augusztus 20. 2024.
Urunk Színeváltozása-Szentségimádási nap
2025.
A Szentmisét Csordás Gábor, Debreceni-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitasz vezető tartotta.
A Szentmise után a helyi, mátészalkai Lelkiségi Csoportok egésznapos imádságos órái következtek: a Kamilliánusok, Rózsafüzér imádságosok, Máltai Szetetszolgálat, Cursillósok. A nap Szentség betétellel zárult.
Egy szép ima, amelyben benne van az változás, melyet el szeretnénk érni:
XIV. Leó pápa imája a békés együttélésért
Jézus, történelmünk Ura,
hűséges társunk és élő jelenlét!
Te, aki soha nem fáradsz bele, hogy találkozz velünk,
itt vagyunk, akiknek szükségünk van a Te békédre.
A félelem és a megosztottság idejét éljük,
néha úgy viselkedünk, mintha egyedül lennénk.
Falakat építünk, amelyek elválasztanak minket egymástól,
elfelejtjük, hogy testvérek vagyunk.
Küldd el nekünk Lelkedet, Urunk,
hogy újra fellobbantsa bennünk
az egymás iránti megértésnek, a meghallgatásnak,
a tisztelettel és együttérzéssel való együttélésnek a vágyát!
Adj nekünk bátorságot, hogy a párbeszéd útját keressük,
hogy a konfliktusokra testvéri gesztusokkal válaszoljunk,
hogy félelem nélkül megnyissuk a szívünket mások előtt!
Tégy minket hidak építőivé!
Hogy le tudjuk küzdeni a határokat és ideológiákat,
képesek legyünk másokat a szív szemével látni,
ismerjük fel minden ember sérthetetlen méltóságát!
Segíts nekünk olyan tereket teremteni, ahol virágozhat a remény,
ahol a sokszínűség nem fenyegetés,
hanem gazdagság, amely emberibbé tesz minket!
Köszönjük lelki vezetőink és a testvérek álhatatos imdáságait, jelenlétét.
2024.
Úrnapi pillanatok…
Elsőáldozás 2024.
Nagyheti pillanatképek-2025. Április
Keresztúttól a Feltámadásig
Virágvasárnap 2020. április 5.
https://www.facebook.com/1218518853/videos/10222072697465985/
https://www.facebook.com/1218518853/videos/10222121605968667/
Nagyböjti Lelkigyakorlatos esték- 2025. március 14-15.
Az elmélkedést valamint a vasárnapi templombúcsút vezette: Juhos Imre
Tanumesék, történetek a Lelkigyakorlatos estékből
„Kicsire állítani a Remény lángját”…
„A Zsidó irodalom szerint volt egy idős asszony akinek egész napja úgy telt, hogy egyik sóhajtásból a másikba sóhajtozott egész napja során.
Azt mondja: Itt van ez a ház, de azt gondolják, ebben a házban lehet élni. Olyan kicsi ez a ház, hogy ebben lakni sem lehet. Aztán minden nap amikor elsétál a kúthoz friss vízért, akkor azon kesereg, hogy olyan messze van a kút, hogy amíg megteszi az utat a kúthoz és hazáig, úgy megdagadnak a lábai, mint egy dinnye. Aztán magára néz és azt mondja: Hát milyen ruháim vannak , ezek nem is ruhák, csak ócska rongyok. Aztán azt mondja: Ott vannak a fiaim és az unokáim. Azt gondolják, meglátogatnak engem? Meg sem ismernek.
A történet szerint, az egyik nap ennek az asszonynak igen csak el kezdett viszketni az orra, s ez már nagyon bosszantotta őt. Elment a rabbihoz, és elpanaszolta az ő állapotát. A rabbi azt mondja: Ej, asszony, nagy a baj! Az orrviszketés annak a csúnya elkapott betegségnek a jele, hogy az ember élete olyan, mint amilyennek látja. S ezt csúnyám elkaptad.
Az asszony hazamegy, éjszaka lefekszik, reggel felvirrad, szeretné kinyújtani a kezét és a lábait, de nem tudja, mert bele ütközik a ház falába. Ahogy az ágya végére pillant, rémülten állapítja meg, hogy a lába helyén két hatalmas görögdinnye van ott. Azután ahogy kipillant a szekrénybe, oda akasztott ruhájára, látja, hogy az nem is ruha, hanem egy szakadozó ruhadarab. Látja közben a fiait és az unokáit az ablak előtt elhaladva, kiáltana nekik, de nem jön ki hang a száján, és látja, hogy a fiai és az unokái elsétálnak és tovább haladnak.
Amikor tehetetlenül fekszik, egyszer csak magába szál, és azt mondja: Lehet, hogy nem olyan nagy ez a ház, de még is csak elférek benne. S lehet, hogy a fájós lábaimmal kell elmennem minden nap a kúthoz vízért, de azért még is csak megtudom tenni ezt az utat, s minden nap van friss vizem. Lehet, hogy nem a legdivatosabbak a ruháim, de mindig ki tudtam mosni, és tisztát vehettem fel. S a gyermekeim, bár dolgoznak, de a mikor egy kis szabadidejük van, azért hetente mindig is meglátogatnak.
Amikor ilyen megértő belátásra jutott a gyermekeivel és az unokáival kapcsolatban, – a történet szerint-a ház visszanyerte eredeti formáját, az ágy végében már nem dinnyéket, hanem a lábfejeit látta, a szekrényre kirakott ruha tiszta, és látja, hogy érkeznek a gyermekei és az unokái, s puszival köszöntik a nagymamát…”
„Elfogadni és szeretni a ’”tökéletlenségeivel” együtt „…
„Egyik házasságra felkészítő kolléga megkérdezte a fiatalokat: Mikor érezték azt, ha a párjuk, a fiú, megkérné a kezüket és ők „Igen”-t mondanának, vagy a fiúk, hogy most már megkérnék a lány kezét”.
Az egyik azt mondta: „Amikor már meg van az egzisztenciám.” A másik azt válaszolta: „Amikor befejeztem a tanulmányaimat.”
Egy lány azt mondta: „Akkor éreztem úgy, amikor a páromat a „tökéletlenségeivel”együtt tudtam szeretni. Van benne valami, de valami egészen másként van meg benne, mint a többiekben. „…