Őseink és unokáink

1919. április 08-án hunyt el báró Eötvös Loránd magyar fizikus, a torziós inga egyik feltalálója és tökéletesítője, aki géniuszát vallás- és közoktatásügyi miniszterként is kamatoztatta.

Eötvös Lóránd 1848. július 27-én Budán, a Svábhegyen látta meg a napvilágot, édesapja Eötvös József báró, az első felelős magyar kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere volt. A fizikus tanulmányait a pesti piarista gimnáziumban kezdte meg, 1865-ben leérettségizett, majd – olyan géniuszok keze alatt, mint Than Károly kémikus, Petzval Ottó matematikus és Krenner József geológus – egy időben jogi és természettudományi tanulmányokat folytatott a pesti egyetemen.

Az 1868-as esztendőben Eötvös a fizikusi pályát választotta, ezért beiratkozott a – korszak természettudományi fellegvárának számító – heidelbergi egyetemre, ahol 1870-ben summa cum laude minősítéssel szerzett doktori címet. Miután hazatért, 1871-ben magántanári állásra pályázott a budapesti egyetemen, 25 évesen pedig a Magyar Tudományos Akadémia is levelező tagjai közé fogadta. Eötvös tehetségét jelzi, hogy utóbb mindkét intézményben a legmagasabb pozíciókig jutott: már 30 évesen a kísérleti fizika tanszék vezetője lett, az MTA elnöki tisztét pedig 16 esztendőn keresztül (1889-től 1905-ig) töltötte be.

Annak ellenére, hogy életét a tudománynak szentelte, a köztiszteletben álló professzor később átvette apja örökségét is: 1894 után egy évig Wekerle Sándor és Bánffy Dezső kormányaiban mint vallás- és közoktatásügyi miniszter tevékenykedett, a bársonyszék birtokosaként a népiskolák számának bővítésével, valamint a Báró Eötvös József Collegium létrehozásával szerzett elévülhetetlen érdemeket. Az 1895-ben alapított kollégium a nehéz anyagi helyzetű, ámde tehetséges hallgatók felkarolását tűzte ki céljául, és később olyan géniuszokat indított el a tudományos pályán, mint Kodály Zoltán és Szekfű Gyula.

Eötvös az 1905. esztendő után visszavonult a közélettől, de a tudományos pályán – elsősorban az általa tökéletesített torziós ingával végzett kísérletekkel – haláláig az egyik legeredményesebb magyar kutató maradt. Pályafutása során emellett a Természettudományi Társulat egyik legaktívabb tagja volt, közben megalapította a Matematikai és Physikai Társulatot – és annak folyóiratát – is. Eötvös Loránd tisztelete áthidalta mindazokat az ellentéteket, melyeket a 20. század első évtizedeinek forrongó politikai élete teremtett; az 1919 áprilisában elhunyt tudóst a tanácsköztársaság saját halottjának tekintette, emlékét pedig minden korban általános megbecsülés övezte.

Eötvös tudományos pályáját a felületi feszültség és az úgynevezett kapillaritás jelenségének vizsgálatával indította – ő alkotta meg az ún. Eötvös-féle törvényt –, majd az 1880-as évek elején gravitáció és a tömegmozgás törvénye felé fordult az érdeklődése. Bár tévhit, hogy ő találta fel a torziós ingát – azt ugyanis korábban már többek között Henry Cavendish és Coulomb is megalkotta – az eszközt mégis joggal köthetjük a nevéhez, ugyanis a benne rejlő tudományos lehetőségeket ő aknázta ki. Az 1891-ben, Coulomb nyomán továbbfejlesztett torziós inga – vagy horizontális variométer – eredetileg arra szolgált, hogy pontosan meghatározzák a gravitációs állandót, illetve a Föld adott pontján fellépő pontos nehézségi gyorsulást. Miután azonban Eötvös felismerte, hogy a nehézségi gyorsulás pontos értéke a földfelszín alatt húzódó kőzetek sűrűségétől is függ, a torziós inga arra is alkalmasnak bizonyult, hogy a mélyben rejtőző ásványokat kutassák vele.

A geodéziai eszköz ennek köszönhetően világszerte keresett találmány lett, használatával az első világháború előtt olyan jelentős lelőhelyeket fedeztek fel, mint a Morvamezőn és Texasban található hatalmas olajmezők, vagy Kanada egyes vasérctelepei. Az Eötvösről elnevezett inga azonban a fizika tudományának más területein is forradalmi újításokat hozott, nevezetesen a súlyos és a tehetetlen tömeg egyenlőségének megállapítása során. A tudós 1906-os göttingeni kísérletével igazolta ezt a sejtést, és ezzel gyakorlatilag alapját adta az Einstein által megalkotott relativitáselméletnek. Eötvös az inga továbbfejlesztett változataival a Föld forgásával fellépő Coriolis-erőt is behatóan tanulmányozta.

Bár a Magyar Tudományos Akadémia 1913-ban eredménytelenül terjesztette fel őt a fizikai Nobel-díjra, Eötvös a legmagasabb elismerésen kívül szinte minden díjat elnyert: 1900-ban a párizsi világkiállításon arany minősítéssel jutalmazták, miközben Oslo, Berlin, Krakkó és számos város egyetemén díszdoktori címet kapott. Eötvös Loránd mind a Monarchiában, mind külföldön fejedelmi kitüntetések tucatjait vehette át, emlékét egy ásvány, a lorándit mellett tudományos díj, a róla elnevezett Geofizikai Intézet, és – 1950 óta – az ország legnagyobb egyeteme is őrzi. Eötvös kutatásaival mindmáig a magyar kísérleti fizika csúcsteljesítményét adta, 1919.április 08.-án bekövetkező halála után a nemzetközi tudományos világ a „fizika egyik fejedelmeként” gyászolta őt.

/Forrás:Rubicon/

1860. április 8. – Széchenyi István öngyilkosságot követ el Döblingben.

„Az emberi nemnek hivatása nem rontás, pusztítás, megsemmisítés, hanem hogy munkáljon, alkosson, teremtsen.”

(gróf Széchenyi István)

1860. április 8-án vetett véget életének gróf Széchenyi István reformkori politikus, az 1848-as Batthyány-kormány közlekedés- és közmunkaügyi minisztere.

A Kossuth Lajos által legnagyobb magyarnak nevezett Széchenyi 1848 őszétől tartózkodott a döblingi szanatóriumban, miután augusztusban idegösszeomlás érte, és szeptember elején Esztergomban öngyilkosságot kísérelt meg, a hajóhídról a Dunába ugorva. A gróf összeomlásának hátterében régi félelme, a Kossuthtal folytatott politikai vita lényege állt: Széchenyi rendkívül óvatos reformer volt, aki minden haladó gondolata mellett fontosnak tartotta, hogy biztosítása lojalitását az udvar iránt, jó viszonyt ápolt például Metternich herceggel, birodalmi kancellárral is. Kelet népe című, 1841-ben írt művében Széchenyi bírálattal illette Kossuth Lajost, türelmetlenségét, forradalmi hangvételű követeléseit kifogásolva. A gróf már ekkor rettegett attól, hogy Kossuth politikája egy udvarellenes felkeléshez és vérontáshoz vezet, ami kudarccal és a reformok ügyének bukásával járna.

Széchenyi mégis pozitívan fogadta a március 15-i pesti forradalmat, két nappal később írt levelében a zseniális jelzővel magasztalta fel Kossuthot. A Lánchíd egyik építtetőjeként, a magyar infrastruktúra fejlesztésének szakértőjeként Széchenyi István szerepet vállalt a március 23-án felálló Batthyány-kormányban, mint közlekedés- és munkaügyi miniszter, a márciusi euforikus légkör azonban hamar eltűnt. A köztudottan udvarhű gróf kinevezését radikális politikai ellenfelei hevesen bírálták, Kossuthtal való ellentéte kiújult, öt hónapos miniszterségét állandó tépelődés között töltötte. Széchenyi a bécsi udvarral kialakuló, fegyveres harc felé mutató konfliktust Kossuth Lajos és – miniszterként – önmaga hibájának tartotta, a nemzethalál rémképétől való rettegés és állandó önmarcangolás pedig teljesen felemésztette egészségét.

1848. szeptember 4-én végül lemondott, orvosa, Balogh Pál kíséretében a Bécs közelében fekvő Döblingbe ment, mely út során megpróbált véget vetni életének. A szanatóriumban töltötte életének hátralévő tizenkét évét, a döblingi nyugodt környezet valóban jót tett egészségének: állapota nemsokára javulásnak indult, kézbe vette nagycenki uradalmának irányítását, visszatért irodalmi munkásságához is. A grófot a szabadságharc leverése után számos magyar politikus és publicista kereste meg levélben és személyesen is, politikai útmutatást kérve Széchenyitől, rendszeres látogatói közé tartozott például jó barátja, Jósika Sámuel báró, Hollán Ernő és Kecskeméthy Aurél is. Széchenyi maga sem értett egyet az Alexander Bach báró nevével fémjelzett neoabszolutista rendszerrel, és miután 1857-ben egy, a magyar panaszokat meghazudtoló, félrevezető írás jelent meg Rückblick címmel, a gróf megírta leleplező politikai röpiratát, Ein Blick néven. Műve Rónay Jácint közvetítésével 1859-ben jelent meg Londonban, nevetségessé téve a Bach-rendszer politikáját, közvetetten hozzájárult annak bukásához is.

Az Ein Blick következményeként Széchenyinél 1860 márciusában házkutatást tartottak, elkobozták írásait, őt magát pedig börtönbüntetéssel fenyegették meg. Az idős és beteg gróf állapota a sűrű zaklatások után rohamosan romlott, fogságtól és orgyilkosoktól tartott. Végül 1860. április 8-án hajnalban maga ellen fordította pisztolyát, másodszorra már sikeres öngyilkosságot hajtva végre. Széchenyi halálának hírére a Magyar Tudományos Akadémia gyásznapot tartott, Arany János verset írt tiszteletére, emlékére később számos város szobrot állított.

A Kossuth Lajos által „legnagyobb magyarnak” nevezett politikust nagycenki kastélyának kápolnájában temették el, sírja ma is ott található.

/Forrás:Rubicon/

Így is lehet, kiállva bátran egy férfiként egy hadsereggel, még akkor is, ha puska ellen csupán egy mellkereszt a fegyver.

Kiáll, tettét nem mérlegelve,

Hogy érte véres árat adhat,

Kitárt karjával így parancsol

Megálljt a szennyes áradatnak.

Megállj, különben óhatatlan

Úr lesz a vak homály a fényen,

Elvész a rend, elvész a hit, s jaj,

Elvész a szűzi szent szemérem!

A puska dördül és a vére

Kiárad ott, a mellkereszten,

Ledobva fegyverét, legyőzve

A gyilkos gyáván visszaretten.

Így is lehet, itt a példa,

A szennyes ár ellen kiállva

Hirdeti bátran és keményen:

Hitünk s e föld nem alku tárgya!

Nem alku tárgya ifjúságunk,

A szép család, a tiszta élet.

Szülője váljon jó anyává,

Ne gyilkosává gyermekének!

Elég az éji vak homályból,

Hiszen miénk a lángoló Nap!

Mulandó mámorért nem adjuk

Lelkünk hazug harácsolóknak!

Ha visszatérnél Istenedhez,

A szennyes ár el nem temetne,

Ne félj, előtted a példa!

Tudd meg Hazám, így is lehetne…

Szende Béla: Így is lehet

(A vértanú Boldog Apor Vilmos emlékére)

80 éve, 1945. április 2-án Győrött halt vértanúhalált báró altorjai Apor Vilmos, a püspökvárba menekült asszonyok és leányok védelmére kelt boldoggá avatott magyar vértanú püspök, a Győri egyházmegye főpásztora.

220 éve ezen a napon született Hans .Christian. Andersen, a dán író.

(1805.április 2- 1875.augusztus 4).

Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert

meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt.

Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas,

kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában – pénzkeresés

céljából – meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé,

majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg

gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van

igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás

lett a fő műfaja. Manapság – és már régóta – meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80

nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán

156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már

népmesének tűnik. „A király új ruhája”, a „A rút kiskacsa” vagy „A derék ólomkatona” úgy

beleépült az európai olvasók köztudatába, hogy már arra se szokás gondolni, hogy ezeket is

Andersen írta. – Érdekes, szemléletes és igen pontos útirajzai pedig földrajzi szakkönyvek

forrásművei lettek. Ki gondolna arra, hogy a különböző tájak oly pontos-hiteles leírója

azonos azzal, aki kitalálta „A király meztelen” fura, de nagyon is a valóságra valló históriáját.

Az az út, amelyen a nyomorúságos proletárfiú eljutott a dicsőség ormaira, ahol királyok

koccintottak vele, irodalmi és történelmi nagyságokkal került tegező viszonyba és

mosolyogva elnézték minden agglegényekre jellemző bogarasságát – olyan történet, amelyet

Andersen írhatott volna meg valamelyik merőben valószínűtlen történetében.

Amikor született és kisfiú volt, a napóleoni háborúk zajlottak, s Dániának is sok

megpróbáltatást kellett átélnie. Egy vidéki dán csizmadia örülhetett, ha a családjával

egyáltalán megélt. Ez a csizmadia olvasó ember volt, lelkesedett a francia felvilágosodásért,

szerette volna a fiát művelt, értelmes emberré nevelni. De igen korán meghalt, a fiú, Hans

Christian ekkor ötéves volt. Az özvegyen maradt anya buzgón vallásos és ráadásul babonás

volt, félt a férje „gyanús” műveltségétől is. Ő bitbuzgóvá igyekezett nevelni a fiút. Erőszakos

és indulatos asszony volt, csak éppen ideje nem jutott rá, hogy bármire nevelje a gyermeket.

Takarított, mosott, cselédmunkát végzett, hogy legyen betevő falatjuk. A legalsó iskolák után

fillérek se maradtak tandíjra. Az elemiben az ábécén kívül semmit se tanulhatott meg. Az

ábécé azonban kulcsot adott az olvasáshoz. Otthon pedig apai örökség volt a szegénységben

oly ritka sok könyv. Az anyából áradt a vallási buzgóságba öltözött babona, a könyvespolc

felől áradt Voltaire felvilágosodása. – De neki is dolgoznia kellett. Előbb egy szövödében,

majd egy dohánygyárban inaskodott. Végre 12 éves korában bejutott egy patikába

tanonclegénynek és két év múlva már segédlevelet is szerzett. – Gyakran cipőre se tellett, de

a mezítlábas kamaszfiú már formás verseket írt, az otthoni könyvekből meglepően sokat

tanult. Olyan érdekesen mesélgette az elolvasott regények tartalmát, hogy a vidéki-kültelki

házak lakói nemegyszer érdeklődve ülték körül és hallgatták, amit mesél.

Amikor már hivatásos gyógyszerészsegéd lehetett volna, bizonyos volt, hogy ehhez a

nyugodt foglalkozáshoz semmi kedve sincs. Minthogy éppen volt cipője és meleg kabátja is,

hátat fordított a vidéki szülővárosnak, Odensének, és gyalog ment a fővárosba, Koppenhágába. Jelentkezett egy színháznál, hogy beállna a tánc- és énekkarba. Az okos

siheder meg is tetszett a vezetőségnek, ki is próbálták. Hamarosan használható is volt a

balettkarban. Majd kiderült, hogy elég jó hangja van, könnyen tanul szövegeket is. Táncosnak

túl hosszú gólyalába és túl nagy orra miatt eléggé komikus volt, de énekesnek megfelelt. De

nem sokáig. Egyre serdülvén, a hangja mutálni kezdett. De akkorra már a színházban

otthonos, művelt emberek nemcsak megkedvelték, hanem úgy vélték, ennek az értelmes

fiúnak érdemes rendszeresen tanulnia, remélték, hogy nagy jövő vár rá. Beíratták egy

kollégiumba, fizették a tandíjat és az ellátást. Volt, aki még ruháról is gondoskodott. Itt

erősödött meg anyjától kapott rendíthetetlen hite a gondviselésben. Itt alakult ki az a

meggyőződése, hogy az emberek alapvetően jók.

Természetesen kitűnő tanuló volt és négy év után kitűnő érettségivel fejezte be iskolai

tanulmányait. Közben drámákkal próbálkozott. Ezek ugyan sohase lettek színházi szenzációk,

de költőiségükkel felkeltették a divatos dán írók figyelmét is. Néhány verse nemcsak

megjelent, hanem széles körű elismeréssel találkozott. Ösztöndíjakat jártak ki a számára,

külföldi utakat tettek lehetővé. Előbb Németországba juthatott állami ösztöndíjjal, majd

Párizs és Róma nyílt meg előtte. Nyelvérzéke és rendkívüli tanulási képessége lehetővé tette,

hogy ahol járt, ott hamarosan otthonos lett a nyelvben is. Németül, franciául, idővel olaszul

úgy megtanult, hogy rövidebb írásait irodalmi színvonalon tudta lefordítani ezekre a

nyelvekre.

De sokáig nem volt igazi otthona. Sohase volt igazi kapcsolata azokkal, akikkel nagyon

barátságosan elbeszélgetett. Agglegényi magányossága és különcködése ezekben az években

megrögződött. Útirajzai nemzetközi sikereket hoztak, regényeit szívesen látták Európa

különböző tájainak kiadói és olvasói. Különösen „A rögtönző” című regénye lett hamarosan

több nyelven is népszerű olvasmány. Ez egy szegénységből világhírre emelkedő művészifjú

lelki hullámzásáról szól. Diadal és lelkifurdalás közt hánykódó élete szakadatlan útikaland

Európa tájain. – Talán a regény lett volna legsikeresebb műfaja, ha nem ragadja el a meseírás.

Ez 1835-ben – harmincéves korában – kezdődött. Több külföldi út után hazatért

Koppenhágába. Igazi anyagi gondjai már nem voltak, a könyvkiadók készséggel várták

regényeit. De egy kiadó füzetsorozatot indított olyan mesék számára, amelyek alkalmasak

gyermekolvasmányoknak is, de költőiségükkel a felnőtt olvasókat is érdekelhetik. Ha

rendszeresen tud füzetről füzetre új meséket írni, készséggel kiadja őket és jól fizet értük. Ezt

a jövedelemlehetőséget akarta megragadni. 27 év alatt 24 füzetet töltött meg azzal a 156

mesével, amelyet már régóta az Andersen-életmű lényegének tartanak.

Előbb őt magát is meglepte a visszhang, azután megszokta a nem várt világsikert. Otthon,

Dániában már köztudomású volt, hogy ő a világ leghíresebb dán írója. A dán király meghívta,

koccintott vele, és barátjának nevezte. A szegénységből a fénybe felkapaszkodott, ünnepelt

írót elbűvölte ez a siker. Gyönyörűséggel töltötte el, hogy a király maga mellé ültette

hintójába. Ennek híre úgy jutott el Európa királyi udvaraiba, hogy közeli-távoli országok

uralkodói hívták meg, akasztottak a mellére érdemrendeket. És aminek még jobban örült,

hogy királyok, hercegek, államférfiak pezsgővel koccintottak vele, s ültették maguk mellé

hintójukba. – Különös egysége volt ez annak a világnézetnek, hogy mindig, minden írásában

a szegények igazságát hirdette, de sznobságnak is mondható hiúsággal büszke volt a

hatalmasok és a nagyon gazdagok barátságára. – Élete második fele szakadatlan diadalút. Ez volt Andersen mesékre emlékeztető valószínűtlen életpályája. És erre az értékelésre az

évszázadnál is hosszabb utókor se cáfolt rá. Mintha ezt írta volna meg egyik legismertebb

meséjében, „A rút kis kacsa” történetében. A baromfiudvarba került hattyútojásról azt hiszik,

hogy kacsatojás. Amikor a kotlós tévedésből kikelti, azt gondolják, hogy kacsa. De kacsának

olyan különös, s ezért nagyon csúnyának tartják. Azután nőttön nő, egyre szebb lesz és eljut

odáig, hogy diadalmas hattyúként emelkedik minden kacsa fölé. Mintha Andersen előre

megírt önéletrajza lenne. (Forrás: Arcanum)

II. RÁKÓCZI FERENC születésnapjára

” Istennel a hazáért és a szabadságért ! „

” Minden cselekedetem célja kizárólag a szabadság szeretete volt,

és az a vágy, hogy hazámat az idegen járom alól felszabadítsam…”

II. Rákóczi Ferenc nagyfejedelmünk 1676 március 27-én született a felvidéki Borsi várkastélyában, 349 évvel ezelőtt. I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona második gyermeke. Főnemesi származású, erdélyi/magyar fejedelem. Államférfi, hadvezér és a német-római birodalom hercege.

Kortársai között a legnagyobb magyar író. Irodalmi termékenysége

4-5 ezer oldalra tehető. Munkáit főleg latin és francia nyelven írta.

Legtöbb műve kéziratban maradt fenn, csak néhány jelent meg.

A Habsburg elnyomás ellen indított 8 éves szabadságharc vezére.

II. Rákóczi Ferenc Atilla nagyfejedelmünk leszármazottja.

Születésnapján emlékezünk és tisztelgünk

lángoló haza, szabadság-szeretete és magyar lelkülete előtt.

Rövidített részletek Rákóczi Ferenc belső tanításaiból:

„Isten saját képmására teremtette az embert, ezért Isten gyermekei vagyunk. … Minden egyes ember az élő Isten temploma.

..A bennünk lévő isteni erő mindig megmutatja a helyes utat,

és megoldást talál minden helyzetben.

Mindenkiben él az élet isteni lángja. Ennek az Isteni erőnek megismerése és életünk vezetésében megfelelő helyre való juttatása által jutunk el a teljes tudáshoz, a bölcsességhez.

Érzelmi világunk őrzése elsődleges feladat. A vágyak, az érzelmek befolyá-solják a gondolkodást. Tudatunk legkevésbé védelmezett megnyilvánulása az érzelmi tevékenység. …

Érzéseink, érzelmeink óvásának szükségességét nem lehet eléggé hangsúlyozni, ezek egyensúlyban tartása az élet egyik legfontosabb tevékenysége. Az egyensúly megteremtése, megőrzése szellemi

és testi egészségünk alapfeltételeinek egyik fontos eleme.

Gondolatok csak az érzéseken keresztül válhatnak valósággá.

Megfelelő körülmények között minden kívánság megvalósulhat.

Minél erősebb a vágyban lévő érzés, annál gyorsabb a megvalósulás.

Azonban, ha valaki felelőtlenül olyat kívánna, ami Isten bármely gyermekének kárt okozna, vagy a teremtett világ bármely részén

zavart keltene, az saját életében váltja ki azok megvalósulását.

A szeretet törvénye ellen a legnagyobb vétek az a sok-sok zavaró és pusztító gondolat és kívánság, amely szinte folyamatosan áramlik az emberiség jelentős része felől. …

Minden igaz szándékban benne van a beteljesedéshez szükséges erő. Minden vágy, melyet bölcsesség és jóakarat hoz létre, áldást áraszt az egész teremtett világra. …

Az életenergia helyes felhasználásának és összhangjának alapja a szeretet. Aki szeretet nélkül akar élni, annak keserű az élete, és nem sokáig fog élni. A szeretet a tökéletesség megnyilvánulása, és békességet, örömöt hoz minden teremtmény számára. …

A jó szándék, az igaz vágy az ima legmélyebb formája.

A gondolat az egyedüli erő a világegyetemben, ami oly rezgéseket

hoz létre, ami által életünkben mindaz létrejöhet, amit akarunk,

amire összpontosítunk. A gondolatok és érzelmek élő, lüktető erők.

Ha az emberek láthatnák a saját gondolataik, érzéseik, szavaik és cselekedeteik által kiváltott, elindított erőket, melyek a világűrbe érve ott felgyülemlenek, s visszatérve a földre megvalósulást nyernek, nagyon megfontoltak lennének.

Minden egyén minden pillanatban az isteni életerő teljességét kapja. Ugyanakkor bizonyos erőket bocsájt ki magából a világmindenségbe.

A belőlünk kisugárzó erő hozzá hasonló erőket vonz magához és sugároz vissza az egyén életébe, mert a világegyetemben a körforgás törvénye szerint történik minden.

Saját magunk határozzuk meg a ránk ható erők milyenségét, akkor, amikor egy gondolattal vagy érzéssel építő vagy romboló erőt indítunk útjára, ami előbb-utóbb hozzánk visszatér !

A gondolatok képpé alakítása (képzelet, látomás) Isten adománya.

Amikor valaki tudatosan képzeli el (alakítja képpé) vágyainak beteljesedését, akkor a legerőteljesebb módot használja ahhoz, hogy óhaja látható, tapintható valósággá váljon.

A világegyetemben olyan forma nem is jöhetett létre, melyet valaki, valamikor gondolatban tudatosan el nem képzelt. Minden gondolatban benne van az ötlet megvalósulásához szükséges kép.

Emlékezz arra, hogy a vezetés joga tartósan csak annak adatik meg,

aki először megtanult engedelmeskedni az örök isteni törvényeknek.

A szellem és a test fiatalságát csak azok tudják tartósan megtartani,

akik elég erősek ahhoz, hogy minden zavart kizárjanak életükből.

Ezzel a tökéletesség kifejezői és fenntartói lehetnek.

Élet mindig volt, és mindig lesz. Az életet elpusztítani nem lehet. …

Isten minden olyan gyermeke, akinek tudatosul az isteni jelenlét szívében, aki átérzi annak jelentőségét, és naponta többször gondol arra a valóságra, hogy ő az isteni erő részese. Annak egész lényét úgy feltölti fénnyel és mennyei erővel, hogy zavaró hatások nem is tudnak érvényesülni, és az egyén szabaddá válhat. …

Magyar Testvér! Te a Teremtő megnyilvánulása, a tudatos élet,

a szeretet és a fény lángja vagy.–Vess el minden kétséget, vagy félelmet, mert csak azután teljesedhetnek őszinte vágyaid.

Az eredmény megvalósulását ne kösd időhöz.

Az emelkedett élet alaptörvényei állandóak, ezeket meg kell tanulnunk Többek között létezik: az Egy törvénye, szeretet törvénye, az egyensúly (összhang) törvénye, a körforgás és a tökéletesedés törvénye.

Amikor az emberiség valóban megismeri az Igazságot, és azt beépíti életébe, akkor minden pusztító tevékenység megszűnik a Földön. Mindenki saját maga határozza meg sorsát.–Csak azt kaphatjuk meg, amiért teszünk is valamit.–Csak a Mindenható Isten nagy !”

(Idézet vége).

II. Rákóczi Ferenc az Ősmagyar Egyház példaképe és szentje.

Bölcselete az Ősmagyar Egyház tanítása is.

Gyüjtötte: Orosz László és Hajdú Nimród.

ŐSMAGYAR ISTENSÉGEK

Az ősmagyar vallásosság sok ezer éves múltra vezethető vissza.

Kezdetben (mint minden más nép) a természet ismeretlen erői megnyilvánulásában láttak, képzeltek el egy felsőbb, földöntúli

lényt, a Teremtő Istent.

Később ez a vallásos életszemlélet a bölcselettel ötvöződött.

Megnevezték az ismeretlen égi, isteni és természeti erőket, majd kialakult az Egy-Isten hit. Az Egy/Mindenható Isten segítőit, égi munkatársait Istenségeknek, FöldAnyának, stb. nevezték el.

A Szittya-Magyar hitvilág Isten-képének 3 alapvető eleme volt és van.

Az Atya (Mindenható), az Anya (ŐsBoldogAsszony) és a Gyermek.

Az Anya-Isten hitnek kiemelt, fontos szerepe volt és van.

Az idők során kb. harminc féle BoldogAsszony tisztelet jött létre. Legfontosabbak az Ős,–a Nagy,–a Kis,–a Gyümölcsoltó,–

a Hadsegítő,–a Sarlós és az Olvasós BoldogAsszony ünnepe.

Ezek az ünnepnapok szorosan kapcsolódnak a természethez.

Elődeink tavasztól kezdődően, több napos ünnepséget tartottak.

Március 20 és 25 közötti időszakban ünnepelték: a tavaszi újévet,–

a Gyümölcs-Oltó Boldog-Asszony napját,–a természet megújulását,

a termékenységet, a szeplőtelen fogantatást és az anyaságot.

Ekkor ünnepelték az anyák napját és a nők napját is.

A szeplőtelen fogantatás szemléletet, a római katolikus egyház is átvette, Jézus Szentlélek általi fogantatásának elméleteként.

BoldogAsszonyaink az ősmagyar vallás istenségei, égi úrnői.

A magyarság oltalmazói, segítői és remélhetőleg megmentői is !

A női Istenségek az Ősmagyar Egyház tanításaiban alapvető helyet kapnak. BoldogAsszony hitünk áldást hoz, erőt és védelmet ad nemzetünknek, és része a magyarság önvédelmének.

A magyarság égi, isteni erői védelmet nyújtanak, ha kérjük tőlük.

Ha hiszünk az elmélkedés vagy ima közös erejében, és eljuttatjuk

azt az égiekhez, akkor még van remény nemzetünk feltámadására.

Elmélkedés, vagy ima közben üzenjünk az égieknek (a Mindenható,

a Teremtő, a Magyarok Istenének), szentjeinknek, kérjük segítségüket.

Az Ősmagyar Egyház és követői égi küldetést teljesítenek, amikor védik őseink emlékeit, hagyományait, az ősi hit és a magyar lélek tisztaságát.

Az évszázadokon át szunnyadozó ősi magyar hit már újraszületett !

A Magyarok Istene áldja, erősítse, óvja ősi hitünk őreit és követőit.

Úgy legyen ! — Hajdú Nimród.

Ősmagyar Egyház

Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, március 25.

 NEPSZOKASOK  TAVASZI NÉPSZOKÁSOK GYŰJTEMÉNYE

gyumolcsolto-boldogasszony-napja

A magyar néphagyomány és a katolikus egyházi év különleges napot tart számon március 25-én, a Gyümölcsoltó Boldogasszony napját. Ez a nap az Angyali Üdvözlet, Jézus Szentlélektől való fogantatásának emlékét őrzi. De nem csak egyházi ünnepként, hanem a népi hagyományokban is kiemelkedő szerepet kap, különösen a természet megújulásával és a mezőgazdasági munkákkal összefüggésben.

Gyümölcsoltó Boldogasszony napjának szokása

Fák oltása

Ezen a napon a fák oltását és szemzését végzik, melynek gyökerei az analógiás mágia hagyományába nyúlnak vissza. A néphit szerint az ezen a napon oltott fákat nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyna ki belőlük. Ez a hit például Zagyvarékason a Mura-vidéken és az Ipoly vidéki falvakban is élő hagyomány.

Időjárásjóslás

A Gyümölcsoltó Boldogasszony napjához kapcsolódó időjárásjóslások is fontosak. A gyimes-völgyi hiedelem szerint, ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható. A népi megfigyelések szerint, ha a békák ezen a napon megszólalnak, még negyven napig hideg lesz, utalva arra, hogy a tél még nem engedett el teljesen.

Természet tisztelete

A Gyümölcsoltó Boldogasszony napja nem csak a termékenység, hanem a természet és az ember közötti kapcsolat megújulásának ideje is. A szokások és hagyományok révén nem csak a múltat idézzük fel, hanem a jövő generációi számára is átadjuk ezeket az értékeket, jelezve a természet tiszteletének és a közösség összetartozásának fontosságát.

Összegzés

A Gyümölcsoltó Boldogasszony napja így több dimenzióban is értelmezhető: mint a tavasz és az újjászületés ünnepe, a termékenység és a mezőgazdasági munkák kezdetének jele, valamint a közösségi összetartozás és a hagyományok ápolásának napja. Ezek a szokások és hiedelmek nemcsak a múltunkhoz kötnek bennünket, hanem segítenek megerősíteni a jövő generációkhoz való kapcsolódásunkat is, átadva nekik az évszázadok során összegyűlt tudást és hitet.

Gyümölcsoltó Boldogasszony napjához közeli fontos napok:

Denzel Washington elárulta, Isten kegyelme hogyan változtatta meg az életét

„AZ EGYETLEN OK, AMIÉRT NEM A FEGYHÁZBÓL BESZÉLEK HOZZÁTOK, AZ ISTEN KEGYELME” – MONDTA

Denzel Washington elárulta, Isten kegyelme hogyan változtatta meg az életét

Forrás: Shutterstock/PuzzlePix

HETEK / ONLINE

2025. 03. 19.

denzel-washington-elarulta-isten-kegyelme-hogyan-valtoztatta-meg-az&layout=button_count&locale=hu_HU&sdk=joey&share=false&size=large&width=

Denzel Washington videokonferencia-híváson keresztül beszélt a Colorado Boulder Egyetem focicsapatának a hitéről. A kétszeres Oscar-díjas és háromszoros Golden Globe-díjas sztár azt mondta a játékosoknak, hogy egyedül Istentől tegyék függővé azt, hogy mennyire elégedettek. Szerinte ugyanis az a boldogság, amely nem Istentől, hanem a világtól származik, végül úgyis csalódást hagy maga után, és nem marad több belőle egy múló örömérzetnél.

A játékosoknak arra hívta fel a figyelmét, hogy a hitüknek Isten szavában kell gyökereznie, nem pedig abban, hogy mindig megkapják, amit csak akarnak, vagy hogy sima, könnyű kis életútjuk legyen. Sokakat éppen ezért hagy cserben a hitük, mert nem kapják meg azokat a dolgokat, amelyekre vágynak, például a sikert vagy a pénzt. És ezért ez nem is igazi hit, az igazi hit – mint magyarázta – nem a kényelemről vagy a jólétről szól, hanem arról, hogy a körülmények ellenére is hűségesek maradjunk Istenhez.

„A világban vagyunk, de ne tartozzunk a világhoz” – fogalmazott Washington. „Ne tőle függjön a boldogságunk. Bízzatok a Mindenhatóban. Ne erre a világra támaszkodjatok a boldogságotok terén. Mert van, hogy kedden azt mondják neked, hogy szeretnek, szerdán pedig azt, hogy gyűlölnek.”

Majd arra tért rá, hogy Isten egész életében szemmel tartotta őt, és nem mondott le róla annak ellenére sem, hogy időnként eltávolodott az Úrtól. „Isten már jóval azelőtt megtalált engem, hogy tudtam volna, hogy én megtaláltam Őt. Ezért hívják ezt kegyelemnek. Az ördög a bokámnál fogva kapaszkodott belém, és azt mondta: El tudom kapni, el tudom kapni. Isten (viszont) azt mondta, nem, ő az enyém.”

https://youtube.com/watch?v=wnmcKNcumsk%3Fsi%3DUlwXyeOM7_kDUg0D

A színész ezután elmesélte, hogy fiatalon heroinozott, drogot árult, és nagyon közel állt hozzá az erőszak. „Az egyetlen ok, amiért nem a fegyházból beszélek hozzátok, az Isten kegyelme” – magyarázta, hozzátéve, hogy „13 éves koromban drogot szívtam, drogot árultam, füvet árultam, heroint árultam, kokaint árultam. Már 13 évesen drogoztam, de nem ez volt Isten terve velem.”

„Elutasítottam Istent, gyűlöltem Istent, szerettem Istent, nagyra tartottam Istent, (aztán) nem volt türelmem Istenhez, (de) Isten végig türelmes volt velem. Ezért hívják ezt kegyelemnek” – mondta.

(Cross Walk)

Ma József napja van.

A második meleget hozó -akkor hozzátok is :):):)- szent, Szent József a famunkások védőszentjének, Jézus nevelőapjának napja.

E naphoz számtalan megfigyelés, hiedelem, szokás kapcsolódik.

A hagyomány szerint ezen a napon szólalnak meg először a madarak, mert Szent József kiosztotta nekik a sípot.

Ezen a napon érkeznek a fecskék. Ide kapcsolódik ez a kedves mondás: Fecskét látok, szeplőt hányok!

De ezidőtájt várták vissza a gólyákat is, amelyek tollazatának tisztaságából jósoltak. Ha a gólya tolla piszkos, bő termést, ha tiszta fehér, szűk esztendőt jelent.

József napja a népi megfigyelés szerint az aratás első napjával rokonságot mutatott, mert „Amilyen az idő József napkor, olyan lesz Péter Pálkor és szénahordáskor”. Akinek méhese volt, babonásan vigyázott arra is, hogy e nap előtt bármit ki ne adjon tulajdonából, mert azzal elveszíti a méhei hasznát.

Az Alföldön azt tartják, ha József napján szivárvány látható, a széles sárga sáv benne jó búzatermést, a széles piros sáv pedig bő bortermésre mutat. Ha ezen a napon szél fúj, az év minden napján fog fújni. Ha rossz idő van, akkor sok lesz a halott.

A marhák első kihajtását Göcsejben e napon végezték, másutt általában Szent György napján, ünnepélyes ceremóniák között. A legelőre szolgáló úton mintegy három m szélességű szűk árokban kereszt irányban láncot, tüskeágat és mogyorófapálcát fektet a pásztor egymás mellé. A végükbe egy-egy tojást helyez, a tojások mellé két karvastagságú nyírfaágat tűz le a földbe, sudaraikat felül összeköti. Az így képzett nyírfakapu alatt hajtják át a marhákat ki a legelőre. Szokás az első kihajtáskor az istállóból kijövő vagy a legelő gyepűjén belépő szarvasmarhákat trágyából rakott tűz füstjén áthajtani, hogy az ún. bogárzási időben ne fussanak el. Az állatok József-napi első kieresztését mágikus okokból abban az esetben is elvégezték, ha a legelőre rendszeresen csak később kezdtek kijárni.

Ezen a napon kieresztik a méheket is. A kieresztést végző egyén a röpnyilást szabaddá téve, a méhes előtt arccal a földre fekszik, hogy rajzáskor a méhek el ne repüljenek. Ugyanezen okból ajánlatos, hogy a gazda ne hagyja el a fundusát.

Sokan ezen a napon ültetik el a fokhagymát és a krumplit.

„Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget”

Az egész magyar nyelvterületen közismert időjárási regula: „Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!”

Sándor napja az első meleget hozó szent napja. Sándor napját a bukovinai magyarok a zab és árpa, Jászdózsán a fehér bab vetőnapjának tartották, hogy jobb legyen a termés. A Dél-Alföldön sokfelé Sándor napján hajtották ki először a nyájat a juhászok.

A három jeles nap közül szokásokban és hiedelmekben a leggazdagabb József napja. A bukovinai magyarok körében ez a nap ünnep volt, a tavasz első napjának ünnepe, munkatilalommal. Szlavóniában úgy tartották, hogy József-napkor mindenkinek meg kell fürdenie és tiszta fehérneműt vennie. Dunaszerdahelyen József napja az iparosok ünnepe volt. Céhes zászlóikkal vonultak a templomba. A hagyomány szerint a madarak megszólalnak ezen a napon, mert „Szent József kiosztotta nekik a sípot”.

Időjárás- és termésjóslás is fűződik József napjához, sőt haláljóslás. Az Alföldön úgy vélik, ha szivárvány látható, a széles sárga sáv jó búzatermést, a széles piros sáv bő bortermést ígér. Az Ipoly menti falvakban a József-napi rossz idő sok halottat jelent abban az esztendőben. A Mura-vidéken úgy mondják: „amilyen az idő József-napkor, olyan lesz Péter Pálkor és szénahordáskor” .

Göcsejben József-napkor hajtották ki először a marhákat a legelőre. Másutt általában Szent György-nap volt a hagyományosan megszabott ideje. Göcsejben, ha az időjárás még nem kedvezett, akkor is kihajtották az állatokat ezen a napon, és csak később kezdték el a rendszeres legeltetést. József-nap a méhek kieresztésének is megszabott ideje. Algyőn a gazda a következő szavak kíséretében eresztette ki a méheket: „Atya, Fiú, Szentlélök Isten nevibe induljatok, rakodjatok, mindön mézet behordjatok!”. Medvesalján azt tartották, hogy József-napkor kell elkezdeni a szántást, mert akkor jó termés várható.

József-nap is a kedvelt névünnepek közé tartozik. A Drávaszögben az ünnepelteket a pincéjükben keresik fel, és ott folyik a névnapozás.

Ezen a napon érkeznek a fecskék, s ilyenkor mondogatták a gyerekek: „Fecskét látok, szeplőt hányok!” Az Ipoly menti falvakban úgy emlékeznek, hogy József-naptól már mezítláb jártak a gyerekek.

Benedek napján a század eleji göcseji adatok szerint zsírt és fokhagymát szenteltek, melynek azután gyógyító erőt tulajdonítottak. Szeged környékén a Benedek-napon duggatott hagymát Bertalan napján (aug. 24.) szedték fel, utána a háztetőre rakták, ahol hét nap érte a napsugár és hat éjszaka a harmat. Ennek a benedeki hagymának a főzetével a tífuszos betegek fejét és hasát mosogatták. Rábagyarmaton a marhák felfúvódásának gyógyítására tartották alkalmasnak a Benedek napján vetett hagymát.

Időjárásjóslásra is van adat: a bukovinai székelyek úgy vélték, ha ezen a napon dörög az ég, akkor száraz lesz a nyár.

A Bács megyei Topolyán a három jeles nap együttes megfigyeléséből vontak le következtetéseket: ha ezekben a napokban kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha nem süt ki, akkor hosszú, lucskos őszre lehet számítani.

/Forrás: http://mek.niif.hu/

Wass Albert: A MAGYAR NEMZET HÉT PARANCSOLATA

Az Úristen kegyelméből azonban nincsen veszedelem a megmaradás lehetősége nélkül.

Ha fölismerjük a veszedelmet, é…s él bennünk az akarat, hogy segítsünk magunkon, az Úr is velünk lesz! S ha már egyebet vénségemnél fogva nem is tehetek: szavakba foglalhatom a törvényt, mely részben minden nemzetre egyformán vonatkozik, de különösképpen a magyarra.

És elnevezhetem ezt a törvényt A MAGYAR NEMZET HÉT PARANCSOLATÁNAK:

1. Tiszteld és szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből, minden erődből, és rajta kívül más istened ne legyen. Bálványt ne imádj! A pénz mindössze eszköz, nem istenség. Érdekimádat, ön-imádat hamis utakra vezet embert és nemzetet egyaránt.

2. Magyar mivoltodat, az Úr legszebb ajándékát, meg ne tagadd soha! Őrizd, ápold, add át fiaidnak, mert csak addig marad rajtatok az Úr szeme, míg e nemzethez hívek maradtok. Ki nemzetét elhagyja: az Urat tagadja meg, s elvész nyom nélkül a népek tengerében.

3. De ne gyűlöld azt, aki más nemzethez tartozik. A gyűlölet méreg, mely megmérgezi az elmét, és gyűlöletet terem. Rokonod minden isten-fia ember, bármely nyelvet beszéljen is.

4. Szeress minden magyart, mert testvéred Ő: nemzeted fia. Segítsd és támogasd, mert közös hazát adott nektek az Úr. Ki testvére ellen fordul, vagy megcsalja azt: önmagát rövidíti meg ezzel, saját nemzetét gyöngíti, s az Úr parancsa ellen vétkezik. Ki széthúzás magját veti el: romlást arat.

5. Ki bántja a magyart: téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Bárki magyar vesztesége a te veszteséged is.

6. Légy becsületes, tisztességes és igaz! Ezek azok az emberi értékek, melyeken nemzeteknek, országoknak épülniök kell. Hamis szó, hamis cselekedet ingoványba vezet. Aki csalásra épít: nyakát töri. A felelőtlen ember homokra épít, amit elfúj a szél, és elmos az eső. A becsületesség olyan, mint a sziklakő: kemény és maradandó. Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van.

7. Legyetek bátrak és hűségesek egymáshoz és a magyar nemzethez, mert az Úr szereti a bátrakat és a hűségeseket, s megsegíti azokat, akik az igazság útjain járnak.

Őrizzétek szívetekben ezeket a parancsolatokat, s meglássátok: az Úr veletek lesz!

Forrás: A Magyarok Tudása

Szolgaságunk idejében

Minden ember csak beszélt,

Mi valánk a legelsők, kik

Tenni mertünk a honért!

Mi emeltük föl először

A cselekvés zászlaját,

Mi riasztók föl zajunkkal

Nagy álmából a hazát!

Petőfi Sándor

Ezen a napon született Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára, a magyar irodalom egyik legismertebb és legjelentősebb alakja.

„Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,

Ember lenni mindég, minden körülményben.”

/Arany János/

Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Érzékeny, félénk, visszahúzódó gyermek volt. Iskoláit 1823 és 1833 között végezte Nagyszalontán (segédtanítói állás), majd ezt követően Debrecenben. Ő azonban igazi csodagyerek lett, már tizennégy éves korában segédtanítói állást tudott vállalni és támogatta idősödő szüleit. A szegény családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta és jelentős fordítói munkát is végzett.

Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, ezzel megnyerte a Kisfaludy Társaság 25 aranyos pályadíját. Igazi sikert, elismerést és Petőfi barátságát az 1846 nyarán írt Toldi hozta meg számára. 1847-ben ismét megnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját. Egyszerre ünnepelt költő lett, jeles írók figyelme fordult feléje, és Petőfi volt az első, aki üdvözlésére sietett. Ebben az időben sok epikus művet írt: Rózsa és Ibolya, Szent László füve, Murány ostroma, valamint ekkor írta a Toldi estéje nagy részét is.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként vett részt, majd a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott, ám végül elkerülte a megtorlást, és Nagykőrösre költözött, ahol 1851 és 1860 között tanári állást tudott vállalni.

1860-ban az élete teljesen megváltozott, amikor a Kisfaludy Társaság igazgatónak választotta, és Pestre költözött. A kiegyezés idején a magyar irodalmi és a politikai élet kiemelkedő és meghatározó képviselője. Bekapcsolódott a pesti irodalmi és politikai életbe. 1865-ben a Magyar Tudományos Akadémia titkára lesz, 1870-ben főtitkára. 1876-ban lemondott a főtitkárságról, az 1877-es boldog nyarat a Margit-szigeten töltötte.

Az 1870-es évek során befejezte a Hamlet és a János király fordítását, lefordította Arisztophanész összes művét, elkészült a Bolond Istókkal, valamint megírta az Őszikék című ciklusát, és bevégezte a Toldi-trilógia középső részét, a Toldi szerelmét. Régi betegsége, a heveny hörgőgyulladás 1878 áprilisában újra kitört rajta, de a szokottnál súlyosabban. Végül a Petőfi-szobor 1882. október 15-i avatásán meg is fázott, és tüdőgyulladást kapott. Ettől kezdve állapota fokozatosan romlott, és néhány nappal később, 1882. október 22-én hunyt el.