Elolvasásra ajánlom. – A gyerekistenek kora

Egyre több tanulmány jelenik a témában. Egyre több szakember próbál figyelmezetni bennünket, hogy nagyon rossz útra léptünk, de a lavina elindult. Úgy gördül lefelé, hogy elsodor minden útjába kerülőt, hiába kiált fel sok hozzáértő pedagógus, pszichológus, jövőkutató. Mintha nem lenne megállás.

Gyerekeink földi istenségként élik mindennapjaikat. A legtöbben korlátlan hatalommal és végtelen akarattal rendelkeznek. Mindezt tetézi a kívánság kosár, amelyet minden nap meglengetünk előttük. De uramisten, mit teszünk? Hol a józan ész? Amiatt, mert valamikor sérelem érte az adott felnőttet, vagy tele van feldolgozatlan traumákkal, most egyszeriben elhiteti magával, hogy képes tökéletes szülő lenni azáltal, hogy minden megvesz a gyerekének?! Azért, mert valaki valaha nem kapta meg a kis vonatot, vagy netán kapott egy atyai nyaklevest, most valóban azt hiszi jó hozzáállásnak, hogy félni kezd a saját gyerekétől? Amikor bolt közepén álló 120 kilós apuka nem mer nemet mondani, mert akkor őt nem szereti a sivalkodó 4 éves hercegnője, az nagyon szomorú látvány. Csak néz rá és úgy érzi, hogy a gyereknek hatalma van felette. És hagyja. A gyerek már nem tudja jobban kitolni a határokat, mert egyszerűen nincsenek határok.

Megtehet, megkaphat bármit. És bármikor. Ma is, holnap is és akármikor, mert ha nem, akkor teszem azt, majd azt kiabálja a bevásárlóközpont közepén, hogy utállak! Na, erre jó sokan felkapják a fejüket és majd rosszallóan csóválják, merthogy ítélkezni nagyon, de nagyon szeretünk.

De könyörgöm, mit művelünk mi, felnőttek? Erőszakos, türelmetlen, követelőző, önző, érzéketlen gyereknemzedék sorát indítjuk el egyszerűen azért, mert gyávák vagyunk? Hová tűnt a felnőttek felelősségvállalása? Hová tűnt a szülői öntudat, amelyben valaha el tudták dönteni, hogy mi a jó, vagy a hasznos a gyereknek?

Ha van pénzünk, akkor valóban mindent meg kell adni a gyereknek csak azért, hogy hallgasson fél óráig? Tényleg nem akarja észrevenni a legtöbb szülő, hogy a gyerekistenség kora egyszer tragédiába torkollik? Ezek a gyerekek nem akarnak majd dolgozni, mert nem tanulták meg, hogy a munkának értelme van. Nem kaptak feladatot. Nem kellett semmit sem tenniük azért, hogy elérjék a céljaikat. Tényleg akkora baj, ha valakinek fáj a szíve valami után, amit nem érhet el abban a másodpercben?

Nem hiheti azt egyetlen szülő sem, hogy a gyerekkorból kinőve a kihívások majd elkerülik az ő gyerekét és fikarcnyi befektetett erővel, nulla akarattal, motivációval zsíros álláshoz jut.

Ha felnőve, az évek során nem tapasztalja meg, hogy a tetteinek következménye van, akkor mikor fogja? Ha nem tanítjuk meg neki, hogy csak munkával lehet eredményt elérni, akkor mit tanítunk? Hogy menjen a Való Világba, mert ha elég ostoba és közönséges, akkor pár hétig sztár lehet?

Micsoda dolog az, hogy felmentjük minden felelősség alól? Hogy helyettük leckét írunk, bepakolunk, megágyazunk, takarítunk? Hogy lehet az, hogy hagyjuk, hogy olyan módon beszéljenek velünk, mit egy utolsó riheronggyal? Amikor a gyerek azt mondja az apjának, hogy na, majd számolunk otthon, mert nem ezt ígérted! És a felnőtt ostobán kuncog, mert a 7 éves számon kéri. De ez a gyerek 17 évesen majd nem számon kér, hanem elküldi melegebb éghajlatra, mert nem tud neki elég pénzt adni, vagy nem elég márkás cuccokat vásárol.

Aki azt hiszi, hogy ez valami hirtelen felkapott harag, mert épp a rosszkedv szól belőlem, csak nézzen körül. Elképesztő látni azt, hogy a szülők FÉLNEK a saját gyerekeiktől! Tehetetlenül és megriadva figyelik a toporzékolást, az artikulátlan ordítást egy NEM hallatán. Lehet csukott szemmel és füllel járni az utcán, és a telefonba mélyedni, de lesz majd olyan helyzet, amikor csak kinyílik a zárt fül és szem.

Akiket most nevelünk, vagy nem nevelünk, azok lesznek egyszer, ha lesznek, az orvosaink, ügyvédeink, autószerelőink. Istenem! Tisztelet a kivételnek! Csak bennünk bízhatunk.

Jaj, nekünk, ha nem akad olyan szülő, aki mer még határokat szabni, szabályokat felállítani. Jaj, nekünk, ha azt gondoljuk, hogy ez a szabadság egészséges lelkű felnőtteket ad! Csak nézzünk körül! Ideje lenne felébredni már ebből az álságos punnyadásból és elővenni azokat az értékeket, amik évezredeken keresztül működtek. Nem véletlenül! A tisztesség, a tisztelet, az önzetlenség, a figyelmesség, a becsület, a másik iránti tolerancia nem ódivatú. Nem lehet az. Segítség! Talán még megállíthatjuk a lavinát….

„A mesemondó szülő lelassítja, lecsendesíti a külső világot, és egy olyan teret alkot, amelyben gyermekével a közösen átélt élmény során eggyé válik. Ez a szülő-gyermek kapcsolat egyik fontos pillére, az erre fordított idő sokszorosan megtérül, ugyanis ez lesz az alapja a későbbi bizalmas beszélgetéseknek is. Adjuk hát meg neki a lehetőséget arra, hogy az égig érő fa csúcsára kis kanászként felkapaszkodhasson! Annak a gyermeknek, aki mesét hallgatva nő fel, varázspálcája a saját elméje lesz, és képzelete, érzelmi intelligenciája segíti majd a megpróbáltatások közepette.”

Kádár Annamária

Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza

 Mit hagyunk gyermekeinkre?

„Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek”

Péld 20,7

Természetes, hogy aggódunk családunkért, de bölcsen tennénk, ha aggódásunkat inkább a saját magatartásunkkal való törődésre fordítanánk. Ha hűségesen járunk az Úrral, többet használunk gyermekeinknek, mintha nagy vagyont hagynánk rájuk. Egy apa szent élete a legnagyobb örökség a fiai számára.

A jellemes ember saját élete példáját hagyja örököseire, és ez már önmagában is az igazi gazdagság kincsesbányája. Milyen sokan köszönhetik az életben való boldogulásukat szüleik példaadásának.

Gyermekeinkre hagyjuk hírnevünket is. Az embereknek mindjárt jobb véleményük van valakiről, ha meghallják, hogy megbízható, becsületes szülők gyermeke. Bárcsak minden ifjú ember ügyelne a család jó hírének megtartására!

Mindenekfelett pedig imádságainkat és az imádságot meghallgató Isten áldását hagyjuk gyermekeinkre, és ez kedvessé teszi gyermekeinket az emberek között. Isten megáldja és megtartja őket akkor is, ha mi már meghaltunk. De bárcsak előbb megismernék a Megváltót!

Egyenes, becsületes életünk Isten eszköze lehet fiaink és leányaink megszabadításában. Ha látják, hogy hitvallásunk valódiságát életünkkel is bizonyítjuk, akkor egyszer ők is Jézus Krisztus mellett döntenek majd. Uram, teljesítsd be ezt az ígéretedet házam népén!

Ahhoz, hogy megszülethessünk szükségünk van:

2 szülő

4 nagyszülő

8 dédszülő

16 ük szülő

32 szép nagyszülők

64 penta nagyszülők

128 nexa-nagyszülők

256 hepta nagyszülők

512 okta nagyszülők

1024 nona nagyszülők

2048 deka nagyszülők

A nagyszülők megszólításának földrajzi elterjedése változhat.

Az elmúlt 11 generáció alatt 4094 ősre van szükség, és mindez körülbelül 300 évvel a születésünk előtt!

Állj meg egy pillanatra és gondolkodj el…

Mennyi sors, jellem, élet nyert és vesztett.

Hálát és szeretetet kell éreznünk minden ősünk iránt, mert mindegyik bennünk van!

„Tehetségtelen gyerek nincs.

Nem az a lényeg, hogy kiből lesz világbajnok, híres művész, és mennyire lesz majd eladható a piacon.

Milyen boldog sok felnőtt, mert gyerekkorában zenélt, szavalt, vagy valamiféle harcművészetet tanult!Akkor is, ha később egy hivatalban él, és soha nem tudja „gyümölcsöztetni” a tudását.

Az igazi iskolának a kérdése nem az, hogy „Mi leszel, ha nagy leszel?” hanem ez: „Ki leszel, ha nagy leszel?”

Milyen ember?

Milyen anya?

Milyen barát?

Milyen férfi, és milyen nő?

Jó, ha értesz a kibernetikához. Az is, ha jó rendszergazda, cégvezető, közgazdász leszel, de végső kérdés mindig az volt és az marad, hogy: Milyen ember vagy?

Mennyire sivár vagy gazdag a lelked?

Kibontott tartalmai nélkül, játéktalanul, az önfeledtségre való képesség nélkül az ember garantáltan boldogtalan lesz.

Akármilyen sokra viszi.”

MÜLLER PÉTER

Otthon kezdődik…

Az elme feltöltése.

A gondolatok öntözése.

Alázatot mutatni és bocsánatot kérni, ha hibázunk.

Otthon kezdődik …

Az egészséges kapcsolatok építése.

Megtanítani a jó modort.

Megmutatni a kedvesség erejét.

Otthon kezdődik…

Olyan szavak használata, amelyek tisztelnek.

Életet lehelni a helyzetekbe.

Visszautasítani azt hogy feladjuk, amikor a dolgok nehezebbre fordulnak.

Otthon kezdődik…

A megfelelő dolgok előresorolása

Emlékeket szerezni a hétköznapokban.

Érzelmeink átélése ahelyett, hogy elfojtanánk őket.

Otthon kezdődik…

Ott lenni valaki mellett.

Megnyitni a kommunikációs vonalakat.

Napról napra jobban megismerni egymást.

És minden egyes nap azért is kérni hálát hogy az otthon,

egy olyan hely legyen, ahol emlékeznek, tanulnak, nevetnek, növekednek, megbocsátanak, és erős alapot teremtenek az emberek az elkövetkező évekre.”

:

Zituss fordításában

„Jó lenne, ha éles különbséget tennénk a jutalmazás és az ajándékozás között. Nagyon károsnak tartom ugyanis, hogy az utóbbi években ez a különbség egyre inkább elmosódik. ‘Ha jó leszel, születésnapodra megkapod…’, ‘Ha jó leszel, húsvétra elhozza neked a Nyuszi’, sőt, még a Télapónak is van egy listája a jó gyerekekről, és csak azoknak visz ajándékot. Az ilyen ajándék azonban nem ajándék, hanem jutalom. Mi a különbség a kettő között? A jutalmat eredményért adjuk, az ajándék viszont jó és rossz tulajdonságoktól függetlenül az egész gyermeknek jár! Azt fejezzük ki vele, hogy vagyunk egymás számára, örülünk egymásnak, és ez minden problémától függetlenül igaz, és nagyszerű dolog! Ne alakítsuk hát az ajándékot jutalommá, és az ajándékozást ilyen formában ne használjuk nevelési célokra.” Dr. Ranschburg Jenő

„EMBER maradj Fiam ,

minden körülményben!

EMBER -még akkor is,

ha ez már nem érdem…

.

Ha többet ér, ki kincset

s nagy vagyont harácsol,

vagy ki Glóriát kovácsol

~ a politikából!

.

Vedd észre, ki szenved,

és segítséget kér …

Kinccsé válik minden falat

szívből adott kenyér…

.

Nem kell minden áron

letépni a babért :

Szíved tisztaságát, Fiam :

Ne add el semmiért!”

#TandariÉva

Johann Wolfgang Goethe

Ha jót teszel, tedd csak a jóért!

Ezt gyermekednek add tovább:

S ha gyermekednél kár a szóért,

majd megszívleli unokád.

„Mire a 3,5 éves gyerekeket beviszik az óvodába, sokan már nem tudnak mesét hallgatni. Egyszerűen nem képesek figyelni rá, nem köti le őket – mert addig mindig csak mesét néztek. Vagy videoklipeket. Vagy éppenséggel reklámokat. Ezek gyorsan, vibrálóan csiklandozzák az agyfelszínt, ezért a gyerek nem is tudta megismerni azt az élményt, hogy leengedi magát, mint egy kútba, a kéreg alatti világba vagy a jobb félteke képvilágába, ahol élvezetet okoz a hallgatott mese által felidézett, egymást követő képek áramlása. Kihúztuk az átélést a kéreg alatti tartományokból a kéreg felszínére, vagyis az többé már nem érzelmeket is mozgósító jelenlétet és beleélést jelent, csupán a folyton változó ingerek vizuális, intellektuális nyomon követését. Ezen a szinten csak a rövid benyomások megragadhatók, és ha ezek nem változnak kellő sebességgel, akkor érdektelenné válnak, mert az élményben nincs érzelmi átélés. Ha pedig a gyerek hozzászokik ehhez az állandó kapirgáláshoz az agy felszínén, akkor már mindig ez kell neki. Akkor már nem képes figyelmével bevonódva mesét hallgatni, folyton csak a gyorsan villódzó videoklipeket követeli, mert erre az intenzív birizgálásra vágyik. Ha nem kapja meg, elunja magát. Pedig azok a három-négy-öt éves gyerekek, akik ilyen szempontból nincsenek elrontva, lenyűgözően hosszú ideig tudják ugyanazt a végtelenül egyszerű játékot élvezettel játszani: például felmásznak a homokos kis domboldalon és lecsúsznak. Felmásznak, lecsúsznak. Mire én, a felnőtt esetleg – helytelenül – rájuk szólok: „Már ötször lecsúsztál, elég legyen ebből, piszkos lesz a ruhád, hogy nézel ki már most is?!” Holott ez a tökéletes időtöltés egy gyerek számára!”

Dr. Vekerdy Tamás

„-Tudja, minden embernek van egy szintje, amit részben magával hozott, részben magára szedett. Magával hozta a szülői otthonból és magára szedte a nevelés mértéke szerint. Ezt a szintet elhagyni nem lehet. Ez az az alap, amelyiken az ember úgy áll, ahogyan állnia kell. Meg tudja vetni rajta a lábát.

Ideig-óráig lehet magosabbra is emelkedni és ideig-óráig lehet mélyebbre is zuhanni, de a fölemelkedés is és a lezuhanás is csak olyan az ember életében, mint egy kaland. Jó vagy rossz kaland. De mindenképpen csak kaland és nem végleges állapot.

Végleges állapot, külső és belső egyensúly csakis azon a szinten lehetséges, amelyikhez az ember tartozik.”

(Wass Albert – Ember az országút szélén)

Fiam, aki a világ küszöbén állsz, legyen ez a vers neked útravalóm.

Apád szól vele hozzád, élete tanúságával. A kusza valón

tisztán akart átmenni ő is, derékon fölül legalább.

De itt az ember vagy beledöglik a sárba, vagy eladja magát.

Mi vár rád? Nem tudom. De döntened kell jó korán: mi kell,

konc-e, vagy tisztesség. Ha könnyű élet, karrier

ennek leckéje egyszerű: a szádon mindig más legyen, mint a szívedben,

aljasságodban légy rettenthetetlen,

ne nézd, kivel szövetkezel, de kötésed ne tartsd meg soha senkivel,

s így meglesz mindened, amit kívánsz: pénz, hatalom, siker.

De ha mégis a szép és az igaz lenne számodra fontosabb,

vagy netán szót emelsz a jóért, jövődtől nem várhatsz sokat:

szavad úgy pereg el, mint a falra hányt borsó,

vagyonod két láb föld lesz, hajlékod deszkakoporsó,

kölykeid éhen bőgnek, asszonyod rongya lobog a szélben

s emléked kihívás lesz, neved viselni szégyen.

Így válassz idején, és úgy készülj jövődre, ahogy választottál.

Többet nem mondhatok. Kedvem is, papírom is elfogyott már.

Utóirat

Fiam, aki a világ küszöbén állsz, a munkák és a harcok

szünetein magam elé képzelem néha tiszta arcod,

és eltűnődöm sorsodon, mely sorsom folytatása is,

és jóvátétel lesz talán azért, ami bennem csonka volt és hamis.

Szavam zenét kívánt, s nem lett, csak dadogás:

de hősi lesz és nagyszerű, ha majd folytatja más;

s bár buktatók közt botladoztam és útvesztőkben tévelyegtem:

utam hiába mégse volt, ha más majd célhoz ér helyettem.

Tehetetlenül éltem, meddőn, lázongva és mogorván.

Füstölve égtem el. Helyettem is légy fényes tűz majd korod ormán.

#RónayGyörgy: Fiamhoz

” Emberemlékezet óta már csakis az anyák tartják össze ezt a recsegve-ropogva omladozó világot. Nem látjuk, mert halkan, észrevétlenül, természetesen teszik. Sokszor ravaszul és okosan, néha kétségbeesetten és magányosan.

Mivel a sors a szó valódi értelmében „küldetést” is jelent, az anyák sorsa jelenleg nem kisebb feladat, mint az ember megmentése. „

Müller Péter

Férfiak, Apák, Férjek, segítsetek vinni a terheket…

Milyen pozitív hatásai vannak a mesének a gyerkőcökre?
Mutatjuk!
Példaképet ad
Élénkíti a fantáziát
Fejleszti az érzelmi intelligenciát
Segíti a szókincs gyarapodását és a kifejezőkészség fejlődését

A magyar mesék kimeríthetetlen kincsesládaként tele vannak varázslatos és tanulságos történetekkel. 
Neked melyik volt a kedvenc magyar meséd kicsiként?
Írd meg kommentben!
#amagyaranyerő#ahazaibantöbbvan#magyarmesék

Szülők keresztúti imádsága
Pilátus halálra ítéli Jézust
Őszinte szeretettel vágytunk arra, hogy szülők lehessünk, és ma is hálás szívvel mondunk köszönetet Istenünk, hogy ránk bíztad gyermekünk, gyermekeink felnevelését. Segíts minket, hogy családunk a békesség otthona legyen.
Jézus először esik el a kereszttel
Már megszületése előtt csodálatos szeretet kötött hozzá minket, de bennünk élt a féltés és aggodalom is – ez a különleges szeretet tett minket más emberekké, az Isten szeretetéhez hasonlóvá.
Jézus szent Anyjával találkozik
A Szentcsalád őszinte szeretete minden mai család példaképe is. Segíts meg minket, hogy a mindennapok forgatagában olyan szülők tudjunk maradni, akikben gyermekeik mindig megbízhatnak.
Cirenei Simon segít Jézusnak
Simon önzetlenül segített Jézusnak a kereszt hordozásában. Gyermekeink születésével erre az önzetlen szeretetre tanítottál meg minket Istenünk. Add, hogy mindig önzetlenek maradjunk a szülői szeretetben.
Veronika kendőt nyújt Jézusnak
Veronika együttérzett Jézussal. Add meg nekünk Istenünk, hogy mindig megértsük gyermekeinket, együtt örüljünk velük és bajban is együtt tudjak érezni velük.
Jézus másodszor esik el a kereszttel
Gyermekeink nem mindig olyanok, amilyennek szeretnénk őket látni, van amikor egészen mást akarnak, mint amit mi elképzeltünk. Add meg nekünk Istenünk azt a képességet, hogy elfogadjuk őket olyannak, amilyennek Te magad teremtetted, és engedjük őket azon az úton, amelyen Te vezeted őket.
Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat
Tedd Jézus szülői szívünket olyan nyitottá, hogy mindig képesek legyünk gyermekeink problémáit felismerni, átlátni, megérteni, és adj nekünk olyan bölcsességet, hogy jó tanácsadóik, vagy ha kell vigaszuk lehessünk.
Jézus harmadszor esik el a kereszttel
A szeretet felelősség nélkül nem igazi szeretet. Légy mellettünk, hogy a gyermekeink iránti felelősséget sohase veszítsük el, mindig érezzük, hogy az Isten bízta ránk őket, és felelősséggel tartozunk értük
Jézust megfosztják ruháitól
Gyermekeink érdekében néha harcolnunk, néha hallgatnunk és megalázkodnunk kell. Mutasd meg Istenünk, hogy az ő érdekükben, mikor melyik a helyes. Állj mellettünk, hogy mindennapi életük és kéréseik felett helyes döntés alapján válaszoljunk igent, vagy ha szükséges nemet.
Jézust a keresztre szegezik
A szeretet akkor ér valamit, ha azt ki tudjuk mutatni a másik felé. Tarts meg minket azon az úton, hogy szeretetünket őszintén tudjuk kimutatni gyermekeink felé, és ezt ne váltsuk fel holmi pótló ajándékokkal.
Jézus meghal a kereszten
Jézus keresztje a végtelen isteni szeret jele. A gyerekekben isteni szeretet, nyitottság, őszinteség és ragaszkodás él. Szeretetük a végtelenül szerető Istenhez a legközelebb áll. Add meg nekünk Istenünk azt a tőled kapható ajándékot, hogy szeretetüket képesek legyünk befogadni.
Jézus testét leveszik a keresztről, és fájdalmas Anyja ölébe fektetik
Szűz Anya, te tudod mi a szülői szeretet öröme, és fájdalma. Mint Égi édesanyánk állj mellettünk, hogy gyermekeink mindig a legfontosabbak maradjak a számunkra. Mindig elég időt tudjunk fordítani rájuk, ne válaszoljunk nekik csupán félszavakkal, ne figyeljünk rájuk félfüllel, elég türelemmel legyünk feléjük. Mindig érezzék, hogy ők számunkra a legfontosabbak.
Jézus testét sírba helyezik
Jézus a sírban fekszik, de lelke él, és a feltámadás vár rá. Segíts nekünk gondjaink közepette sose felejtsük el, hogy van kiút, van feltámadás, és tölts el minket azzal az erővel, hogy gyermekeink szüleiként minden reggel megújult lélekkel indulhatunk utunkra. Adj nekünk lelki- és fizikai erőt, hogy gondoskodni tudjunk róluk.
Jézus feltámad
Jézus feltámadt, és ezzel új értelmet adott emberi életünknek – az örök élet felé vezető élet értelmét. Járja át szülői szívünket az isteni szeretet, hogy gyermekeinket Istenszerető, becsületes, igazságért küzdő, emberekké tudjuk nevelni.
Jézus mennybemenetele előtt így búcsúzott el tanítványaitól: “Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.” – segíts meg minket, hogy Jézus szavait életünk példájával tudjuk gyermekeinknek megtanítani, és akkor szülői szívünk megnyugszik, mert tudjuk, hogy Te majd vigyáz rájuk.

• rendhagyó írás –

Ünnep

Nem tudom nem észrevenni, ahogy ünnepek előtt – tömegesen – viselkedünk. Készülünk, sokszor megfeszített erővel, hogy megfeleljünk családunknak, rokonainknak, társadalmi elvárásoknak, de legfőképp a hozott mintánknak, ami általában a szenvedésről szól. 🙂

Ablakpucolás, túlméretezett élelmiszervásárlás, ajándékhalmozás, megfeszített főzés – sütés nélkül is eljön az ünnep. 🙂

Ilyenkor épp hogy meg kellene állni, le kellene lassulni, elcsendesedni és sokkal többet azzal foglalkozni, ami jól esik a lelkünknek, ahelyett hogy olyanoknak akarunk megfelelni, akiknek úgysem tudunk.
Amíg azért csináljuk, hogy megfeleljünk másoknak, vagy társadalmi elvárásoknak, nem tudunk őszinte kapcsolatokat kialakítani és fenntartani. Az ünnep sem kivétel, sőt! Ilyenkor vizsgázunk határhúzásból és – tartásból, őszinteségből, szívbéli választásokból, önazonos döntésekből, önértékelésből, NEM-et mondásból stb. leginkább. 🙂

Ne menj, ne csináld, ne ülj közéjük stb., ha nem esik jól, ha nem szeretetre épül, ha meg kell játszanod magad, ha elszívja az életerőd stb.
Semmi sem kötelező.

Amíg a mintánk és a megfelelési kényszer vezet, esélyünk sincs kiemelkedni a karma ismétlődő körforgásából, ami eleve szenvedéshez vezet. A keresztet, amit cipelünk, csak mi tudjuk letenni, nagyon itt lenne az ideje, hogy észrevegyük.

SzB

Ha a gyerek megerősítéssel, elfogadással találkozik, önmaga szeretetét tanulja meg. Már gyermekkorban érezni kell az értékesség, a szerethetőség, az alkalmasság érzését. Egy gyereknek éreznie kell, hogy ő jó valamiben, hogy befektetett energiája megtérül, hogy támaszkodhat képességeire, és boldogan, felszabadultan kiteljesedhet valamiben. Ha a gyerek teljesítményét elismerő szavakkal értékelik, a megbecsülést tanulja meg. Az egészséges önbecsülés, a helyes önértékelés alapjait mi adjuk meg a gyerekeinknek. A dicséretek, a pozitív megerősítés, a segítő, elfogadó szeretet által.

kiralyeszter.com

https://www.facebook.com/share/v/PmV7jNdNYYdin6WY/

1960-ban születtem, „és ne legyek kemény??? ” 🍼👶❤
Akkoriban anyukám, ha tudott adott pénzt💰 fagyira, szotyira, tejporra, nyalókára🍭, Fruttira …Vatta cukorra.🍬 A többiekkel🤸‍♀️ bringázni🚴‍♂️ jártunk, csúzliztunk, és mindenkinek megmaradt mindkét szeme.🎯👀
Ha felkapcsolódott az utcai lámpa💡, tudtuk, hogy mennünk kell haza🕖✨💫🤣.
Tollasoztunk🏸 és tengóztunk az úttesten, ha jött egy 🚗, ordítottunk🗣️, hogy szüneeeeeet!!!…
Ha esett a hó🌨️⛄, ettünk belőle.😁
Ha permeteztek, kicsit jobban megtöröltük a gyümölcsöt evés előtt…🍇🍎🍐🍒🍓😋
Ha láttunk utcai kutat, ittunk belőle.🚰💦🙂 Egymás után, mind.😆 Aki nem tudta a lábával sem lenyomni, annak nyomtuk.😉
Ha megvágtuk✂️ magunkat, lenyaltuk a vért. Ha fájt😫, csak egyedül sírtunk😥, mások előtt nem.🤐
Ha valami megcsípett🦟🐝, agyonnyomtuk.👊😎
Ha kutya🐕 megharapott, máskor elkerültük.
Ha tehettük, harcoltunk más gyerekcsapatokkal⚔️🤼‍♂️🔫.
Ha többen voltak, inkább labdáztunk.⚽️🏃‍♂️😁
Amire „kértek”, mindent megcsináltunk otthon.🧹 Nem azért mert szerettük volna megtenni👼, hanem mert tudtuk😇, utána mehetünk csavarogni!😉
Ha pollent🤧, vagy port szívtunk lenyeltük, vagy kiköptük.🌬️😝
A cserebogár nem egy óriásrém👾😱 volt számunkra, hanem a nyár kezdete!⛱️🌞Kesztyűből 🧤 is csak télit láttunk, eszünkbe sem jutott nyáron, kesztyű!😏
Ha szüret volt, akkor mustot ittunk fosásig.😁🍇🚽😂
Ha zöld volt a gyümölcs🍏, zölden ettük. Ha megérett, akkor úgy is jó volt!👍
Ha elpusztult egy állat elástuk⛏️ a kert végében⚰️ és nem jött érte senki.
Ha megvágta, vagy megszúrta📍 a lábunkat🦶 egy rozsdás vas vagy szög, kaptunk egy tetanuszt💉. Vagy nem…🤫
És az a vas most már hol van?🤷‍♂️ Már rég nincs⏳. Mi meg itt vagyunk.🙋‍♂️ Helye sem látszik már, csak emlékszünk rá!🙂 Miért?🤔 Mert erősít!🕺
Ha leégtünk a napon🌡️☀️🤒, sziszegtünk.😬 Vörösek voltunk, mint a rák 🦐, de meggyógyultunk.💪🤹‍♂️👌
Ha megtaknyosodtunk🤧, nem maradtunk otthon, hanem kaptunk zsebkendőt és azzal jártunk iskolába!🥴
A legtöbben tudunk tüzet rakni🔥, és gyakran raktunk is…🧨 néha felgyújtottunk ezt azt, de másnak kárt nem okoztunk.👐
Hordtuk a szenet, vágtuk a fát, szedtünk szálkát!
Férfibringán tekerés a váz alatt…🚲
Az ügyesebbje nőin egyik kézzel kormányozott, fékezett, ellensúlyozta a szatyrokat a kormányon, másik kézzel meg fagyizott.🍦 Nem kellett jelezni✌️, az autók🚙 kikerültek.
Aki megtanult a 28-as biciklivel elindulni, az jutalmul akkortól vihette az öccsét, vagy húgát💁‍♀️ óvodába vele!🙃
Minden ami kölyökként a levegőn minket ért, az csak erősített.💪👱‍♀️
Ha végigolvastad, és emlékeket💭 idézett fel benned is, a gyermekkorod neked is csodaszép lehetett.🎈🎠🤩 Olyan, amilyenről egy mai gyerek többsége ábrándozni sem tud. Elszálltak ugyan az évek👱‍♀️, de amíg a szíved💗 dobban, lehetnek új élményeid, amik egyszer majd csodálatos emlékek lesznek…
Ne felejts el élni és emlékeket gyártani!😍 Magadnak!😇😊❤️
Másold be a saját születési éveddel és oszd meg, ha neked is ilyen fantasztikus gyermekkorod volt !

„Anyám és apám a szüleim voltak, nem a barátaim. Mindent megkaptam, amire szükségem volt, de nem kaptam meg mindent, amit szerettem volna. Akkor nem esett jól, de ma már elismerem, hogy ez így volt helyes. Hatéves koromig alig ettem édességet. Később is csak akkor, ha utána fogat mostam. Ma, amikor a szám mosolyra szalad, már egyáltalán nem bánom, hogy így volt. A szüleim nem voltak különösebben engedékenyek. De mindent lehetővé tettek, amire vágytam. Nem kötötték ugyan össze a teljesítményemmel, nem szabtak feltételeket, ugyanakkor világossá tették, hogy vannak kötelezettségeim, amik alól nem bújhatok ki, még ha terhes is némelyik.
Akármilyen elfoglaltak voltak, napi egy étkezést együtt töltöttünk. Vagy reggel, vagy este. Hétvégén pedig mindet. Az asztalnál csak egymásra figyeltünk: nem szólt a rádió, nem működött a tévé.
Amikortól iskolába mentem, minden napra kaptam egy apró feladatot: -hozz egy vajat, vagy fél kiló kenyeret, vagy egy tejfölt, és így tovább, a boltból. A pénzre egész nap vigyázni kellett. Otthon pedig segíteni teríteni, letörölgetni, ágyazni, rendet rakni. Minden nap valamit, a tanulás mellett.
Nem követelték meg a korai fekvést. De tíz órakor ágyban volt a helyem. Mindig ugyanakkor. Legfeljebb negyedóra olvasgatást lehetett kiharcolni. Már gimnazista voltam, de nyáron „lámpagyújtásra”, télen kilenc órára otthon kellett lennem.
Sokszor hagyták, hogy elessek. A szó szoros értelmében ls, az átvitt értelmében is. Megtanultam egyedül felemelkedni a helyzetekből. Közben rám figyelve biztattak, készen arra, hogy bármikor beavatkozzanak, hogy meg tudom csinálni, ha akarom. És, hogy küzdenem kell.
Nem hagytak panaszkodni. Elmagyarázták, hogy sem az, sem a sírás nem fognak segíteni. Olyan megoldást kell választanom, ami valóban a hasznomra válik, tehát gondolkodjak.
El kellett magam látni. Az én felelősségem volt, mit viszek magammal, hogyan intézem a különóráim közti időben a dolgaimat. Hagytak levegőhöz jutni. De tudni akarták, hogy hol veszem azt a levegőt.”(Náray Tamás)

„Semmi sem lehet izgalmasabb annál

az életben, mint ha gyermeked van,

aki a tiéd és mégis rejtelmesen idegen.

Te vagy a kapu, melyen át a világra született, neked adatik meg, hogy néhány évig a gondját viseld. Azután elhagy, s te már csak figyelheted, hogyan bontja ki saját szabad életét.

Mint egy különleges virág, melyet idegenből hoztál, elültetted,

s alig győződ kivárni, mivé bontakozik.”

AGATHA CHRISTIE

Az őszinteség azt jelenti, hogy kezdettől fogva és mindvégig van bátorságom vállalni önmagam. Ahol nincs őszinteség, ott a legfontosabb, legértékesebb emberi kapcsolatok, szeretetkapcsolatok vesznek a semmibe.

Csak olyan társ mellett élhetjük meg a szeretet, az összetartozás, a biztonság valódiságát, aki nem játssza el a bizalmunkat, aki őszinte, aki nem hazudik, szava nem szél, ami elrepül, és ha ígéreteire, tetteire úgy lehet számítani, mint arra, hogy egyszer megszűnünk lélegezni.

(Király Eszter)

A film kötelezően megnézendő minden szülőnek és gyermekének, levetítendő minden iskolában!!

Ne hidd hogy mindez csak film, ez a valóság megfilmesítve, hazánkban is létező jelenség és virágzik nagyobb üzlet mint a drogkereskedelem, jelenleg is több száz 18 év alatti gyereket keres a rendőrségünk és velük együtt mi is.

A szabadság hangja főszereplője a valóságban is létező Tim Ballard szövetségi ügynök, aki 12 éven keresztül nyomozott gyerekkereskedők és pedofilok után. Munkája rendkívül kimerítette mentálisan és lelkileg, és bármennyire sikeres akciókat hajtott végre, az elrabolt gyerekek nagy része nem került vissza a szüleihez. Ballard ezért nyugdíjazása előtt néhány hónappal felmondott, hogy Dél-Amerikába utazzon és hasonlóan elszánt emberekkel folytassa a gyerekek felkutatását. Az Operation Underground Railroad nevű szervezete 10 év alatt több ezer gyereket mentett meg és szintén több ezer emberkereskedőt tartóztatott le. A filmben egy testvérpár utáni nyomozását követjük végig, ami szélsőséges munkamódszerekre készítette az ügynököt.

https://videa.hu/…/a-szabadsag-hangja-2023-2023131drama…

https://fb.watch/qqDGUkrUd4/

2018. február 13.  · 

Egy gyermek, akit folyton kritizálnak, megtanulja, hogy mindenért ő a felelős.

Ha egy gyermekből folyton gúnyt űznek, félénk és zavarodott lesz.

Ha egy gyermekkel folyton ellenségeskednek, akkor olyan helyzetben is harcolni fog ahol nincs is szükség rá.

Ha egy gyermekhez folyton dühből szónak, akkor megtanul fájdalmat okozni.

Ha egy gyermeket nem értenek meg, akkor felnőve süket lesz másokra.

Ha egy gyermeket folyton becsapnak, akkor korán meg tanul hazudni.

Ha egy gyermeket megbélyegeznek, akkor megtanulja bűnösnek érezni magát

… Csak az erős lelkületű, igaz emberek tudják megtanítani, hogy hogyan lehet megtörni akár a gyermekben, akár az így felnőtt emberben ezt az ördögi kört …

Mert egy támogatott gyermek megtanulja megvédeni magát.

S ha egy gyermekre a legtöbb helyzetben türelmesen várnak, megtanulja, hogy türelmes legyen

Ha egy gyermeket dicséret vesz körül, akkor megtanulja, hogy magabiztos legyen

Ha egy gyermeket őszinteség vesz körül, megtanulja, hogy igaz és igazságos legyen

Egy gyermek csak biztonságban tanulhatja meg a bizalmat.

Ha egy gyermeket sokszor megerősítenek, bizony megtanulja, tisztelni önmagát.

A gyermeki lényeg ott van mindegyikünkben és ez nem csak egy vizuális kép. Így nagyon fontos azt szem előtt tartanunk, hogy: a gyermekek szeretettel körbevéve tanulnak meg szeretni és szeretetet adni .. Mert egy olyan gyermeknek, akinek szabad választása van a megbecsült szeretettel és gondoskodással teli életre, az választani fog! És ezen az úton: felelősség teljes, határozott felnőtt lesz és szülőként boldog és kiegyensúlyozott gyermeket fog nevelni. Mert bármilyen helyzetbe sodródik is élete során; erős és igaz szerető-lelkében nem lehet őt többé megtörni..

Dicsérd meg gyermeked, legyél büszke rája,

mert mikor így teszel, az őt inspirálja!

Nagyon fontos neki, ha te hiszel benne,

nélküled elárvult és hitetlen lenne!

Bátorítsd, adj erőt, légy a hátterében,

tudja, számíthat rád, mikor megkér szépen!

Ne korhold, ne bántsd meg érzékeny szép lelkét,

bosszúsággal sose vond el a figyelmét.

Mutass neki példát, legyél példaképe,

s figyeld, hogy utána a nyomodba lép-e?

Pátyolgasd az álmát, hadd váltsa valóra,

s ne az álmaidról szóljon minden óra!

Ne teneked kelljen szépen megfelelni,

engedd őt a saját ösvényére lelni!

Nem arra született, hogy helyetted éljen,

hanem, hogy egy saját világot reméljen!

Tedd hát jó szülőként azt, ami a dolgod,

engedd, hogy hadd legyen felhőtlen és boldog!

Szeretetet adj hát, s engedd, hogy vezesse,

hagyd, hogy saját útját szabadon keresse!

Nem azért született, mert adósod neked,

s nem a tulajdonod a saját gyermeked!

Azért jött, hogy saját életét megélje,

boldogságát, jussát elvárja, remélje!

A te dolgod inkább, hogy megtanítsd a jóra:

emberiességre, támogató szóra!

Tudjon felelősen magáért kiállni,

mutasd meg, amit tudsz, hogyan kell csinálni!

Sose kösd rabláncra büszkén szálló lelkét,

légy a fényszórója, irányítsd figyelmét!

Tanulj te is vele, néha tanulj tőle,

s engedd hadd szaladjon időnként előre.

Vigyázz, ne add tovább szüleid hibáit,

ami neked is fájt, neki sem hiányzik.

Keress jobb megoldást, válasz könnyebb utat,

olyat, melyet szíved szeretettel mutat.

Aranyosi Ervin

Házasság Hete

„✨A Házasság hete újra megmutatja nekünk a kapcsolatunk távlatait. Tudatosíthatjuk, hogy honnan indultunk és merre tartunk.
✨Segíthet felismerni a tévedéseinket, bocsánatot kérni a hibáinkért, kijelölni a fókuszt az előttünk álló időkre.
✨Megújulhatunk kreativitásban, gyengédségben, örömben, erőt nyerhetünk és adhatunk.
✨Ugyanakkor a cél nemcsak a saját házasságunk megújítása, hanem a tanúságtétel is: hirdetése annak, hogy a házasság ünneplésre méltó, csodás kötelék. Az alkalmi kapcsolatok és a válások nagy száma figyelmeztet bennünket, hogy nem elég a saját családunkban megélni az örömöt, hanem ki kell lépnünk és meg kell mutatnunk a körülöttünk élőknek, hogy házasnak lenni jó.
✨Elköteleződni valaki mellett jó. Ha valaki elköteleződik mellettünk, az jó. Megosztani örömöt, bánatot, közösen tenni egy nemes ügyért jó. Nehézségekben összekapaszkodni és együtt küzdeni jó. Gyerekeket biztos apai-anyai háttérrel felnevelni jó.
✨Hűségben megöregedni, élethosszig szeretni és szeretve lenni jó. Sőt, ez a legjobb; ez minden ember legmélyebb belső vágya.”(Magyar Katolikus Egyház)

„Nem a póráz teszi a kutyát hűségessé.”

/Mikszáth Kálmán/

A nap eljön. Amikor az értéket értékelnéd. Az igazit. Amikor nem az lesz a fontos, hogy a másik mivel érkezik. Csak az, hogy mit hoz. Nem a pénztárcájában, nem ékszerdobozban. Hanem belül. Amikor nem az lesz a fontos, hogy mije van. Hogy van-e autója, háza, bankbetétje. Hanem az, hogy van-e szíve. Amikor nem azt nézed, hogy el tud-e vinni utazni. Hanem az, hogy szárnyalhatsz vele. Amikor nem az számít, hogy aranykalitkába zár téged. Hanem az, hogy a szívébe. Amikor nem az lesz a fontos, hogy ki nézi szépségedet. Hanem az, hogy ki lát téged. Amikor tudni fogod, ki az, aki önmagadért szeret. Igen, a nap eljön. (?)

Csitáry-Hock Tamás

„…Amikor megfogantál, egy DNS-duplaspirál” voltál egy megtermékenyült petesejtben.

Miután 50-szer osztódtál, már 100 milliárd sejtből álltál, ami több, mint a csillagok száma a Tejút galaxisban.

Aztán erre a létre születtél. Minden egyes sejted, minden egyes másodpercben, több, mint 6 milliárd műveletet hajt végre.

Csak gondolj bele: az emberi test képes arra, hogy fertőzéseket pusztítson, emésszen, gyermeket foganjon, beszéljen, és tegye mindezeket ugyanabban a pillanatban.

A csoda te magad vagy.

A szíved 101 ezerszer ver naponta. Az életed folyamán 300 milliószor.

Nap-mint-nap 23 ezerszer veszel levegőt.

A véred több, mint 95 ezer kilométert tesz meg a testedben keringve.

A szervezeted másodpercenként 25 millió sejtet állít elő.

Egy nap legalább 15 ezerszer pislogsz.

Az agyad körülbelül 100 milliárd idegsejtből áll.

Ha a DNS-láncodat kinyújthatnánk, 6 ezerszer is elérne a Holdig.

Óránként 600 ezer hámsejt válik le a bőrödről.

A csontjaid négyszer erősebbek a betonnál.

A szemed egymillióféle különböző színt érzékel, és több információ befogadására képes, mint a világ legnagyobb teleszkópja.

A tüdőd napi kétmillió liternyi levegőt dolgoz fel.

Amikor megérintesz valamit, az agyadba 200 kilométer per órás sebességgel érkezik az üzenet.

Bőrfelületeden összesen 280 ezer hőérzékelő sejt található.

Tízezer különböző illatot vagy képes felismerni, és a nyelveden tízezer ízlelőbimbó található.

A vérereid összesített hossza két és félszer annyi, mint a Föld kerülete.

A csoda te magad vagy.

Úgyhogy csak hallgasd a zenét.

Hallgasd a zenét.

Hallgasd a zenét, odabenn.

Hallgasd a zenét, ami benned szól.

Világegyetemek keringenek benned.

Naplementék ragyognak a szívedben.

A lábujjaidban szimfóniák zengenek.

A véred szabad folyóként csobog.

A köldöködből telihold sugárzik.

A tüdődben hűvös szellő süvít.

A szemedben finom eső szemerkél.

Minden lépted szeretet.

Minden érintéseddel szeretsz.

A tested maga az odaadás.

A csoda te magad vagy.

Úgyhogy vedd észre, vizualizáld a csodák galaxisát, amely benned van.

Ha bármikor elfelejtenéd: csak hunyd be a szemed, és hallgasd a zenét.

Hallgasd a zenét odabenn.

Hallgasd a zenét, ami benned szól.

A csoda Te magad vagy.”

Kute Blackson

„Ha tudni akarod, hogy mit jelent boldognak lenni, nézz egy virágra, madárra, vagy egy gyermekre; ők Isten országának a tökéletes képei. Mert pillanatról pillanatra élnek az örökkévaló jelenben, múlt és jövő nélkül. Így aztán mentesek attól a bűntudattól és aggodalmaskodástól, amely annyira gyötri az embereket. Tele vannak tiszta életörömmel: nem annyira az embereknek és dolgoknak, hanem sokkal inkább az életnek magának örülnek.” (Anthony de Mello)

Örömtelenül…

Jó az, ha a gyermeknek minden gondolatát lesik, és még ki sem mondta, máris minden óhaja teljesül? Véleményem szerint nem. A gyermek, akinek nincs módja szívből vágyakozni valami után, mert mindent megkap, mielőtt a kívánság határozott formát öltene benne, nem ismeri meg azt a tiszta örömet, amit az ajándék jelent, és igazán értékelni sem lesz képes a tárgyakat, amelyek körülveszik őt.

– Ranschburg Jenő

„Egyik reggel úgy ébredt, mintha zajt hallott volna a nappaliból. Meglepetésére meglátta a férjét. Ma egyáltalán nem számított rá, mert tudta, hogy úton van, mivel kamionsofőrként dolgozik.

– Hol vannak a dolgaid? – kérdezte.

– Nem vettem el, csak beszélni jöttem.

Sokkot kapott, mert az előző alkalommal heves vitában szakítottak, majd napokig nem beszéltek.

– Miről akarsz beszélni velem?

– Azért jöttem, hogy elmondjam, amikor elmentem, értelmetlen és buta viták voltak köztünk, de szeretném, ha tudnád, hogy ennek ellenére nagyon szeretlek. Az elmúlt napokban ezerszer akartalak hívni, de a büszkeségem, a makacsságom erősebb volt és nem engedte! Azt akarom, hogy bocsáss meg nekem!

A szíve meglágyult és azt mondta neki:

– Szeretném, ha tudnád, hogy nagyon szeretlek és büszke vagyok rád mindenért, amit nap teszel a családunkért.

– Te és a gyermekeink vagytok a legfontosabbak és legértékesebbek az életemben – válaszolta a férfi, majd csendben homlokon csókolta. Kérlek, ne feledd, bármi is történik, én mindig melletted leszek. Mennem kell, de most túl sokáig fog tartani.

Abban a pillanatban csörgött a telefon.

– Asszonyom, szeretném elmondani, hogy… a férjének csúnya autóbalesete volt… Meghalt. Sajnálom..

– Ez egy félreértés, mert a férjem itthon van, most beszéltem vele. Biztos rossz számot hívott.

Bezárkózott és elkezdett körbejárni a házat, minden szobában kereste a férjét, de őt sehol sem találták. Érezte, hogy a lelke megtelik nagy fájdalommal, és az egész teste hideg volt. Megfagyott a szíve és térdre esett a nappali közepén. Rájött, hogy a férje nem jött haza! Ami annyira valóságosnak tűnt, az csak látomás volt, és hogy férje lelke elbúcsúzott tőle.

EMLÉKEZZ !! !! !! ️

Soha ne hagyd el otthonod dühösen! Talán utoljára látod szeretteidet és öleled meg őket utoljára!

Tudom, hogy sokan nem fogják megosztani ezt a történetet! De ha te is azok közé tartozol, akik időt szántak erre a szövegre, oszd meg, hogy kicsit jobban odafigyeljünk. Talán ez a kis üzenet összehozza az embereket.

Próbáljunk mindig hálásak lenni az életért, mert olyan törékeny és pótolhatatlan!”(internet)

Alternatív pedagógiák – Szabadtanulás – Digitális oktatás

„Mire a 3,5 éves gyerekeket beviszik az óvodába, sokan már nem tudnak mesét hallgatni. Egyszerűen nem képesek figyelni rá, nem köti le őket – mert addig mindig csak mesét néztek. Vagy videoklipeket. Vagy éppenséggel reklámokat. Ezek gyorsan, vibrálóan csiklandozzák az agyfelszínt, ezért a gyerek nem is tudta megismerni azt az élményt, hogy leengedi magát, mint egy kútba, a kéreg alatti világba vagy a jobb félteke képvilágába, ahol élvezetet okoz a hallgatott mese által felidézett, egymást követő képek áramlása. Kihúztuk az átélést a kéreg alatti tartományokból a kéreg felszínére, vagyis az többé már nem érzelmeket is mozgósító jelenlétet és beleélést jelent, csupán a folyton változó ingerek vizuális, intellektuális nyomon követését. Ezen a szinten csak a rövid benyomások megragadhatók, és ha ezek nem változnak kellő sebességgel, akkor érdektelenné válnak, mert az élményben nincs érzelmi átélés. Ha pedig a gyerek hozzászokik ehhez az állandó kapirgáláshoz az agy felszínén, akkor már mindig ez kell neki. Akkor már nem képes figyelmével bevonódva mesét hallgatni, folyton csak a gyorsan villódzó videoklipeket követeli, mert erre az intenzív birizgálásra vágyik. Ha nem kapja meg, elunja magát. Pedig azok a három-négy-öt éves gyerekek, akik ilyen szempontból nincsenek elrontva, lenyűgözően hosszú ideig tudják ugyanazt a végtelenül egyszerű játékot élvezettel játszani: például felmásznak a homokos kis domboldalon és lecsúsznak. Felmásznak, lecsúsznak. Mire én, a felnőtt esetleg – helytelenül – rájuk szólok: „Már ötször lecsúsztál, elég legyen ebből, piszkos lesz a ruhád, hogy nézel ki már most is?!” Holott ez a tökéletes időtöltés egy gyerek számára!”

– részlet –

Dr. Vekerdy Tamás:

Belső szabadság című könyvéből

ÍGY GYÓGYÍTSD AZ APASEBET!

GYEREKKORUNKBAN AZ APA JELENTI A SZIKLÁT, A BIZTONSÁGOT, AZ ÚTMUTATÁST. DE MI VAN AKKOR, HA EZ A FIGURA KORÁNTSEM OLYAN SZILÁRD ALAPON ÁLL VAGY TELJESEN HOMÁLYBA MERÜL? HOGYAN ALAKUL EGY GYERMEK SORSA, HA AZ APAFIGURA VÉDELEM HELYETT SEBEKET EJT A LELKÉN? HOGYAN LÉPHETÜNK KI AZ APÁK OKOZTA SEB SZORÍTÁSÁBÓL?

Az apaseb, akárcsak az anyaseb egy olyan lelki sérülés, amely képes az egész életünkre rányomni a bélyegét. Az, hogy milyen apa mellett növünk fel, vagy épp hiányának árnyékában nőként és férfiként is meghatározza a világnézetünket. Hiszen egy fiú gyermeknek azt mutatja meg egy apa, hogyan legyen majd egy napon férfi. Egy lánynak pedig a férfiakhoz fűződő kapcsolatát pecsételi meg.

MILYEN APÁK OKOZNAK APASEBET?

Szokás mondani, hogy egy apának nehezebb ráhangolódni a gyermekére, hiszen nem ő hordja ki és nem ő szüli meg. Sajnos vannak apák, akik egy életen át megőrzik ezt a távolságtartást a gyermekeikkel. Ezek az érzelmileg távolságtartó apák, olyan szinten idegenek, hogy azzal már apasebet okoznak a gyermekeiknek. Azt mutatják, hogy nem fontos a gyerekük, így az értéktelennek érzi magát. Örökösen lekicsinyli majd magát, a vágyait és a tehetségét. Folyton másoktól várja majd, hogy megerősítsék a létét, ezzel társfüggőséget kialakítva benne.

Függő vagy perfekcionista apák szintén komoly apasebet hagynak maguk után. Egy apa, aki folyton megköveteli a tökéletességet, azt sugallja a gyerekének, hogy sosem lazíthat. Sosem elég csak úgy, ahogyan van, mindig felül kell múlni másokat, és önmagát. Ezzel a gyermek felnőve maga is perfekcionista lesz, aki észre sem veszi az igényeit vagy azt, hogy már a kiégés közelében van. Az empátiája is csökkenhet mások és önmaga iránt is. Ami megalapozza a kapcsolatai viszonyát.

Egy folyamatosan függőségében szenvedő apafigura pedig a bizonytalanságot ülteti el a gyermekben. Ez az az apaseb, amely a legfájóbb. Hiszen ha nem érezzük biztonságban magunkat az otthonunkban, akkor a világot sem fogjuk biztonságos helynek tekinteni. Ez pedig megalapozza, hogyan merünk vagy éppen nem merünk elindulni az életünkben. Milyen lehetőségeket ragadunk meg és mennyire vagyunk bizalommal mások iránt. Hiszen otthon azt tanultuk, minden veszélyes, és senkire sem lehet számítani.

AZ APASEB OLYAN LYUKAT ÜT A SZÍVBEN, AMELYET SENKI NEM TUD BEBÓGYÍTANI IGAZÁN. CSAK MI MAGUNK.

Akárcsak az anyaseb, az apaseb is gyógyítható. Ehhez nem másokra van szükségünk, csupán saját magunkra.

HOGYAN GYÓGYÍTSUK MEG AZ APASEBET?

Mint minden belső munkához, itt is az önismeret az, amely elengedhetetlen. Lássuk meg, milyen módon tükrözzük vissza a bennünk élő apasebet! Írjuk össze, mikor viselkedünk ennek megfelelően! Ha ez megvan, vizsgáljuk meg, milyen volt az apánk a gyerekkorunkban, és mely tulajdonságai okoztak bennünk sebeket!

Naplózzunk! Írjuk össze az érzéseinket! Akit érzelmileg távolságtartó apa nevelt, annak elsőre ez nehéz lehet, de ez a legjobb módszer, hogy meggyógyulj! Érezd az érzelmeid! Táncolj, nevess, merülj el a művészetekben, ahol sok az érzelem. Merj megnyílni mások előtt és fogadni az ő érzelmeiket is.

Gyászoljuk meg a gyerekkorunkat! Ismerjük be és fogadjuk el, hogy korántsem volt tökéletes, apasebbel küzdünk! Ez a beismerés segít, hogy el tudjuk engedni a neheztelést, amely a gyógyulás egyik fontos alapköve.
Az apaseb gyógyítása során sokat fogsz sírni, de ez természetes, és elengedhetetlen, hogy megerősödj és bízni tudj magadban.

Ha lehetségesnek tűnik, próbáljunk normális kapcsolatot kialakítani az apánkkal, ha nem akkor engedjük el a vágyat, hogy egy napon majd megváltozik! Éljük a saját életünket és legyünk ott magunknak, ahogyan az apánk nem volt ott nekünk, amikor szükségünk lett volna rá!

Az apaseb megkarcolja a lelket, de nem töri össze véglegesen.

Bene Andi

Ha meg akarod változtatni a generációs mintákat, tedd ezt:

– Bátorítsd a gyermekeidet, hogy beszéljenek érzéseikről;

– Kérj bocsánatot, ha tévedsz;

– Hagyd, hogy lássák az érzelmeidet, és magyarázd el nekik az érzéseidet;

– Tölts velük időt;

– Tanítsd meg őket egészséges módon kezelni azokat a dolgokat, amelyek problémákat okozhatnak;

– Beszélgess mélyen a gyermekeiddel;

– Engedd meg nekik, hogy kijavítsanak téged;

– Mutass példát és mutasd meg nekik, mit szeretnél, hogy megtanuljanak;

– Légy az a személy, aki szeretnél lenni, és akire a gyermekeidnek szüksége van.

A generációs minták ismétlődnek, mivel az emberek úgy nevelnek, ahogyan nevelték őket, és olyan módon cselekszenek, amely ismerős, de nem feltétlenül egészséges.

Megváltoztathatod a rossz generációs mintákat, ha felismered, hogy mit tapasztaltál, és úgy döntesz, hogy valami mást teszel.

Sok gyermek úgy tanul, hogy a körülötte lévő felnőttek által mutatott mintát látja. „A gyerekek sosem voltak jók abban, hogy hallgassanak a szüleikre, de sosem mulasztják el utánozni őket”.

Ne légy olyan szigorú magadhoz! A generációs minták megváltoztatása nagy bátorságot és erőfeszítést igényel.

www.motiwoman.hu

A gyermekkorról

375. Lehet a gyermektest szelleme ugyanolyan fejlett, mint a felnőtt ember szelleme?

„Lehet fejlettebb is annál, ha már többet haladt; mert csak a szervek nehezítik meg a nyilvánulását. A rendelkezésére álló eszközökhöz mérten cselekszik, amelyek útján nyilvánulhat.”

376. Eltekintve a nyilvánulás eszközének, vagyis szerveinek tökéletlensége által okozott akadálytól, miképpen gondolkodik a nagyon kis gyermekben élő szellem? Gyermek módjára, vagy úgy, mint a felnőtt?

„Nagyon természetes, hogy a gyermektestben élő szellem nem rendelkezhet a felnőttek összes ismereteivel, mert értelmi szervei még fejletlenek. Valóban nagyon korlátolt ér-telmű, amidőn még várnia kell, hogy korával együtt megérjen az esze. A születéskor nem szűnik meg azonnal. a szellemnek az a zavarodott állapota, ami a testet öltéssel együtt jár. Csak fokozatosan oszlik el a homály, amily mértékben fejlődnek az ember szervei.”

Ennek a feleletnek az igazolására szolgál az a tapasztalatunk is, hogy a gyermek álmai nem olyanok, mint a gyermekeké. A gyermek mindig gyermekes dolgokról álmodik, ami azt mutatja, hogy ilyesmikkel foglalkozik akkor a szellem.

377. Azonnal visszanyeri-e a szellem régi erejét, mihelyt meghal a gyermek?

„Vissza kell nyernie, mert hiszen elvált az érzéki buroktól; de régi tiszta látását csak akkor nyeri vissza, amikor már teljesen ment az anyagtól, vagyis mikor már a leglazább összeköttetés is megszűnt a szellem és a test között.”

378. Okoz-e szenvedést, a testet öltött szellemnek gyermekkorában az a kényszer, amelyet, szerveinek tökéletlensége gyakorol reá?

„Nem okoz, mert az szükségszerű alapot, amely a természetben rejlik és a Gondviselés terveibe, tartozik. A szelleműek ez pihenési idő.”

379. Mit használ a szellemnek az, hogy gyermekkort kell átélnie?

„Mivel a szellem tökéletesedés céljából ölt testet, sokkal fogékonyabb ebben a pihenési korszakában azok iránt a benyomások iránt, amelyek majd előmenetelében segítségére lehetnek. E gyarapodásához pedig hozzá kell járulniuk mind azoknak, akikre a gyermek nevelését bízták.”

380. Miért sírás a gyermek első hangja, amit hallat?

Azért, hogy magára vonja az anya figyelmét és őt a szükséges gondozásra késztesse. Nem érted-e, hogy ha csupa örömhangokat hallatna a gyermek, akkor vajmi keveset törőd-nének azzal, hogy mi kell neki? Csodáljátok a Gondviselés bölcsességét mindenben.”

381. Honnan van az, hogy olyan nagyot változik az ember jelleme bizonyos korban, főképpen mikor az ifjúkorból átlép a férfikorba? A szellem változása ez?

„A szellem akkor kapja vissza igazi természetét és mutatja meg, milyen volt ő tulajdonképpen.”

„Még nem tudjátok, micsoda titkot rejtenek a gyermekek ártatlanságuk alatt. Nem tudjátok, mik ők, sem azt, hogy mik voltak és mik lesznek majd, mégis szeretitek és dédelgetitek őket, mintha csak saját magatok részei volnának. Az anyának a gyermekei iránt tanúsított szeretete a legnagyobb szeretet hírében áll, amelyet egyik lény a másik iránt érezhet. Honnan származik az a nagy szeretet és az a gyöngéd jóakarat, amellyel még az idegenek is a gyermek iránt viseltetnek? Tudjátok-e?

Nem tudjátok. Ezt akarom én nektek megmagyarázni.”

„A gyermekek olyan lények, akiket Isten új földi életbe küld. Hogy pedig túlságos szigorúsággal ne vádolhassák őt, az ártatlanság minden látszatával felruházza őket. Még a rossz természetű gyermek helytelen tetteit is azzal takargatják az emberek, hogy nem tudja, mit cselekszik. Ez az ártatlanság nem valódi felsőbbsége azzal szemben, ami a gyermek azelőtt volt, hanem csak azt mutatja, hogy milyennek kellene lennie.

Ha pedig nem olyan, csak maga az oka.”

„Isten azonban nem csupán a testbe készülő szellemek kedvéért adja nekik az ártatlanság látszatát, hanem a szülőkért, is és főképpen azokért. Mert a gyenge gyermeknek nagyon nagy szüksége van a szülők szeretetére. Ha a szülők gyermekük makacs és nyers jellemét látnák, szeretetük tetemesen csökkenne. Hogy azonban jónak és kedvesnek hiszik a gyermeket, teljesen elárasztják szeretetükkel és azt a leggyöngédebben gondozzák. Mikor azután nincs többé szüksége a gyermeknek arra a pártfogásra és segítségre, amelyet tizenöt vagy húsz éven át élvezett, akkor igazi jelleme és egyénisége a maga teljes leplezetlenségében lép előtérbe. Ha alapjában jó volt, jó marad azután is; de a gyermekkor által eltakart árnyalatok eltűnnek.”

„Látjátok ebből, hogy Isten szándékai mindig a legjobbak; és hogyha szívünk tiszta, könnyen elfogadjuk ezt a magyarázatot. Valóban, gondoljátok csak el, ha a közöttetek születő gyermekek szellemei oly világról jöhetnek közétek, ahol egészen más szokásaik voltak, ha egészen más szenvedélyekkel jönnek, mint a tieitek, és ha hajlamuk és ízlésük is homlokegyenest ellenkezik a tiétekkel: hogyan kívánhatnátok, hogy más módon öltsenek testet közöttetek, mint ahogyan Isten elrendelte, t. i. a gyermekkor rostáján keresztül? A gyermekkor-ban elegyülnek mind azok a gondolatok, jellemek és azok a különféleségek, melyek azokban a temérdek világokban támadnak, ahol a teremtések nőnek és fejlődnek. Amikor meghaltok, magatok is a gyermekkorhoz hasonló állapotra, ébredtek új testvérek környezetében; és abban a nem földi, új létben ti sem tudjátok a szokásokat, s az erkölcsöket és nem ismeritek annak az új világnak veletek való kapcsolatát. Nehezen fogjátok használni tudni azt az új nyelvet, melyen addig nem beszéltetek, s amely a mai gondolatoknál is sokkal élénkebb.” (319.)

„Még egy haszna van a gyermekkornak. A szellemek ugyanis csupán tökéletesedés és javulás céljából öltenek testet, és a gyermeki gyengeség hajlékonyakká teszi őket és fogékonyakká a tapasztalat s azok tanácsai iránt, akik őket segítik előmenetelükben. Akkor lehet leginkább a szellem jellemét javítani és rosszra való hajlandóságait, elnyomni, amikor gyermekkorát éli a földön. Ezt a kötelességet bízta Isten a gyermekek szülőire. Szent hivatásuk ez nekik, amelyről számot kell majd adniuk.”

„Innen van az, hogy a gyermekkor nemcsak hasznos, szükséges és elengedhetetlen, hanem természetes következménye is azoknak az Isten alkotta törvényeknek. melyek a világegyetemet kormányozzák.”

ALLAN KARDEC :SZELLEMEK KÖNYVE

Olyan generáció vagyunk, amely jó lenne ha visszatérne, de ……

Egy nemzedék, amely gyalog ment és jött vissza az iskolából.

Egy olyan generáció, amely, ha a tanár krétáért a titkárságra küldte, akkor úgy dagadt, mintha az Egyesült Nemzetek küldötte lenne.

Egy olyan generáció, amely egyedül tanult

és ha nem értett valamit, akkor az óra után „bezárták”, kötelezően ott maradt, és elmagyarázták neki újra, amíg meg nem értette.

Egy nemzedék, amely a táblához állt és büszkén írt és felelt az osztály előtt.

Egy olyan generáció, amelyik nem mobiltelefonokkal járt iskolába.

Egy olyan generáció, amelyiknek jegyeit a naplóba írták, egy olyan generáció, amely egyedül végezte el a házi feladatait, nem járt mindenféle különórára, viszont kötelezően, mégis örömmel tömegsportra, és nem hívta fel szüleit minden problémájával, mert nem is volt telefonja, a családnak se, sokszor…

Egy generáció, amely szégyellt ülni a buszon álló felnőtt mellett.

Egy olyan generáció, amely megcsókolta a kenyeret, amikor megkapta.

Olyan generáció, amely sokat és csendesen nevetett testvéreivel lefekvés előtt, hogy a szülők ne tudják, hogy ébren vannak, és zseblámpával olvasott a takaró alatt, ha villanyoltás után se tudta letenni az izgalmas könyvet.

Olyan generáció, amely nagyon tisztelte szüleit, tanárait vagy szomszédait, s előre köszönt mindenkinek, a társainak is, az utcán játszott és vizet ivott a kútból.

Nemzedék, amely szerette mindazt, amit csak talált vagy kapott, és elégedett volt…

https://fb.watch/pgS-yrVws8/

„Minden szülő a lényével nevel.
Nem az a lényeg, mit mondasz, hogyan mondod, vagy mire tanítod a gyermekedet, hanem az, hogy ki vagy te?

Mit sugárzol ki magadból? Kit lát a gyerek, ha téged néz?

Erős szülőknek erős gyermekük lesz – neurotikus szülőknek neurotikus utóduk.
Ha a felnőtt terméketlenül forog a kiélés-elfojtás körében, a gyerek is ezt fogja tenni, részint azért, mert más megoldási mintát nem is lát maga előtt, részint pedig azért, mert a szülő ezt a léttaktikát a gyerekre is akaratlanul átviszi.

Amivé sikerült lenned, azt adod át.

Mást nem is tudsz, hiszen magad sem ismered, s különben is: a valódi nevelés nem szavakon át, hanem a lélek és a test sok ezer láthatatlan csatornáján keresztül működik.

Teljesen fölösleges azt kérdezni, hogy melyik arcodat fordítsd felé, mert a gyerek az összes arcodat látja! Azokat is, melyeket
nem szeretsz, vagy nem is ismersz magadban.

Minden rezdülésedről tud, érzi tudattalanod titkos késztetéseit. Csak képmutató, az önbecsapáshoz hozzá szokott felnőtt képzeli azt, hogy a gyerek
előtt bármit is el lehet rejteni.

A kicsi mindent lát, azt is, ami a másik szobában történik.
Érzi a rezgéseidet, olvas a gondolataidban, s tévedhetetlenül különbséget tud tenni a valódi
és a hamis között. És minden, ami belőled árad, hat rá; befogadja és a magáévá teszi.

Gyermekednek te vagy a mintája.
Tőled tanul szeretni, harcolni, félni, hazudni – vagy éppen igazat mondani.”

(Müller Péter: Benső mosoly)❤️

Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében.

/Rudolf Steiner/

https://fb.watch/pNK8Rn2exj/

„Az, aki szorgalomra szoktatja gyermekeit, jobban gondoskodik róluk, mintha vagyont adna kezükbe.”

(Richard Whately)

Úgy hívnak minket, hogy „Az Öregek„

A 40-50-60-as években születtünk.

50-60-70-es években nőttünk fel.

A 60-70-80-as években tanultunk.

Együtt randiztunk a 70-80-90-es években.

Összeházasodtunk és felfedeztük a világot a 70-80-90-es években.

Elmerészkedtünk a 80-90-es évekbe.

A 2000-es években stabilizálódunk.

2010-ben bölcsebbek lettünk.

És határozottan túllépünk 2020-on.

Úgy tűnik, nyolc különböző évtizedet éltünk…

KÉT különböző évszázad…

KÉT évezred különbséggel…

A távolsági híváskezelővel folytatott telefontól a videohívásokig jutottunk a világ bármely pontján.

Átmentünk a YouTube-ra, a bakelit lemezekről az online zenére, a kézzel írt levelekről a WhatsAppra

Az élő játékok rádiójától a fekete-fehér TV-n át a színes TV-n át majd a 3D HD TV-n át.

Elmentem a videotékába és most Netflixet nézek.

Találkoztunk az első számítógépekkel, lyukasztott kártyákkal, floppy lemezekkel és most gigabájtokkal és megabájtokkal az okostelefonjainkon.

Egész gyerekkorunkban rövidnadrágot viseltünk, aztán nadrágot, Oxfordot, rakétát, komplett kagylót és kék farmert.

Elkerültük a gyerekkori bénulást, agyhártyagyulladást, gyermekbénulást, tuberkulózist, sertésinfluenzát és most COVID-19-et

Korcsolyáztunk, tricikliztünk, bicikliztünk,mopedeltünk , benzines vagy dízel autókat vezettünk, most pedig hibrideket vagy elektromosat.

Igen, sok mindenen mentünk keresztül, de micsoda életünk volt!

Mi már „mindent láttunk”!

A mi generációnk szó szerint többet élt és tanúja volt, mint bárki más az élet minden dimenziójában.

A mi generációnk az, amelyik szó szerint alkalmazkodott a VÁLTOZÁShoz. „

Nagy tapsot egy nagyon különleges generáció minden tagjának!

Több oldalról tanulságos...Figyeljünk oda egymásra

Éjjeli telefon

A telefoncsörgésre riadtam fel. Hirtelen rápillantottam az órám világító számlapjára – mindjárt éjfél. Megrémültem, a szívem zakatolt.

– Mama? – alig hallom a suttogást a telefonban. Azonnal a lányomra gondoltam. Amikor a síró hang érthetővé vált, megszorítottam a férjem kezét.

– Mama, tudom, hogy késő van. De… ne szólj semmit, engedd, hogy én beszéljek! És mielőtt megkérdeznéd, igen, ittam. Néhány kilóméterrel odébb csaknem lehajtottam az útról és…

Még lélegzetet vettem elengedtem a férjem kezét. Valami nincs rendben!

– … és annyira megijedtem. Arra tudtam csak gondolni, hogy meghaltam. Én… én haza akarok menni. Tudom, hogy rosszat tettem, hogy elszöktem, tudom, hogy belebetegedtél az aggodalomba. Napok óta telefonálnom kellett volna neked, de féltem… féltem.

Belezokogott a telefonba. Ismét a lányom arcát láttam magam előtt. – Azt hiszem…

– Nem! Kérlek, hadd fejezzem be. Kérlek!

Megpróbáltam közbeszólni, de ő folytatta.

– Mama, terhes vagyok. Tudom nem lett volna szabad innom… különösen most nem, de hát úgy félek! Mama, annyira félek!

A hang elhallgatott, az ajkamba haraptam, és éreztem, hogy a szemem megtelik könnyel.Férjem hangtalanul kérdezte: – Ki az?

Nem válaszoltam, mire felugrott, kiment a szobából és pillanatokkal később a fülére szorított hordozható telefonnal jött vissza

Valószínűleg a telefonáló meghallhatta a kattanást, mert megkérdezte. – Ott vagy még? Kérlek ne tedd le! Szükségem van rád! Olyan magányos vagyok.

Miközben a telefont szorongattam, segítséget várva ránéztem a férjemre.

– Itt vagyok, nem teszem le -mondtam.

– Meg kellett volna mondanom neked, mama. Tudom, hogy meg kellett volna mondanom. De hát, amikor beszélgetünk, te folyton csak azt hajtogatod, hogy mit kell csinálnom. Minden förmedvényt elolvasol arról, hogyan kell beszélni a sexről, és csak beszélsz. Nem figyelsz rám. Soha nem hagyod, hogy elmondjam, mit érzek. Mintha az én véleményem, az én érzelmeim nem is lennének fontosak. Azért, mert az anyám vagy, azt hiszed, ismered az összes választ. Néha azonban nem válaszokra van szükségem, csupán azt szeretném, ha figyelnél rám.

– Nagyot nyeltem, miközben ránéztem az éjjeliszekrényemet beborító ,,hogyan beszéljünk a gyerekeinkkel” irományokra. – Figyelek rád – suttogtam.

– tudod, amikor már újra irányítani tudtam a kocsit, a kisbabára gondoltam, és arra, mi lesz velünk. Akkor hirtelen megláttam ezt a telefonfülkét, s mintha máris hallottam volna a hangodat, hogy nem szabadna inni, és autót vezetni… Taxit hívtam, haza akarok menni.

– Ez nagyszerű drágám – mondtam megkönnyebbülten.

A férjem közelebb jött, leült mellém, megfogta a kezemet. Kézszorítása azt jelentette, hogy helyesli amit mondok és teszek.

– Azt hiszem, már tudnék vezetni.

– Nem! – vágtam rá. -kérlek, várd meg a taxit. Ne tedd le a kagylót amíg a taxi oda nem ér.

– Haza akarok menni ,mama!

– Tudom, de tedd meg ezt az anyád kedvéért. Kérlek várd meg a taxit.

Csak akkor könnyebbültem meg, amikor hallottam, hogy a háttérben valaki a taxit emlegeti.

– Hazamegyek, mama – Kattanás, a telefon elnémult.

Felkeltem az ágyból, és bementem a 16 esztendős lányom szobájába. Sötét vett körül. A férjem utánam jött, átölelt, állát a fejemhez szorította.

Letöröltem a könnyeimet. – Meg kell tanulnunk, hogy figyeljünk rá -mondtam.

– Minden rendben – fordított maga felé. Átölelt én pedig a vállába fúrtam a fejem Perceken át álltunk így, aztán hátraléptem, lenéztem az ágyra.

– Mit gondolsz, meg fogja valaha tudni, hogy rossz számot hívott? – kérdezte a férjem.

Ránéztem az alvó lányunkra. – Talán nem is volt olyan rossz az a szám.

– Mama, papa, mit csináltok? -szólt egy hang a takaró alól.

Odamentem a lányomhoz, aki álmosan bámult a sötétbe. – Gyakorolunk – válaszoltam.

– Mit gyakoroltok? – motyogta, miközben visszafeküdt, a szeme becsukódott, már aludt is tovább.

– Hogy odafigyeljünk rád – suttogtam és megsimogattam az arcát.

/Christine Craig/

„A nagymamák először kislánynak születnek. Aztán nagylányok lesznek, és azután anyukák.

Akkor születnek a nagymamák, amikor az anyukák megtudják, hogy a gyereküknek gyereke lesz, tehát hogy unokájuk lesz.

Ők már ettől kezdve nagymamák, egészen addig, amíg meg nem halnak.

A nagymamák sokat sírnak.

Már akkor sírnak, amikor kiderül, hogy nagymamák lesznek.

Aztán sírnak, amikor megszületik a kisbaba. Sírnak ha beteg, de akkor is, ha túl egészséges.

Sírnak, amikor először a kezükbe veszik, és amikor először rájuk mosolyog, és ettől kezdve minden jó és rossz dolog miatt sírnak. De az is lehet, hogy ilyenkor csak valami por megy a szemükbe….

Persze, boldogok is ám, és sokat nevetnek.

Például amikor meglátják az első ultrahangos fotót.

Akkor elhiszik, hogy ők igazi nagymamák, és akkor nevetnek. És közben persze sírnak is.

A nagymamák mindent megengednek az unokának.

Ennek a szülők nem örülnek, ezért a nagymama megígéri, hogy többet nem lesz ilyen, de persze utána is lesz, csak akkor titokban kell tartani!

A nagymamák szeretnek játszani.

Bármikor meg lehet kérni, hogy mamiiiiiii, játsszuuuunk! És akkor leül a szőnyegre, kicsit szokott ilyenkor jajgatni, hogy jaj, a derekam, de pár perc alatt elfelejti.

A nagymama mesélni is szeret. Mindenfélét, amit kérek. És énekelni is. Igaz, ilyenkor a szüleim nevetgélni szoktak és pusmogni, de nem tudom, miért?

A nagyi jól főz és süt. Mindig megkérdezi: mit főzzek neked, kisbogaram? És akkor nekem az összes finomság eszembe jut, és nem tudok dönteni.

Amikor sütit csinál, szoktam segíteni. Ilyenkor a fülemtől a lábam ujjáig csupa liszt vagyok, de ezen mindig jót nevetünk.

Persze a mami minden másban is segít. Elvisz engem az oviba, vagy hazahoz. Vigyáz rám, amíg anyáék szórakozni mennek. Vasalni is szokott, mert az anyukám nem szeret.

Szóval, jó ha van egy gyereknek nagymamája, mert az olyan, mintha két anyukája lenne, csak az egyik öregebb és néha jajgat.

Én örülök, hogy nekem vagy nagymamám, és szeretném, ha mindig is lenne, és sosem halna meg. És az is jó, hogy nekem kettő nagymamám is van, mert így tudják egymást váltogatni abban, hogy éppen melyikük szeretgessen engem.

Ha nagy leszek, én is szeretnék nagymama lenni, sütni, főzni, és egy kicsit jajgatni, de énekelni lehet, hogy nem fogok, hogy ne nevetgéljenek rajtam.

De lehet, hogy mégis fogok. Addig majd eldöntöm.

Szerintem nagymamának lenni a legjobb a világon. Mert a nagymamáknak biztosan van legalább egy gyerekük, de inkább több, és azoknak is van egy gyereke, de inkább több, és akkor az egész világ gyerekekből és nagymamákból áll! „

(Skolik Ágnes: Hogyan születnek a nagymamák?)

(Julcsi, az 5 éves óvodás kislány szemével. Julcsi egy kitalált kislány)

Megható,szép történet Ottilia Dios tollából…

SZEGÉNY GAZDAGOK

Emma napok óta tudta, hogy ha valóban megérkezik, lesznek problémák. Alattomosan kúszott egyre közelebb, majd beköszöntött a tél. Nyomában a földön, kegyetlenül csikorgó fényes hó maradt, az égen komiszul csillogó, fagyos csillagok figyeltek. Készletük szerint, a tüzelő arra volt elegendő, hogy kis szobát naponta egyszer befűtse. Havi jövedelmük több mint felét elvitte az apró házuk vásárlásakor felvett hitel törlesztése. Fél éve szenvedett a munkanélküliségtől. Járadéka is hamarosan lejár, bár nagyon kevés az a pénz, de a megszüntetését követően, már ennivalóra se lesz elég a jövedelmük. Hiába vállalt a férje sok túlórát, előfordult, hogy ki se fizették. Tegnap, is reggeltől estig dolgozott, és mikor hazaért, csak pár szót váltottak. A vacsora után megölelgette a gyerekeit, majd dőlt az ágyba. A lányok nem igazán értették miért nem játszik velük apa, azt sem, miért kell nagyon csendben lenni. Összebújtak, mint kismadarak a fészekben, majd anyjuk halk szavú meséjére, lassan álomba merültek. Odakinn vicsorogva harapott a tél. Emma nem tudott aludni. Gondolatai egymást kergették a fejében, megoldást keresve. Végül is összegezte, akárhogyan is osztott-szorzott, a jövő hétig nem tud tüzelőre pénzt fordítani. Egy halvány reménye azért akadt. Bár eddig nem tette, most be kell mennie a Hivatalba. Tüzelőt fog kérni. Muszáj. Nincs más megoldás. Óvatosan felkelt, megnézte betakarta-e jól a gyerekeket. Hajnalban arra riadt, hogy a párja halkan elköszönt, mielőtt elment.

– Szia, mennem kell. Nem tudtam megmosakodni, a konyhában befagyott a vízcsap.

Valamit mondania kellett, valami biztatót, amitől kedve lesz hazajönni..

– Megoldom valahogy, szia, vigyázz magadra.

Ráért volna még felkelni, de nem bírt már feküdni, szinte kilökte az ágy. A konyhában farkasordító hideg fogadta. Lekapta a gázról a nagy fazekat, kiszaladt az udvarra, sietve teletömködte hóval. A konyha ajtaja nehezen csukódott, erőlködnie kellett, mire bezárta maga után. A kamrában összegyűjtötte azt a kevés fát, ami még maradt, talán estig elég. Hótól nedves keze odaragadt a kilincshez, mikor befelé cipelte a fazekat és a tüzelőt. Mikor beért, meggyújtotta a gáztűzhely égőjét, kicsit felmelegítette elgémberedett ujjait. Ha a gyerekek délelőtt óvodában vannak, talán spórolhat a fűtéssel. Most majd nagyon sietve öltöznek, addig biztosan nem fáznak meg. Miközben gondolkodott, hangokat hallott a kisszoba felől. Már felkeltek? Ez nagyon ritkán fordult elő, hiszen alig tudta kirimánkodni őket az ágyból, mikor óvodába készültek. Hallgatózott. Az idősebb lánya, Anna hangját vélte felismerni.

– Látod, szép a lángja, ad egy kis meleget, amíg anya nem gyújt be. Érzed, már nem is fázik úgy a kezünk.

– Te jó ég, mit csinálnak ezek! – sietve nyitotta az ajtót.

A két gyermeke, ágyukban kuporogva, egy aprócska tányéron, égő gyertyánál melengette a kezét. A látvány először megbénította. Lepergett előtte, mi lett volna ha….

A gyertyát azért tartotta a kisszekrényen, mert az orkánszerű szél okozta hóviharok miatt, gyakran volt áramszünet. Most a két kislánya ártatlan mosollyal melegszik a lángjánál… Egyetlen ugrással termett előttük. Elfújta a gyertyát, és nyakon legyintette Annát, aki villámgyorsan a dunna alá bújt. A kisebb lányka bénultan meredt az anyjára, csak apró szája görbült egyre lejjebb.

– Ti nem vagytok normálisak! Mi lett volna, ha meggyújtjátok az ágyneműt! – lökte ki magából a szavakat Emma, a hirtelen felindultságától apró gombócokat érzett a torkában.

Anna még mindig a dunna alatt lapult, csak egy dudor mutatta, hogy ott van. A testvére Zsuzska hüppögve, szipogva suttogta,

– De hát annyira fázott a kezünk…

Emma még mindig remegett a hirtelen sokkhatástól, de aztán erőt vett magán, majd határozottan szólt a lányokra.

– Egy-kettő öltözni, apátoknak egy szót se a történtekről, van épp elég baja.

Zsuzska kelletlenül öltözni kezdett. Ám Anna nem mozdult a dunna alól. Emma hangosabban szólt rá.

– Neked is beszéltem rejtőzködő kisasszony! Nem hallod?

– Nem!

– Mivan?

– Megvertél. Egy gyereket nem szokás megverni, mondták az oviban!

Emmában csak most tudatosult, mit tett. Felfoghatatlan mi történt abban a pillanatban, mikor nyakon vágta Annát. Ezt valahogy helyre kell tenni.

– Beszéljük meg jó? – kérlelte szép szóval.

Anna lehúzta fejéről a dunnát. Morcos képet vágott, de már kérdezett is.

– Azért vagy ideges, mert szegények vagyunk?

– Ez nem ilyen egyszerű, de valóban nagyon megvisel, hogy nincs sok mindenre pénzünk. Azért bántottalak – már tudom, nem kellett volna – mert féltettelek benneteket. A tűz nagyon nagy bajt okozhat. Kérlek, soha ne gyújts lángot, ha én nem vagyok veletek, hogy vigyázzak rátok. – válaszolta, s az utolsó szavaknál elfordult, hogy ne lássák a könnyeket a szemében.

Zsuzska szólalt meg félénken.

– Anya, meddig leszünk még ilyen szegények, mert én már nagyon fázom…

Sietve felöltöztek, és elindultak az oviba. Ott legalább meleg van. Emma a Hivatalba indult. Az épületbe érve majdnem visszafordult, látva, hogy ma a rendszeres szociális ellátások kifizetési napja van. A folyosó teli emberekkel. Néhányan pimaszul végigmérték, vajon mit akar ez itt? Szinte egyikre sem nézve próbált elaraszolni gyorsan mellettük, a szociális ügyintéző irodája felé. Már bánta, hogy vállalkozott erre az útra. Minden bátorságát összeszedve bekopogott. Alig tudta kivárni a választ.

– Tessék!

A hangot hallva, azonnal belépett, az irodában kicsit megnyugodott. A sötét folyosó után, egészen más légkör fogadta. Körbekúszó zöld növények borították a falakat, az ablakon bekukucskáló halvány napfény bátorsággal, reménnyel töltötte fel. Udvariasan köszönt, majd egy szuszra elhadarta jövetele okát.

Az ügyintéző türelmesen végighallgatta, majd beszéltek a munkanélküliségéről, meg arról is, hogy a járadéka lejártát követően, megpróbálják bevonni a helyi közfoglalkoztatásba. A kérelmére, felajánlottak számára egy azonnali krízissegélyt, vagy micsodát, ami azt jelentette, hogy tüzelőt fog kapni, amelyet a műszaki osztályon keresztül, még a mai napon igénybe is vehet. Délutánra, egy ismerős abban is segített, hogy a tüzelő a kamrába kerüljön. Nagyon elfáradt. Tudta, még mielőtt az oviba megy a lányokért, be kell mennie a boltba vásárolni. Elővette apró pénztárcáját, számolt. A hónap vége felé már nagyon soványra fogyott a bugyelláris. A befizetnivalókat a bank már az utalás időpontjában lecsípte a számlájukról. Minden hónap elején, papíron összeírta a várható kiadásokat, amely soha nem úgy alakult, ahogyan a papírra vetette. Általában, váratlan dolgok borították a tervét. Egy elszakadt nadrág, egy tönkrement cipő, vagy még az óvodai kirándulás sem szerepelt a leírtak között.

Számolását követően kiderült, alig kétezer forintja van négy napra. Pedig, ahol tudott spórolt. Mint mindig, estére meleg ételt készít, az kiadósabb. Sietve összerámolt a szobában, belerakta a kályhába a tűzrevalót. Gondosan bezárta a házat, majd elindult a boltba. Már érezhető volt, hogy közeledik az este, nyomul egyre közelebb a csontig hatoló pengeéles fagy. A bolt előtt, egy sovány fekete kutya kuporgott. Farkát behúzva, könyörgő szemmel nézett a járókelőkre. Hiába, senki nem vett róla tudomást. Emma, a szeme sarkából vetett rá egy pillantást. Szomorúan nyugtázta magában, jó hogy nem engedett Zsuzska könyörgésének, mikor haza akart hozni egy hasonló szegény párát. Akkor nem indokolta meg döntését, de határozottan tudta, nem vállalhat felelősséget egy ártatlan lényért, mikor néha, nekik is szűkösen telik a mindennapi falatra. A bevásárlást gyorsan elintézte. Körülnézett, látja e valaki, majd dacosan megvonta a vállát, majd az akciósan vásárolt száraz kenyérdarabot odavitte, letette a kushadó kutya elé. Az ijedt jószág remegve, vágyakozó, kitágult szemmel figyelte az eleséget. Emma hátrált tőle pár lépést, majd halk szavakkal biztatta.

– Egyél bátran, neked hoztam.

A kutya hálásan nézett rá, majd az ajándékát felkapva, elinalt a bolt mellé kirakott, üres ládák mögé, hogy féltett kincsét el ne rabolják…

Az oviban már felöltözve várták a lányok. Hazafelé vígan csúszkáltak, bár már erősen csikorgott a lefagyott hó. Mire elkészült a vacsora, megérkezett a családfő is. A szoba kellemes melege, a lányok csacsogása, mosolyt csalt fáradt arcára. Leült az asztalhoz, majd a lányokhoz fordult.

– Hello lányok miújság?

Zsuzska, máris belehuppant az apja ölébe, két apró kezét fontoskodva tárta szét, átvette a szót.

– Tudod apa, az ember akkor fázik, ha szegény, de mi már nem vagyunk szegények ugye?

– Nem kincsem, mi már nem vagyunk szegények…

Legyen a tiéd ez az ölelés

„A Mama azt mondta: tanuld meg csöndben fogadni, ha nem szeretnek. Hisz nem mindenkinek van mélyebb dolga mindenkivel.

Vannak különös találkozások. Miként a hegy sem mondhatja a folyónak: állj, mert én úgy akarom, vagy indulj, mert itt

az ideje a távozásodnak.

Melyik az erősebb?

Köztünk, emberek között: a szeretet.

A világ így múködik: a szeretet sosem akar, de felismer, és amit felismert, azt tiszteli.

A Papa azt mondta: engedd múlni a mulandót, mert ami múlik, az már megtörtént. De ha magadhoz láncolod, ma és holnap semmi nem fog történni veled.

Az élet mindig az, ami most van.

A Mama azt mondta: nem kell nagyon szeretni, elég, ha csak szeretsz. Amihez nagyon ragaszkodsz, azt elveszíted.

Ami ellen tiltakozol, azt megkapod.

Tanulj meg halkan vágyni, és szótlanul elfogadni.

Aki hisz, nem ismeri, hogy „nagyon”, és nem ismeri, hogy „nem”.

De ismeri csöndet, és az igent.

A Papa azt mondta: élj! Ám hogy mit jelent számodra az élet, azt neked kell magaddal tisztáznod. Mert ott van benned……hát keresd. Mi kísérünk téged, mi veled örülünk, és veled búsulunk, ha a sors útja a mosoly, vagy a könnyek.

A Mama azt mondta: légy mindig jó, tudom, hogy nehéz, mégis próbáld meg. Amikor megkérdeztem: mit jelent ez, ő azt válaszolta: azt tedd, amit a szíved üzen, és akkor a te lelked fellélegzik.

A Papa azt mondta: nyugalom, ennél nincs fontosabb.

A Mama azt mondta: lelki béke, és ezt a nyugalom útján éred el.

Egymásra néztek, rám néztek, és a

pillanat örömében egyek voltunk mi hárman.”

(Valaki mindig szeret)

GYERTEK, JÁTÉKRA FEL!

A mátészalkai római katolikus templomaink felszentelése a 2024. évben jubileumát ünnepli. Ezen alkalomból játékra hívjuk az általános iskolásokat!

Minden hónapban találtok az egyházközség havonta megjelenő újságjában, a „Jöjj, kövess engem”-ben egy rejtvényt, melynek megfejtői közül a szerencsés nyertes ajándékba kap egy Szentírást, valamint egy mozijegyet a szalkai moziba.

A megfejtést minden hónap utolsó napjáig – jelen esetben január 31–ig – a neveddel és címeddel, valamint iskolád megjelölésével dobd be a templomokban( Plébánia templom és Ráckerti templom) erre a célra elhelyezett dobozba.

István atya a diákmisék alkalmával ( minden hónap 2. vasárnapján a Ráckerti templomban kezdődik 10 órakor)kihúz egy nevet, ő lesz a hónap nyertese.

Most első alkalommal a feladatod, hogy kicsit nyomozz az egyházközség után.

Válaszolj a kérdésekre, majd az ABC sorrendjében olvasd össze a betűket.

Jó munkát, jó szórakozást!

Keresd a mátészalkai Római Katolikus Egyházközség „Jöjj, kövess engem!” januári lapját a templomokban, benne megtalálod a feladatot!

A SZENTELTVÍZ EREJE

“Hints meg engem izsóppal és én tiszta lélek leszek” (Zsolt 50,9)

KATOLIKUS LÉLEK!

Ne nézz a szenteltvízre azzal a fölényes gondolattal, hogy ennek használata a múlt üres szokása, mely a mai modern emberhez már nem méltó.

De helytelenül értékelve babonás varázserőt se tulajdoníts neki. Ha az egyház szándéka szerint használod, sok kegyelemnek és lelki megújhodásnak lehet a forrása.

A SZENTELTVÍZ megszentelt dolog, vagyis SZENTELMÉNY, mely a megszentelés erejénél fogva nemcsak külső jelképe a belső lelki megtisztulásnak, hanem ennek előkészítője és segítője is.

Ha hittel és az egyház szellemében használjuk, természetfeletti javakat közvetíthet számunkra: a gonosz lelket tőlünk távol tartja, és különböző segítő kegyelmeket hozhat létre.

Így értékeld és használd a szenteltvizet, mellyel hitedről, ősi keresztény szokásunk megbecsüléséről teszel bizonyságot.

MIKOR HASZNÁLJUK?

– keresztvetéskor,

– ha a templomba lépsz,

– ha onnan távozol,

– lefekvéskor,

– betegségben (haldoklónál)

– és főképpen kísértés idején.

MINDEN KATOLIKUS HÁZNÁL LEGYEN SZENTELTVÍZ!

,,Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya. A szilveszteri hangulat nagyon is összetett valami, s kivált az a hívő számára. Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm találkozója a szilveszteri „tizenkettő”.

Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán, az egész esztendőt felidézi bennünk. Szilveszterre azt is mondhatnánk, hogy magának az időnek ünnepe, magának a titokzatos földi időnek a megszentelése. Épp ezért sokszor az az érzésem, hogy rosszul ünnepeljük. Tulajdonképpen csendben, szinte hallgatózva kellene fogadnunk, mint valaki a hóesés kezdetét lesi, vagy a csillagok neszére figyel…

A szilveszter mégis a féktelen, a karneváli öröm órája lett…

Pedig gyönyörű alkalom az igaz derű s tegyük hozzá: a földi öröm számára. Mert valóban az: „földönjáró” ünnep, s ezt a „földi mosolyt” nem is szabad megtagadnunk tőle.

Tizenkét óra van. Az éjszakában most fejezte be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör írásába. Fejünk fölött, mint forgó kristálygömb, a csillagos egyetem…S ezt ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az óesztendőből az újesztendő mezőire.”

(Pilinszky János: Szilveszteri ,,tizenkettő”)

Szia Anya!

Ez már az ötödik Karácsony volt nélkületek. Ma próbáltam az utcákon a múltba sétálni, hogy átöleljek néhány közös emléket. Ha csak pár pillanatra is, de sikerült. Voltam õtéves kisfiú, és az öledben ültem, ami akkor a világot jelentette. De voltam kamasz srác is, aki semmiben sem akart egyetérteni veletek, s makacs fejében nehezen ragadtak meg a dolgok. S végül voltam felnőtt férfi, ki próbált emlékezni arra, amire nevelted.

Hogy találjak kincseket jó szívekben.

Hogy meglássam az álmokat a ragyogó szemekben.

Hogy hallgassak, ha kell, mert néha a barátok csak ezt teszik.

Hogy fonjak meséket a csillagok fényéből, s esténként majd suttogjam el, ha lesznek gyermekeim.

Hogy nézzem többet a Napot, s hagyjam, hogy képzeletem az égi vizeken hajózzon.

S hogy, ha szívem végre nagyot dobban, ne féljek igazán szeretni.

Tudod, Anya, az emberek ma is olyanok, mint régen. Álmokat szőnek a csillagos ég bársonya alatt. Harcolnak a napi rutinban, elromlott kapcsolatokban, harcolnak a holnapért. Hazudnak, ha kell, félrenéznek, s néhányuk mások életét rágja szét. De sokan hisznek a jóban (még én is), s még a nehézben is keresik a szépet. Mások azt álmodják, hogy valaki egyszer igazán szereti majd őket, s hogy a magány nem lesz több, mint távoli emlék.

A szerelmesek ugyanúgy csókolnak, mint régen. Szikrázunk egymás ölelésében. Megvakulunk a csodákban. De a hiány már nem harap, megszelídítettük a „dögöt”. S az ég ma is kék és néha mogorván mennydörög. Szívünk pedig lángolón szeret, tűzben ég az ajkunk, s úgy, mint régen … ott parázslunk egymás lelkében.

Jó volna néha hallani, ahogy beszélgettek, jó volna ellopni a mosolyotokat. Jó volna a csillagokból olyan mesét fonni, ami ma reggel rólatok szól, s békésen õleli a múltat. Még szinte érzem, ahogyan megfogod a kezeddel az arcom, adsz az arcomra két nagy puszit és azt mondod: „BOLDOG ÚJ ÉVET, DRÁGA KINCSEM!” … mert mindig így hívtál engemet. Hiányoztok, Anya.

Boldog Új Évet, Anya! Ölelem Apát is!

/ P. N. /

„Az első jó, amit ember kap a földön: a szülői szeretet és gondoskodás – szeretettel kell azt visszafizetnünk, mégpedig kétszeresen: egyszer a szüleinknek, aztán a gyermekeinknek.
Hálád, mellyel szüleidet szerető gondoskodással és emlékezéssel körülveszed, az isteneknek mondott köszönet – amit tőlük kaptál olyan nagy, oly hatalmas, hogy nem zárhatod parányi helyre – magadba –, tovább kell adnod, hogy időtlenül éljen a világ örökösen forgó körpályáján. Igen, tovább kell adnod gyermekeidnek.”

Seneca

„A hűség az emberi léleknek az a ritka képessége, amikor már az út elején tudja, mi lesz majd később és az út végén. Meglátsz egy szép, fiatal és kívánatos nőt, izzó szemmel, derékig érő, gesztenyeszín hajjal – és látod őt őszen, kopaszodva, fogatlanul, járókerettel, vaksin, szemüvegesen, betegen, sőt, haldokolva is – mégis szereted. Te is változol, ő is, a világ is változik körülötted – mégis szereted.

Utad elején a fogaid közé szorítottad, mint egy kölyökkutyát, akit meg kell mentened az árban, és úszol, úszol, úszol vele, amíg élsz, amíg ő él, amíg sodor az ár, és nem érsz vele a túlsó partra.

Nem engeded el. Van benne Valaki, aki a mulandósággal nem múlik el.

Csak ha látod és szereted ezt a Valakit, lehetsz hozzá hűséges.

És ehhez még valami kell.

Magadban is föl kell fedezned azt a Valakit, aki így lát.

A hűség nem a másikhoz, hanem az önmagadhoz való hűséggel kezdődik.”

(Müller Péter)

Újévi kívánság

Nem kérek nagy dolgot a következő évre,

csak annyit, mindenkinek legyen kellő egészsége,

és legyen, annyi ereje amennyi éppen ahhoz kell,

hogy reményt adó hitét ne veszítse el.

Mert míg hittel bírunk, míg reménykedni merünk,

addig vesztésre ítéltek soha nem lehetünk,

hiszen hitünk és reményünk az mely újult erőt ad,

mikor elgyengítik bennünk kitartásunkat.

Biztosan nehéz lesz a következő év is,

hiszen számtalan útvesztőkön haladunk majd végig,

de higgyük mind, Isten, erőt ad majd arra,

hogy győztesekké váljunk ebbe a túlélési harcba.

Kun Magdolna

Gyermeki tisztaság…

A szeretet mindent tud. Nézz a gyerekekre, ők mindennek örülnek és mindenkit szeretnek. Mert hisznek és bíznak. Hisznek abban, hogy feltétlen szeretetüket viszonozzák. Bíznak abban, hogy az ember jó. Hiszen ők kicsik, és kiszolgáltatottak. És a kicsi mindig jó, mert tiszta.

Akkor ébred kétség bennük, amikor mások akarata fájdalmat okoz.

Akkor ébred bizalomvesztés bennük, amikor mást kapnak, mint amit adtak: figyelem helyett rohanást, a csodálat helyett neheztelést, az odaadás helyett elhúzódást, a szeretet helyett, megrovást, tiszta szív helyett, szívtelenséget.

Hát ilyen az élet: az embereknek nincs mindíg tudomásuk arról, hogy csodát kaptak. A tisztaság csodáját. A tisztaság megérdemli azt, amit ad. Megmutatja, hogyan lehet szeretni, elvárások nélkül, békés szívvel, gyermeki bölcsességgel.

A szeretet mindent tud. Olyan elfogadás, amelyik nem üt, inkább simogat. És ha símogatni nem tud, magába vonul, és végig gondolja, hogy lehet az, hogy nem képes úgy szeretni, ahogy a gyermek – hálával, belátással, megbocsátással, önzetlenül, és tisztán,…Hiszen ők kicsik, és kiszolgáltatottak. És a kicsi mindig jó, mert tiszta.(Tatiosz)

Legyünk hát kisgyermekek…

A legkedvesebb vendég

Drága Istenem, légy vendég, e szép ünnepen,

és add áldásod családomra, hadd érezzék mind,

míg oltalmadban lehetünk, míg, Te, vigyázol ránk,

nem árthat nekünk sem bűn, sem gonoszság.

Szerény a hajlékunk, de oly szívesen látunk,

hiszen szereteted által gazdagabbá válunk,

és szívünket is megtölti majd az-az emberség,

amire tán most van a legnagyobb szükség.

Fenyőfánkon a csillagszórók azért tündökölnek,

hogy fényükkel téged és is átmelengessenek,

ha majd úgy éreznéd, érző szíved fagyossá teszik,

azok, akik szereteted nem értékelik.

Látogass el, jó Uram, minden olyan házba,

ahol az emberi szíveknek nincs más gazdagsága,

annál az örömnél, ami, a Te, szívedből árad,

mikor látod, hogy mily nagy boldogsággal várnak.

Amíg ez a világ, világ lesz, hidd el, jó Uram,

mindig lesz, akinek szívében szeretet fogan,

és mindig lesz olyan is, ki méltón emlékezik meg,

arra, hogy a jelenléted mily sokat jelentett.

Kun Magdolna

„15 éves lehettem, amikor átéltem életem legmegrázóbb karácsonyát. A 84 éves dédnagymamám (nagymamám édesanyja) haldoklott és az egész család lement a faluba, hogy velük legyünk szenteste.

Fel sem merült, hogy az ünnepet a kényelmes, kecskeméti lakásunkban töltsük és a dédnagyit kórházba vigyük az utolsó napjaira. Mi, a család mentünk le hozzá.

Nagy, hófödte december volt, a nagyszüleim házában fel volt díszítve egy arasznyi fenyőfa. Meghallgattuk lemezről a Csendes éjt (mindig azt hallgatjuk gyertyagyújtáskor), aztán együtt átmentünk egy utcával arrébb, a dédi házába.

A dédi egy hatalmas, rózsaszín dunyha alatt feküdt. Az éjjeliszekrényén egy szaloncukorral díszített fenyőág és egy szál gyertya állt, a félhomályos szoba sarkában, egy fotelben ült az orvos.

Akkor már csak órák voltak hátra dédi életéből. Amikor beléptünk a szobába, a haldokló, aszott kis öregasszony látványa olyan ijesztő volt, hogy apám ösztönösen magához húzott és a kezével eltakarta a szememet. Nagyapám halkan odaszólt neki: “Nem kell mindentől megóvni a gyereket, Gábor.” Apám leengedte a kezét, én odaléptem dédihez, aki már nem nagyon tudott magáról, de amikor engem meglátott, kicsit megemelkedett a párnáról, mintha el is mosolyodott volna és erőtlenül végigsimított a karomon.

Talán negyedórát lehettünk ott, aztán a nagymamám elküldött minket, ő maradt virrasztani.

Baktattunk a főutcán, a ropogó hóban. Én megkérdeztem: “Most mit csinálunk, papa?” Nagyapám rám mosolygott: “Elmegyünk az éjféli misére, és mondunk dédiért egy imát. Az egész falu ott lesz, kívánj mindenkinek boldog karácsonyt!”

Sok ajándékot kaptam azóta, drágákat, szeretetteljeseket, de életem egyik legfontosabb ajándékát azon a hóval borított, sötét-szomorú falusi szentestén kaptam meg. A nagyapámtól, akire abban a pillanatban haragudtam is egy kicsit, amiért meg kellett néznem dédit, nem kímélt meg ettől, még az ünnepen sem.

Mégis, épp ezzel véste a fejembe, hogy a család nem az én tiszteletemre rendezett kívánságműsor, nem szolgáltatás, hanem vastörvény, amely alól én sem vagyok kivétel.

És ha az egyik családtag öreg, elesett, urambocsá terhére van mindenkinek – vagy épp távozni készül a világból –, akkor is vele vagyunk, mert akkor van a legnagyobb szüksége ránk. Ez fontosabb a díszkivilágításban úszó lakásnál, a bugyogó halászlénél, az ünnepi hangulatnál, az ajándék-kívánságlistámnál.

És igen, fontosabb az én tinédzser lelkemnél is.”

Hargitay Judit írása

Nézem a sok embert, valamit keresnek!

Ám nincs eredménye, amíg nem szeretnek!

Hiába a sok dísz, gazdag, szép ajándék,

mikor más célt szolgál, mögöttük a szándék.

Pénzben mért szeretet, anyagias vágyak,

görbe tükrei egy eltorzult világnak.

A mosoly, az öröm, egymás ölelése,

– önző világunkban, vajon nem kevés-e?

Vajon hová bújt el az igazi érték,

a szív gazdagságát, sosem pénzben mérték.

Figyelmet és időt kéne többet adni,

minden körülményben embernek maradni!

(Aranyosi Ervin)

Hogyan zajlik nálunk a karácsony a gyerekek szerint:

“Hát apukám mérges és kiabál, mert nem megy bele a fa abba a lábas tartóba, anyukám vásárol, én meg Minimaxot nézek.”

“Ülök a bevásárló kocsiban és megyünk a nagy áruházban körbe körbe, de nem nekem veszünk ajándékot, hanem a Jutka mamáéknak. Meg a papa vesz izzókat a fenyőfára. Nekem meg mindig pisilnem kell.”

“Anya süt ilyen mákos alagutat, a papa tévét néz, anya kiabál a papával, hogy emelje fel a hájas seggét, pedig a papa nem is hájas. Én meg bántom Esztit és sír, aztán eszünk és Eszti magára rántja a fát.”

“Én egész nap a lakásban keresem az ajándékokat, mert tudom, hogy eldugták a szüleim, de nem találom, ezért sírok egészen estig. Aztán valahogy odakerül a fa alá és akkor már nem sírok. Meg enni is kell sokat de csak diós “beglit” szoktam enni.”

“Képzeld el, hogy nálunk minden évben van karácsony! Van ahol nincs olyan sokszor, de nálunk ilyen ritkán van.”

“Karácsonykor átjön a nagyi és vigyáz rám, hogy hagyjam anyát főzni meg a papát csúnyán beszélni.”

“Én nagyon várom a karácsonyt, de alig akar jönni. Sok a dolga a Télapónak ezért alig jön hozzánk. És mindig csak télen. Nem értem miért, hiszen akkor hideg van. Jöhetne nyáron is, csak akkor nincs csillagszóró.”

“Tavaly kigyulladt a karácsonyfa, ami ráesett a nagy tévére és az is kigyulladt. A papa kidobta őket az ablakon és ráestek a kocsinkra. Én azóta nem szeretem a karácsonyt.”

“Karácsonykor az van, hogy megkapom a kedvenc játékomat és bepisilek és sírok.”

“A húsvétot jobban szeretem mert akkor több a csoki.”

“Tavaly kórházban voltam, mert megettem a szaloncukrot…nem sokat, csak kettőt…De be voltak csomagolva.”

“Nem szeretem a karácsonyt mert átjönnek Tibi nagypapáék és neki nagyon büdös a szája.”

“A nővérem mindig azt meséli, hogy mennyi lájkot kapott, úgyhogy karácsonyra én is lájkot kértem.”

“Azt írtam a Jézuskának, hogy hozzon nekem tablettát. Tudod azt a simogatósat amin vannak játékok!”

“Én is írtam levelet a Jézuskának, de nem válaszolt. Pedig bélyeget is tettem a levelembe és megadtam neki apa ímél címét.”

“Én kértem egy másik kistestvért a fa alá, mert a Pannit már unom egy kicsit.”

“Szeretem a karácsonyt, mert sokáig fent maradhatok és nézhetek tévét meg ehetek édességet.”

“Mi anyuval vagyunk ketten karácsonykor, mert az apa a macájával van. Nem tudom ki az a néni de vicces neve van!”

“Anya minden karácsonykor süt bejglit és mindig kifelejti belőle a cukrot és odaégeti és füstöl a konyha. Egyszer átjött a szomszéd bácsi és lefújta anyát meg a bejglit ilyen piros palackos habbal. Nagyon vicces volt de ők nem nevettek.”

“Karácsonykor énekelünk meg van ilyen cédé játszónk, ott hallgatunk zenét, aztán játszom az új játékaimmal és beviszek az ágyamba nagyon sok szaloncukrot és mesélek nekik.”

“Mindig akkor van karácsony, mikor esik a hó. Ha nem esik, akkor nincs.”

“Karácsonyra rajzolok a papának meg a mamának, ők meg adnak nekem legót.”

“Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy megszületett a kis Rémusz.”

“Hát nálunk ilyenkor nagyon sokan vannak és nagy a zaj. Én bebújok az asztal alá és szaloncukrot teszek a Laci papáék papucsába és belelépnek és az irtó vicces!”

“Karácsonyra mindig ruhát kapok és azzal nem tudok játszani és sírok. De kaptam már építős játékot is, annak örültem csak a papa rálépett és összetört.”

“Karácsonykor én olyan korán kelek, hogy egészen estig nem is alszom el!”

“A Mikulás csinálja a karácsonyt a rémszarvasokkal, akiktől nagyon félek, azért kell a fa, hogy ha világít, elfutnak a rémszarvasok.”

“Nálunk tavaly karácsonykor beszakadt a tető. Anya szerint ráesett a Télapó miatt, de apa szerint a Jóska bácsi szarul csinálta meg a gerendázást. “

“Én tudom, hogy a papa csinálja a karácsonyt, mert beöltözött egyszer télapónak de lecsúszott a nadrágja és kakásat mondott, és akkor felismertem, hogy ő a papa!”

“Azt kértem a Jézuskától, hogy ne sírjon annyit a kis öcsém, mert nagyon mérges vagyok mikor sír és még nem olyan nagy hogy megverhessem.”

“Akkor van karácsony, mikor anyu sütit süt. Nálunk nagyon sokszor van karácsony csak nem kapok mindig ajándékot.”

“Ha a karácsony a szeretet ünnepe, akkor miért kell fa? Mert szeretjük a fákat?”

“Onnan tudom hogy karácsony van, hogy izgulok és dobog a szívem, de képzeld el, hogy egész nap dobog!”

És a legőszintébb válasz:

“Nálunk úgy történik a karácsony, hogy kibontjuk az ajándékokat és szomorúak vagyunk, mert egy csomó olyat kapunk ami nem kell.De a felnőttek úgy csinálnak, mintha örülnének, aztán mikor hazamennek a vendégek, csúnyákat mondanak róluk és továbbajándékozzák az ajándékokat.”(Sikeres gyermek)

HA NINCS SZERETET – SEMMI NINCS…

„Ha nincs szeretet, semmi nincs. Karácsonykor sem. Hiába az ünnep, a rend, a portalan polc, ha a lelkedben tombol a zűrzavar. Várhatod a meghitt ünnepet, ha a hétköznapok szürkeségében nem teremtetted meg azt. Megveszel húst és cukrot, elektromos illatot, fénnyel árasztod el a nappalit és várod, hogy átölel majd a teljesség. Várod a fényt, az érzést, helyette ott állsz majd csalódottan, kötelező mosollyal az arcodon és érzed, valami nagyon nincs rendben. Mert a fa fényessége nem hozhat világosságot. Benned rejlik! Benned és senki másban. Képes egyetlen parányi szobában, a gyertya lángja beragyogni a szíveket, ha ott szeretet van. Mert hiába a sült étel, az ezernyi fény… Ölelést, nevetést, csókot, hitvesit, anyait, gyermekit bizony nem hozhat.”

(Todorovits Rea)

„Szülőként szorongunk, hogyan fog a gyerekünk a rossz jegyeivel továbbtanulni. De tudnunk kell: ezer kerülőút, vargabetű van! Nem igaz, hogy minden most dől el, és az egész élete ezen múlik! A lényeg ebben az időszakban az óvó, biztonságot adó, bízó, jóhiszemű, intuitív családi háttér. Nem lehet ez a gyerek hülye, ha olyan zseniálisan barkácsol! És tényleg nem is az. A nagy Polányi Mihály óta tudjuk, hogy létezik úgynevezett tacit knowledge, azaz rejtett, személyes, néma – ‘hallgató’ – tudás. Ezzel a kifejezéssel adott hangot annak a meggyőződésének, hogy mi, emberek ‘többet tudunk, mint amennyiről képesek vagyunk beszélni’. Totál hülyének tűnik, de amikor elkezd, mondjuk, kemencét építeni vagy autót szerelni, rádöbbenünk, hogy zseniális! A kezében van, szokták mondani régebben. És az életben az esetek 80%-ában a tacit knowledge a döntő – nem pedig az, amit fel tudsz mondani másnap leckeként! Erről azonban az iskoláink mit sem tudnak.”

(Vekerdy Tamás)

A férj és feleség 60 évet éltek le együtt, hogy nem volt titkuk egymás előtt, kivéve egyet.
A szekrény felső polcán volt egy cipődoboz, amibe a férj sosem nézett bele. Aztán a feleség úgy döntött, hogy elmeséli a doboz titkát a férjnek, ezért megkérte, hogy vegye elő.
A dobozban két kötött baba volt és 25,000 dollár.

• Mi ez? kérdezte meglepetten a férj?
• Tudod, mielőtt elvettél, a nagymamám elmesélte a boldog házasság titkát.
• Ha megharagszol a férjedre, ne veszekedj vele, inkább köss egy babát.
  A férj szemét elöntötték a könnyek, hogy a dobozban csak két baba volt, aztán megkérdezte:
• És a pénz? Csak nem a kosztpénzből spóroltad?
• Nem, drágám, hanem az eladott babák árából!

Aranyosi Ervin: Ha én lennék…

Ha én lennék a Jézuska,

ajándékot nem vennék!

Mindenkinek a szívébe

szeretetet ültetnék!

A szeretet szétterjedne,

egyetlen szent éj alatt.

Úgy ébrednénk, hogy a földön

gonosz ember nem maradt!

A pályaudvaron egy idős bácsi a feleségét várja.

Mikor a nénike megérkezik, megölelik egymást.

– De jó, hogy végre megjöttél, úgy hiányoztál! – szól a bácsi.

– De jó, hogy végre látlak, olyan hosszú volt ez a két nap – válaszol a néni.

A közelben álldogáló fiú, aki a barátnőjét várja meghatódik a jelenet láttán és odalép hozzájuk.

Ne tessék haragudni, önök mióta házasok? – Éppen 50 éve – hangzik a válasz.

– Remélem mi is ilyenek leszünk ötven év múlva a kedvesemmel – mosolyog a fiú.

A bácsi odalép hozzá, megfogja a vállát és azt mondja:

– Fiatalember, maga ezt ne remélje. Maga ezt döntse el.

A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben felnevelni és szabadságban elbocsátani.

Rudolf Steiner

Móra Ferenc – SZERESD A GYERMEKET!

Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen,

Hol villámok között vala az Ur jelen,

E legszentebb parancs nincs kőtáblára irva –

Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon

Aranybetűkkel ezt az örök Irgalom

Az emberszívbe irta.

.

Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van,

A csillagok közé ő még el-elsuhan,

S kitárja vidoran a mennyek ajtaját:

Hiába könyveid, hiába lángeszed,

Az Isten titkait ki nem kémlelheted,

Csak gyermeklelken át.

.

Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő,

Estellik, hogyha megy, hajnallik, hogyha jő,

Csöpp lábai nyomán az öröm kertje zsendül,

Bimbónyi kis keze áldással van tele,

S melyik szeráf-zene érhetne föl vele,

Ha víg kacaja zendül?

.

Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény,

Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén,

Ártatlan kis szivét az öröm megteli,

S köszönetét, akár az esti fuvalom,

Mely félve játszadoz a harmatos galyon,

Oly halkan rebegi.

.

Szeresd a gyermeket, öleld szivedre őt,

Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt,

Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:

S mig te a gyermekek könnyét törölgeted,

Egy láthatatlan kéz a csillagok felett

Letörli vétkeid!

1907.

MI NEM VAGYUNK EGY PUSZILGATÓS, ÖLELGETŐS CSALÁD” – hallom sokszor az anyukáktól.

Ilyenkor mindig összeszorul a szívem.

… Vajon tudják ezek az anyukák, hogy ölelés, érintés és puszi nélkül megdöglünk?

… Vajon tudják, hogy az egész világ attól szenved, hogy gyerekkorunkban nem kaptunk elég ölelést, érintést, csillogó szempárt és dicséretet?

… Vajon tudják, hogy nincs az a legó készlet, nincs az az iphone, ami egy őszinte érintéssel felér?

… Hát hogyan lehet másképp szeretni?

… És hogyan érdemes?

Száz és száz történetet hallottam, száz és száz zokogó nőt láttam, akik felnőtt fejjel is azért szenvedek, mert nem szerette őket az anyjuk, vagy az apjuk.

Nem volt jelen az anyuka, csak mosot, főzött és takarított.

Nem ölelt, nem figyelt, nem empatizált, nem játszott, hanem csak szidalmazott, becsmérelt, rideg volt és távolságtartó.

Mindenki az empátia és az érintés hiányától szenved.

Van, aki bevallja magának, van, aki lehasítja és azt hazudja, hogy milyen jól van egyedül.

Egyedül csak megdögleni lehet …

Szelíd érintés nélkül csak elsorvadni lehet …

Nem nagy dolgokba halunk bele, csak egészen kicsikbe.

… csak egy kézbe, ami nem cirógatott, csak ütött.

… csak egy szempárba, ami mindig dühösen lángolt, de sohasem csillogott.

… csak egy vállrándításba, csak egy legyintésbe, csak egy kettévágott mondatba.

„Mi nem vagyunk egy puszilgatós, ölelgetős család!”

DE!!!

Legyél az!!!

… mert ha nem tudsz azzá válni, az ükunokáid is nyögni fogják a szeretet hiányát!

“Egy nő sosem bambul.

Sokkal többet lát, mint amit el tudsz képzelni.

És amikor úgy tesz, mint aki nem vett észre semmit. . . akkor már épp eleget látott.”

„A hűség nem más, mint egy belső DÖNTÉS. Eldöntjük a kapcsolat első időszakában, hogy hűségesek leszünk. Nem azért mert a másik fél megkért erre, hanem azért, mert elérkezik az ember életében az a pont, amikor saját értékrendjének egyik fő pillére lesz a hűség, és valójában amikor a tásra szemébe néz, akkor úgy érzi, hogy soha nem fogja elárulni, becsapni, mert azzal már önmagát árulná el, csapná be. Annak az embernek, akinek van önbecsülése, és azt úgy óvja, védi, mint egy valódi kincset, ez az ember már soha nem lesz hűtlen. Aki téglánként építette fel önmagát, egy korábbi akár gyerekkori sérülésből, az tudja, hogy mennyi munka áll ebben. Ő is tudja, hogy egyetlen pillanat alatt elcsábítható lenne (mert az ördög nem alszik), és ezzel a tudattal, tudatossággal, önmaga ismeretével határokat húz, még akkor is, ha ezáltal esetleg lemarad valamiről, kihagy valamit az életéből.” (Váradi Andrea)

Perintfalvi Rita Publik

A szabadság nem ott kezdődik, hogy az emberek kimennek az utcára forradalmat csinálni…

A szabadság ott kezdődik, amikor a kisgyermek megtanulja, szabad nemet mondania annak, aki bántalmazza őt, legyen bármilyen tekintélye is felette. Legyen az akár az anyja új pasija, egy tanár vagy éppen egy pap. Nem köteles igent mondani arra, hogy meggyilkolják a lelkét. Mert tudja, többre érdemes.

A szabadság ott kezdődik, amikor a diák az iskolában kinyitja a szemét és nem csupán azt veszi észre, hogy hullik a vakolat, hanem azt is, hogy a kedvenc tanára elment pizzafutárnak, meg hogy a szabad gondolkodásra való nevelés helyett csak készre gyártott paneleket magoltatnak vele. Hiszen ez kell a kaszárnya-iskolába. De nem köteles igent mondani arra, hogy versenyképes tudás helyett csak azt a minimumot tanítsák meg neki, ami a sor mellett való munkához kell. Mert tudja, többre érdemes.

A szabadság ott kezdődik, amikor a nő, akit durva szavaival szüntelenül becsmérel és megaláz a párja, meg folyton üt-ver a konyhában, hogy bizonyítsa neki, ebben a családban rend van és neki tudnia kell, hol a helye, végre felegyenesedik és a férfi arcába üvölti torka szakadtából: Elég volt! Hiszen nem köteles igent mondani arra, hogy szolgája legyen egy gyenge férfinak, akinek erejét csupán az adja, hogy lábtörlőt csinál belőle. Mert tudja, többre érdemes.

A szabadság ott kezdődik, amikor a férfi, akit megpróbál megfélemlíteni és korrumpálni a hatalom, végre nem arra gondol elsőként, hogy neki gondoskodnia kell szerettei megélhetésről, s ezért inkább befogja a száját, megalázkodik és birka módra megy a nyájjal, hanem arra, hogy nem egy gyáva ember példáját akarja adni a gyermekeinek, aki hagyta, hogy megfosszák a méltóságától. Ráébred arra, hogy nem köteles a túlélésért feladni férfi mivoltát, s a benne levő harcost, aki mindig is végtelenül vágyott az igazságra. Mert tudja, többre érdemes.

A szabadság ott kezdődik, amikor egy végletekig manipulált társadalom, amelynek tagjait egymás gyilkos farkasává torzította a hatalom, végre felébred a hipnózisból és észreveszi, hogy a valóság éppen az ellenkezője annak, amit gondolt és hogy megbocsáthatatlan átverés áldozata lett.

Mert minden szem kinyílik egyszer. A gyermeké, a diáké, a nőé, a férfié és az egész társadalomé is. És az eszmélés annál fájdalmasabb lesz, minél több megalkuvás, önbecsapás és önmaguknak való hazugság övezte. De akkor is, ha fáj, a szabadság utáni vágy akkor is utat tör magának. Mert mindenki, aki embernek született a lelke mélyén tudja, hogy szabadság nélkül élni lehet, csak nem érdemes.

Egyetlen gyermek sem érdemel bántalmazást.

Soha. Semmilyen körülmények között.

Viszont minden gyermek megérdemel egy szeretetteljes életet.

Minden gyermek megérdemli, hogy segítő közegben nőjön fel.

Minden gyermek gondoskodást, odafigyelést, megbecsülést érdemel.

Minden gyermek megérdemli a megfelelő testi, szellemi, lelki táplálékot.

Mert minden gyermek egy csoda.

Minden gyermek jó bánásmódot érdemel.

Mindig. Minden gyermek.

A később már túl késő…

– Később beszélünk.

– Később hívlak.

– Viszlát később.

– Később sétálunk.

– Később találkozunk.

– Később elmondom mit érzek.

– Később elmondom, mit jelentesz nekem.

– Később talán szeretni foglak.

Mindent későbbre hagyunk és elfelejtjük, hogy a ,,Később” már túl késő lesz.

Később a szeretteink már nem lesznek velünk.

Később már nem halljuk, nem látjuk őket.

Később már csak az emlékük él bennünk.

Ne legyen később, legyen most, mert egyszer csak azt vesszük észre, hogy „később”egyedül maradunk.

(Életfestők)

Amikor azon gondolkozol, hogy egyre idősödő szülőd ápolását idegenre bízod,

emlékezz egy pillanatra: ki várt haza kitárt karokkal az iskolából?

Ki volt az, aki megdicsért az első piros pontért?

Amikor azt mondod: nincsen elég időd, kapacitásod, hogy ellásd- gondolj arra hány éjszakát virrasztott veled, mikor beteg voltál!

Amikor nyomaszt a terhe, hogy folyton panaszkodik: jusson eszedbe az első szakításod- ő fogta a kezedet, ő segített elhinni, hogy az élet megy tovább, és erőt adott, hogy elhidd még nagyon boldog lehetsz.

Ha ólomsúlyként nyomja lelkedet, hogy mindent százszor megkérdez hiába, elfelejti: emlékezz a bölcseletekre, amikre gyerekként hiába intett, nem tudott megóvni téged saját kudarcaidtól, bukásaidtól, s ha gödörbe léptél: mégis ott volt veled.

Amikor napok óta nem eszik, ez sem, az sem kell neki- jusson eszedbe hányféleképp próbálta veled megszerettetni a spenótot, még sem kellett, végül mosolyogva palacsintát sütött neked.

Amikor a halálról remegve, elcsukló hangon beszél, mert ez a legnagyobb félelme…emlékezz a benned élő gyerekre, aki oly sokáig nem tudott lámpa nélkül elaludni…

Légy te számára fény az éjszakában, fogjad a kezét! Szeresd!

…mert mikor örökre lezárja jóságos szemét már késő kimutatnod az elmulasztott szeretetet….

Aranyosi Ervin: Kérés a szülőhöz

Vigyázz reám! Kicsi vagyok,

egy apró, kis virágszál…

Te kaptad a feladatot,

hogy mindig rám vigyázzál!

Nem azért jöttem én ide,

hogy valóra váltsam álmod!

Nem élhetem az életed,

ha Te nem jól csinálod!

Az életemnek célja van,

s mint apró mag, kikeltem.

A tudás, készség bennem él,

s amint utamra leltem,

megírom én is sorsomat,

vágyam könnyíti léptem,

s ha támogatsz, velem leszel,

tiéd is lesz az érdem.

Mutass példát hát, s lelkesíts,

de óvj meg a világtól.

Ahol kérlek, ott majd segíts,

s olyan is lesz, mi gátol.

Legyél az őrzőangyalom,

de ne légy börtönőröm!

Ha kell, hát engedj szabadon,

segíts a csúcsra törnöm!

Ha kell, szeress és bátoríts,

légy biztos menedékem!

Legyél értékes, drága kincs,

mely megkönnyíti létem!

Legyél tanítóm, mesterem,

ki vezet titkos úton,

segíts az élet lényegét

könnyedén megtanulnom.

Soha ne légy a zsarnokom,

ki gúzsba köti szárnyam!

Legyél vezérlő csillagom,

törj utat félhomályban!

Vigyázz reám! Kicsi vagyok,

a jövőd bennem éled.

Engedd lágyan ömölni rám,

boldog szeretet-fényed…

A négyféle tiszteletet

1. Az első tisztelet, amit egy gyereknek meg kell tanulnia, fölfelé irányul. Az a gyerek, aki egy családban nem tanulja meg tisztelni azt, ami fölötte van, elkényeztetett, elviselhetetlen, lehetetlen alakká válik. Ugyanis a fölöttünk lévő dolgok és személyek tiszteletéből adódik, hogy nem nézünk le másokat. Egyébként is rettenetes látni, hogy gyerekek úgy viselkednek a családban, mintha ők szülték volna az univerzumot. Ez nemcsak abszurd, de ártalmas is a gyerekre nézve.

2. Aztán meg kell tanulni a tiszteletet lefelé is, így a gyerek előbb-utóbb már nem leli örömét például abban, hogy a legyeket agyoncsapja. Meg kell tanulnia gondoskodni, törődni, különben úgy nő föl, hogy mindenkit, aki nála gyöngébb, kihasználhatónak, kifoszthatónak, kisemmizhetőnek lát.

3. Amikor eléri a serdülőkort, meg kell tanulnia tisztelni mindazokat is, akik mellette vannak: a kortársait, csapattársait, barátait, szerelmét.

4. Ezután jön csak az, amit legutoljára tanulunk meg úgy igazán és mélyen: tisztelni önmagunkat. Nehezen tiszteli saját magát, aki nem tanulta meg tisztelni azt, aki fölötte, alatta és mellette van.

(J. W. Goethe)

Sajnos a társadalom elöregedésével párhuzamosan egyre többen szembesülnek ezzel az erkölcsi dilemmával, amely ennek a 30-as férfinek az életében is adódott.

Mivel úgy ítélte meg, hogy idő és energia hiányában otthon nem tudják megfelelően ellátni idős, beteg édesapját, ezért úgy határozott, hogy öregek otthonába adják őt. Az idős bácsi persze nem örült, de nem sok mindent tehetett, mert az ellátásra szüksége volt a magatehetetlen embernek.

Miután a férfi elvitte édesapját az otthonba, hazaérve 10 éves kisfia csak ennyit kérdezett:

“Ugye megjegyezted a címet, ahová nagyapát elvitted?”

“Oh…” – kérdezett vissza az apa. “Meglátogatnád őt?”

“Nem, nem azért kérdezem” – mondja gyerek. “Csak azt szeretném tudni, hogy téged majd hova vigyelek, amikor megöregszel.”

Az apa ezután csak meredten, üveges tekintettel nézett maga elé…

A gyerekek néha sokkal bölcsebbek a felnőtteknél, és ebből a rövid beszélgetésből is kitűnik, hogy a gyerek világosan látja a lényeget… A férfi sajnálta az időt és az energiát, hogy ellássa az idős beteg édesapját, azonban abba nem szívesen gondolt bele, hogy hasonló helyzetben rá ugyanez várhat.

És persze abba se, hogy mit szeretne inkább? A szerettei körében, egy méltó öregkort, vagy pedig egy idős otthonban, kiszolgáltatott körülmények között.

Kérdezzed meg a gyereket, mi a probléma

Ha egy gyerek folyton bohóckodik órán és nehézzé teszi a tanítást, gondolhatjuk azt, hogy “rosszalkodik”, és hátra ültethetjük az utolsó padba. Vagy észrevehetjük, hogy valójában figyelemre vágyik, és megtaníthatjuk neki a saját odafigyelésünk segítségével, hogyan tudja a figyelmet jól, pozitív módon kivívni.

Ha egy gyerek káromkodik és csapkod, rendre utasíthatjuk, hogy „így nem lehet viselkedni”. Vagy észrevehetjük, hogy dühös, haragszik vagy ideges és megkérdezhetjük tőle “mi történt?”, és segíthetünk neki felismerni, megfogalmazni az érzéseit, “úgy látom, mérges vagy valami miatt.”

Ha így reagálunk – az érzésekre -, azzal sikeresebben tudunk konfliktusokat megoldani, és jobban kommunikálhatunk, jobban kapcsolódhatunk a gyerekekhez szülőként, tanárként, szakemberként, felelős felnőttként.

Ez a tudás, érzékenység tanulható, fejleszthető, gyakorolható, és szerintünk igazából mindenkinek fontos, aki gyerekekkel dolgozik. Most induló képzésünkön például az ügyvédek sajátíthatják el ezt.

További információ a képzésről: https://hintalovon.hu/termek/gyermekjogi-kepzes-ugyvedeknek/

Manapság olyan sok szó esik a családról. Főleg arról, hogy milyen is az eszményi család. A gyakori válasz: a „hagyományos”. Avagy: nukleáris család. Hosszú távú monogám házasságban élő apa és anya meg a gyerekek. Apa a kenyérkereső, anya az otthonteremtő. Ez a természet rendje, ez a „hagyományos család” – mondják.

A valóság azonban más. Régészek, antropológusok és történészek rámutatnak, hogy a nukleáris család, és annak idealizálása valójában viszonylag új, modern fejlemény. Az emberi történelem során a legtöbb kultúrában egyáltalán nem ez volt a jellemző.

Az emberek évmilliókon keresztül kisebb-nagyobb csoportokban vándoroltak, és ezek a csoportok, nem pedig a monogám párkapcsolatok képezték a család alapját (amelyek gyakran nem is léteztek, főleg nem életre szólóan). Ezekben a nagy, kiterjesztett családokban a gyerekeket több felnőtt is nevelte egyszerre (kooperatív reprodukció). A férfiak éppúgy kivették a részüket a gyermekek neveléséből, mint a nők az élelem beszerzéséből.

És ami szintén fontos: a család mint gazdasági egység sem létezett. A szülők nem csupán a saját gyermekeik etetésére, gyarapítására törekedtek, hanem az egész csoportéra. Megosztották az erőforrásokat.

A vadászó-halászó-gyűjtögető életformát folytató népek esetén még ma is megfigyelhető, hogy a férfiak több időt fordítanak a gyerekeikre, mint a mezőgazdaságból élő népek férfiai. Ez azzal is magyarázható, hogy ezekben a társadalmakban a nők munkájából származott az élelem-utánpótlás nagy része.

Manapság mindenhonnan azt hallhatjuk Magyarországon, hogy a gyereknek az a legjobb, ha hagyományos nukleáris családban nő föl. Pedig azon felül, hogy ennek a családmodellnek a „természetessége” elég kétséges, a jótékony hatásai is megkérdőjelezhetőek.

A legnagyobb gond az, hogy a szülők, különösen az anyák, gyakran magukra vannak hagyva és utalva. Például kutatások szerint a kismamák idejük jelentős részét egyedül töltik a gyerekkel. Mi több, hatalmas nyomás nehezedik rájuk és nagy társadalmi elvárásoknak kell megfelelniük – őket teszik felelőssé mindenért, ami a gyermekükkel történik. Eközben az apára gyakran szinte kizárólag a kenyérkeresés funkcióját osztják. Ez nagyon nem hagyományos és nem is természetes. Szociális állatok vagyunk, és evolúciósan a kooperatív gyermeknevelésre vagyunk hangolva.

Hacsak nem tudatosan ellensúlyozzák, akkor mind a gyermek, mind az anyuka gyakran megszenvedi ennek az izolációnak a káros hatásait. Gyermekkori traumáink, későbbi mentális zavarok, függőségek, viselkedési problémák forrása lehet. A politika gyakran a „hagyományos” családok és házasságok felbomlását teszi meg felelőssé ezekért a tornyosuló társadalmi-közegészségügyi problémákért. Pedig valójában gyakran éppen a családdal, az anyasággal és apasággal kapcsolatos „hagyományos” elvárások és előítéletek a legkárosabbak.

Lehet, hogy ideje lenne őket felülvizsgálnunk.

Ha tetszenek az írásaim a Drogriporteren, kérlek, ha teheted, légy Te is a rendszeres támogatónk: https://drogriporter.hu/tamogass/

Egy jó cikk a témában: https://royalsocietypublishing.org/…/10…/rstb.2020.0020

Gyermekeink miért éljenek?

Vajon gyermekeink meghallják-e majd a hangot, mely megsúgja nekik, merre tartsanak és miért éljenek? Ők is – mint minden ember – érzik valahol, hogy az élet értelemmel bír – de vajon mi is ez? Vajon meglelik-e ezt a lépten-nyomon ránk zúduló ellentmondások, mellébeszélések és a cinikus beletörődés közepette?

Boldogságra, őszinteségre, igazságosságra, szeretetre és odaadásra vágynak – vajon képesek vagyunk-e ezen várakozásukat kielégíteni?

Ugyanolyan tanácstalanok vagyunk, mint ők. Nem ismerjük a választ, mivel még a kérdést is elfelejtettük feltenni. Úgy viselkedünk, mintha életünk szilárd alapokon nyugodna, és nem törődünk az állandó kísérőnkkel szegődött rossz közérzet, a szorongások és a zavarodottság vetette árnyakkal.

Az ember nem élhet „bele a világba”, megelégedve az ivással, evéssel, alvással, szexuális kielégüléssel és a munkavégzéssel anélkül, hogy ezen kudarc ne zavarná nyugalmát. Ha így lenne, ez arra szolgálna bizonyítékul, hogy a vallásos magatartás bármennyire kívánatos is, mégsem veleszületett része az emberi természetnek. Az ember tanulmányozása azonban egészen mást mutat.

Ha valaki nem képes magasabbrendű énjének szolgálatába állítani energiáit, alacsonyabbrendű célokra irányulnak; ha nem rendelkezik a világról és abban foglalt saját helyzetéről igazságközeli képpel, illuzórikus képet fog kialakítani, és ehhez úgy ragaszkodik, mint hívő a hittételekhez.

Valóban igaz, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember” (Mt 4,4). Ellenben lehetősége van arra, hogy jobb vagy rosszabb, kifinomultabb vagy egyszerűbb, megnyugvást nyújtó vagy destruktív vallási, világnézeti formák közül válasszon.

Erich Fromm

19 nevelési alapelv Maria Montessoritól, minden idők legnagyobb pedagogusától

Maria Montessori, olasz orvosnő és pedagógus, a róla elnevezett pedagógiai-pszichológiai nevelési módszerek kidolgozója, mely teljesen forradalmasította a XX. századi gyereknevelést.

Montessori pedagógiájának alaptézise a gyermek tisztelete, mert szerinte minden gyermekben él a cselekvési vágy és a világ megismerésének igénye, ezért biztosítani kell számukra a spontán, szabad tevékenység lehetőségeit, és a megfelelő környezetet.

Az alábbiakban bemutatunk néhány alapelvet, melyeket a pedagógus maga is hűen követett a gyereknevelés tekintetében!

1. A gyerek mindenből képes tanulni, ami őt körülveszi.

2. Ha a gyereket folyton kritika éri, megtanulja elítélni a társait.

3. Ha egy gyereket ismételten dicsérünk, megtanítjuk számára, hogyan értékelje a társait.

4. Az ellenséges környezetben felnőtt gyerek megtanul harcolni.

5. Ha őszinték vagyunk a gyerekkel, ő maga is igazságos lesz.

6. A sorozatosan kigúnyolt gyerek félénkké válik.

7. Amelyik gyerek biztonságba érzi magát, mindig bízni fog a társaiban.

8. Ha sokszor át kell éreznie a szégyent, ezáltal mindig és mindenért hibásnak fogja érezni magát.

9. Azonban, ha egy gyereket sokszor biztatunk, ezzel növeljük az önbecsülését.

10. Ha elnézőek vagyunk vele, megtanítjuk a türelemre.

11. Ha segítjük őt, ezáltal magabiztosabbá válik.

12. Ha barátságos környezetben neveljük fel és érzi, hogy szükség van rá, megtanulja megtalálni a szeretetet.

13. Soha ne beszéljünk csúnyán róla, különösen, ha ő is jelen van.

14. Igyekezzünk mindig a jót erősíteni benne.

15. Mindig hallgassuk meg kéréseit és kérdéseit, melyekkel hozzánk fordul.

16. Tiszteljük őt még akkor is, amikor hibát követ el, hisz így tanul meg egyre kevesebbet hibázni.

17. Igyekezzünk mindig a közelében lenni és segítséget nyújtani számára, de csak akkor, ha nem boldogul egyedül.

18. Igyekezzünk minél hamarabb megtanítani számára, hogyan uralhatja saját magát és környezetét.

19. Mindig mutassunk jó példát, hogy megtanulhassa, hogyan lehet a legjobb ő maga is.

A népmese a nemzeti kulturális örökségünk szerves része. A népmesék olvasása, hallgatása nem csupán élményt nyújt, de fejleszti a gyermekek empatikus készségét, problémamegoldó képességét, általuk megismerhetik régi szavainkat, szólásainkat, a régi foglakozásokat, babonákat, hiedelmeket, segítség számukra a jó és a rossz cselekedetek összehasonlításában, az igazságosság megértésében…

Sorolhatnám még hosszasan, hogy a népmesék hányféle fejlesztő hatással rendelkeznek a gyermek lelki- és szociális fejlődése szempontjából.

Meséljünk a gyerekeknek minél többet, meséljünk nekik nap, mint nap!

#magyarnépmesenapja#népmese#mesélnijó#gyerekvers#mentovicsevavers

Személyes élmény…

Amikor gyermekeim kicsik-nagyobbacskák, sőt ifjúk voltak, MINDEN este meséltem Nekik. Előfordult, hogy amikor én is fejből mondtam, és „hibáztam”, Barbara kijavított: „Anya, itt kimaradt az „s”, vagy éppen az „és”- ma magyartanár…

Minden hétvégén diavetítőn vetítettem a meséket(ha jól emlékszem, akkoriban 150 diafilmünk volt), egy fehér lepedőt rögzítettem a falra…Ma, Barbara is u. így vetít az unokáimnak…

Csodálatos érzés megtapasztalni, hogy MINDEN amit szívből, Szeretettel teszünk, értékes, maradandó emlékké, élő szokássá válik az utódainkban.

Nyitott Akadémia

„A rossz lelkiismeretű szülő egyik alapreakciója az, hogy vásárol, tárgyakkal halmozza el a gyereket, ha teheti. Leterhelt, elfoglalják a saját dolgai, fogalma sincs, hogy mit is kezdjen a gyerekkel, de szereti és bűntudata van, hát megvesz neki mindent. Nem képes elég érzelmet nyújtani – sokszor azért nem, mert nem tudja, hogy ennek mennyire egyszerű formái is vannak: az ember leül mesélni, vagy ütögeti a gyerekkel a labdát, és ezzel máris érzelmeket közvetít. Valójában nem a tárgyak felhalmozása jár negatív következményekkel – a csilingelő vödör és a nyolcadik matchbox önmagában még nem rongál. Az rongál, ami mögötte van, nevezetesen hogy a szülő nem tud megfelelő módon, vagyis játékban és mesében – mondókában, dögönyözésben, csiklandozásban, simogatásban és puszikban –, személyes érzelmet kommunikálni. Ha van dögönyözés, mondókázás, lovagoltatás, testi-lelki ölelés, akkor akár a csilingelő vödör is jöhet, és nem fog ártani. De ha helyette jön, az káros.” Dr. Vekerdy Tamás: Jól szeretni – 25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/vekerdy-tamas_jol-szeretni-1533

A gyerekeid nem okolhatók a rossz napodért…

Nem a gyerekeid okolhatók a házassági problémáidért…

Nem a gyerekeid okolhatók a csalódottságodért…

Nem a gyerekeid okolhatók a rossz munkahelyi helyzetért…

A gyerekeidet nem lehet hibáztatni a gyerekkori sebekért…

Azért jöttek, hogy meggyógyítsanak téged, hogy megtanítsanak szeretni olyan módon, amit el sem tudsz képzelni.

Azért jöttek, hogy olyan értelmet adjanak az életednek, amilyen korábban nem volt.

Megtanítani küzdeni és fejlődni minden nap.

Az Ön felelőssége, hogy szereteten és jelenléten alapuló jó gyermekkort biztosítson nekik.

Megbotlunk és elesünk, de tudnunk kell, hogyan kell begyógyítani sebeinket és bocsánatot kérni.

Nem könnyű mindennap megtanulni anyának/apának lenni.

Meg kell küzdenünk a fáradtsággal, szomorúsággal, félelemmel és nehéz helyzetekkel.

Légy jelen, tele szeretettel gyermekeid iránt.

Ez a legfontosabb munkád, amiben nyomot hagysz…

A szeretet, amit gyermekkorukban életútjukra hoztál, bennük marad…..

Csak ez maradt.

Minden tiszteletedet és sok szeretetedet megérdemlik! ….

„Volt egy fiú, aki nem szeretett az apja házában lakni az állandó „fegyelmezés” miatt.

– Ha nem használod, kapcsold ki a ventilátort!

– A szobádban megy a tévé, te meg sehol nem vagy. Hallgattasd el!

– Zárd be az ajtót!

– Ne pazarold a vizet!

A fiú nem szerette, ha az apja ilyen aprósággal zaklatta.

El kellett viselnie ezt, egészen addig a bizonyos napig, amikor úgy döntött, hogy elmegy egy állásinterjúra.

„Amint megkapom ezt az állást, elhagyom a várost – gondolta. – Nem akarok többé panaszt hallani az apámtól.”

Amikor az interjúra ment, az édesapja ezt tanácsolta neki.

– Válaszolj a feltett kérdésekre habozás nélkül. Ha nem is tudod a választ, akkor is mondd meg bizalommal.

A fiú megérkezett az interjú helyszínére, és rájött, hogy nincsenek biztonsági őrök az ajtóban. Habár nyitva volt az ajtó, valószínűleg kellemetlen volt az át- vagy belépő embereknek. Ezért becsukta az ajtót, és belépett az udvarba. Gyönyörű virágok voltak az út mindkét oldalán, de a kertész nyitva felejtette a csapot, és a tömlőből folyt a víz. Túlcsordult a víz az úton. A fiú felkapta a tömlőt, és más növény mellé tette, amelynek vízre volt szüksége.

A recepción senki sem volt, azonban értesítés jött, hogy az interjú az első emeleten lesz.

A fiú lassan felmászott a lépcsőn.

Délelőtt 10 órakor még égett a lámpa, valószínűleg előző este felejtették úgy. Emlékezett az apja figyelmeztetésére. „Miért hagyod el a szobát anélkül, hogy lekapcsolnád a villanyt?”

Úgy tűnt, mintha most is hallaná őt. Még a gondolattól is bosszankodva, megkereste a kapcsolót, és lekapcsolta a villanyt. Az emeleten egy nagy teremben látott több embert állni, várva a sorukra.

Megszámolta az embereket, és megkérdezte magától, van-e esélye arra, hogy megkapja az állást.

Némi szorongással belépett a terembe, és az ajtó melletti üdvözlőszőnyegre lépett, de rájött, hogy fejjel lefelé van fordítva. Átfordította a szőnyeget az eredeti helyzetébe.

A szokást nehéz elfelejteni.

Sok férfit látott belépni a kihallgatószobába, majd azonnal egy másik ajtón távozni.

Tehát senki sem tudta, hogy mit kérdeznek az interjún.

Amikor sorra került, némi aggodalommal megállt a munkáltató előtt.

Az illetékes elvette az iratait, és anélkül, hogy megnézte volna, ezt kérdezte.

– Mikor kezdhet dolgozni?

Ő így szól.

– Ez egy beugratós kérdés, amit az interjúmon feltesznek, vagy nehéz megkapni az állást?

– Maga mit gondol? – kérdezte tőle a főnök. – Itt nem teszünk fel kérdéseket senkinek, mert úgy gondoljuk, hogy azokon keresztül nem tudjuk értékelni valakinek a képességét. Ezért a mi tesztünk az ember hozzáállásának értékelése. Lefuttattunk néhány tesztet a jelöltek viselkedése alapján, és megfigyelőkamerákon keresztül figyeltük őket. Egyikük sem jött ma ide, hogy tegyen valamit, és becsukja az ajtót, lekapcsolja a villanyt, elhelyezze a tömlőt, helyre tegye az üdvözlőszőnyeget. Maga volt az egyetlen, aki ezt tette! Szóval, úgy döntöttünk, hogy magát választjuk a munkára – közölte a főnök.

A fiú mindig küzdött az apja fegyelmezésével, de ekkorra rájött, hogy ennek révén kapta meg az első munkáját.

Minden, amit a szüleink mondanak nekünk, csak a saját javunkat szolgálja, szép jövőt kívánva nekünk!

Ahhoz, hogy értékes emberi lénnyé váljunk, el kell fogadnunk a rossz szokást és viselkedést megszüntető dorgálást, korrigálást és útmutatást. Ezt csinálják a szüleink, amikor fegyelmeznek minket.

Az apánk ötévesen a tanítónk; huszonévesen „rosszfiú”, de útmutató az élethez.

Az anyák elmehetnek a gyerekeik házába, ha megöregszenek, de az apa nem tudja, hogyan kell ezt csinálni.

Nincs értelme bántani a szüleidet, amikor még élnek, nehogy megbánd, amikor majd elmennek.

Mindig tisztelettel bánj velük!”

~Forrás: net~

(Forrás: Ébredők)

Szülők feladata megmutatni gyermekeiknek, hogyan kell járni az „úton” (élni). Becsületben, tisztességben……

Megtudjuk mutatni, hogyan kell……

De azt melyik az ő „útja” neki magának kell megtalálnia. Tanulva szüleik hibáiból, bukásaikból…. Tanulva és nem a hibákat megtanulva élni szülei életét.

Úgy kell nevelni gyermekeink, hogy bármikor el tudjuk engedni a „kezüket”. Ez az ő érdekük.

Miért ide szántam?-mert MINDEN a Családból indul ki.

Ceruza: „Bocsánat!”

Radír: „Miért kérsz bocsánatot?”

Ceruza: „Bocsánat azért, mert állandóan megbántalak… bármikor hibát vétek, te jössz és eltörlöd. Ezzel te egyre kisebb és kisebb leszel.”

Radír: „Ez így van, de én tényleg nem bánom! Azért vagyok, hogy megtegyem, hogy segítsek neked akármikor is szükséged van rám, akármikor is hibázol. Nyilván eljön majd az az idő is amikor én elfogyok, már nem leszek. Viszont addig én boldog vagyok attól, hogy segíthetek neked, éppen ezért hagyd abba az aggódást, mert rossz amikor szomorúnak látlak!”

A mi szüleink olyanok mint a radír, mi pedig gyerekként, de sokszor még felnőttként is, olyanok mint a ceruza. Ők mindig ott vannak, lesznek számunkra, hogy segítsenek a bajban. Néha ezen a hosszú úton megsérülnek, és egyre kisebbek lesznek.

Vigyázzunk a szüleinkre, bízzunk bennük és szeressük őket feltétlen szeretettel addig, amíg csak lehetőségünk van rá!

A CSENDES TRAGÉDIA, AMELY GYEREKEINKET FENYEGETI

A mostani kor otthonaiban van jelen ez a csendes, de annál szomorúbb tragédia, mely a szemünk láttára ragadja el a nekünk legkedvesebbet: a gyermekeinket.

Victoria Prooday egy Torontóban élő, elismert nevelési szakértő. Hosszú évek tapasztalatával a háta mögött úgy döntött, hogy publikálja gondolatait és megkongatja a vészharangokat.

„Bátorítok minden szülőt, aki törődik a gyermekei jövőjével, hogy olvassa el az alábbi sorokat. Tudom, hogy sokan inkább az választják: nincs létjogosultsága mindannak, amit mondok a cikkben, de a gyermekeidnek szüksége van rád, és arra, hogy meghalld ezt az üzenetet. Még akkor is, ha nem értesz egyet a megközelítésemmel, kérlek, kövesd az ajánlásokat a cikk végén. Miután láttad a gyermeked életében bekövetkezett pozitív változásokat, meg fogod érteni, miért is mondom, amit mondok. Köszönöm!”

– Victoria Prooday

Gyermekeink ugyanis szörnyű mentális állapotban vannak!

A legutóbbi 15 év statisztikájából egyértelműen kiviláglik, hogy a gyermekek pszichológiai rendellenességei egészen elképesztő mértéket öltenek:

– minden ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved,

– a figyelemhiányos rendellenességek száma 43%-kal nőtt,

– a serdülőkori depressziós betegségek száma 37%-kal nőtt,

– a 10-14 évesek gyermekek körében az öngyilkossági arány 200%-kal nőtt.

Mit tehetünk, hogy szembenézzünk az igazsággal?

– Rossz válasz, hogy javítsuk a diagnosztikai lehetőségeket.

– Rossz válasz, hogy hát, így születtek.

– Szintén rossz válasz, hogy az iskolarendszer a hibás.

Igen, az a valóság, hogy – bár fáj ezt saját magunknak is bevallani – mi, egyedül MI szülők vagyunk a felelősek, nekünk kell segíteni a gyermekünknek.

De miben is áll ez a probléma?

A modern kor gyermekei nem élik meg az egészséges gyermekkor élményét, amihez tartozik például:

– érzelmileg elérhető, megközelíthető szülők,

– egyértelműen meghatározott határok és erkölcsi minta,

– felelősség,

– kiegyensúlyozott étrend és megfelelő mennyiségű és minőségű alvás,

– megfelelő mennyiségű szabadban eltöltött aktív mozgás,

– kreatív játékok, a közös, önfeledt szabadidő eltöltése.

Ehelyett a gyerekek ezt látják:

– örökké elfoglalt szülők,

– a végletekig kényeztető szülők, akik mindent megengednek a gyermeküknek (kompenzálnak),

– az érzés, hogy „nem kellesz senkinek”,

– kiegyensúlyozatlan étrend és hiányos alvás,

– „otthonülős” életmód.

Végtelen stimuláció, technológiára alapuló szórakoztató eszközök hada, az igények azonnali kielégítése. Hogyan lenne lehetséges, hogy ilyen körülmények között egy mentálisan egészséges gyerek nőjön fel? Természetesen sehogy…

Az emberi természetet nem lehet megvezetni, becsapni: a szülői nevelést nem lehet megkerülni sehogy sem. Ahogy látjuk, ennek hiánya egyszerűen szörnyűségekhez vezet. Az igazi gyermekkor elvesztéséért, vagy meg nem éléséért később hatalmas árat fizet maga az áldozat: az érzelmi jóléte kerül veszélybe.

Mit lehet tenni?

Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünknek valóban egészséges és önfeledt gyermekkora legyen, akkor vissza kell térnünk egészen az alapokig. Még nem késő!

Íme, ezeket kell a szülőknek megtenni:

1) Állítsunk fel korlátokat, közben ne feledjük: mi a gyermekeink szülei és nem barátai vagyunk.

2) Azt biztosítsuk a gyermekünknek, amire szüksége van, és ne azt, amit szeretne. Nem kell félni nemet mondani az igényeire, ha azok ellentétben állnak a szükségessel.

3) Biztosítsunk számára egészséges ételeket és korlátozzuk a nassolást.

4) Naponta legalább egy órát töltsünk a természetben.

5) A családi, közös vacsora alatt felejtsük el az elektronikai eszközök nyomogatását.

6) Rendes, asztali játékokkal játsszon a gyerek.

7) Minden napra kapjon a gyerkőc valamilyen feladatot, például: beágyazás, a játékok összeszedése játék után, kiteregetés, táskák elrendezése, megterítés stb.

Minden nap ugyanabban az időben feküdjön le a gyermek, és tiltsuk meg neki, hogy az ágyba vigye a különböző eszközöket, tárgyakat.

9) Tanítsuk meg a gyermekünknek a felelősségtudatot és az önállóságot. A kis sikertelenségektől ne védjük meg őket. Ezzel megtanítjuk megbirkózni a nehézségekkel, leküzdeni az akadályokat.

10) Ne csomagoljuk össze, illetve hozzuk a gyermek helyett az iskolatáskát. Ne vigyük neki az iskolába az otthon hagyott ételt, házi feladatot stb. Ha elmúlt 5 éves, ne tisztítsuk meg neki a banánt se. Tanítsuk önállóságra. Tanulja meg, mi az a türelem, és adjunk neki esélyt, hogy a szabad idejét valóban szabadon töltse el. Ezalatt kissé unatkozhat, mely arra sarkallja majd, hogy alkotó tevékenységet végezzen.

11) Az élet ne csak szórakozásból álljon.

12) Ne vegyük körül gyermekünket állandóan technikával, hogy addig se unatkozzon.

13) Semmilyen oda nem való tárgy se legyen az asztalon, amikor étkezésről van szó. Akkor sem, ha autóban vagy étteremben ül, vagy akár az üzletben vagyunk vele. Ezzel arra ösztönözzük a gyermek agyát, hogy gondolkozzon és kitaláljon valami unaloműzőt.

14) Legyünk elérhetőek gyermekünk számára, ne csak fizikálisan, de emocionálisan is. Tanítsuk meg gyermekünknek, mik is azok a szociális készségek.

15) Ne a telefonon lógjunk, gyermekünkkel beszélgessünk.

16) Tanítsuk meg gyermekünknek, hogyan birkózzon meg a haraggal és az ingerültséggel.

17) Tanítsuk meg gyermekünket kezet fogni, helyet átadni, megosztani valamit, együtt érezni, illetve megfelelően viselkedni az asztalnál, vagy beszélgetés közben.

18) Tartsuk vele az érzelmi kapcsolatot: nevessünk rá, pusziljuk meg, csiklandozzuk meg, olvassunk neki, táncoljunk vele, ugráljunk vele, kússzunk-másszunk együtt.

Változtatni kell eddigi szemléletünkön, különben az egész utánunk következő generáció pirulákon fog élni. Még nem késő, de az idő egyre csak fogy és fogy…

Forrás: internetp

https://fb.watch/nfxHmGhT3I/