel írt a magyar irodalom száz évvel ezelőtt, 1925. július 17-én született kiemelkedő alkotójáról, Nagy László költő- műfordítóról.
A Nap Kiadó ebből az alkalomból jelentette meg azt a kötetet (Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet, Nap Kiadó, 2025), amelyben válogatást olvashatunk a költő verseiből és hozzájuk fűzött elemzéseket poéták, írók, színművészek tollából.
Mióta XIV. Leó pápa az egyházfő, nagyobb figyelem esik az Ágoston-rendre. Szeretnénk többet megtudni a közösségről, s leginkább arról, hogy milyen emlékei vannak Magyarországon. Kollégánk, Vámossy Erzsébet felkereste Fáy Zoltánt, a ferences rend könyvtárosát, hogy ezúttal Ágoston-rendi templomként tekintsenek rá a budai ferences templomra.
A beszélgetésükről készült összefoglalóban szó kerül a templom oltárképeiről is, melyeket az osztrák festő, Maulbertsch készített a tanítványaival. S hogy miért éppen az általuk ábrázolt szentek szerepelnek e festményeken, arra a kérdésre is az ágostonos múlt adja meg a magyarázatot.
A Barangoló rovatban a padovai Sant’Antonio-bazilikáról olvashatnak, valamint Iancu Laura és Halmosi Sándor két-két versét is közöljük.
Megjelent az Új Ember 2025. augusztus 24-i száma
KULTÚRA – 2025. augusztus 20., szerda | 19:00
Az Új Ember augusztus 24-i számát ajánljuk olvasóink figyelmébe, amely elérhető a templomokban, az újságárusoknál, illetve előfizethető szerkesztőségünk terjesztési osztályán.
1945. augusztus 9-én jelent meg az Új Ember első száma. Lapunk nyolcvanéves működését ünnepelve a 12. oldalon cikksorozatot indítunk, válogatva az elmúlt évtizedek írásainak legjavából. Elsőként Mindszenty József bíboros vezércikkét olvashatják, amit a főpásztor az Új Ember megjelenésének első évfordulójára szánt. Írása az 1946. augusztus 18-i számban jelent meg.
Már kapható az Új Ember 2026-os Kalendáriuma az Új Ember könyvesboltban (Budapest V. kerület, Ferenciek tere 7–8.; nyitvatartás: hétfőtől péntekig 9–18 óráig), vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.
Lapunkban tudósítást közlünk a Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely háromnapos főbúcsújának vasárnapi eseményeiről. Augusztus 17-én Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be szentmisét a kegyhelyen, ahova az ország számos pontjáról, sőt a határainkon túlról is érkeztek zarándokok, akik Mária mennybevételének ünnepén a bíboros aranymisés áldásában is részesültek.
Sebestyén Józseffel, a Veszprémi Érseki Főiskola rektorával az intézmény múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélgettünk. „Számunkra az a szív, szenvedély és hit ad erőt, amely mindenkiben ott rejlik a lelke legmélyén. Mi abban támogatjuk a hallgatóinkat, hogy ezt meg is találják magukban” – vallja a rektor.
Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi megyéspüspök augusztus 13-án, az Istenszülő mennybemenetelének előünnepén, életének 94. évében megtért Teremtőjéhez – jelentette be a Hajdúdorogi Főegyházmegye. A közleményben arról is olvashatnak, hogy Keresztes Szilárd „püspöksége egybeesett a rendszerváltással és az azt követő kibontakozással. „…Az építő püspökként fog bevonulni a történelembe, hiszen a mostanra kiteljesedő magyarországi Görögkatolikus Egyház virágzásának alapjait ő rakta le.”
A Mértékadó kulturális mellékletben többek közt a Szent Efrém Férfikar múltjáról és jelenéről olvashatnak. Lassan negyedszázad telt el azóta, hogy 2002-ben megalakult az énekes társulat, elsősorban azzal a céllal, hogy a bizánci rítusú keresztény világ vokális örökségét kutassa, bemutassa és népszerűsítse.
A most már StEFREM néven működő együttes időközben egyre bővülő és szélesedő repertoárjával nemzetközi hírű vokális formációvá vált. Az alapítóval, Bubnó Tamással és fiával, az együttest vezető Bubnó Lőrinccel a 2021-ben megnyílt kulturális központjukban, az ISON-ban beszélgetett Pallós Tamás.
Kuzmányi István, lapunk és a Magyar Kurír igazgató-főszerkesztője Bodnár Dániel kollégánkkal együtt járt Nyíregyházán, hogy bemutassa a Szent vonzásában című időszaki kiállítást, amely december 17-ig látható a Görögkatolikus Múzeumban. A tárlat alkotói Puskás László (1941–2023) kárpátaljai származású magyar görögkatolikus áldozópap, ikonfestő és mozaikkészítő rendkívül gazdag életművéből válogattak.
A Mértékadóban népszerűsítjük a martonvásári Brunszvik-kastély kertjében sorra kerülő Beethoven-koncerteket, Baranyai Béla a Paradise című filmsorozatról írta meg gondolatait, Halmai Tamás pedig Alessandro Baricco, Iancu Laura és Wirth Imre egy-egy új kötetét ajánlja olvasóink figyelmébe.
Magyar Kurír
Megjelent az Új Ember 2026-os Kalendáriuma
https://www.magyarkurir.hu/…/megjelent-az-uj-ember-2026…
A remény embere
A magyarországi holokauszt kapcsán az utókor már a kezdettől fogva hangsúlyosan kezelte az embermentés kérdését. A kialakuló új rendszerben azok, akik életük kockáztatásával emberek tömegeit mentették meg a biztos haláltól, joggal számíthattak megbecsülésre, bár önzetlen cselekedetükből fakadó érdemeik elismerésére nem tartottak igényt. Többen közülük – különösen az egyházi személyek vagy a Horthy-korszak kulcspozícióban lévő politikusai, népszerű művészei – még csak azt sem mondhatták el magukról, hogy békében élhetnek. Az ő háttérbe szorításuk, nem egy esetben kitelepítésük, bíróság elé citálásuk, a jogfosztás jól jellemzi a háború után kiépülő sztálinista rendszer által hirdetett egyenlőség és demokrácia, valamint a tényleges tettek közötti ordító különbséget.
E méltatlanul meghurcolt emberek közé tartozik az evangélikus lelkész Sztehlo Gábor is, Kollár Zsolt történelmi regényének hőse, akit az 1944. március 19-i német megszállás idején egyháza kórházlelkészi feladatokkal bízott meg. A Maros utcai intézményben a sikertelen öngyilkosok számára kellett elvinnie a reményt Isten Igéje által. Életében óriási fordulat következett be a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti képviselőjével, Friedrich Bornnal történt találkozással. A háború utolsó időszakában harminckét otthont hoztak létre, ahol kétezer, többségében zsidó gyermeket és felnőttet mentettek meg. Ennek viszontagságos története tárul fel az olvasók számára. A kötet címe és alcíme egyaránt utal az egyik legismertebb embermentőre, az üzletember Oskar Schindlerre, akiről Steven Spielberg készített meghatározó filmet, az ausztrál Thomas Keneally könyve, a Schindler bárkája feldolgozásával. A bárkák a Kollár-féle kötetben a gyermekotthonok, amelyek menedéket adtak az üldözötteknek és árváknak.
Ahogy az egy regény esetében megszokott, a cselekmény itt is több szálon fut: Sztehlóé az egyik, a főispánból belügyi államtitkárrá lett Endre Lászlóé a másik, és kevésbé erőteljesen, de egy harmadik szál is húzódik az események mögött: a szülei visszatérését váró, bujkálni kényszerülő Katz Tamásé és az egyik otthonban élő társaié. Sztehlóban és Endrében közös, hogy mindketten családos emberek, ám a legfontosabb kérdésekben teljesen más álláspontot képviselnek. Ahogy a hadi és politikai helyzet változik, úgy az ő életük is egyre többször kerül veszélybe. A lelkész küzd a rábízottakért, és ebben a küzdelmében nem egyszer szorult helyzetben találja magát, miközben feleségét és gyermekeit vidékre menekíti a fővárosból. Megjárja az államtitkári irodát is, bár egyáltalán nem biztos, hogy onnan szabadon távozhat. Endre az utolsó találkozásukkor ugyanúgy gyűlöli Sztehlót, mint korábban, pedig ideje lenne megbékélnie mindenkivel. Erre ő képtelen, hiszen családjából is teljesen más habitust hozott magával.
Kollár Zsolt alapos kutatást végzett a könyv megírásához. Ez nagyon jól látszik főbb szereplőinek hiteles ábrázolásából, abból, ahogyan a történelmi hátteret felvázolja, a karaktereket bemutatja olvasóinak. Még a látszólag jelentéktelennek tűnő, apró mozzanatokban is érződik tájékozottsága, a téma iránti érdeklődése. A hitelességet biztosítja a szaklektor, Kertész Botond iránymutatása. Bár a történet 1946-ban véget ér, a szerző az utószóban röviden összefoglalja Gaudiopolis történetét, a főhős sorsának további alakulását, emlékezetét.
Abban, hogy a kézirat egy igazán olvasmányos, ugyanakkor elgondolkodtató és nagyhatású kötetté állt össze, nem elhanyagolható a két lektor, Virág Sándor és Varga Veronika szerepe sem. No és a borítótervező Egri Mátyásé, aki igazán remek munkát végzett.
A kötet adatai: Kollár Zsolt: Sztehlo bárkái. A „magyar Schindler” története. Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2024.
Megjelent az Új Ember 2025. augusztus 10-i száma
KULTÚRA – 2025. augusztus 7., csütörtök | 15:09
Az Új Ember augusztus 10-i számát ajánljuk olvasóink figyelmébe, amely elérhető a templomokban, az újságárusoknál, illetve előfizethető szerkesztőségünk terjesztési osztályán.
A címlapon adjuk hírül, hogy július 28. és augusztus 3. között Rómában zajlott a szentévi Jubileumi Ifjúsági Találkozó (JIT), amelynek csúcspontja az augusztus 3-án, vasárnap délelőtt Róma egyik külvárosi területén, a Tor Vergatán található egyetem campusán bemutatott pápai szentmise volt. „Vágyakozzatok nagy dolgokra, az életszentségre, bárhol is éltek! Ne érjétek be kevesebbel!” – buzdította a fiatalokat homíliájában XIV. Leó pápa. A találkozón ezerötszáz magyar fiatal is részt vett. A JIT-ről és a magyarok részvételéről lapunk 2. és 3. oldalán olvashatnak beszámolókat és fordításban közöljük a Szentatya beszédét is, amelyet a zárómisén mondott.
XIV. Leó pápa július 31-én Marcello Semeraro bíborost, a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának prefektusát fogadva megerősítette a dikasztérium tagjaiként a bíborosok és püspökök plenáris ülésén részt vevők pozitív véleményét az Egyetemes Egyház Tanítója címről, amelyet hamarosan Szent John Henry Newmannek adományoznak. A szentről szóló bővebb írásunkat a lap 7. oldalán olvashatják.
A bodajki falutáborban a görögkatolikus kispapok július 29-e és augusztus 2-a között rendezték meg a Szent Damján-tábort enyhe és középsúlyos fogyatékossággal élők számára. A rendezvényrőll riportot közlünk a 8. oldalon.
Az Ágoston-rend Magyarországon az újkortól napjainkig címmel pedig interjút adunk közre Siptár Dániellel, a jezsuita rend levéltárának igazgatójával és Dózsa Gábor történésszel.
A Mértékadó kulturális mellékletben arról olvashatnak, hogy létrejöttének 150. évfordulóját ünnepli idén a Keresztény Múzeum. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye tulajdonában és fenntartásában működő országos képtár, amely több tízezer műtárgyat tartalmaz, Magyarország leggazdagabb egyházi gyűjteménye. A múzeum a Vízivárosban, a Mindszenty hercegprímás terén lévő prímási palotában található. Kiemelkedő darabjai közé tartozik a Kolozsvári Tamás által készített Kálvária-oltár, a garamszentbenedeki úrkoporsó, valamint MS mester passiósorozata.
Gazdag anyagával a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és az Iparművészeti Múzeum mögött az ország legnagyobb, kifejezetten régi korok művészetét bemutató közgyűjteménye, és Európa jelentősebb egyházi gyűjteményei között is számontartják. Kontsek Ildikó művészettörténész igazgatóval készült interjúnkban további részleteket tudhatnak meg e kiemelkedő értéktárról.
A Barangoló rovatban Baranyai Béla folytatja a római Szent Kelemen-bazilikáról szóló írását. A bazilika története onnan folytatódik, hogy a régi templom romjain, annak anyagának felhasználásával a 12. században új templomot építettek.
Magyar Kurír
Egyházközségünk havonta megjelenő „Jöjj, kövess engem” újságunk augusztusi száma
Megjelent az Új Ember 2025. augusztus 3-i száma
KULTÚRA – 2025. július 31., csütörtök | 19:42
Az Új Ember augusztus 3-i számát ajánljuk olvasóink figyelmébe, amely elérhető a templomokban, az újságárusoknál, illetve előfizethető szerkesztőségünk terjesztési osztályán.
A címlapon adjuk hírül, hogy a Szentföldi Ferences Kusztódia életében július 24-én történelmi jelentőségű eseményre került sor: az új kusztos, Francesco Ielpo OFM beiktatásának keretében több mint ötszáz év után ismét szentmisét mutattak be a Cenákulumban, az utolsó vacsora hagyományos helyszínén. A ferences rend hagyománya szerint a kusztos egyúttal a Sion-hegyi gvardián címet is viseli, ezért beiktatása két kiemelt mozzanatból áll: egy ünnepélyes ingressóból (bevonulás, beiktatás) és egy szentmiséből, amelyet a Cenákulumban mutat be. A hírből kiderül, hogy a kusztost a helyszínen Várnai Jakab OFM, a helyi ferences közösség elöljárója fogadta.
Argentína északi részén, a Paraná felső folyásánál, a folyóparttól néhány kilométerre, az esőerdőben található egy közel ötezer lakosú kisváros, Corpus Christi, amelynek történetéről Tóth Tamás egyháztörténész írását olvashatják lapunkban.
XIV. Leó pápa Ágoston-rendi szerzetes, így személye révén a szerzetesrend is a figyelem középpontjába került az utóbbi időszakban. Magyarországon 230 éve nem működik Ágoston-rendi szerzetesközösség. Ám ez nem mindig volt így. Virágzó jelenlétükről források tanúskodnak, és a szomszéd országokban több helyütt megtaláljuk a fekete barátokat, legújabban Kassa városában is, ahol már a 15. század elején megpróbáltak megtelepedni. A címoldalon kezdődő interjúnkban Dózsa Gábor levéltárossal, az ágostonosok történész kutatójával a remeterend középkori magyarországi történetéről beszélgettünk.
És még egy beszélgetést ajánlunk: a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium (SZIK) szinodalitás projektje arra hívta meg a közösség tagjait, hogy együtt gondolkodjanak az Egyház életéről, jövőjéről, illetve az abban általuk vállalt szerepről. Pecze Zsombor ötletgazda és Fedor Ádám, a projektcsapat tagja mutatja be eddigi tevékenységüket.
A Mértékadó kulturális mellékletben arról ovashatnak, hogy a Pannonhalmi Főapátság idén is megszervezi az Arcus Temporum művészeti fesztivált. Az ezeréves múltra visszatekintő szerzetesközösség azért tartja fontosnak, hogy a jelen művészetével párbeszédet folytasson, mert vallja, hogy „Isten a jelenkor kultúráján, kérdésfeltevésén, gondjain és félelmein – azaz az »idők jelein« keresztül is szólongatja, és folytonosan változásra hívja.” Dejcsics Konrád OSB kulturális igazgatóval – a kert téma jegyében – az augusztus 22. és 24. között zajló, immár 21. Arcus Temporum programjairól és fellépőiről beszélgetett Pallós Tamás.
Baranyai Béla a Nézőpont rovatban a Barátaid és szomszédaid című amerikai filmsorozatról írt kritikát, elmélkedve a jólét, az életközépi válság és a boldogság összefüggéseiről, valamint a spiritualitás hiányáról.
A nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár 2017-ben indította újra az 1980-as, 1990-es években népszerű Szabolcsi Téka könyvsorozatát, amelynek célja: publicitást biztosítani a Nyíregyházán élő írástudók azon műveinek, amelyek témájuknál fogva kötődnek a régió szellemi életéhez. A sorozat második darabja a Nyíregyházi Egyetem fiatal tanárának, Nagy Balázsnak a tanulmánykötete. Az irodalomtörténész szerző a 19–20. század magyar irodalmának szakrális témájú műveit elemzi a „Valaki ír a kezeddel” – Tanulmányok a szakrális irodalom köréből című könyv kapcsán.
Magyar Kurír
A történet közepén
Kultúra – 2025. július 12., szombat | 17:00
Mindenki ismeri a bibliai elbeszélést, melyben Isten azt kéri Ábrahámtól, hogy áldozza fel a fiát, Izsákot.
Bár e parancs kegyetlennek tűnik, a pátriárka engedelmeskedik. Három napon át gyalogol, mígnem felér Mórija hegyére, ahol a megépített áldozati máglyára annak rendje és módja szerint rákötözi a fiát. Isten azonban csodát tesz, és Ábrahámnak végül Izsák helyett csak egy bokor fogságába esett kost kell feláldoznia. Mivel számtalanszor hallottuk már ezt a történetet, így nem is akadunk fenn rajta. Søren Kierkegaard, a dán filozófus azonban érzékeny ember volt, ezért szánt egy egész könyvet arra, hogy megértse, miről is van szó. A Félelem és reszketés című művében azt veti lelkésztársai szemére, hogy Izsák feláldozását – vagy ahogyan az ortodox keresztények emlegetik, megkötözését (akéda) – mindig a végkifejlet felől közelítve mesélik el. Kierkegaard ezzel szemben megpróbál úgy e drámai esemény mélyére hatolni, mintha nem tudná, mi lesz a vége – együtt bandukol tehát Ábrahámmal a hegy felé.
De lehet-e egy történet közepében lenni? Már csak azért is jogos ez a kérdés, mert egy történet attól az, ami, hogy az elmesélt cselekménynek van eleje és vége is. Ha mindezek hiányoznak, akkor történetről sem beszélhetünk. James Jones regényének, A vékony vörös vonalnak (The Thin Red Line) az egyik hőse – egy katona – egyszer csak azon kapja magát, hogy ráébred, márpedig ő most pont egy történet közepén van. Hogyan lehetséges ez? Elvileg sehogy, hiszen – mint említettem – nem ismert még sem az, hogy hol is kezdődik, sem az, hogy mi lesz a vége.
Kétségtelen, hogy az ember, az emberiség számára kulcsfontosságú az, amit történetnek nevezünk. Azért szeretjük ezeket, mert segítenek a megértésben, a feldolgozásban és az elhelyezésben. Életünk, létezésünk csak úgy lesz érthető és elfogadható, ha elmeséljük. Egy történetnek igazság szerint a vége a legfontosabb, onnan visszanézve találjuk meg a hozzá való kezdetet. Minden történet eljut valahova, és szinte mindegyiknek van tanulsága. Értelmezhetővé teszi az eseményeket még akkor is, ha valójában, a szó szoros értelmében semmit sem értünk meg általa. Mégis, képesek vagyunk egy történetnek akkora jelentőséget tulajdonítani, hogy feltesszük rá az életünket. Mint mi, katolikus keresztények. Nem véletlenül hívjuk Jézus életének eseményeit üdvtörténetnek.
Az említett katona arra döbben rá, hogy mindazt, amiben most benne van, el fogják majd mesélni. Valahogy így szól majd ez: „Az amerikai hadsereg 1942. december 7-én partra szállt Guadalcanal szigetén, és fél évig tartó véres küzdelemmel elfoglalta.” E katona azonban éppen a fűben hasal, az ellenség lövi őt, körülötte pedig halott és sebesült társai fekszenek. Mindez maga a megtestesült abszurditás, aminek egyáltalán nincs értelme. Ám tudja jól, hogyha majd elbeszélik, ez a történet mindenki számára érthető és elfogadható lesz, hiszen a 209-es magaslat elleni támadás is fontos része volt annak a hadjáratnak, melynek során az amerikai hadsereg bevette az egész szigetet. Ez pedig azt jelenti, hogy mindennek volt értelme, még a fűben hasalásnak is. És persze a rettegésnek és a halálnak is. Sokan elestek – rájuk hősökként gondolnak vissza –, de Guadalcanal megszerzését nem ők, hanem a túlélők fogják elmesélni. Katonánk azonban a földön lapulva azon morfondírozik, hogy ebből csak egy kapitális hazugság kerekedhet ki, hiszen a jelen pillanatnak nem lehet utólag értelmet adni. A mellette élettelenül heverő társának a halálát nem tudja megmagyarázni semmilyen, később elmesélt történet. Ha ezt megtesszük, akkor az valójában már nem a jelenhez, hanem a múlthoz fog tartozni.
Ha a fentiek szempontjából tekintünk a kereszténységre, akkor azt látjuk, hogy már a kezdeteknél elmesélte a végkifejletet is: a jó történeteket ugyanis mindig a végéről írják, visszafelé. Nem más ez, mint az utolsó ítélet, a második eljövetel, melynek során majd mindent megértünk, amikor minden értelmet nyer. A konkrét jelen mégis valahogy kilóg az üdvtörténetből. Azt a köztes kort, melyben élünk – vagyis a történet közepét – azért oly nehéz értelmezni, mert a teológusok által a már nem–még nem időszakként emlegetett periódusnak korunk embere igazából nem nagyon látja a célját. Napjainkban sokan teljesen megfeledkeztek a második eljövetelről, mondván, a tragikus és kaotikus jelen egyre inkább homályba borítja a reménytelinek ígérkező véget is.
Az ember pedig a történet közepén van. Mindig.
Baranyai Béla/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. július 6-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Nyaraljunk Szent Ignác-i módra! – Megjelent A Szív jezsuita magazin nyári duplaszáma 
A rekreáció, azaz szó szerint újrateremtés nem pusztán kikapcsolódás, nem „tétlenség”, hanem tudatos megújulás testben, lélekben. A jezsuita magazin legfrissebb kiadása igyekszik a lehető legalaposabban körüljárni a tartalmas feltöltődés elméletét és gyakorlatát – és persze a magyar tengert.
Ajánlónkat ITT olvashatják:
https://www.magyarkurir.hu/…/nyaraljunk-szent-ignac-i…
Ünnepi szentmisével emlékeztünk Egyházmegyénk védőszentjére, Szent László királyra Nyírcsaholyban
Részletek: https://dnyem.hu/…/egyhazmegyenk-vedoszentjere-szent…/
Megújult A Szív jezsuita magazin 
A felfrissült kinézettel és megújult rovatokkal jelentkező júniusi lapszám a hivatás témáját járja körül. 
A címlapinterjúban Gubik Petra színművész vall arról, hogyan lelt rá saját hangjára, saját újtára, és aktuális előadásai mellett beszél családjáról, hitéről és a művészlét kihívásairól is. Jezsuiták#megújultaszív
https://www.magyarkurir.hu/…/megujult-sziv-lelkisegi-es…
**XIV. Leó pápa**
**1975: Ez az ember sokkoló döntést hozott:**
Elutasította a Harvard jogi karát, hogy Peru legszegényebb falvait szolgálja.
Ma ő a 267. pápa.
• Beszéli az ősi inka nyelvet
• Nyolc órát gyalogolt, hogy segítsen a szegényeken
• Ő az első, Amerikában született pápa
**Az újonnan megválasztott Robert Prevost pápa eddig ismeretlen története:**
1975-ben Robert Prevost a csúcson volt. Chicagói matektanár. Hithű katolikus. Felvették a Harvard jogi karára. Mindene megvolt, amiről egy fiatal férfi álmodhat.
Aztán — olyat tett, amire senki sem számított.
Nemet mondott a Harvardra.
Nemet mondott a hat számjegyű fizetésre.
Nemet a hírnévre. Nemet a kényelemre.
És IGEN-t mondott valamire, amit kevesen mernek választani: az önátadás teljes életére.
Csatlakozott egy missziós rendhez, és Peruba költözött. Nem a városokba. Nem a turistaparadicsomokba.
Hanem a legeldugottabb falvakba — ahol a gyerekek gyógyítható betegségekbe halnak bele, és a családok kilométereket gyalogolnak tiszta vízért.
Nem voltak utak. Sem vezetékes víz. Sem WiFi. Csak hegyek. Csend. És mély szegénység. De ő ezt otthonként fogadta el.
Robert nemcsak a nép között élt. Egy lett közülük.
• Megtanulta a kecsuát — az inkák szent nyelvét
• Napokon át cipelte gyalog az élelmet
• Földpadlón aludt a falusiakkal
• A csillagok alatt imádkozott
Amikor épp nem kunyhókat épített, mezítlábas gyerekeknek tanított matekot lyukas tetők alatt.
Amikor nem tanított, a betegeket szamárháton vitte orvoshoz.
Amikor nem gyógyított — hallgatott. Igazán odafigyelve hallgatott. Olyan történetekre, amelyek másnak nem számítottak.
Miközben barátai ügyvédek és orvosok lettek otthon, ő valami egészen mássá vált:
Egy pásztorrá.
Egy testvérré.
A hit csendes harcosává.
És lassan, lassan legendává.
Tetteit nem közvetítették tévék. De visszhangjuk bejárta az Andokat.
A püspökök felfigyeltek.
A papok felfigyeltek.
És végül — a Vatikán is.
Visszahívták, hogy vezesse az egész Ágoston-rendet. Egy faluból indult — 2800 szerzetest irányított több mint 40 országban.
De ő…
Megtartotta ugyanazokat a szandálokat.
Továbbra is a szegényekkel járt.
Továbbra is visszautasította a luxust.
Aztán jött a hívás, ami mindent megváltoztatott:
Róma közelebb akarta tudni. 2020-ban érsekké nevezték ki, globálisan felügyelve más püspököket.
Szokatlan volt. De Robert sosem a megszokott utat választotta.
Nemcsak latinul és kánonjogban volt jártas.
Hanem:
• Részvétben
• Alázatban
• Meghallgatásban
• Jelenlétben
A Vatikán nem csak egy papot látott.
Hanem egy lelkes vezetőt.
2023. szeptember 30-án Ferenc pápa hivatalossá tette: Robert Prevost bíboros lett. Csak egy lépésre a pápaságtól.
És aztán… 2025-ben történelem született. Először a katolikus egyház történetében:
Egy amerikai
Egy volt matektanár
Egy elfeledettekhez küldött misszionárius lett a 267. pápa.
És nem felejtette el azokat, akik formálták. A mai napig:
Pápaként is visszatér ugyanazokba a falvakba.
Még mindig kecsuául imádkozik.
Még mindig földpadlóra ül.
Még mindig némán fogja az öregek kezét.
Mert szerinte a vezetés nem pozíció, hanem jelenlét.
A világ megszállottja a hatalomnak.
De Robert Prevost bebizonyítja:
• A cím mit sem ér szolgálat nélkül
• A tudás semmit sem ér szeretet nélkül
• És a hit áldozat nélkül csak zaj
Ő hátat fordított a világnak.
És inkább megváltoztatta azt.
Isten éltesse XIV. Leó pápát! – Portrémelléklet a Szentatyáról az Új Ember 2025. május 18-i számában
Kultúra – 2025. május 14., szerda | 19:25
Az Új Ember május 18-i számát ajánljuk olvasóink figyelmébe, amely elérhető a templomokban, az újságárusoknál, illetve előfizethető szerkesztőségünk terjesztési osztályán.
Isten éltesse XIV. Leó pápát! – ezzel a címmel köszöntjük Robert Francis Prevost Ágoston-rendi szerzetest, a Püspöki Dikasztérium korábbi prefektusát, akit május 8-án választottak meg Róma 267. püspökének, Szent Péter utódának.
Lapunkhoz mellékelve XIV. Leó pápa A4-es méretű portréjával szeretnénk kedveskedni Olvasóinknak, osztozva minden katolikus örömében, hogy van pápánk: Habemus papam!
A legfrissebb Új Emberben olvashatják XIV. Leó pápa életrajzát, valamint a megválasztásakor a Szent Péter téren egybegyűlt híveknek elmondott beszédét.
A Szentatya szellemi-lelki portréját Gájer László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának teológiatanára vázolja fel (11. oldal).
Interjút adott lapunknak a pápaválasztás után Erdő Péter bíboros, prímás és Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke.
A lapban olvashatnak a Szentatya első napjairól a Vatikánban, valamint Ferenc pápához fűződő kapcsolatáról, és a bíborosokhoz intézett programadó beszédét is közreadjuk. Ez utóbbi beszédben a pápa leszögezte: „A köztünk jelen lévő feltámadt Krisztus az, aki védelmezi és vezeti az Egyházat, és aki továbbra is reménységben élteti, azáltal a szeretet által, amelyet »a nekünk adott Szentlélek áraszt a szívünkbe« (Róm 5,5). A mi dolgunk pedig az, hogy tanulékony hallgatóivá váljunk az ő hangjának és hűséges szolgáivá váljunk üdvterveinek, emlékezve arra, hogy Isten nem annyira a mennydörgésben vagy a földrengés robajában szereti közölni magát, hanem az »enyhe szellő susogásában« (1Kir 19,12) vagy, ahogyan egyesek fordítják, »a csend finom hangján«. Ez az a fontos találkozás, amelyet nem szabad elszalasztanunk, és amelyre Isten egész ránk bízott szent népét – kísérő magatartásunkkal – nevelnünk kell.”
Május 19. és 23. között rendezik meg a 32. Szent István Könyvhetet. A magyar keresztény könyvkiadók fővárosi seregszemléjén a Ferenciek terén várjuk kedves Olvasóinkat a Magyar Kurír/Új Ember pavilonjánál!
Lapunkban riportot közlünk a Családok Jézusban Közösség (CSJK) jubileumáról. A budapest-máriaremetei Kisboldogasszony-bazilika kertjében május 10-én négyszáznál is többen vettek részt a CSJK hálaadó ünnepén. A szentmise főcelebránsa Marton Zsolt váci megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke volt, az ünnepen köszöntötték a közösségalapító Gorove házaspárt.
2000-ben alapították meg Magyarországon a Családok Jézusban Közösséget, akkor még kevesebb mint tíz házaspárral. 2012-ben már huszonöt házaspár tartozott a közösségbe, 2017-ben ötven, ma pedig a kilencvenhez közelít a közösséget alkotó házaspárok száma.
A Mértékadó kulturális mellékletben Mészáros Ákos „a béke szigetéről”, a tatai Esterházy-kastélyról és annak történetéről ír; Bodnár Dániel a XXIII. János pápa – Egy lélek naplója (Ecclesia Szövetkezet, 2025) című könyvet ajánlja; Baranyai Béla Robert Zemeckis Itt című filmjéről értekezik. Az utóbbi írás többek között az ember és otthona kapcsolatáról, valamint a mindent felemésztő időről szól.
Hosszabb ismertetőt közlünk Gelencsér Gábor Szenvedés és szenvedély – Gyöngyössy Imre művészete (Magyar Művészeti Akadémia, 2024) című könyvéről. Gyöngyössy Imre (1930–1994) az egyik legnagyobb, nemzetközi sikereket elért magyar filmrendező volt. Kabay Barnával közösen készített, Jób lázadása című filmjét – melynek ötletgazdája és egyik forgatókönyvírója Gyöngyössy felesége és alkotótársa, Petényi Katalin volt – Oscar-díjra is jelölték. Nem csupán filmművész volt azonban, költőként is filmjeivel egyenrangú alkotásokat hagyott az utókorra.
A Mértékadóban Halmai Tamás rövid irodalmi esszéit és Iancu Laura két versét is olvashatják.
Magyar Kurír
éve volt utoljára Leó a pápák sorában, most Prevost bíboros vette fel ezt a nevet
1903. július 20-án hunyt el Szent Péter 256. utóda, XIII. Leó pápa. Nevét elsősorban a Rerum novarum kezdetű szociális enciklika (1891) kapcsán szokták emlegetni, ugyanakkor teológiai műveltsége, egyházpolitikája, előremutató intézkedései miatt is a nagy egyházfők közé sorolhatjuk őt. Robert Francis Prevost bíboros XIV. Leó néven május 8-ától Szent Péter 266. utóda.
Bővebben: https://www.magyarkurir.hu/…/122-eve-volt-utoljara-leo…
XIV. Leó pápa életrajza
XIV. LEÓ – 2025. május 8., csütörtök | 21:36
Robert Francis Prevost OSA Ágoston-rendi szerzetest, amerikai bíborost és a Püspöki Dikasztérium korábbi prefektusát ma, május 8-án választották meg Róma 267. püspökének, Szent Péter utódának.
Az új pápa, Robert Francis Prevost, aki a XIV. Leó nevet választotta, 1955. szeptember 14-én született az Amerikai Egyesült Államokban, Illinois államban, Chicagóban. Édesapja, Louis Marius Prevost francia és olasz, míg édesanyja, Mildred Martínez spanyol származású volt. Két testvére van, Louis Martin és John Joseph.
Gyermekkorát az Amerikai Egyesült Államokban töltötte, ahol előbb az ágostonosok kisszemináriumában tanult, majd a pennsylvaniai Villanova Egyetemen, ahol 1977-ben matematikából szerzett diplomát, sőt filozófiai tanulmányokat is folytatott. Ugyanezen év szeptember 1-jén belépett a noviciátusba a Szent Ágoston-rend Saint Louis-i Jótanács Anyja tartományában, és 1978. szeptember 2-án letette az első fogadalmat; 1981. augusztus 29-én pedig az örökfogadalmat.
Ezután tanulmányait a chicagói Catholic Theological Union egyetemen folytatta, ahol teológiából diplomát szerzett. 27 évesen elöljárói Rómába küldték, hogy kánonjogot tanuljon az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemen (Angelicum). Rómában, 1982. június 19-én a Szent Mónika ágostonos kollégiumban Jean Jadot püspök – aki akkor a Nem Keresztények Titkársága (ma Vallásközi Párbeszéd Dikasztériuma) alelnöke volt – pappá szentelte.
1984-ben licenciátust szerzett, majd 1985–86-ban Peruban, a chulucanasi misszióban (Piura tartomány) szolgált. 1987-ben megvédte doktori disszertációját A helyi perjel szerepe a Szent Ágoston-rendben címmel. Ugyanebben az évben kinevezték az Olympia Fields-i (Illinois állam, USA) Jótanács Anyja ágostonos tartomány hivatásokért felelős és missziós igazgatójává.
1988-ban Peruba, a trujillói misszióba küldték, hogy a chulucanasi, az iquitosi és apurímaci ágostonos vikariátusban a rendi jelöltek közös képzését vezesse. Tizenegy éven át több fontos tisztséget töltött be: 1988–92-ig a közösség perjele, 1988–98-ig a formációért felelős igazgató, valamint 1992 és 1998 között a már fogadalmat tett testvérek tanára volt. Emellett a trujillói érsekségben 1989–98-ig bírói helynökként tevékenykedett, valamint a San Carlos és San Marcelo nagyszemináriumban tanított kánonjogot, patrisztikát és erkölcstant. Egyidejűleg a város szegények lakta peremén lévő Miasszonyunk, az Egyház Anyja filiálé lelkipásztori gondozásával is megbízták, amely később Szent Rita titulussal vált önálló plébániává (1988–99), valamint 1992-től 1999-ig a monserrati Miasszonyunk-plébánia adminisztrátora is volt.
1999-ben kinevezték a chicagói Jótanács Anyja tartomány perjelévé, majd két és fél évvel később a rend általános káptalanján rendtársai őt választották meg a rend generális perjelévé, és 2007-ben egy második mandátumra is megerősítették tisztségében.
2013 októberében visszatért Chicagóba, és a Szent Ágoston-kolostorban a formáció igazgatójaként, illetve első tanácsosként és tartományi helynökként szolgált egészen 2014. november 3-ig, amikor Ferenc pápa kinevezte a perui chiclayói egyházmegye apostoli kormányzójává és szufári címzetes püspökké. November 7-én kezdte meg szolgálatát az egyházmegyében, ahol James Patrick Green apostoli nuncius fogadta, majd kicsivel több mint egy hónappal később, december 12-én, Guadalupei Boldogságos Szűz Mária ünnepén a Santa Maria-székesegyházban püspökké szentelték.
Püspöki mottója: „In Illo uno unum” („Őbenne, az egyetlenben egy”), amelyet Szent Ágoston egy prédikációjában, a 127. zsoltár magyarázatában fogalmazott meg, hogy megértesse: „bár mi, keresztények, sokan vagyunk, az egyetlen Krisztusban egyek vagyunk”.
Ferenc pápa 2015. szeptember 26-án Chiclayo püspökévé nevezte ki, 2018 márciusában pedig a perui püspöki konferencia második alelnökévé választották, amelyen belül a gazdasági tanács tagja és a kulturális és oktatási bizottság elnöke is lett. Ferenc pápa 2019-ben a Klérus Kongregációja tagjává, majd a következő évben a Püspöki Kongregáció tagjává nevezte ki. 2020. április 15-én kinevezte a callaói egyházmegye apostoli kormányzójává.
2023. január 30-án a pápa Rómába hívta, és kinevezte a Püspöki Dikasztérium prefektusává, valamint a Latin-amerikai Pápai Bizottság elnökének, és érseki rangra emelte. Ugyanezen év szeptember 30-i konzisztóriumán bíborossá kreálta, és a Szent Mónika diakóniát adományozta neki; 2024. január 28-án vette azt hivatalosan birtokba. Mint a Püspöki Dikasztérium prefektusa, részt vett Ferenc pápa legutóbbi apostoli útjain, valamint a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlése első és második ülésszakán, amelyeket Rómában tartottak: az elsőt 2023. október 4–29. között, a másodikat 2024. október 2–27. között.
Mindeközben, 2023. október 4-én Ferenc pápa a következő dikasztériumok és bizottság tagjai közé emelte: Evangelizáció Dikasztériuma (az első evangelizációért és az új részegyházakkal foglalkozó részleg); Hittani Dikasztérium; Keleti Egyházak Dikasztériuma; Klérus Dikasztériuma; Megszentelt Élet Intézményeinek és Apostoli Élet Társaságainak Dikasztériuma; Kultúra és Nevelés Dikasztériuma; Törvényszövegek Dikasztériuma; Vatikánváros Államának Pápai Bizottsága.
2025. február 6-án Ferenc pápa a bíboros püspökök rendjébe emelte, és megkapta az albanói szuburbikárius egyházmegyét. (A szuburbikárius egyházmegyék a római püspöki kollégium különleges részei, és hagyományosan a legmagasabb rangú bíborosok kapják ezeket a címeket – a szerk.)
Három nappal később, február 9-én a Szent Péter téren – Ferenc pápa elnökletével – szentmisét mutatott be a fegyveres erők, a rendőrség és a biztonsági erők jubileuma alkalmából, amely a szentév második nagy eseménye volt.
Miközben elődje, Ferenc pápa utolsó alkalommal kórházban tartózkodott a Gemelli-klinikán, Robert Prevost március 3-án a Szent Péter téren rózsafüzér imádságot vezetett a pápa egészségéért.
Forrás: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége
Fotó: Vatican News
Hollósi Judit/Magyar Kurír
A legújabb Rubicon témája Hunyadi János, középkori történelmünk egyik legnevesebb alakja, aki válságos időkben kormányozta és védelmezte a Magyar Királyságot, az utókor pedig évszázadok óta hősnek tekinti.
De honnan eredt valójában a család, mikor került hozzájuk Hunyad, és mi lett a vár későbbi sorsa? Hogyan vált Hunyadi az ismeretlenség homályából elismert, valamint a törökök által rettegett hadvezérré? És hogyan vélekedtek róla az európaiak, illetve hogyan a törökök?
Mindezekre választ kaphat a Rubicon áprilisi lapszámában, melyben kiváló történészek elemzik a témát.
Csifó Tamás: Szilágyi Erzsébet. Hunyadi János felesége, Mátyás anyja
Lupescu Radu: Vajdahunyad vára
Cseh Valentin: A déli védelmi rendszer. Az Oszmán Birodalom elleni határvédelem a 15. század első felében
Engel Pál: A szegedi eskü és a váradi béke
Ágoston Gábor: Oszmán hódítók és az „átkozott Jankó”
Pálosfalvi Tamás: A gubernátor. Hunyadi kormányzói hatalma 1446. június-1453. január
Fedeles Tamás: Csillag születik. Hunyadi törökverő nimbusza
Cseh Valentin: Nándorfehérvár ostroma
Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar történetírásban
Ha most indítja Rubicon-előfizetését, legújabb lapszámunkat INGYENES bónuszként küldjük el Önnek.
Kattintson ide az ajánlatért! 
http://rubicon-tortenelem.com/hunyadi