Január

„Isten nevében megáldalak, és imádkozom boldogságodért és a szépségért, amit mások életébe csalsz. Szereteteden át Isten áramlik keresztül, és mikor szeretsz, akkor Istent sugárzod mások felé. A Szeretet Isten Jelenléte. Isten és a Szeretet ugyanazon dolog. Így mikor Szeretsz valakit, akkor Isten hozod el életükbe.”

Egy Áldás Hawkins-tól 2012. augusztus 1.

David R.Hawkins

…s amikor téged a szeretetedet nem fogadják be, Istent nem fogadják az Ő szívükbe..”Mert Isten A SZERETET.”.KM.

Csendes percek Istennel💝👑 Napi igék 💖💝💝

Egyszerűen csak köszönöm…

Köszönöm, Istenem, a családomat, a barátaimat, azokat, akik mellettem állnak, és azokat is, akik talán észrevétlenül,de mégis formálták az életemet. Köszönöm mindazokat, akik tanítottak, tükröt tartottak elém, vagy épp egy nehéz időszakban segítettek növekedni. Köszönöm, Istenem, a kegyelmedet, amellyel nap mint nap vezetsz.

Hálát adok a kihívásokért, mert erősebbé, érettebbé tettek, és az apró örömökért is,

amelyek megszépítik a hétköznapjaimat.

Köszönöm az életemet, azt a sok-sok évet,

amit ingyen, ajándékba kaptam. Köszönöm mindazt, amit Te megálmodtál rólam és velem.

Hiszem, hogy a legjobb helyen akkor van az életem, ha újra és újra a Te kezedbe teszem.

Istenem, ma mindent és mindenkit megköszönök, és bizalommal mondom, hogy

legyen úgy, ahogyan Te jónak látod.

Evangelium365+

Gospel, meditation, prayer for every day.

 5.0 / 5

Letölthető asztali gépre, mobil telefonra (bármilyen típusúra, ha van neted). Beállíthatod milyen nyelven szeretnéd olvasni….nyilván magyarul is.

apps.apple.com › us › appEvangelium365 on the App Store

Evangélium365 alkalmazás: *napi evangélium *magyarázat (elmélkedés) *napi ima *imagyűjtemény *a nap szentje *ébresztés *Kedvencek Új generáció – Új evangelizá…

• 5/5 
• Category: Education

• Content Rating: 4+
• Developer: Istvan Sandor Horvath
• PIÓ ATYA IMÁJÁVAL KÍVÁNOK NYUGODALMAS JÓ ÉJSZAKÁT
• Befejezem Atyám, befejezem mára,
• minden kegyelmedért, legyen örök hála…
• Tisztelet, dicsőség, imádás, dicséret:
• Neked fölséges Atya, Fiú és Szentlélek.
• Áldalak Istenem, szentjeiddel áldlak,
• mert megadtad létét tegnapnak és mának …
• Add, hogy a holnap szent Neveddel kezdjem
• Uram én Teremtőm, Megváltó Istenem!
• Befejezem Atyám! Mára befejezem,
• örök jóságodért, örök hála legyen!
• Adjon hálát érte minden teremtményed,
• és bocsásd meg kérlek, a mi vétkeinket,
• Atyám, erre kérlek!

ÜNNEPI KÖNYÖRGÉS

„Mindenható, örök Isten,

aki Jézust, miután a Jordán vizében megkeresztelkedett,

és a Szentlélek leszállt rá, szeretett Fiadnak nevezted, add meg nekünk, fogadott gyermekeidnek, akik vízből és Szentlélekből születtünk újjá, hogy mindvégig megmaradjunk szeretetedben.”

IMA A KERESZTSÉGI FOGADALOM MEGÚJÍTÁSÁRA.

„URAM , JÉZUS KRISZTUS,

Amikor a Jordán vizébe léptél, megszentelted a vizeket és megmutattad nekünk az utat az Atyához.

Köszönöm a keresztség kegyelmét, amellyel gyermekeddé fogadtál.

Kérlek, újítsd meg bennem a Szentlélek tüzét.

Segíts, hogy hűséges maradjak keresztségi ígéreteimhez: ellene mondjak a gonosznak,

és tetteimmel Téged szolgáljalak a világban.

Add, hogy életem méltó legyen ahhoz a híváshoz, amellyel meghívtál az örök életre.”

A szeretet nem tűr halogatást, és a háromkirályok nem sajnálják a fáradságot, hogy megismertessék és szeressék Azt, aki kegyelmi hatásával szívüket megnyerte, túláradó szeretetével megsebezte. Mert a szív nem maradhat meg kicsiny valójában: kiárad belőle, ami betölti.

Pio atya

Ősi ír áldás

Legyen előtted mindig út,

Fújjon mindig hátad mögül a szél,

Az eső puhán essen földjeidre,

A nap melegen süsse arcodat, s

Amíg újra találkozunk,

Hordjon tenyerén az Isten.

Áldott legyen a Fény, amely rád világít

És a fény, amely benned van.

Az áldott napfény sugározzon be Téged

És melegítse fel szívedet,

Míg úgy nem lobog, mint a kandallók tüze.

Így minden idegen melegedni jöhet Hozzád

És minden barátod is.

Sugározzék szemedből a fény,

Mint ablakokba állított gyertyák fénye,

Mely a viharban vándorlókat hívogatja.

Áldott legyen a rád hulló lágy, édes eső!

Hulljanak lelkedre a cseppek

És csalogassák ki a virágokat,

Hogy illatukkal megteljék a levegő.

De áldott legyen a nagy vihar és rázza meg lelkedet,

Hogy fényesre és tisztára mossa

És sok kis tavacskát hagyjon hátra,

Amelyben megcsillan az ég kékje

És időnként egy csillag is.

Legyen áldott a Föld, az egész földkerekség,

Hogy mindenütt kedvesen fogadjon

Bármerre is vezessen utad.

Legyen puha a föld,

Amikor terhétől fáradtan lepihensz

És legyen könnyű,

Amikor majd kint fekszel alatta.

Olyan könnyen terüljön el fölötted,

Hogy lelked kiröppenhessen felfelé

És elérje útja végén az

ISTENT!

– „Kicsit leteheted ide a terheidet!” – szól az Isten és kinyújtja elém felfelé fordított tenyerét. Már majdnem beleteszem a mázsás gondjaimat, mikor eszembe jut, hogy inkább magam ülök rá a tenyerére és hirtelen ötlettől vezérelve gyorsan fel is pattanok.

– „Így még jobb is” – kuncogja az Isten és magasra emel. Ahogy távolodok a földtől, a gondjaim zsugorodni kezdenek és már csak akkorának látom őket, mint a hangyákat a porban, végül teljesen el is tűnnek. Az Isten tenyerén körbeutazom az univerzumot, csillagok, naprendszerek fényes útjain járok és kisimul a Lelkem. Lassan aztán visszaérkezünk a földre, pont a gondjaim mellé… Azok ott ülnek szépen sorban, mint a jógyerekek. Isten óvatosan leteszi tenyerét a földre és int, hogy menjek. Morogva lekászálódok a tenyeréről – nem igazán van kedvem hozzá. Könyörgőn, nagy bociszemekkel nézek vissza.

– „Na, kivele! Mit szeretnél?” – kérdezi mosolyogva.

– „Neked adhatom valamelyik gondomat?”

– „Nem lehet!” – válaszolja.

– „Miért nem?” – replikázok.

– „Mert a gondjaidra szükséged van!” – mondja olyan határozottan, hogy nem merek magyarázatot kérni. Lógó orral szedegetni kezdem a gondjaimat, az Isten közben néz a szép, meleg szemeivel, aztán azt mondja:

– „Na, jó… Egy valamit elveszek tőled. A hiedelmedet arról, hogy nem vagy elég erős!”

Ezzel megsímogatja az arcomat és eltűnik. Én felszedegetem az összes terhemet, utoljára hagyom a legnehezebbet. Mikor emelném, már előre összeszorítom a fogam, de meglepődve tapasztalom, hogy nem is olyan nehéz, mint amire emlékeztem. – „Elbírlak!” – mondom neki, mire az nagyot sóhajt és belekapaszkodik szorosan a nyakamba.”

Írta: Andrássy Réka