„Boldog tanévet!!!!!!A gyermekek olyanok, mint a virágok.
Az egyiket sokat kell öntözni, a másikat csak ritkán szabad.
Az egyik a sok napot kedveli, a másik árnyékos helyen is virágzik.
Vannak könnyen alkalmazkodók és érzékenyebbek.
Ha mindegyikkel ugyanúgy bánok, az egyik kivirul, a másik elszárad.
Mindegyiknek van levele, szára, virága – hasonlóak, de mégis különbözőek.
Mindegyikük gondoskodásra éhezik, egyéni bánásmódra.
Nem attól fejlődnek, hogy mellettük ülök egész nap, hanem attól, hogy a számukra megfelelő gondoskodást kapják.
Van köztük árvácska, petúnia, muskátli, leander, krókusz, kardvirág és rózsa.
Az egyik hamarabb nyílik ki, a másik később, de mindegyik különleges, mindegyik egyedi.
Nem hasonlíthatom össze őket egymással.
Nem jobb a hatalmas kardvirág, mint az apró árvácska.
Csak más.
Nem erőltethetem, hogy virágozzék hamarabb a rózsa, hiszen az árvácska már rég kibújt, most már neki is itt lenne az ideje.
Csak annyit tehetek, hogy megismerem őket,
rájövök, hogyan érzik a legjobban magukat a kertemben,
a nekik megfelelő, egyéni módon gondoskodom róluk,
és gyönyörködöm bennük,
ahogyan nőnek, erősödnek,
kivirágzanak.”
Friedrich Fröbel
Aranyosi Ervin:
Útravaló tanároknak – tanévkezdéshez
Szeretettel, jó szándékkal, fordulj felé, kérlek,
jó szíved és biztatásod sokkal többet érhet!
Ne emelj ki kedvenceket soha az osztályból,
a jó tanár, rossz hátterű lelkeket is ápol!
Inkább mindegyikben keresd meg a jót, a szépet,
minden lélek hordoz magán emberi értéket!
Mindegyik jó valamiben, nincs ostoba gyermek,
csak olyan, kit nem értenek, kire nem figyelnek!
Találd meg az utat hozzá, az értelmes részét,
keresd meg, hogy mi kelti fel az érdeklődését!
Dicsérni kell, támogatni, jobbra ösztönözni,
sosem szabad megalázni, lelkét gúzsba kötni!
Hiszen, ma van sok gyereknél rossz családi háttér,
mutass neki helyes utat, előbb-utóbb rátér!
Tudd, hogy neki az iskola az egyetlen esélye,
tőled kaphat támogatást, hogy álmait megélje!
Ne törd össze vágyát, hogy ő valakivé váljon,
hogy általad a jó útra, könnyen rátaláljon!
Osztályodból építs egy kis csapatot, s meglátod,
sokkal könnyebb lesz a dolgod, s lesz sok, kis barátod!
Mindegyikük értékeit tanítsd meg meglátni,
így vagy képes előttük majd példaképpé válni!
Tanulják meg megbecsülni, tisztán látni egymást,
így lesz osztályközösségük emberséges, meglásd!
Tanítsd meg, a tiszteletet, adják meg egymásnak,
elfogadás és kedvesség, kijár minden társnak!
Legyen mind-mind segítőkész, támogató lélek,
ha sikerül, látni fogod, hogy becsülnek téged!
Az, hogy neked sok a terhed, nem az ő hibájuk,
a sok adminisztrációd, ne terheld reájuk!
Hisz arról ők nem tehetnek, nem miattuk végzed,
s a munkádhoz hadd kívánjak erőt, egészséget!
Aranyosi Ervin © 2024-08-25.
„A pedagógus az egyetlen ember, aki megérintheti az örökkévalót, mert hatása nem tudni meddig ér. Míg él, emlékeznek rá. Holta után pedig legendává válik.”
Janikowszky Sándor
Iskolatáska
Kedves Tanárok!
Ezen a héten sokan már megkezditek a tanévet. Tudjuk, mennyi szervezés, energia és szív kell mindehhez. Hisszük, hogy a ti személyiségetek és jelenlétetek alapvetően formálja a gyerekek tanulását és fejlődését.
Friss kutatások is ezt erősítik:
Egy 2025-ös áttekintés szerint a tanár személyisége közvetlenül befolyásolja a tanulók motivációját és eredményeit (Ali & Chukwudi, 2025).
Más vizsgálatok kimutatták, hogy a tanári jelenlét és támogatás jelentősen javítja a diákok tanulási hozzáállását és elköteleződését (Kozan & Richardson, 2014; Yang et al., 2024).
Mit jelent ez?
Nem csak az számít, mit tanítotok, hanem az is, hogyan vagytok jelen.
A diákok számára a biztonság, a figyelem és a bátorítás éppolyan fontos, mint a tananyag.
Fontosak vagytok és hatással vagytok.
Kedves Tanárok!
Köszönjük, hogy nemcsak tanítotok, hanem példát mutattok, figyeltek és inspiráltok. Ez az, amit a diákok a leginkább magukkal visznek.
Erőt és sok örömteli pillanatot kíván az Iskolatáska oldal az új tanévhez!
SZOMORÚ MAGYAR VILÁGCSÚCS: NÁLUNK HATÁROZZA MEG LEGJOBBAN A DIÁKOK SZÖVEGÉRTÉSÉT A CSALÁDI HÁTTÉR
Ami azért is letaglózó, mert a szövegértés nemcsak technika, hanem kulcs a későbbi boldogulásra.
A PISA-felmérés szerint Magyarországon az olvasási teljesítmények különbségeinek több mint ötödét (22,4%) kizárólag a diákok családi háttere magyarázza – ez a legmagasabb arány az összes vizsgált ország közül (OECD tagországai).
Ez azért különösen súlyos, mert az olvasás minden további tanulmány és tudásszerzés alapja. Ha itt ekkora a lemaradás, az minden más tantárgyban és a későbbi életben is továbbgyűrűzik.
Matematikából sem sokkal jobb a helyzet: az előnyös társadalmi hátterű diákok átlagosan 121 ponttal jobban teljesítettek, mint hátrányos helyzetű társaik (OECD-átlag: 93 pont). Ez konzervatív becsléssel is legalább 3 tanévnyi különbséget, de akár 6 tanévnyi hátrányt jelenthet.
Az olvasás és a számolás nem luxus, hanem alap a boldoguláshoz – és az egyik legerősebb esélyteremtő eszközünk. Itt az ideje, hogy végre minden diák számára biztosítsa a magyar oktatási rendszer az értő olvasás és az alapvető matematika elsajátítását! Nem mondhatunk le gyermekek százezreiről a jövő számára!
Szerző
Adatok forrását itt találjátok:
https://gpseducation.oecd.org/CountryProfile?plotter=h5…
GPSEDUCATION.OECD.ORG
Education GPS – Hungary – Student performance (PISA 2022)
Tegyük végre együtt rendbe az oktatást!(Tóth Endre)
Mikor lesz az őszi szünet, az érettségi és a központi írásbeli a 2025/2026-os tanévben? A Belügyminisztérium rendelettervezete alapján összegyűjtöttük a legfontosabb dátumokat.
Frissítés 07.25.
Megjelent a hivatalos tanév rendje, amelyet itt tudtok megnézni.
Június 7-ig lehet véleményezni a Belügyminisztérium oldalán a 2025/2026-os tanév rendjét, amiben már szerepelnek a leglényegesebb időpontok.
Meddig tart a 2025/2026-os tanév?
A 2025/2026-os tanév összesen 181 napos lesz.
Az első tanítási nap:
- 2025. szeptember 1. (hétfő)
Az utolsó tanítási nap:
- 2026. június 19. (péntek)
A végzősök számára a 2025/26-os tanév is korábban véget ér:
- Középfokú iskolákban: 2026. április 30. (csütörtök)
- Két évfolyamos szakiskolákban: 2026. május 29. (péntek)
Meddig tart az első félév?
Az első félév 2026. január 16-ig (péntek) tart. Az iskolák legkésőbb 2026. január 23-ig kötelesek értesíteni a tanulókat (és a szülőket) az első félévben elért eredményekről.
Mikor lesznek a tanítási szünetek a 2025/2026-os tanévben?
- Őszi szünet: 2025. október 23-tól november 2-ig. Az őszi szünet előtti utolsó tanítási nap: október 22.(szerda), a szünet utáni első tanítási nap pedig november 3. (hétfő)
- Téli szünet: 2025. december 20 -től 2026. január 4-ig. A téli szünet előtti utolsó tanítási nap 2025. december 19. (péntek), a szünet utáni első tanítási nap 2026. január 5. (hétfő)
- Tavaszi szünet: 2026. április 2-től 12-ig. A tavaszi szünet előtti utolsó tanítási nap 2026. április 1. (szerda), a szünet utáni első tanítási nap április 13. (hétfő)
Azt is érdemes megjegyezni, hogy a tervezet szerint „a 2025/2026. tanévben a gimnázium, valamint a szakgimnázium 9–11. évfolyamán a nevelő-oktató munka 2026. május 4–8. között – az igazgató által meghatározott módon – tantermen kívüli, digitális munkarendben szervezendő meg.”
Őszi érettségik
Az őszi írásbeli érettségi vizsgák 2025. október 10-én kezdődnek és október 27-ig tartanak majdAz emelt szintű szóbeli vizsgák 2025. november 6-10 között, a középszintűek 2025. november 17-21 között lesznek.
Középiskolai felvételi
A központi írásbeli felvételire 2025. december 1-ig lehet jelentkezni, a vizsgákat pedig 2026. január 24-án (szombat) 10 órától tartják majd. A pótló központi felvételi vizsga időpontja 2026. február 3. 14 óra. Fontos, hogy a középfokú felvételi eljárás során a központi írásbeli vizsgára jelentkezés nem „váltja ki” vagy „helyettesíti” a középfokú iskolákba történő jelentkezést, aminek 2026. február 19. a határideje. A szóbelik 2026. március 2-e és március 19-e között lesznek.
Általános iskolai beiratkozás
Az általános iskola első évfolyamára a tanköteles tanulókat 2026. április 23-24-én kell beíratni.
Tavaszi érettségik
A tavaszi írásbeli érettségi vizsgák 2026-ban május 4. és május 22. között lesznek.
Az első vizsgatárgy a magyar nyelv és irodalom lesz május 4-én, az utolsó vizsgatárgy pedig az olasz május 22-án.
Az emelt szintű szóbeliket 2026. június 1-9 között, a középszintű szóbeli vizsgákat 2026. június 15-e és július 1-e tartják majd.
Országos kompetenciamérések
A tanulóknak a következő tanévben is kompetenciaméréseken kell részt venniük az alábbiak szerint
- 4. évfolyamon szövegértés és matematika egy napon,
- 5. évfolyamon szövegértés, matematika, illetve történelem és digitális kultúra két mérési napon,
- 6-11. évfolyamon szövegértés, matematika, digitális kultúra, történelem, természettudomány, idegen nyelv, célnyelv három mérési napon lesz.
Ezekre 2026. március 23. és 2026. május 29. között kerül sor.
Az elsősöket és a másodikosokat is mérik
2025. október 10-ig az iskoláknak fel kell mérniük, hogy kik azok az 1–2. évfolyamos tanulók,
- akiket az óvodai jelzések,
- vagy a tanévkezdés óta szerzett pedagógusi tapasztalatok alapján kiemelt fejlesztésre szorulónak tartanak az alapkészségek terén.
A pedagógus javasolhatja a Diagnosztikus fejlődésvizsgáló rendszer alkalmazását ezen tanulók fejlesztési tervének megalapozásához. 2025. október 22-ig az iskoláknak jelenteniük kell az OH felé az érintett tanulók számát, és 2025. december 5-ig a kijelölt tanulókkal el kell végezni a diagnosztikus vizsgálatokat.
Témahetek
- Magyar Diáksport Napja – 2025. szeptember 26.
- PÉNZ7 – 2026. március 2–6.
- Digitális Témahét – 2026. március 23–27.
- Fenntarthatósági Témahét – 2026. április 20–24.
Tanévnyitó vezetői értekezletet tartottak a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fenntartásában álló intézmények vezetői részére
Részletek: https://dnyem.hu/2025/08/19/tanevnyito-vezetoi-ertekezletet-tartottak-a-debrecen-nyiregyhazi-egyhazmegye-fenntartasaban-allo-intezmenyek-vezetoi-reszere/
Aranyosi Ervin: Szeretet-magokat vetettem!
Szeretet-magokat vetettem,
és képzeld el, az mind kikelt!
Fénylő korong repült felettem,
a jóság álma szárnyra kelt!
Lám csak, a szívek ébredeztek,
érezték, ébred a csoda,
zarándokokként útra keltek,
s együtt indultak el oda…
Szólni akartam: – Álljatok meg,
el ne induljon senki sem,
hiszen a csodák földjén élünk,
én érzem, tudom, és hiszem!
Mi kaptuk ezt a gazdagságot,
csak másoknak fáj rá foga!
De ezt a földet birtokolni,
csak nemzetünknek van joga!
Szeretet-magokat vetettem,
hát ébredjetek magyarok,
a jövő itt él lelketekben,
s hozzá hűséges maradok!
Foggal, körömmel védem népem,
s ígérem nekik, van jövőnk,
csak tegyük a dolgunkat szépen,
s legyen hozzá elég erőnk!
Évszázadok mocskát lemosni,
csak tiszta szívvel van esély,
ne engedd magad eltaposni,
s tegyél azért, hogy szebben élj!
Teremtsd meg az utókornak
módját, boldog hogy legyen,
hogy fénylő Kánaán viruljon,
itt, ezen a szent helyen!
Nyíló rózsaszálak
Jár egy kislány az osztályomba. Na, jó, több kislány jár az osztályomba, egészen pontosan tizenhárom. Közülük az egyik kislány, akiről szó lesz a következőkben. Természetesen a nevét nem árulom el. Legyen Magdi.
Magdi remek kislány. Már tanév elején, szeptemberben is remek kislány volt, amikor először besétált, táskával a hátán a tanterembe, csak mostanra ki is nyílt, akár egy rózsaszál, amely bimbó korában gyönyörűséggel, a kiteljesedő szépség ígéretével tölti el a szíveket, s amikor kinyílik, beragyogja az őt körülvevő kertet, még az utcáról is benéznek a járókelők, hogy, ni, milyen szép szál rózsa lett a kicsi hajtásból.
Magdi szívesen jött iskolába és ez a szívesség meg is maradt nála a későbbiekben is. Szeptemberben azonban még egyáltalán nem mosolygott. Nagy komolyan figyelt órákon, szorgosan rajzolta a papírra a betűelemeket, rakosgatta a korongokat, pálcikákat, visszatapsolta énekórán a ritmust, amit letapsoltam neki, testnevelésórán terelgette a labdát, bújt, mászott… Érdeklődött minden iránt s minden meg is csinált, amit kellett, vagy amit nem volt muszáj, csak lehetett. Egyetlen dolgot nem csinált. Nem mosolygott soha. A világ minden kincséért el nem mosolyodott volna.
Amikor október elején jött a fotográfus néni, hogy az elsősöket megörökítse, Magdi is leült a felépített díszlet elé. Mindent úgy tett, ahogy mondtuk neki. Szépen igazította a lábát, a tartását, a kezét. De mosolyogni? Mosolyogni nem volt hajlandó!
Később sem. Nekem pedig akkor feltett szándékommá vált, hogy jókedvű, mosolygós kislányt fabrikálok (bocsánat a szóért) ebből a kedves, ám az egykedvűség álarcát viselő leányból. Nem múlt el óra, hogy ne szólítottam volna meg, ne vontam volna be a dolgainkba. Főleg, ha valami mókás történt. Akár szünetben is.
Na, most senki ne úgy képzelje, hogy: „nézd már Magdi, milyen vicces, nevessél már te is!” Nem! Tapintattal, odafigyeléssel és türelemmel igyekeztem terelgetni.
Magdi csuda szép beírást vitt haza félévkor a bizonyítványában. Mindent tudott, amit kell, jó gondolatai voltak és persze kitűnő szorgalma. Jött, tanult, hazament.
Azután január végére csak szert tett egy barátnője az osztályban. Igazából a barátnő érte el, hogy így legyen. Együtt játszottak, egymás mellett álltak a sorban, egymás mellett ültek ebédnél. Egy napon Magdi odaállt elém, hogy együtt ülhet-e a barátnőjével?
Már hogyne ülhettek volna! Boldogan kérdeztem az érintett padtársakat, mit szólnak a cseréhez. Benne voltak. Azonnal megtörtént a helycsere. S ráadásul még pár helycsere a padokban. Természetesen voltak, akik felbuzdulva a költözésen, előálltak azzal, hogy hát ők is szeretnének, ha lehet…
Semmi akadálya! Amíg működik a dolog – hajrá! Működött! Oly annyira, hogy néhány tanulómon pozitív változást vettem észre. És nem csak én! Volt, akivel kapcsolatban az előző tanító nénije – évismétlő a kisfiú – megjegyezte, hogy milyen szépen utolérte a többieket, hogy láthatóan milyen jó hatással van rá a barátja, s az hogy vele ülhet. Sok mindent tanulnak egymástól.
Magdi később szert tett még egy barátnőre, majd még egyre. Aminek meg az lett a hozadéka, hogy a barátnőkhöz kapcsolódó barátnőkhöz is közelebb került. Végre egészen része lett a közösségnek. Csacsogott, szaladt, hulla-hopp karikázott, játszott, sétált velük. Láthatóan végre boldog volt.
Egyszer csak elkezdett bátran jelentkezni órákon. Csupa jó, izgalmas dolgot mondott és csupa pozitív megerősítést kapott a társaitól is. Kihozta megmutatni a rajzait, s beszélt a testvéréről is.
Eljött az április. Iskolai versmondó verseny közeledett. Gondoltam hat gyerkőcre, akiket felkészítek. Magdira nem mertem, mert nem voltam benne biztos, hogy készen áll rá. Azért, amikor megbeszéltük a verseket, megkérdeztem a gyerekektől, van-e, aki szeretne verset mondani azokon kívül, akik már megkapták a papírjukat?
Éééééés! Magdi felnyújtotta a kezét. Lassan, némán emelte a karját a magasba. Először csak a válla fölé épp, azután feljebb. Kezébe nyomtam pár jó szó kíséretében a verset, amit neki szántam. Mert azért titkon reméltem, hogy ő is vállalkozik majd.
A következő hetekben gyakoroltunk a kis versmondókkal. Csiszoltuk, játszottuk, alakítottuk a versikéket. Mindig együtt, egymás előtt. Hadd szokják a szereplést, hadd tanuljanak egymástól s tanulják meg azt is, ha javító szándék érkezik a többiektől, érdemes elfogadni, nem bántásból teszik.
A verseny napjának hetén Magdi beteg lett. Otthon gyógyult. Azonban még hétfőn üzent az anyukájával, mondja meg nekem, hogy csütörtökön – akkor volt a szavalóverseny – mindenképpen ott lesz és elmondja a megtanult költeményt.
Úgy is volt. Helyezést ugyan nem ért el, de a zsűritől dicsérő szavakat s emléklapot kapott. Tőlem meg hozzá ötöst s osztályfőnöki dicséretet. No meg pacsit. Amit akkor először elfogadott!
Azután teltek tovább a napok. Az egyik órán valamelyik lurkót megfeddtem, hogy néz ki a füzete.
– Olyan szamárfülesek a lapok, hogy bármelyik csacsi megirigyelné és sírva kérné, hogy neki is olyan fülei legyenek!
Ezen jót derültek a gyerekek. A füzet tulajdonosa is. És… Igen! Magdi is mosolygott. Ragyogó szemekkel, ahogy mondják, teli szájjal mosolygott. Végül elnevette magát!
Tavaszra Magdiból jókedvű, vidám kislány lett. Nyoma sem maradt a zárkózottságának. Együtt élt az osztállyal.
Napi szinten történő „kis „zaklatások, amelyek tragédiákhoz vezetnek: BESZÉLNI KELL RÓLA.
Az iskolákban is.
„Így bántotok Ti!” – avagy az iskolai zaklatás és megnyilvánulási formái
Írta: Neteducatio Dátum: 2021. szeptember 21.
Az iskolai zaklatás, sajnos, folyton visszatérő téma, és most is végtelenül szomorú aktualitása van.
Sajnos nincs olyan diák vagy pedagógus, aki még soha nem találkozott a problémával, azonban akármennyire is ismerős mindannyiunk számára, a megoldás korántsem egyszerű.
Szerzőnk, Csikósné Maczó Edit, pedagógusként és coachként igyekszik körüljárni a kérdést, több szempontból is.
Heccelés, zrikálás, ugratás, kipécézés… ugye mindannyiunk számára ismerősek ezek a kifejezések? Valószínűleg a legtöbbünknek iskolai, esetleg óvodai képek villannak be elsőként róluk, és talán azok az osztálytársaink is megelevenednek, akik rendszeres elszenvedői voltak ezeknek a cselekedeteknek. Rosszabb esetben saját iskolai rémképeinket hívják elő ezek a szavak…
Onnantól, hogy gyerekként bekerülünk az első intézményesített közösségeinkbe, elkerülhetetlenné válnak azok a helyzetek, ahol konfrontálódni kell másokkal. Azt, hogy ezt ki milyen sikerrel hajtja végre, egyéni beállítódás, habitus kérdése. Egy csoporton belül többféle szerepek léteznek: mindig megvannak az erős, határozott fellépésű hangadók, akiket jópáran követnek – ki meggyőződésből, ki inkább félelemből –, a másik oldalon pedig ott állnak azok a visszahúzódóbb, csendesebb személyiségek, akik kevésbé vagy egyáltalán nem tudják képviselni magukat, ezáltal kiszemelt áldozataivá vál(hat)nak az uralkodó típusoknak.
Szomorú tény, de amióta létezik iskola, azóta van jelen a gyerekek közötti erőszakoskodás egy sajátos típusa is: az iskolai zaklatás. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy szinte nincs is olyan gyerekekről szóló mese, regény vagy film, ahol ne jelennének meg a bántalmazók és az állandó gúnyolódásnak, heccelésnek kitett áldozatok. Csak míg Hamupipőke, Vitay Georgina, Forrest Gump és a hozzájuk hasonló többi főhős sikerrel fordít a helyzetén és bebizonyítja, hogy „hátrányból” indulva is lehet – legfőképp erkölcsi – győzelmet aratni, addig a valóság messze nem ilyen kedvező képet mutat. Azok, akik gyerekként nap mint nap ki vannak téve társaik verbális és/vagy fizikai bántalmazásának, komoly pszichés nyomás alá kerülnek, aminek sokszor felnőttkorban is viselik az emlékeit és hatásait.
A TÉMA ISMERTSÉGE
Amikor történik egy felkavaró, általában tragikus esemény (lásd esetünkben), az mindig megmozgatja a laikus és szakmai közvéleményt is, ám a legtöbbször csak rövid időre. Magyarországon az iskolai bántalmazás témája még mindig kevésbé kutatott, holott Európában már több, mint harminc éve foglalkoznak vele intenzíven szakemberek. Ez nagyban köszönhető a svéd Olweus munkásságának, aki az agresszió és antiszociális viselkedést vizsgálva jutott el az iskolán belüli zaklatások jelenségéhez. A témában végzett követéses kutatását azóta több nyelvre is lefordították, az általa kidolgozott „Zaklató/áldozat kérdőív” pedig számos hazai és nemzetközi vizsgálat alapját képezi ma is.
BÁNTALMAZÁS VAGY ZAKLATÁS?
Iskolai erőszak, bántalmazás, zaklatás. Sokféle fogalom létezik a jelenség leírására, s nagyjából mindegyik hasonlóan definiálja a problémát, a leginkább teljeskörűnek tartott mégis a már említett Olweus-é: iskolai zaklatás az, ha a fizikai vagy lelki károkozás szándéka ismétlődően, hosszabb ideig fennáll olyan áldozattal szemben, aki fizikai vagy lelki értelemben gyengébb, és nem tudja magát megvédeni.
Amint láthatjuk, a szakember a „zaklatás” kifejezést használja, ami ugyan a magyar nyelvben téves asszociációkat is előhívhat (ld. szexuális zaklatás), ám mégis jobban fejezi ki a tevékenység ismétlődő, romboló jellegét, mint a bántalmazás szavunk.
Kép forrása: www.canva.com
ZAKLATÓK ÉS ÁLDOZATOK
A gyerekek már háromévesen részt tudnak venni (és részt is vesznek) zaklatásban. Ismertek az óvodai csúfoldódások, játékokból való kirekesztések, amiket sokszor hajlamosak vagyunk elbagatellizálni, mondván „A gyerekek már csak ilyenek!”, pedig ha a jeleket időben észlelnénk és közbeavatkoznánk, elejét lehetne venni az iskolai folytatásnak, ami felső tagozatban, 6-8. osztályban csúcsosodik ki igazán.
Zaklatás áldozatává bármilyen nemű, korú, testalkatú és hátterű gyermek válhat, s a bántásnak számtalan oka lehet: fizikai megjelenés, faji hovatartozás, mentális vagy testi eltérés, stb.
A családi háttér szintén meghatározó az egyes szerepek kialakulásánál, például a szülők előítéletei, kirekesztő gondolkodásmódja, a gyakoribb fizikai és lelki bántalmazás, a következetlen nevelés és fegyelmezés erősítheti a bántalmazói magatartás kialakulását a gyermeknél, míg a túlféltő nevelési stílus (leginkább későn születetteknél, egykéknél) vagy épp az elhanyagoló, az áldozati szerepet.
Kutatások alapján a zaklatóknál a legfőbb indíték a hatalmukkal való visszaélés és fontos számukra, hogy ennek lehetőség szerint közönsége is legyen. Jellemző rájuk az ingerlékenység, túlzott magabiztosság és az alacsony empatikus képesség. Vágynak arra, hogy uralkodjanak és irányítsanak másokat, sokszor pedig indokolatlan esetekben is túlzott agresszióval reagálnak.
A szakemberek többsége, mint Ranschburg is, azt állítja, vannak olyan tipikus magatartási jegyek, amelyek viszont az áldozati szerepet erősítik fel. Ilyenek az önértékelési és kommunikációs zavarok (szótlanság, szemkontaktus kerülése, kéztördelés, görnyedt testtartás, szemlesütés), amelyek szinte determinálják az adott gyermek kiszolgáltatottságát, ezáltal pedig kiváltják a zaklatók érdeklődését. Ezeknek a gyerekeknek a csoporton belüli népszerűsége gyengébb, amit csak súlyosbít, hogy a zaklatási események legtöbbször a közösség előtt történnek, vagyis a megalázásának az osztálytársak szemtanúi. Emellett azt is meg kell élniük sokszor, hogy senki nem kel a védelmükre, sokan néma cinkosok, így a kortárs közegüktől is egyre inkább izolálódnak.
A ZAKLATÁS TÍPUSAI
Sajnos igen változatos az a kép, ami az iskolai zaklatás megjelenési formái során tárul elénk. Az alábbi táblázat jól tükrözi, hogy a verbális és nem verbális jegyek tovább tagolódnak közvetlen és közvetett vállfajokra is, ez utóbbiak tetten érése pedig különösen nehéz, hiszen nem nyíltan történnek, aminek szemtanúja lehetne egy beavatkozni képes felnőtt is. A fizikai agresszió leginkább a fiúkra jellemző, a lányok az indirektebb, burkoltabb módszereket részesítik előnyben.
| Verbális | Nem-verbális | ||
| Fizikai | Nem fizikai | ||
| Közvetlen / direkt | csúfolás,fenyegetés | ütés, rúgás, cibálás, lökdösés, köpés, bezárás, kényszerítés, az áldozat holmijának megrongálása, ellopása | kinevetés, obszcén vagy bántó gesztusok, undorító tárgyak mutogatása |
| Közvetett / indirekt | pletykaterjesztés, kapcsolatokszétrombolása | pl.: mások által megveretni valakit, az áldozatok holmijának ellopása | gúnyrajzok, képek terjesztése, kiközösítés, levegőnek nézés |
Forrás: Saját szerkesztés Buda – Kőszeghy – Szirmai alapján (2008)
Felnőttként, szülőként, pedagógusként a legfontosabb kérdés, ami a téma kapcsán megfogalmazódhat bennünk: mit tehetünk, hogy a problémát időben észleljük és hatékonyan kezeljük?
Cikksorozatunk következő részében erre igyekszünk választ adni.
Források:
Berta, R. & Dombi, E. (2017). Az iskolai zaklatás körforgása: az iskolai zaklatás és az osztálylégkör kapcsolatának vizsgálata 12–14 évesek körében. Magyar Pedagógia 117 (3). pp. 257-275.
Buda, M. (2015). Az iskolai zaklatás – a kutatások tükrében. Debreceni Egyetemi Kiadó.
Homoki, A. – Cs. Ferenczi, Sz. – Csákvári, J. (2017). Konstruktív agresszió- és bullyingkezelés a gyermekvédelmi szakellátásban. Budapest: Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság.
Behind the numbers: Ending school violence and bullying (UNESDOC-Digital Library). Letöltés ideje: 2021.09.13. forrás: https://unesdoc.unesco.org/ark:/48223/pf0000366483
Iskolai kortársbántalmazás (Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóság Képviselői Információs Szolgálata). Letöltés ideje: 2021.09.12. forrás: https://www.parlament.hu/documents/10181/39233854/Infojegyzet_2021_10_iskolai_kortarsbantalmazas.pdf/aad38e1d-bc17-5dc7-1b19-0612b1818e1d?t=1618210049922
„Ha egyszer a pedagógus szereti a munkáját, akkor jó pedagógus lesz. Ha szereti tanulóit úgy, mint apja és anyja, akkor jobb pedagógus lesz annál, aki minden könyvet elolvasott, de nem szereti sem a munkáját, sem a tanítványait. Ha pedig egyesíti önmagában munkájának s tanítványainak szeretetét, akkor tökéletes pedagógus.”
Lev Tolsztoj
Egy asszony azt álmodta, hogy a piacon betért egy teljesen új üzletbe, és legnagyobb meglepetésére Istent találta a pult mögött.
– Mit árulsz itt? – kérdezte.
– Mindent, amit a szíved kíván – válaszolta Isten.
Alig mervén hinni a saját fülének, az asszony elhatározta, hogy a lehető legjobb dolgot fogja kérni, amit emberi lény csak kívánhat.
– Lelki békét, szeretetet és boldogságot, bölcsességet és félelemtől való szabadságot akarok – mondta, majd kis idő múlva még hozzátette – nemcsak magamnak, hanem minden embernek a földön.
Isten mosolygott:
– Kedvesem, azt hiszem, félreértettél – mondta.
– Mi nem gyümölcsöt árulunk itt. Csak magokat.
============
Antony de Mello
Kamaszfesztivál
Tisztelt Pedagógus Kollégák, Szülők!
Az iskolai bántalmazás sajnos mindennapos jelenség, amely súlyos következményekkel járhat a tanulók életében. A Kamaszfesztivál „Ne Bántsátok Egymást! – Piros Lapot az Iskolai Bántalmazásnak” 
kampánya immár második tanévben hívta fel a figyelmet erre a problémára és ösztönözte az osztályközösségeket a közös fellépésre.
A 2025-2026-os tanévben is folytatjuk a kampányt, amely a #PirosLapNap kiemelt eseménnyel indul 
2025. október 2-án, az Erőszakmentesség Világnapján. Ezen a napon arra kérjük az iskolákat, hogy tartsanak bántalmazás elleni témanapot és délelőtt 11:00 
órakor minden osztályban emeljék magasba a piros lapot, jelezve ezzel az iskolai bántalmazás elleni közös kiállást.
Kampányunk célja, hogy a diákok maguk szervezzenek kampányokat a bántalmazás ellen, ami nemcsak a bántalmazás jelenségének megértését segíti, hanem azt is, hogy közösségek épüljenek, a gyerekek érzékenyedjenek és változni akarjanak.
Miért bír jelentős nevelő hatással, ha a gyerekek maguk szerveznek bántalmazás ellleni kampányokat?
1. A bántalmazás a gyerekek között történik, ők értik legjobban, hiszen érintettek. A diákok pontosan érzik, mi fáj, mi ciki, mitől lesz valaki céltábla. Ezért sokkal hitelesebben tudnak megszólalni, mint egy kívülálló. Ha ők mondják ki, mi a baj, annak nagyobb súlya van a kortársak számára is.
2. Az üzenet célba ér – mert nem fentről jön. A diákok által megfogalmazott üzenetek nem „tanárszagúak”, hanem valódiak, az ő nyelvükön szólnak. A kortársi kampányok sokkal nagyobb hatással lehetnek, hiszen a „diák a diáknak” típusú kommunikáció működik.
3. A kampányépítés közösséget formál. Amikor egy osztály együtt gondolkodik, plakátot, videót vagy programot készít, az összekovácsolja őket. A közös alkotás erősíti az empátiát és az együttműködést, és megmutatja: együtt képesek vagyunk változást elérni.
4. A diákok nemcsak elutasítják a bántalmazást, hanem elkezdik érteni is. A kampányépítés során a diákok mélyebben elgondolkodnak azon, mi számít bántásnak, mi a zaklatás, és hol a határ. Ez a tudatosítás segíti őket abban is, hogy észrevegyék a problémát akár saját magukban is.
5. Megtanulják, hogy számít a hangjuk. A kampány során a gyerekek megtapasztalják, hogy ők is képesek változtatni, nem csak elszenvedői a dolgoknak. Ez hosszú távon is önbizalmat ad, és megalapozza a demokratikus, felelős állampolgári gondolkodást.
6. A kampányeszközök fejlesztik a 21. századi készségeket. Kommunikáció, együttműködés, kreativitás, médiahasználat, prezentáció, ezek olyan képességek, amelyeket a kampány során játszva gyakorolnak.Ráadásul közben valós ügyért dolgoznak, így sokkal motiváltabbak.
A regisztrációs díj tanulónként 1000 Ft, amit a kampány lebonyolításához szükséges költségek fedezésére, a módszertani anyagok elkészítésére, konzultációk szervezésére, a kampány koordinációjára fordítunk.
Érkezett már visszajelzés és tisztában is vagyunk vele, hogy még ez az összeg is megterhelő lehet egyes családoknak, különösen a hátrányos helyzetű településeken. Azért kérünk regisztrációs díjat, mert nincs más forrás:
az alapítványt nem támogatja sem a magyar állam, sem a tankerületek,
a külföldi forrásokat ellehetetlenítő törvények következtében ma már az európai támogatásokhoz is nehezen férhetünk hozzá, miközben az iskolai bántalmazás – sajnos – minden településen jelen van.
Nem szeretnénk senkit kizárni. Ha csatlakoznátok, de nincs rá keret, írjatok nekünk, keresünk megoldást. Eközben támogatókat is keresünk, akik egész osztályok részvételét segíthetik, ott, ahol a legnagyobb szükség van rá.
Kérjük, fontoljátok meg a kampányba való bekapcsolódást, és tervezzétek be a #PirosLapNap eseményét a 2025-2026-os tanév rendjébe. Együtt tehetünk azért, hogy iskoláink biztonságosabb és támogatóbb környezetté váljanak minden diák számára. 
A #PirosLapNap-ra előregisztrációkat ezen az űrlapon fogadunk: https://forms.gle/Y51BpPqv7aMZjCQZ6, a végleges regisztrácókat pedig szeptember 19-ig ezen az oldalon tehetitek meg:
https://kamaszfesztival.hu/piros-lap-nap .
Projektünk a teljesítményértékelési célok (TÉR) közé is felvehető, ahogyan azt az idei tanévben is sok pedagógus tette.
Szeretettel várjuk jelentkezéseteket, emeljünk együtt piros lapot a bántalmazásnak osztályonként, iskolánként, országosan! 
Üdvözlettel,
A Kamaszfesztivál csapata
Papás Mamás Magazin
A kisfiú egyedül ült.
Senki sem mondta meg neki, mit kell tennie.
Mégis tanult.
Maria Montessori figyelte őt.
Nem szólt közbe, nem szakította félbe.
Csak nézte, ahogy ez a kis emberi lény felfedez egy tárgyat, újra meg újra megismétel egy mozdulatot, elmélyülten koncentrál.
És ebben a csendben olyat látott, amit kevés felnőtt tud meglátni:
a gyermek elméjét, amely magától fejlődik – ha nem akadályozzuk meg.
Maria Montessori 1870-ben született Chiaravalléban, Marche tartományban.
Ő volt az első nő, aki orvosi diplomát szerzett a Római Egyetemen.
A pszichiátriát választotta, és amikor fogyatékkal élő gyerekekkel kezdett dolgozni, felfedezte azt a hivatást, amely megváltoztatta a világot.
Belépett azokba az intézetekbe, ahol „nehéz”, reménytelennek tartott, elhagyott gyerekeket gondoztak.
És ott hajtotta végre első forradalmát:
nem a gyerekekkel volt a baj, hanem a hozzáállással.
Új eszközöket kezdett tervezni, átalakította a tereket, szabadságot adott a gyerekeknek – mozgásban, választásban, ismétlésben, hibázásban.
Nem tanórákat tartott, hanem kísérte őket.
1907-ben Róma egyik legszegényebb negyedében, San Lorenzóban megnyitotta az első „Gyermekek Házát”.
Az óvónők eleinte bolondnak hitték.
Aztán a gyerekek maguk beszéltek az eredményekről:
rendszeretővé, figyelmessé, tisztelettudóvá, kíváncsivá váltak.
Büntetés és jutalom nélkül.
Csak azért, mert meghallgatták őket.
A Montessori-módszer bejárta a világot.
Franciaországban, Indiában, Amerikában is alkalmazták.
Einstein csodálta, Gandhi mélyen tisztelte, Alexander Graham Bell támogatta.
Mussolini viszont megpróbálta kihasználni.
De Montessori nem hajolt meg.
Elhagyta Olaszországot, és ott folytatta munkáját, ahol szabadon gondolkodhatott.
Azt mondta:
„A gyermek az ember apja.”
Nem egy edény, amit meg kell tölteni. Hanem egy láng, amit meg kell gyújtani.
1952-ben halt meg, Hollandiában.
De ma az ő nevét viselik iskolák öt kontinensen.
És minden alkalommal, amikor egy gyermeket meghallgatnak, szabadon hagynak felfedezni, tiszteletben tartják az ő tempóját…
Maria Montessori ott van.
Nem az iskola falai között,
hanem azok szívében, akik tisztelettel és rácsodálkozással nevelnek.
Forrás: https://www.facebook.com/photo?fbid=1250905786594882&set=a.717373466614786
neteducatio.hu
A gyerekek boldogsága néha egy üres kartondoboztól is kirobbanó lehet.
A cukorkaosztás mindig káoszt szül!
Minden játékból verseny lesz.
Van, aki csak tőled hallja: fontos vagy.
A közös fotózásnál mindig van, aki hunyorog, sír, bohóckodik vagy épp nem néz a kamerába. És mégis ez lesz az év legszebb képe.
A kézzel neked készült rajz vagy képeslap nálad marad – nem csak egy évre, hanem egy életre.
A gyerekek néha többet adnak egy öleléssel, mint a világ összes ajándékával valaha lehetséges lenne.
Varga Lóránt: Tia (elengedés regény)
https://moly.hu/konyvek/varga-lorant-tia
https://www.facebook.com/100001559802943/videos/1233127360082579/
Szeretett diákjaimnak küldöm Útravalóul(2014.):
” Többet akarok, mint csupán tartozni valahová-RÉSZESE akarok lenni.
Nem csupán törődni valakivel-valóban SEGÍTENI akarok.
Nem csupán hinni fogok, de GYAKORLATBA ültetem hitemet.
Nem csupán rendes akarok lenni, hanem JÓ.
Többet fogok tenni, mint csupán megbocsátani-FELEJTENI fogok.
Nem csupán álmodozni, CSELEKEDNI fogok.
Nem csupán tanítani, ÖSZTÖNÖZNI fogok.
Nem csupán tanulni, GYARAPODNI akarok.
Nem csupán adni, de SZOLGÁLNI fogok.
Nem csupán élni, NÖVEKEDNI fogok.
Nem csupán szenvedni, de GYŐZNI FOGOK.”(William Arthus)
Adja Isten, hogy mindezt el is érjétek. …Koleszár…
„A pedagógus nem lehet elkeseredett, megtorpant ember, mert a pedagógusnak egyetlen karizmája van: a jövőbe vetett hit optimizmusa.” Karácsony Sándor
SZÉP ÚJ VILÁG
Aldous Huxley brit író 1932-ben megjelent regénye a jövőben játszódik. A társadalom totálisan, genetikailag is tervezett. Már a születése előtt eldöntik mindenkiről, milyen szellemi képességekkel rendelkezhet, milyen lehetőséget kap az életben, melyikbe tartozik majd az 5 létező kaszt közül.
Az elit életszemlélete a határtalan önzés: jó az, ami nekik jó. Nincsenek igaz érzelmek, sem szolidaritás. A rabszolgaságra ítélt többség féken tartását az államilag adagolt kábítószer és a minden érzékszervet kiszolgáló filmek oldják meg.
Magyarországon 2024-ben megkezdődött a nevelés kasztosítása. Kiváltságosakra, közepesekre és maradékra oszlik majd az iskoláztatás és a pedagógusképzés. A felosztott oktatásügy feladata lesz mindenkit a saját kasztjába terelni és ott is tartani.
Az oktatásügy valódi tétje az, hogy észrevesszük-e az életünk fokozatos elvonását? Látjuk-e a szakmánk felszámolását, hagyjuk-e a gyerekek jövőjének tönkretételét?
Elhomályosíthatja-e szemünket pár százaléknyi fizetésemelés?
Bán Mihály
„Amikor csak az elmét tanítjuk, de a szívet nem, azt tilos egyáltalán tanításnak nevezni.” Arisztotelész
„Mi nem embereket nevelünk, hanem a tudálékosság mázával megkent féltudósokat, akik a közéletre alkalmatlanok s a tudományhoz nem értenek.
„A tehetséges gyerek onnan ismerhető fel, hogy sok mindent másképp csinál” – Interjú
Dr. Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, a Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet tudományos főmunkatársa. Egyik fő kutatási területe az atipikus fejlődés, az átütő fejlődésű vagy többszörös különlegességű tehetségek kutatása, de nemzetközi projektek keretében foglalkozik a gondolkodás és a tanulás hatékonyságát fejlesztő módszerek kutatásával és fejlesztésével is.
A Budapesti Könyvfesztiválon a Tea Kiadó gondozásában megjelent, Tehetségfejlesztés című könyve kapcsán beszélgettünk vele.
Kölöknet: Hogyan derül ki egy gyerekről, hogy tehetséges?
Gy.É: Kezdjük azzal, hogy sokszor nem is derül ki, hogy tehetséges, akiről meg kiderül, lehet, hogy nem is az, hanem egy gyorsan fejlődő gyermek – ami nem baj. Szeretném a tehetség mitizálását, „fantasztikusságát” leépíteni, mert a tehetség nem feltétlenül jár csak pozitívumokkal, akinek tehetséges gyereke van, láthatja, hogy a tehetség sokféle problémát is magával hoz. A tehetség felismerése is gyakran a problémákkal kezdődik.
Kisgyerekként nem úgy fejlődik, már nagyon korán olyan kérdései, olyan elvárásai vannak, amelyekkel nem tud mit kezdeni a család, egész piciként tudásokat akar. Ami a legjellemzőbb a tehetségre, az a saját út, az önállóság – ami nem azt jelenti, hogy ki tudja fújni az orrát, vagy befűzi a cipőjét, hanem azt, hogy önállóan irányítja a saját fejlődését. Emellett azonban más területeteken hiánya lehet, például megeshet, hogy sokkal később tanul meg beszélni, mint a többiek. De vannak úgynevezett optimális fejlődésű tehetségek is, akik korán elkezdenek írni, olvasni, számolni, és megfelelnek annak, amit elvárunk egy tehetségtől, azaz ugyanúgy csinálnak mindent, mint a többi gyerek, csak jobban.
Ezt én a következőképp pontosítanám: a tehetséges gyerek sok mindent másképp csinál, mert akkor fog másfelé jutni. Tehát ha egy gyermek gyorsan fejlődik, még nem biztos, hogy tehetség, viszont jó úton halad a tehetség irányába, mert megvan a lehetősége, hogy többféle dolgot kipróbáljon. Ha ez a lehetőség társul egy belső hajtóerővel, ha még többet akar, akkor ez a gyors fejlődés még gyorsabb lesz. Nagyon erős kapcsolat van a belső hajtóerő és a képességek között, és ehhez jön még a környezet hatása is, hogy mennyiben támogatjuk, és milyen elvárások mentén viszonyulunk a gyermekhez.
A képen dr. Dr. Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus (Fotók a cikkben: Kerepeczki Anna)
Kölöknet: Mérhető a tehetség?
Gy.É: A tehetségre nem mondanám, hogy mérhető, mert sokféle területet érint, nagyon sokféle tehetség van – viszont a képességek mérhetők. Azt tudjuk mérni, hogy egy adott területen a gyermeknél milyen szinten van az adott képesség, és léteznek olyan értékelő listák is, amelyek a tehetség jellemzőit sorolják fel. A tehetséget mi inkább tehetségprofilban vizsgáljuk, ahol azt nézzük, hogy milyen arányban elegyedik például a belső hajtóerő és a végrehajtóerő, mennyire tud a gyermek koncentráltan végigmenni a feladatokon, vagy mekkora a kreativitása.
Kölöknet: A Tea Kiadónál megjelent könyvének az a címe, hogy Tehetségfejlesztés. Itt fejlesztésről van szó, vagy kibontakoztatásról?
Gy.É: A tehetség egy csomag, amelyben lehetnek hiányok. Például lehet, hogy a gyermek végrehajtó funkciói kicsit gyengébbek, kevésbé módszeres, vagy van egy kis figyelemzavara, de a többi képessége nagyon erős. A másik viszont nagyon jó végrehajtó funkciókkal rendelkezik, koncentráltan megy végig a feladatokon, és iszonyú hatékony gondolkodása van, ám a kreativitása gyengébb.
A fejlesztés azt jelenti, hogy az egész tehetséget mint csomagot nézzük, és holisztikusan fejlesztjük, az egyik képességgel a másikat erősítjük. A kibontakozás szót azért nem kedvelem, mert azt sugallja, hogy a tehetség már eleve benne van a gyermekben, miközben a tehetség a környezettel való interakcióban alakul ki.
Vannak olyan gyerekek, akiknek a tehetségét agyon sem lehet verni, ám nem ez a jellemző tehetség. Az esetek többségében a tehetséget könnyű eltaposni, ami azért nagyon veszélyes, mert a tehetséggel járó, erős belső hajtóerő a gyermek ellen, de akár a környezet ellen is fordulhat.
Kölöknet: A tehetségfejlesztésnek vannak életkorhoz kötött határai?
Gy.É: Határai kevésbé, mert még felnőttkorban is nyugodtan beszélhetünk tehetségfejlesztésről, inkább hangsúlyai vannak. Nagyon más egy kétéves gyermek tehetségfejlesztése, mint egy tizenkét, vagy huszonkét évesé. A kisgyerekeknél nagyon fontos, hogy igazán a teljes fejlődésre figyeljünk. Olyannyira, hogy tizenéves korig a teljesítményt nem is várjuk el, addig a tehetség mint lehetőség fejlődik.
Kölöknet: A tehetség a teljesítménnyel milyen viszonyban van?
Gy.É: A teljesítmény az, amikor a gyermek már létrehoz valamit. Itt meg kell különböztetni az egyéni és a társadalmi szintű teljesítményt – könnyen előfordul, hogy ami társadalmi szinten semmiség, egyéni szinten teljesítmény. A kulcsszó az, hogy mit várunk el a gyermektől. A nem tehetségesnek tartott egyének is hoznak egy csomó teljesítményt, de feléjük nem támasztunk ilyen elvárásokat. Más szóval, gyakran az elvárásainkat használjuk arra, hogy megítéljük, minősítsük a gyermekeket tehetségnek vagy nem tehetségnek.
Ehhez képest a gyakorlatban nagyon sokféle fejlődés van, és ezért lényeges, hogy olyan komplex fejlesztés legyen a háttérben, amellyel nem elvárunk, hanem támogatást adunk a gyermeknek. Minél fiatalabb gyermekről van szó, annál inkább adunk – fejlesztő tanulási környezetet, ahol ő kalandozhat, megtapasztalhatja a világot, megkínáljuk ezzel, megkínáljuk azzal, ő pedig szabadon választhat, hogy mi tetszik neki. Ha látjuk, hogy valami megfogja, akkor azt kiszolgáljuk. Később, tizenéves korban a gyerekek ezt már önállóan is képesek intézni. A célunk tehát az, hogy minél többet adjunk, míg az elvárásokat visszavesszük. Nem várunk el teljesítményt, sőt, a fejlődést sem kell feltétlenül elvárni, legfeljebb a fejlődési minimumot figyelni.
A tehetségfejlesztésben nagyon erős az önfejlesztés – hiszen, mint mondtuk, a saját útjukat járják ezek a gyerekek –, a tehetség gyakorlatilag önmagát fejleszti a belső hajtóerővel, a mi feladatunk pedig az, hogy fejlesztő környezetet biztosítsuk ehhez. A fejlesztő környezet lehet egy mentor, egy program, de szerencsés esetben akár az iskola is lehet fejlesztő környezet.
Kölöknet: Ha már szóba került az iskola: hol van a tehetséges gyerekek helye a magyar iskolarendszerben?
Gy.É: Sajnos az iskolai tehetségfejlesztés nagyon adminisztratívvá vált, a Tehetségpontok működése is gyakorlatilag elsorvadt. Mindazok a problémák, melyek az oktatási rendszert sújtják, a tehetségfejlesztésre is igazak, és a teljesítményorientált, a minősítésorientált és számonkérő hozzáállás sem segíti a tehetségfejlesztést. Azonban azt sem szeretném kijelenteni, hogy az iskolák egyáltalán nem kapcsolódnak ehhez a témához, mert sok olyan pedagógus van, aki kiváló tehetségfejlesztő. Tehetségfejlesztés intézményi szinten jelenleg a civil szervezeteknél érhető el, egyesületeknél, képzésekben, önszerveződő társaságoknál.
Kölöknet: Hová forduljon az a szülő, aki úgy véli, tehetséges a gyermeke?
Gy.É: A legfontosabb talán nem is a szakember jelenléte, hanem az, hogy minél többféle dologgal megismertessük a gyereket. Ha van jó szakkör, ha érdeklődik, vigyük el minél többféle tevékenységet kipróbálni, szolgáljuk ki a lehető legjobban ezeket az igényeit. Tehetségpapírra olyan esetekben van szükség, amikor a gyermek nem illik bele az iskolarendszerbe, akár azért, mert nagyon gyors fejlődésű tehetség, akár azért, mert nem szabályos tehetség.
Léteznek olyan programok is (például a Tehetségműhely), melyek lehetőséget biztosítanak arra, hogy hetente egy napot a gyermek ne az intézményben töltsön, hanem egy 5-6 fős csoportban, ahol nemcsak a fejlesztés a fő cél, de más, hozzájuk hasonló „csodabogár” gyerekek társaságába kerülnek. Ez azért lényeges, mert egy tehetséges gyerek nem biztos, hogy egy harminc fős osztályban képes a társas készségeit fejleszteni, de ha találkozik hasonló gyerekekkel, az már egy megfelelőbb környezet.
…a Pedagógusi munka lényege pontosan ebben rejlik(az, hogy a saját szaktárgyi tudását maximálisan tudja és átadja, az nem kérdés, az ALAP): figyelni, megfigyelni minden egyes gyermek lényét, valóját, és Vele és a Szülővel együtt, minél korábban felismerni, felismertetni, miben, milyen területeken tehetséges a gyermek, és abban segíteni, arra a pályára, területre irányítani…
A gyermek szereti a természetet, ezért négy fal közé zárták.
Nem tud órákig ülni mozgás nélkül, ezért csökkentették a mozgásterét.
Szeret a kezével matatni, ezért elkezdtek nekik, elméleteket tanítani.
Szeret sokat, őszintén beszélni – hallgatásra kényszerítették órákra.
Próbál logikusan értelmezni – ehelyett megtanítják memorizálni, magolni.
Szeretné felfedezni és felhasználni saját (lelki) tudását – de mindent előrecsomagolva kapott több tucat feladatlapon.
Mindezek révén a gyerekek megtanulták azt, amit más körülmények között soha: megtanultak nem kérdőjelezni semmit és alkalmazkodni.”
Adolphe Ferrière
(1879- 1960) svájci pedagógus, a New Education egyik alapítója
„Gyakorlatilag már kármentésben vagyunk” – Bagdy Emőkét kérdeztük a telefonhasználat iskolai korlátozásáról
A professor emerita a rendelet kapcsán hangsúlyozta, fontos szem előtt tartani azt a szabályt, hogy „ne vegyél el senkitől semmit, ha nem pótlod valamivel. Játékot játékkal például”.
A projektet a váci Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatósága (EKIF) együttműködésével szervező Szent István Intézet vezetője elmondta, hogy négy iskolából hat osztály, több mint százhúsz 12-14 éves fiatal csatlakozott az országban eddig egyedülálló kihíváshoz. Máthé Zsuzsa arra is kitért, hogy a digitális detox amellett, hogy böjti vállalás, egy fontos tudományos tanulmány alapját is adja majd,
mely segítséget nyújthat a jövőben a tanároknak és a szülőknek, gyerekekkel foglalkozó szakembereknek a fiatal generációk okoseszköz-használatát illetően.
A szülők és a tanárok partnerként vannak jelen
Máthé azt is kiemelte, hogy az osztályok önként és közösségi szinten, egymást támogatva csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez, és mind a tanáraik, mind a szüleik részéről támogatást kaptak már a program kezdete előtt. A böjtre hívó szülői értekezleteken mindenki belement abba is, hogy odahaza, családi szinten is csökkentsék az okoseszközök használatát, így a böjtben résztvevő gyerekek kevésbé eshetnek „kísértésbe”.
Ezek a fiatalok arra vállalkoztak, hogy
a következő hetekben lemondanak a közösségi médiában való jelenlétről, és a szórakoztató online tartalmakat is nélkülözni fogják.
„Persze moziban nyugodtan nézhetnek filmet, és tanulásra is használhatják okostelefonjukat. A böjt olyan szükséges applikációk használatát sem tiltja, mint például a MÁV-app, az e-Kréta vagy akár egy banki alkalmazás”.
A Szent István Intézet vezetője hozzátette, Kíváncsian várják, hogy ez a néhány hetes kihívás milyen hatással lesz a résztvevőkre mentálisan, és miként hat majd a közösségi életük minőségére. „A szakértők azt állítják, hogy már pár napos digitális megvonás is kedvezően hat az alvásminőségére, a koncentrációra és a társas kapcsolatokra.
A lemondás, a kitartó önfegyelem pedig ezen felül jellemet is formál, szilárdítja a hitet és biztos, hogy sok lelki gyümölcsöt hoz majd.
Érdemes ezért másoknak is – és nem csak gyermekkorúaknak – megfontolni a csatlakozást!” – szögezte le Máthé Zsuzsa.
Ez lehet az első lépés a digitális tudatosság felé
A digitális böjt első lépéseként különféle bemeneti méréseket – figyelmi, érzelmi, attitűd – végeztek el a megvalósítók a résztvevő 12 és 14 év közötti gyerekeknél. Hal Melinda klinikai szakpszichológus, az MCC Tanuláskutató Intézetének vezető kutatója lapunknak kijelentette, hogy nagyon kevés szakirodalom áll rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy mennyi idő szükséges ahhoz, hogy mérhető eredményei legyenek annak, hogyha korlátozzuk az okoseszközök használatát. S bár már a hazai rendelet bevezetése óta eltelt egy fél év, még számszerű eredmény nem áll a szakértők és a pedagógusok rendelkezésére.
Elhangzott, hogy a figyelmi funkciókat sem nagyon mérik a kutatások, de már elérhetők olyan esettanulmányok, amelyek arról számolnak be, hogy
akár 3-4 napos eszközmegvonás is jelentős változást jelenthet a fiatalok koncentrációjában, motivációjában.
„Valamint kezdetben erős az az élmény is, hogy kimaradnak valamiből, de ez idővel csillapodik. Személy szerint várok egy tetőzést a stressz tekintetében az első héten, melyet egy folyamatos csillapodás követ majd” – vázolt fel egy lehetséges forgatókönyvet a szakértő.
Hal Melinda azzal folytatta, ugyan „csillagászati” mértékű javulást nem várnak, sőt, abban sem biztosak, hogy mind a 120 résztvevő diák a nullára csökkenti majd a digitális terét. Mert akadhatnak olyan vis major esetek, – például, ha valaki felvételire vagy nyelvvizsgára készül – amikor nem lehet megvonni tőle, hogy részt vegyen egy online különórán.
Mint kiderült, a csatlakozóktól kiemelten kérték, hogy őszintén írják meg, hogyha eddig naponta 6 órát használták a személyes képernyőjüket, de a böjt alatt ez 3 órára csökkent.
Ha már egy ilyen csökkenést elérünk, az látszódni fog a pszichológiai teszteken is”
– hangsúlyozta.
A klinikai szakpszichológus a korcsoport választást azzal indokolta, hogy pont a 12-14 éveseket sorolja a szakirodalom a kifejezetten veszélyeztetett körbe. „Tizennégy éves kor alatt lehet a legkárosabb a nem megfelelő okoseszköz-használat. De egyben az is megkérdőjelezhető, hogy van-e egyáltalán megfelelő eszközhasználat a kisebb korosztályokban” – fűzte hozzá.
A beszélgetés során arra is kitértünk, hogy a szórakoztató tartalmakat érdemes elválasztani az edukativáktól, illetve a személyes képernyőket is érdemes külön kezelni a tanulást segítő programoktól, alkalmazásoktól. Ezért is lehet első lépés digitális téren a tudatosítást illetően ez a program.
Azt is elmondta, hogy a digitális böjt alatt folyamatosan motivációs videókat küldenek majd a gyerekeknek, így segítve őket abban, hogy kitartsanak. „De mi már azért is büszkék vagyunk rájuk, mert jelentkeztek erre a kihívásra. Beleálltak ezekbe a tesztekbe” – húzta alá a szakértő.
Végül ismertette, hogy április elején újból mérést végeznek a diákok között, ugyanazokat a teszteket kell majd kitölteniük, amelyeket március 4-én, a program nyitónapján. A vizsgálati csoportokat pedig kontrollcsoportokkal vetik majd össze. Utóbbi csoportokat arra kérték, hogy ugyanúgy éljék a mindennapjaikat a következő napokban, mint eddig, ugyanúgy használják az okoseszközeiket, mint korábban. Így lesz majd kimutatható vélhetően a gyerekek között a különbség – magyarázta Hal Melinda.
Van, aki már korábban elkezdte a felkészülést a detoxra
A 12 éves Bojk, aki az egyik ceglédi katolikus iskola tanulója, lapunknak elmondta, alig van jelen az életében a közösségi média használat. Hétköznap fél órát is alig-alig tölt „kütyüzéssel”. „A következő hetekben biztos lesz kihívás, de ezt át lehet hidalni” – jelentette ki a kezdeményezés első napján. A bemeneti méréseken nem izgult, és azt is elárulta, hogy ez az első komoly böjti vállalása.
Osztálytársának, Violának ugyancsak alig van jelen a mindennapjaiban az okoseszköz-használat. „Inkább a háttérbe szorul a tanulás mellett. A telefon jóformán csak a hétvégente kerül elő”. Bár van Messengere, Facebook-ja és Viber-je is van, de a barátaival is inkább személyesen találkozik. A böjti időszakra is terveznek már programokat.
Viola várhatóan a következő napokban sem fog valószínűleg „kísértésbe” esni, mivel odahaza nagy kertjük van, ahol szeret időzni, és állatokat is tartanak, amelyekkel eddig is szívesen is foglalkozott. Tavaly már próbálkozott böjti vállalással, elhagyta az édességet ez idő alatt, ez a mostani azonban jóval komolyabbnak ígérkezik.
A hetedik osztályos Benedek, aki Szolnokról érkezett, a Mandinernek elárulta, nagyon szereti a változásokat, és pozitívan áll a kihíváshoz. Általában csak tiktokozni szokott, illetve játszani. De az elmúlt napokban már el kezdte a „felkészülést” a detoxra. Hozzátette, még fogadott is egy osztálytársával, hogy aki kevésbé bírja játék nélkül, annak meg kell ennie egy fej karfiolt, amit egyikőjük sem szeret.
Benedeknek édesanyja is partner ebben a különleges böjtben, mivel felvetette a szülőtársainak, hogy azzal is támogatni tudnák a gyerekeket ebben az időszakban, hogy egy Facebookon egymás között létrehoznak egy csoportot, ahol különféle programokat találnak majd ki a digitális detoxoló kiskamaszoknak.
Szentgyörgyi Alberttől való gondolat 1930-as beszéde nyomán:
„Ma nálunk minden hat éves gyermekkel az történik, ami szokott történni minden apagyilkossal, hogy elítélik 12 év szabadságvesztésre és szigorított kényszermunkára.”
„Az iskolában a gyermeki lélek minden erénye, a pajkosság, a vidámság, az elevenség bűn. A gyermeki lélek tudásra való szomját magolással és fenyegetéssel, élettelen tanítással elégítik ki. És mikor 12 év után ilyen előkészítéssel a serdülő ifjút hozzánk küldik az egyetemre, mi az után tanítjuk, tanítjuk és tanítjuk őket. És amikor az után további 5 év alatt végleg megfosztottuk őket a szabad cselekvés és gondolkodás minden képességétől, akkor hirtelenül kilökjük őket az életbe, és még a végén azon csodálkozunk, hogy ott nem tudnak a saját lábukon megállni, és hogy ez a szegény ország nem tud a maga nyomorúságából kivergődni.”