Megemlékezések

Idén július 28-án ünnepeljük a nagyszülők és idősek világnapját

HAZAI – 2024. július 8., hétfő | 10:45

Július 28-án, vasárnap immár negyedik alkalommal tartjuk meg a nagyszülők és idősek világnapját. Az idei mottó: „Ne hagyj el öregkoromban” (vö. Zsolt 71,9). A Világiak, Család és Élet Dikasztériuma imádságot és pasztorális segédletet is összeállított, hogy segítsék a lelki felkészülést a világnapra, amit a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Családügyi Bizottsága magyarul is közzétett.

Azáltal, hogy évről évre sor kerül a nagyszülők és idősek ünnepére, a világnap közösségeink életének fontos programjaként megerősödik és új jelentésekkel gazdagodik.

A Szentatya arra hív bennünket, hogy a negyedik világnapon fejezzük ki gyengéd szeretetünket a nagyszülők és az idősek iránt családjainkban, látogassuk meg a csüggedőket, akik már nem reménykednek abban, hogy lehetséges másfajta jövő. A leselejtezéshez és magányhoz vezető önző magatartással állítsuk szembe annak az embernek a nyitott szívét és örömteli arcát, akinek van bátorsága kimondani: „Nem hagylak el!”

A Világiak, Család és Élet Dikasztériuma reméli, a világnaphoz kapcsolódóan minden egyházi közösség megszervez majd egy „magány nélküli napot”: meglátogatják az időseket, meghallgatják történetüket és hívő tanúságtételüket. Szeretnék, hogy a világnap hozzájáruljon a fiatalok és idősek közötti gyümölcsöző párbeszédhez is.

Arra buzdítanak, hogy mindenki leleményesen és lehetőségeihez mérten találja meg a legmegfelelőbb módját a világnap megünneplésének. A Világiak, Család és Élet Dikasztériuma arra biztatja a közösségeket, hogy osszák meg az ezen alkalomból szervezett programjaikat, kezdeményezéseiket a dikasztérium közösségi csatornáin a #NonnieAnziani vagy az #ElderlyAndGrandparents hashtag használatával, vagy küldjék el a programajánlókat, beszámolókat az anziani@laityfamilylife.va e-mail-címre.

A nagyszülők és idősek 4. világnapjára írt imádság magyar nyelven IDE KATTINTVA tölthető le.

A Világiak, Család és Élet Dikasztériuma által összeállított pasztorális segédlet szintén magyarul ITT ÉRHETŐ EL.

Forrás: MKPK Családügyi Bizottsága; Laityfamilylife.va

Fotó: Merényi Zita; logó: MKPK Családügyi Bizottsága

Magyar Kurír

Aranyosi Ervin: Apának lenni

Hogyan is kellene apának lenni,

néhány kis “porontyot” felnevelni?

Megtanítani szépre és jóra,

becsületre és szép, igaz szóra.

Fiúnak mutatni a példaképet,

és erőt adni, mit elvár az élet.

S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa,

milyen legyen majd az Ő választása,

hogy később, a méltó párjára leljen,

s benne milyen értékekre figyeljen.

Hogyan is kellene apának lenni?

Anyát szépen és hűen szeretni.

Tenyéren hordani a kis családot,

megadva nekik az egész világot.

Biztatni azt, aki már belefáradt,

– együtt építeni a homokvárat.

Szépséges terveket, álmokat szőni,

s látni a gyermeket lassan felnőni.

S bármi is történik mellette állni,

s ha eljön a napja nagypapává válni.

Hogyan is kellene apának lenni?

Igazi receptet még nem írt senki.

Egyetlen módon igazol az élet:

az kiknek apja vagy mind szeret téged.

Magyar feltalálók napja – június 13.

Mára már teljesen természetesnek vesszük a minket körülvevő tárgyakat, használati eszközöket, és bele sem gondolunk, hogy azok vajon hogyan jöttek létre. Már elképzelni sem tudnánk az életünket, lámpa, telefon, vagy tv nélkül. Pedig régen sem voltak, és mégis tökéletesen megvoltak nélküle az emberek. Jó nem mondom, hogy ez rossz dolog, és most azonnal dobjunk ki mindent, csak kicsit gondoljunk bele, és nézzünk utána, miken is ment keresztül az a tárgy, amit nap mint nap a kezünkben tartunk, kinek a fejéből pattant ki és hogyan valósította meg.

Gondoljunk csak bele, ha például a számítógépet nem tudnánk megvenni, hanem nekünk kellene összerakni, kiokoskodni, úgy hogy működjön is és használni tudjuk. Szerintem nem sok embernek lenne így számítógépe. Szerencsére nem kell nagyon megerőltetnünk magunkat, mert ezt megteszik helyettünk a feltalálók. Megálmodják, megtervezik, kísérletezgetnek, és végül összeáll az alkotás. Szerintem elég nagy szerencsénk van, hogy vannak ilyen fantasztikus és okos, ügyes emberek, mert ha nem lennének, elég nagy bajban lennénk.

Szerencsére rengeteg magyar feltalálóval, és találmányaikkal büszkélkedhetünk, amik az egész világot segítik a mindennapi életben. Rengeteget köszönhetünk nekik, így az a minimum, hogy tartunk egy emléknapot az ő tiszteletükre. Magyarországon 2009-től, június 13-án tartjuk a feltalálók napját, Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas és Kossuth-díjas magyar orvos, biokémikus, feltaláló emlékére, aki ezen a napon jelentette be találmányát, a jól eltartható, nagy C-vitamintartalmú készítmények előállításának eljárását. Ha már a Feltalálók napját ünnepeljük, akkor nem mehetünk el szó nélkül a magyar lángelméjű tudósaink mellett, akik olyan sokat adtak ennek a világnak. Itt van – a teljesség igénye nélkül – néhány olyan embert, akik nélkül a mai világ nem tartana ott, ahol:

Szent-Györgyi Albert: aki a rangos elismeréseit a C-vitamin „feltalálásáért” kapta.

Teller Ede: Albert Einstein-díjjal is kitüntetett fizikusunk

Jedlik Ányos: Az egyik legfőbb találmánya a szódavíz, amiért a mai napig is sok fröccskedvelő ember élteti a nevét. Nevéhez fűződik az Optikai rács, a Forgony illetve a Dinamó is.

Neumann János: Ő az a magyar matematikusunk aki olyat alkotott, ami nélkül Mark Zuckerberg és Bill Gates munkanélküli lenne és a Google-t sem ismerné senki. Ez pedig nem más, mint a számítógép. Tehát neki is jár a legnagyobb respect.

Bíró László József: Magyar újságíró, festőművész, feltaláló, nevét világhíressé tette legismertebb találmánya a golyóstoll. És amit nem sokan tudnak, ha ő nem lenne, akkor nem automata váltós kocsival szelnénk a dombokat.

Mihályi József: precíziós műszerész, több forradalmi jelentőségű fényképészeti műszaki újítás megalkotója. Nélküle, ma azt sem tudnánk, mi az a szelfi.

Györffy István: Akinek a rosszul látók (mint én is) sokat köszönhetnek, hiszen a mostani lágy kontaktlencsék atyját, a kemény kontaktlencsét ő és Heinrich Wöhlk találta fel. 1963-ban készítette az első, általa “kontaktkagylónak” nevezett kemény kontaktlencséket műanyagból.

Kodály Zoltán: A népdalaink összegyűjtője. Ő találta fel a róla elnevezett Kodály módszer alapjait, amiben minden hanghoz egy kézmozdulatot kapcsolnak. A jelek utalnak a hangok szerepére.

Asbóth Oszkár: A helikopter feltalálója. Gépe vízszintes irányban is kormányozható volt. A repülés történetében ez volt az első eset, hogy emelőcsavaros, rotoros repülőszerkezet tartósan, jól kormányozhatóan és szabadon repült.

Losonczi Áron: Létezik átlátszó beton? Igen, méghozzá ez a magyar fiatalember találta fel. Az angol neve után (Light Transmitting Concrete) röviden LiTraConnak keresztelte el az anyagot. Az üvegbetonból épített fal ellentétes oldalán hibátlanul látszanak a tárgyak vagy akár a fák falra vetődő árnyékai is, szinte el sem hinnénk, hogy valódi kavicsból, homokból, cementből és vízből készült betonfal előtt állunk.

Ők és mellettük még rengeteg magyar feltalálóra, és találmányaira lehetünk büszkék, de sajnos nagyon sokáig tartana őket felsorolni.Természetesen azoknak is nagy tisztelet, akik kimaradtak ebből a felsorolásból. Szuper érzés, hogy kis országunk mennyi csodálatos találmányt tudott eddig ajándékozni a világnak. Reméljük, a jövőben még több tehetséges emberrel bővül a névsor.

Forrás: hetven9.hu

86 éve hunyt el Dsida Jenő költő.

Dsida Jenő: Az én kérésem

„A jó Isten tán nékem is meghallja

Egek felé kiáltó hangomat,

Midőn Teérted fordulok Hozzája

Hiszen nem kérek Tőle én sokat:

Kérésem csupán egy rövidke mondat

És minden, minden belefér:

Az élet szürke, csapkodó sarában

Lelked maradjon mindig hófehér!

.

Ha járva-kelve hallom a világot,

-Hazugság minden második szava,-

A szivem fáj és vágy ébred fel bennem,

Hogy fülem inkább mitsem hallana,

Egy oly világon vágynék akkor élni,

Mely mindig-mindig igazat beszél:-

E csúnya, piszkos, e hazug világban,

Lelked maradjon mindig hófehér!

.

Ha ketten, hárman néha összejönnek,

Miről is folyhat köztük a szó-beszéd?

Egy másik ember lesz az áldozatjuk,

Kinozzák, szúrják, gyilkolják szegényt.

Midőn ezt hallod, fuss, szaladj el onnan,

A szó mielőtt még lelkedhez ér: –

Rágalmat szóró, pletykázó világban,

Lelked maradjon mindig hófehér!”

TRIANON 1920. június 4. 16.30 óra

Trianon sokak számára még nem érthető égi és földi, jogi SEMMISSÉGE

🇭🇺🙏🇭🇺 Isteni elrendelés szerint Jézus és Mária országa, a Szent Korona királysága nem maradhat szétszakítva állandó keservben, bánatban, idegen faj általi elnyomásban.

A Teremtő a magyar nemzetet választotta szentjeinek „közösségévé”.

Ősidők óta a magyarokhoz születtek le az istenek, félistenek, (Nimród, …..).

A beházasodások által, a magyarokban csörgedezik az isteni vér.

Jézus vér szerinti ősünk. Anyai ágon Nimród

„unokája”, Magdalai Máriával kötött házassága révén a Turul nemzetség „apja”.

Magyarország az egész világon egyedülállóan apostol királyság.

Ez azt jelenti, hogy a Teremtőnek, ill. Jézusnak apostolai, térítői voltak a magyar szent királyok.

Soha nem kellett a kereszténységet ránk kényszeríteni, az születésünk okán a számunkra természetes.

1. A béke „diktátum” nem szerződés

Ratifikálás esetén szerződés szükséges.

2. Záradéka kimondja, hogy az utódállamok törvénykezésükben kötelesek ratifikálni a nemzetiségek védelmének jogait.

Azaz minden utódállam köteles lett volna jogszabályai közé iktatni a magyarok védelméről szóló szöveget, azt nemzeti nyelven kihirdetni, és hatályba léptetni.

Ez a mai napig sehol nem történt meg, így a diktátum érvénytelen.

A trianoni diktátum érvénytelensége miatt, a párizsi diktátum is semmis.

JOGILAG 104 ÉVE TÖRVÉNYTELEN.

Nagy-Magyarország szétszakítása, és minden lecsatolt területen a magyarokkal szembeni védelem helyett, az összes negatív eljárás és hátrányos megkülönböztetés.

A NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJÁRA!

Reményik Sándor: Búzavirág a magyar határról

Túl Váradon, a róna kapuján,

Ahol a táj a végtelenbe tágul,

Ahol azóta szomorún aratnak,

S nóta se száll a lányok ajakárul,

Ott termett e kis kék búzavirág,

Onnan hozta egy bujdosó magyar

És hozzátette: Nincsenek csodák.

Magyar s magyar közt öles szakadék:

Nekik – ott túl, maradt egy kis hazájok!

Nekünk itt, semmink, semmink se maradt,

Csak az, hogy néha gondolhatunk rájok.

Egy búzavirág a magyar határról…

És ezt mi mondjuk így: magyar határ!

Kiket az Isten egy néppé teremtett:

Köztünk most véres tilalomfa áll!

Egy búzavirág a magyar határról…

Ott nőtt a véres tilalomfa mellett:

Halálos hűség ős-symboluma;

Aki letépte, annak nagyon kellett.

Aki letépte, nekem hozta el.

Halkan zizegnek száraz szirmai,

Belőlük kalásztenger sóhaját

S szabad szél süvítését hallani.

Halálos hűség symbolumaként

Eltettem – s a szívem fölött hordom:

Hogy itt, az idegenné lett hazában,

Hontalanul is – magyar sors a sorsom.

😇🇭🇺🙏 A Teremtő felülírja Trianont, ha Őt választjuk!

Erdélyi felirat, ami sugallja:

A Teremtő földi, vérségi leszármazottjainak visszajár minden, ami a Teremtő birtoka, földje, földi hazája, nemzete, …

Trianon…

PADÁNYI VIKTOR VISSZAEMLÉKEZÉSE

„Tíz órakor növénytan óra kezdődött és Kovách Demjén tanár úr magas, szikár alakja pontosan jelent meg az ajtóban, mint mindig. Felment a katedrára, beírta az osztálykönyvet, de nem kezdte el a feleltetést, mint szokta, hanem lehajtott fővel meredt maga elé egy hosszú percig… és akkor megkondultak a harangok.

Kovách Demjén tanár úr felállt, odament a térképtartóhoz, kivette a térképet, amelynek felső sarkában még ez a név állt: „A Magyar

Szent Korona Országainak Politikai Térképe”, és felakasztotta a térképállványra.

Mi halálos csendben néztük a térképet és az előtte álló, szürkülő hajú cisztercita papot, amint feje egyre lejjebb esett a mellére és a kívülről behallatszó harangzúgás által még inkább kimélyített

csendben inkább magának, mint nekünk, ennyit mondott: „Consummatum est” {Elvégeztetett}.

Ötvennégyen voltunk, ötvennégy tizennégy éves magyar fiú.

A golgota utolsó szavai után nem bírtuk tovább, leborultunk a padokra és elkezdtünk sírni.

Nagymagyarország keresztre feszítésének napja volt:

1920. június 4. péntek. […]”

Újabb kedves köszöntés pedagógusnap alkalmából 🙂 Mert ugye milyen is a jó tanár?

Nekem sem azok maradtak meg mára a „jók” között, akik mai szemmel minden tekintetben ideálisak lennének. Volt egy tanárnőnk, akitől szabályosan rettegtünk néha, mert feleltetéskor a lustákat, felkészületleneket szabályosan kivégezte a tábla előtt – tanultunk is az órájára, mint a kisangyal.

De mikor megnyugodott, ugyanő volt az is, aki azt mondta a sápadt felelőnek: „igazad van, én tévedtem, elnézést kérek érte.”

Volt középiskolai történelemtanárom, aki letépte a makogó diák ingéről a kokárdát (aznap ünneplőben kellett menni), mert az egy szót sem tudott kinyögni a kiegyezésről. „Maga ezt nem érdemli meg” – mondta neki, és a kezébe nyomta a trikolórt, biztosítótűstül. De ugyanő volt, aki annyi tudást adott át és annyi humort vitt bele, hogy ki nem hagytunk volna egyetlen töriórát sem.

Teremtésvédelem-ma van A Kerékpározás Világnapja

https://www.magyarkurir.hu/…/a-kerekpar-dicserete…

Ma -június 1.-ünnepli 81. születésnapját Dr. Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök. Tisztelettel köszöntjük püspök urat, hálásak vagyunk mindazért, amelyet a szegények, a társadalom peremén élők érdekében tesz. Igazi keresztény, nagyszerű ember, aki példaképe lehet mindannyiunknak.

Szót emelt az elesettekért, a cigányokért, a menekültekért, a kiszolgáltatottakért és ebben is az Evangélium tanításait követte. Amióta nyugdíjba vonult, egyetlen perc szabadideje sincs. Hívők és nem hívők vágynak arra, hogy hallhassák és kérdezhessék.

Őt hallgatva, az volt az érzésem, hogy semmi sem történt vele véletlenül. Mert volt valaki, aki tudta, hogy mi a szándéka vele. Beer Miklós, a kiválasztottak egyike.

/László Ágnes írása/

Június első vasárnapja pedagógusnap. Magyarországon 1952. június 7- 8 – án ünnepelték először ezt a napot, s ez alkalomból adták át a kiváló tanítói és tanári okleveleket az ország legjobb pedagógusainak.

Magyar hősök emlékünnepére!-május 30.

Illyés Gyula: Ne feledd a tért…

Forget not the field…

Moore után, Arany, Petőfi, Vörösmarty nyomán

Ne feledd a tért, ahol elestek ők,
a földet se feledd,
bárhol hulltak el ők, fajtánk hű férfiai, az a föld
szent ügy hős-helye lett.
Mert hol tiszta ügyért s így lám temiattad –
érted is hulltak el ők:
terül az bárhol a föld,
rejtelmesen egy terület!
Úgy az övék, hogy már a tied.

Ne feledd hát a teret, hol bár a lebírt had
bár legutolsó hátvéde ledőlt!
Míg nem feleded:

Nem nyuszanak ők. Nem holt, nem letiport sereget
emészt el ott – vagy akárhol – a sírhant.
Új hont érlel a föld.

1981

Magyar hősök emlékünnepét május utolsó vasárnapján tartjuk azokra a magyar katonákra és civilekre emlékezve, akik az életüket áldozták Magyarországért.

…..

A magyar természet napja – május 22.

Miért jött létre ez a nap?

Magyarország három legnagyobb természetvédelmi civil szervezete, a WWF Magyarország, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2014 végén aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy megerősítse a hazai természetvédelem helyzetét. Céljuk az volt, hogy megalapítsák a magyar természet napját, és ezzel ráirányítsák a figyelmet a hazai természeti értékeink, valamint erőforrásaink fontosságára. A kezdeményezéshez számos szervezet, és közel 15 000 ember csatlakozott, így a dedikált napot létrehozták.

Ezzel a páratlan társadalmi összefogással bebizonyosodott, hogy a magyarok elkötelezetten és őszinte ragaszkodással állnak ki természeti értékeink és erőforrásaink védelme mellett.

A magyar természet napja május 22. lett, amikor globálisan a biodiverzitás világnapját ünnepeljük. A jeles napot először 2015. május 22-én, a Margitszigeten található Holdudvarban tartotta meg a három kezdeményező szervezet.

🎉🐾 Ma van a Mentett Kutyák világnapja! 🐾🎉

Ezt a különleges napot egy csodás képkollázzsal ünnepeljük, amelyen néhány örökbefogadható kutyusunk szerepel.

Szeretnénk megkérni minden gazdit, aki már örökbefogadott tőlünk, vagy bárhonnan, osszon meg egy képet a kedvencéről kommentben! Lássuk azokat a boldog kutyákat! 😁

Együtt ünnepeljük a megmentett életeket és az örökbe fogadott kutyák örömét!

#MentettKutyákVilágnapja#Örökbefogadás#KutyaSzeretet#HappyTails#AdoptDontShop

A MÉHEK VILÁGNAPJÁN 🐝

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének döntése értelmében május 20-a 2018-tól a méhek világnapja. Az ENSZ ezzel a méhészek helyzetére és fontosságára hívja fel a világ figyelmét.

A május 20-i dátum nem véletlen, ugyanis 1734. május 20-án született az európai méhészet kiemelkedő alakja, az első osztrák méhészeti iskola egykori vezetője, a szlovén származású Anton Jansa.

Az eredetileg festőnek tanult Jansa a Habsburg udvar bécsi egyetemének a méhészkedés tudományát oktató tanára volt. Munkásságának fontosságát már akkor felismerték és nagyra becsülték.

A méhek világnapján tanuljuk meg a népszerű mondást, és segítsük annak megvalósulását:

„Ha védjük a méheket, akkor óvjuk a természetet is!

Ha sok mézet fogyasztunk, akkor védjük a saját egészségünket!”

🐝
🌍
🌻
🍯
🐝

/k: I💛World/

május 12. Ápolók Napja

Május 10. a Mentők Napja. 🚑

Ezen a napon azt a bajtársiasságot ünnepeljük, ami igazán értékessé teszi a mentők közösségét. Köszönjük áldozatos munkájukat! Rájuk mindig lehet számítani. 🙏🏻

Május 10. Madarak és Fák Napja

🧡🧡🧡🇹🇯🇹🇯🇹🇯 MAGYAR SPORT NAPJA! – 2024 🇹🇯🇹🇯🇹🇯

1875-ben e napon rendezte a Magyar Athletikai Club a kontinens első szabadtéri sportversenyét Budapesten. Ennek emlékére a kormány 2000. május 2-án hozott határozata alapján május 6-án tartják A MAGYAR SPORT NAPJÁt.

❤️🤍💚#magyaratlétika#magyarsport#magyarsportnapja❤️🤍💚

Május 4.

Méhek napja április 30. 🐝 Hogyan készül a méz!?🐝🐝🐝

A mézet sokan szeretik, de ugyan ki tudja azt, hogyan lesz a méz?

A méhek készítik el, vagy az általuk összehordott virágnedvekből természetes vegyi folyamatként alakul ki?

Linné, a nagy svéd természettudós, a háziméhet mézcsinálónak nevezte, igen találóan.

A méhek ugyanis a mézet nem gyűjtik, hanem az összegyűjtött nyersanyagból állítják elő.

Ez a nyersanyag a közismert nektár.

A virágok nektárját általában a három hetesnél idősebb méhek gyűjtik.

Ez igen nagy munka, hiszen egy kg akácmézhez 50 ezer, egy kg baltacimmézhez kb. egymillió méh rakománya szükséges!

A méh repülésekor 14 km-s sebességgel fél testsúlynyi rakományt cipel.

Azt jelenti ez, mintha egy 70 kg-os felnőtt 35 kg teherrel száguldana naponta 20-30 km-t.

A nektár felvételekor a méh a szájába torkolló mirigyváladékkal azt kissé hígítja.

A kaptárban aztán vagy maguk öntik a sejtekbe a nektárt, vagy otthon lévő méheknek adják át.

Ezt követi a vegyi átalakítás és a sűrítés.

A vegyi átalakítás során a mirigyváladék hatására a nektárban levő nádcukor egy része szőlőcukorrá és gyümölcscukorrá alakul át.

A nektárt elpárologtatással sűrítik.

Ezért a méhek a nektárt nyitott szájukba veszik, és gyorsan mozgatják, azután lenyelik, majd újra szájukba nyomják.

A kb. 10 percig tartó mozgatáskor a csepp a levegővel érintkezve veszít víztartalmából, s részben újabb mirigyváladékkal is keveredik. A nektárt a sejtek belsejében is szétkenik, így a nagy felületről a víz is könnyebben elpárolog.

A kaptárban levő párát a szárnymozgatásukkal keltett légáramlattal távolítják el.

(50 kg-os mézgyarapodáskor kb.

másfél hektoliter víz távozik!) Egy részük a lépeken, másik részük a kijárat körül gyors ütemben annyira mozgatja a levegőt, hogy a kijárathoz tett égő gyufaszál lángja a légáramlatnak megfelelően egyik oldalon befelé, a másikon kifelé hajlik.

Ha a méz kellően besűrűsödött, a mézzel telt sejteket a munkások viaszlappal befödik.

A kaptár élete tehát tulajdonképpen egy vegyi gyáréhoz hasonlít. 😊☝️🐝🐝🐝 Boros Tibor fotó Hajnal fotó #beporzoklimanocskak

Minden év április utolsó hétvégéjén Nekik és kiképzőjüknek köszönjük meg, hogy értünk élnek, és ha kell, értünk halnak.😇🥰

Állatvédelmi Témahét

  

Április 26. A vakvezető kutyák világnapja 🦮

Tudtad? Magyarországon a látássérült emberek alig 1%-át segíti kiképzett vakvezető kutya. Ennél sokkal többre van szükség!

A kiképzés átlagosan 6 hónap, amelynek végén a kutya és lefedett szemű kiképzője egy vizsga keretein belül bizonyítják, hogy az eb képes magabiztosan és biztonságosan vezetni városi forgalomban. Ezután kerülhet látássérült gazdához, akivel megtanulnak együtt közlekedni a kiképző és rehabilitációs tanár segítségével. Ennek az időtartama változó, akár több hónapot is igénybe vehet. Ezt a folyamatot a látássérült gazdi és négylábú társa közös vizsgája zárja, amelynek során egy 3 tagú vizsgabizottság előtt bizonyítják, hogy együtt önállóan és biztonságosan tudnak közlekedni.

Tudtad? Egy vakvezető kutya képzése több mint 5 millió forintba kerül. A látássérült embereknek ingyen biztosítják a társat.

Egy vakvezető kutya teljes életét felölelő költsége: a tenyészkutyák ellátása, tenyésztés, kölyöknevelés, szűrések, orvosi költségek, ellátás, felszerelés, kiképzés, átadás, vizsgáztatás, utókövetés és gondozás 10 éven át, felszerelés pótlása, öregedő kutya extra orvosi költségei, nyugdíjazás körüli költségek, közben rezsi, járműhasználat stb. Így lesz a 10 év összes költsége több mint 5 millió forint.

Tudtad? A vakvezető kutyákat nem szabad zavarni munka közben. Ezért tilos simogatni, élelemmel kínálni vagy a saját kutyát odaengedni hozzá, miközben dolgozik. De amikor épp várakozik vagy nem dolgozik, akkor is csak a gazdája engedélyével szabad megsimogatni – ahogy az összes többi kutyát is.

Ha a vakvezető kutyán nincs hám, és nem dolgozik, akkor ugyanolyan, mint bármelyik másik. Séta vagy játékidő közben nem várhatók el tőle olyan dolgok, melyek a vezetéssel kapcsolatosak.

Mire képes a vakvezető kutya?

🟢 Megtanulta, hogy amikor rajta van a hám, gazdája mellett, kicsit előtte haladva, egyenletes tempóban, nem túl erősen húzva „vezessen”.

🟢 Segíti gazdáját az irányok megtartásában, és főként abban, hogy véletlenül semmiképp se lépjenek le a járdáról.

🟢 Megállással jelzi a le- és fellépőket: a járdaszéleket és a lépcsőket.

🟢 Megtanulta az irányokat (jobbra, balra, előre, fordulás), megtalálja a buszmegállót, helyet keres a buszon, oda tudja gazdáját vezetni a zebrához, épületek bejáratához, bankautomatához.

🟢 Ha lehetséges, kikerüli az embereket, az úthibákat és az összes olyan, a járdán levő akadályt, amik gazdájának nehézséget jelentenének, ha csupán fehér bottal közlekedne.

🟢 Megtanulta, hogy néha meg kell tagadnia a kapott parancsot: utasításra sem megy tovább előre, ha az úton gödör tátong, vagy azt egy kikerülhetetlen akadály zárja el.

Mit NEM tud?

❌ Ne felejtsd el, hogy a vakvezető kutya nem ember!

❌ Nem tudja értelmezni a jelzőlámpák színét, egyedül nem képes eldönteni, hogy mikor lehet biztonságosan átkelni az úton.

❌ Egy vakvezető kutya nem ismeri a számokat, ezért nem tudja gazdájával közölni, hogy hányas busz érkezett a megállóba. A megállókat sem ismeri fel utazás közben, ezért gazdájának ahhoz is szüksége lehet mások segítségére, hogy az általa kívánt megállóban szállhasson le.

❌ Ismeretlen területen a gazdának kell előre tájékozódni az útvonalról, a kutya nem tudhatja, hogy melyik saroknál merre kell fordulni!

❌ Ha a vakvezető kutyán nincs hám, és nem dolgozik, akkor ugyanolyan kutya, mint bármelyik másik. Séta vagy játékidő közben nem várhatók el tőle olyan dolgok, melyek a vezetéssel kapcsolatosak.

#állatvédelmitémahét

Április 24. – SZENT GYÖRGY napja

Képen: Sárkányölő Szent György

A Földet megszálló hüllők legyőzése, mint Szent Mihály is!

Van remény, legyen kitartásunk, és hitünk!

Tanítják még úgy is, mint saját belső sárkány, gonoszság legyőzését.

„Szent György a légiónyi katonaszent legnevezetesebbje. Kis-Ázsiában született a legenda szerint, és Palesztinában halt mártírhalált Diocletianus alatt. A IV. századból már tudunk kultuszáról, amely a keresztény légionáriusok révén terjedt el a birodalomban. A keleti egyházban a nagy katonaszentek közé tartozik. Közöttük is ő a „zászlótartó”, hiszen Konstantinápoly védőszentje volt. A cári birodalom, Bizánc szellemi örököse, Györgyöt a címerébe emelte, s később a legmagasabb katonai rendjelet (györgykereszt) róla nevezte el. Rómában az V. században már temploma volt, a frank Meroving királyok (448?–751) ősatyjuknak vallották. Különös tekintélyre tett szert a Brit-szigeteken. Oroszlánszívű Richárd saját védszentjének választotta, 1222-től pedig Anglia hivatalos patrónusa lett. Jelvényét – fehér, illetve ezüst alapon vörös kereszt – a legelőkelőbb angol rend, a térdszalagrend viseli (alapítását 1345-re teszik), s a brit lobogó is a skót andrás- és az angol györgykereszt kombinációja. A lovagkorban tisztelete általánossá vált, más lovasszentekkel együtt.

Magyarhonban, nekünk, magyariaknak is jelentős szentünk György lovag. Szent György-kultuszunk virágzására a számos egykorú, még felsorolható patrocinium mellett jellemző, hogy Károly Róbert megalapította (1318 ) a Szent György-vitézek lovagrendjét (Societas Beati Georgii), amelynek kötelessége volt az Anyaszentegyház védelme, a lovagi erények: istenfélelem, foglyok kiváltása, szegények istápolása, bajtársias érzület ápolása, továbbá a királyhűség és a haza védelme. A rendnek ötven tagja volt, aki tartozott minden vigasságban, de különösen a harcjátékban a királyt követni. Jelvénye fehér mezőben piros kereszt, ruházata pedig térdig érő hosszú fekete, csuklyás köpeny. Jelszava: IN VERITATE IUSTUS SUM HUIC FRATERNALI SOCIETATI, vagyis: valósággal igaz vagyok e testvéri társaság iránt. A tagok az Úr halálának és feltámadásának emléknapjain, azaz pénteken szomorkodni, vasárnap pedig örvendezni kötelesek. Fogadják, hogy pénteki napon ebédig lovagot vagy mást nem gyaláznak, nem kötekednek. Aki nem vigyáz a nyelvére, annyi hamus kenyérfalatot eszik éhgyomorra, ahányszor mást gyalázott.

A magyarságunk úgy tartja, Szent György-napig szabad legeltetni a kaszálókat. Szent György- nap után így szokták kiáltani a határon: Hajtsd kis onnan a marhádat, már elmúlt Szent György napja! A babonás szokás szerint meg, ahol fejőstehén volt, ott csipkebokrot tettek a kapura, hogy ne vigye el a boszorkány a tejet. Ered ez abból, hogy eleink Szent György napját tavaszi gonoszjáró napnak tartották, mikoris a boszorkányok szabadon garázdálkodhattak. A régi boszorkányperekben állandóan felbukkan Szent György napja mint olyan időpont, amikor a boszorkányoknak különösen nagy a hatalmuk. A hiedelem úgy tartotta, aki ilyenkor a keresztútra ment, megláthatta a boszorkányokat.

E nap hajnalán mentek a néphit szerint a banyák harmatot szedni. Lepedővel szedték fel a mezőről a harmatot, majd kifacsarták a lepedőt, s az így nyert nedvet megitatták a tehenekkel. Másutt a harmattal együtt a búza hasznát lopták el a boszorkányok másoktól. Közben azonban azt mondogatták: „szedem, szedem, felét szedem”, ezzel jelezve, hogy csak a haszon felére pályáznak, nehogy a hatás nagyon is feltűnő legyen, s kiderüljön a gonoszság.

Népi „okosság” még az is, hogy a boszorkányok össze ne bogozhassák Szent György (április 24.) éjszakáján a lovak sörényét, előző este szentelt mákot kell az istálló köré hinteni, ezt mondva: Szépasszony, akkor fond be a lovam sörényit, ha ezt a mákot megolvastad!”

Ancient Hungary

ÁPRILIS 23.

A könyv és a szerzői jogok világnapja

Ma van a KÖNYV NAPJA ! 📚❤️

1995-ben az UNESCO a könyv napjává nyilvánította április 23-át katalán javaslatra. Április 23-án halt meg William Shakespeare és Miguel de Cervantes. Ez a nap a szerzői jogok napja is. A kezdeményezés célja, hogy felfedezzük az olvasás szépségét, és ösztönözzük egymást a könyvek forgatására. 😊🫶🏻

Április 22. A Föld Napja

2021. április 22.  · 

Április 22. A Föld napja

Az első Föld napján, Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezésére, 1970. április 22-én 20 millió amerikai emelte fel szavát a természetért. Ez a történelmi jelentőségű esemény az Egyesült Államokban – és az ország határain túl is – fontos változásokat hozott: az USA-ban szigorú törvények születtek a levegő és a vizek védelmére, új környezetvédő szervezetek alakultak.

Húsz évvel később Denis Hayes és barátai, az ökológiai válság jeleit – a bioszféra pusztulását, az ipari szennyezést, az őserdők irtását, a sivatagosodást, az üvegházhatást, az ózonlyukakat, a veszélyes hulladékokat, a túlnépesedést, a savas esőt, az óceánok szennyezettségét stb. – látva kezdeményezték, hogy az 1990-es évek a környezet évtizedeként a közös felelősségre hívják fel a figyelmet. Ennek érdekében Denis Hayes és barátai 1989-ben Kaliforniában létrehozták a Föld Napja Nemzetközi Hírközpontot, és havonta küldtek hírlevelet a világ minden országába, hogy a városi tömeg-felvonulásoktól kezdve szabadegyetemi előadásokig, faültetéstől a hulladékok újrahasznosításának megszervezéséig, a nemzetközi hírközlési rendszerek bevonásától falusi majálisokig sokféle akcióval ünnepeljék április 22-én a Föld napját a világ minden országában, a környezetbarát, fenntartható társadalom közös vágyával.

Több mint 140 ország 200 millió környezetért aggódó polgára, civil szervezetek válaszoltak felhívásukra, és városok, falvak, iskolák, környezetvédő szervezetek mind-mind saját programmal, a legkülönfélébb módon tették emlékezetessé és világméretűvé ezt a napot.

A napot 175 országban tartják, Magyarországon 1990 óta rendezik meg. 2009-ben Evo Morales bolíviai elnök kezdeményezésére az ENSZ április 22-ét a „Földanya Nemzetközi Napjá”-vá nyilvánította.

(Wikipédia)

Április 22.- A Föld napja

„A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára.”

(Szent-Györgyi Albert)

József AttilaLEVEGŐT!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott

hazafelé menet?

A gyepre éppen langy sötétség szállott,

mint bársony-permeteg

és lábom alatt álmatlan forogtak,

ütött gyermekként csendesen morogtak

a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok

a város peremén.

Az őszi szél köztük vigyázva botlott.

A hűvös televény

a lámpák felé lesett gyanakvóan;

vadkácsa riadt hápogva a tóban,

amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,

e táj oly elhagyott.

S im váratlan előbukkant egy férfi,

de tovább baktatott.

Utána néztem. Kifoszthatna engem,

hisz védekezni nincsen semmi kedvem,

mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam

s mikor, miért, kinek.

Aktákba irják, miről álmodoztam

s azt is, ki érti meg.

És nem sejthetem, mikor lesz elég ok

előkotorni azt a kartotékot,

mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak

– anyám ott született –

az eleven jog fájáról lehulltak,

mint itt e levelek

s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,

mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse

s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.

Lelkem nem ily honos.

Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,

aki alattomos.

Sem népet, amely retteg, hogyha választ,

szemét lesütve fontol sanda választ

és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.

Pedig hát engemet

sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,

mint apró gyermeket,

ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.

Én tudtam – messze anyám, rokonom van,

ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban

az idegen anyag,

mint szivemben a halál. De jogom van

és lélek vagy agyag

még nem vagyok s nem oly becses az irhám,

hogy érett fővel szótlanul kibirnám,

ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!

Emberek, nem vadak –

elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,

nem kartoték-adat.

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,

jó szóval oktasd, játszani is engedd

szép, komoly fiadat!

1935. november 21.

ÁPRILIS 11.

A költeszet napja alkalmaból fogadjátok szeretettel Tánczos Katalin: Az én Miatyánkom – Egy hajléktalan gyönyörű és nagyon megható fohászát, mely a mai világunk hű tükörképét tárja elénk.

A verset elmondja: Szabó Marianna

Készítette: Életfestők https://www.youtube.com/watch?v=0NG8Q_VDnbM

176 évvel ezelőtt, 1848. március 13-án született a Nemzeti dal.

A Nemzeti dal Petőfi Sándor legismertebb költeménye, amely az 1848–49-es forradalom és szabadságharc máig ható üzenete és a magyar hazafias költészet kiemelkedő alkotása.

Petőfi a verset 1848. március 13-án, két nappal a forradalom kitörése előtt írta. A vers kezdősora a hagyomány szerint Szikra Ferenc hatására megváltozott: amikor Szikra meglátta az eredeti kezdősort (Rajta magyar, hí a haza!) azt a megjegyzést tette Petőfinek, hogy: „Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta!”. Petőfi megfogadta a tanácsot és átírta a sort.

Petőfi az események sodrásában is tudatában volt annak, hogy milyen jelentősége van a vers megírásának. Ezért ennek körülményeit is pontosan lejegyezte, elősegítve ezzel a költemény köré szövődő kultusz korai kialakulását:
„A nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-kán írtam, azon lakomára, melyet az ifjuság március 19-kén akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.”
A verset eredetileg arra a népgyűlésre szánta, melyet március 19-ére tervezett a pesti ifjúság. A bécsi forradalom hírére azonban felgyorsultak az események. 15-én először Pesten, a Pilvax kávéházban olvasta fel a verset.

A Nemzeti dal a 12 ponttal együtt az első volt, amit a szabad sajtó kinyomtatott az elfoglalt Landerer-nyomdában. (Petőfi egyébként ide elfelejtette magával vinni a kéziratot, ezért emlékezetből diktálta le.) Ezután a versből több ezer példányt osztottak szét a nép között.

Szerencsénkre Petőfi a március 15-ei eseményekről is részletes beszámolót hagyott az utókorra, így pontosan tudjuk, hol szavalta el szenvedélyes költeményét azon a napon. A Nemzeti dalt számos legenda és szóbeszéd övezi, az egyik legnépszerűbb és legelterjedtebb mítosz az, hogy Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőin is verselt, a közhiedelemmel ellentétben viszont pont ott nem hangzott el a költemény.

Négy helyszínen szólt a Nemzeti dal tehát magától a költőtől, Petőfi Sándortól:

„E költemény buzdította március 15-kén a pesti ifjuságot. Elszavaltam először az ifjak kávéházában, azután az orvosi egyetemben, azután a szeminárium terén (most már 15-dik március tere), végre a nyomda előtt, mellyet erőszakosan elfoglaltunk, a Hatvani utcában (most Szabad sajtó utca) „
/Forrás: Wikipédia, https://petofi.hu, https://m.nyest.hu/

Nőnapi köszöntő

Valószínűleg soha nem lett volna olimpiai bajnok, Gyarmati Andrea olimpiai ezüstérmes úszó édesanyja és edzője, több sikerkönyv szerzője, sőt élő ember sem, ha 1944-ben, miközben a menetoszlop, amelyben terelték, némileg föl nem bomlik, és pont akkor nem áll meg mellettük egy villamos. Az utolsó pillanatban ugrott föl rá, és ott egy középkorú munkás tanácsára letépte kabátjáról a sárga csillagot. Akkor öt hete már csak kannából mosdott, munkaszolgálatosként tankcsapdákat ásott Vecsés mellett.

Az addigra már magyar bajnok sporttehetségnek nem ez volt az első megaláztatása. A német megszállás után csak akkor ment ki az utcára, amikor önként jelentkezett romeltakarításra. A kiesett edzéseket pótlandó kétszer annyi téglát cipelt, mint a többiek. „A németek elhatározták, hogy ki kell bennünket irtani, én pedig elhatároztam, hogy olimpiai bajnokságot fogok nyerni” – vallotta erről később.

A sportpályafutását azonban nem a megszállás szakította félbe – akkor már évek óta nem versenyezhetett. 1941-ben a rajtkőről rángatta le őt és Vámos Adélt egy úszószövetségi korifeus mondván, hogy a sportegyesületekből már kizárták a zsidókat. Ám a végrehajtási rendelet még nem jelent meg, így egy indulatos vita után elindultak. Erről a tényről azonban az a nyilas lap nem értesült, amelyik másnap az „öt országos rekord az első zsidómentes úszóversenyen” szalagcímmel jelent meg. Mind az ötöt ő és Vámos Adél szerezte. Ilyen hibát a hatóságok aztán évekig nem engedtek előfordulni.

És a fiatal lánynak – aki éveken át magánszorgalomból, mostoha körülmények között edzett – nem is ez volt az első alkalma, amikor zsidóellenes törvények hatásával kellett szembesülnie. Az első zsidótörvény elfogadásának idején antiszemita gúnyverset tartalmazó fecni jutott el hozzá az iskolában. Amikor kiderítette ki írta, összeverekedett a fiúval, és kicsit alulmaradt. Elmondása szerint az eset után otthon édesapja először beszélt vele úgy, mint egy felnőttel. Apja azt fejtegette, hogyha ez az őrület elmúlik, nem fog számítani többé, hogy kinek milyen a vallása, a származása. „Ez a helyzet csak átmeneti. Te magyar vagy.”

Az volt. A legjobbak közül. Székely Éva élt 92 évet.

(A képen lányával, Gyarmati Andreával 1956-ban)

Szent Marto Jácinta és Ferenc, a fatimai látnok gyermekek

KULTÚRA – 2024. február 20., kedd | 6:00

Az Egyház február 20-án emlékezik Szent Jácintára és Ferencre, a két fatimai látnok gyermekre, akiket Ferenc pápa 2017. május 13-án, az első fatimai jelenés 100. évfordulóján avatott szentté a portugáliai Mária-kegyhelyen.

Ferenc (Francisco Marto) 1908. június 11-én, Jácinta (Jacinta Marto) 1910. március 11-én született. A legkisebbek voltak szüleik, Manuel és Olimpia Marto hét gyermeke közül. Unokatestvérükkel, Lúciával (Lúcia Santos) a család nyáját őrizték a Fatimához közeli völgyben, Cova da Iriában, amikor 1917-ben májustól októberig hat alkalommal megjelent nekik a Szűzanya.

Ferenc, Jácinta és Lúcia olyanok voltak, mint minden portugál falusi gyerek abban az időben: írni-olvasni nem tudtak, de gazdag szájhagyományban élő kultúra vette őket körül; miközben a nyájat őrizték, játszottak, táncoltak, énekeltek, saját visszhangjukat hallgatva kiáltoztak. Jácinta gyönyörködött a virágokban, füzéreket készített belőlük unokatestvérének, Lúciának, akit rajongásig szeretett. Örömét lelte az állatokban is, nevet adott a bárányoknak. A három boldog pásztorgyerek a teremtett világ és a természet csodálatában élt. A napot a „Miasszonyunk lámpásá”-nak nevezték, a csillagokat pedig az „angyalok lámpácskái”-nak. Sötétedéskor újra és újra megpróbálták megszámlálni őket. Naponta elmondták ebéd után a rózsafüzért, de – hogy többet játszhassanak – lerövidítették az imádságokat. Ez azonban hamarosan megváltozott…

1916 tavaszán egy angyal jelent meg nekik, és arra kérte őket, hogy imádkozzanak vele. Majd nyár közepén újra megjelent, ekkor azt kérte, ajánlják fel szenvedéseiket Istennek a bűnösökért. Egy utolsó jelenés alkalmával pedig, nyár végén az angyal vérző ostyát tartott egy kehely fölött, és megáldoztatta a gyerekeket. Ez a tapasztalat végleg elszakította őket játszótársaiktól és felkészítette őket a következő eseményekre.

Lúcia visszaemlékezései szerint Ferenc békés, szelíd, töprengő fiú volt, de hajlamos a tréfára testvéreivel és barátaival szemben. Gyíkokkal, kígyókkal játszott, gyakran hazavitte őket, bosszúságot okozva édesanyjának. Egyszer odaadta egy forintját, minden pénzét egy társának egy foglyul ejtett madárért, csak azért, hogy aztán szabadon engedhesse. A jelenések után egyre inkább szeretett egyedül lenni és imádkozni, legjobban a tabernákulumban rejtőző Jézus mellett; így fogalmazott: „vigasztalni Jézust az egész világ bűneiért”.

Az életvidám, kedves, érzékeny, ugyanakkor önfejű Jácinta mindenkit elbűvölt, aki ismerte. Különlegesen erős szeretetet érzett az Úr iránt, öt évesen keservesen sírt a passiót hallván, és megfogadta, hogy nem követ el bűnt és soha nem bántja meg az Úr Jézust.

Első alkalommal 1917. május 13-án jelent meg a Szűzanya a gyerekeknek. Jácinta félénken hátrahúzódott, pedig szerette volna megkérdezni az Asszonytól, hogy odaadhatja-e neki a kenyeret és a sajtot, amit ebédre vittek magukkal. Unokatestvére kérésére a kislány megfogadta, hogy senkinek nem beszél arról, amit láttak. Ezt mégsem tudta megtartani, kiáltozva szaladt haza: „Édesanyám! Láttuk ma a Miasszonyunkat!” Anyja csak mosolygott rajta, apja azonban komolyan vette, és Ferenc is igazolta, amit húga mondott, annak ellenére, hogy ő semmit nem látott és nem hallott az első jelenéskor. Jácinta, ellentétben Ferenccel, mind a hat jelenés alkalmával látta a Szűzanyát, de ő sem hallotta mindig, mit mondott Lúciának. A Szűz mindig megtérést, imádságot, bűnbánatot és engesztelést kért.

A hír gyorsan elterjedt, és mivel a plébános sem hitt a gyerekeknek, Lúciát hazugsággal vádolták. Jácinta pedig amiatt szégyenkezett, hogy megszegte unokatestvérének tett ígéretét. Később, mikor arról kérdezték, hogy a Szent Szűz miért nem beszélt soha Jácintához, Lúcia így válaszolt: „Mert Jácinta sem beszélt. Ha szólt volna, a Szűz is szólt volna hozzá.” A kislány azonban csak félénken mosolygott és soha nem tudott megszólalni a Szűzanya jelenlétében.

A második jelenéskor Lúcia megkérdezte a Szűzanyától, hogy a mennyországba fognak-e kerülni. Ő azt válaszolta, hogy Ferenc és Jácinta hamarosan, de Lúciának várnia kell még. (Valóban, Lúcia a három látnok közül egyedüliként megérte a felnőttkort, kármelita apáca lett, és 2005-ben halt meg, 97 éves korában.)

A harmadik jelenés alkalmával, július 13-án a Szent Szűz megmutatta a gyerekeknek a poklot. Úgy tűnt, Jácintát érintette a legmélyebben a rettenetes látomás. Hogy megmentse a bűnösöket, hármuk közül ő vállalta a legtöbb önsanyargatást, lemondott ételről-italról – sokszor nem ivott semmit a legnagyobb hőségben sem –, és durva kötelet viselt a derekán.

A három gyerek önként vállalt vezeklését gúny kísérte a hitetlenek részéről, zaklatás a szkeptikus világiaktól és klerikusoktól egyaránt és állandó türelmetlenség a hívők felől a Szűztől hallott titkok felfedését illetően.

Augusztus 13-án a hatóságok képviselői elzárták a gyerekeket, hogy megakadályozzák, hogy Cova de Iriába menjenek a megígért következő találkozásra. Fenyegették és erőszakkal próbálták rávenni őket, hogy vallják be, hazudtak. Az augusztusi jelenés ezért 19-én történt, miután a gyerekek visszatértek otthonukba. (E jelenés helyszíne is más volt: a szintén Fatimához közeli Valinhos. Itt a magyarok építettek kápolnát, melyet 1956. augusztus 12-én szenteltek föl.)

Szeptemberben, az ötödik jelenés alkalmával tízezrek voltak jelen a völgyben, egy hónappal később pedig, október 13-án, az utolsó jelenéskor mintegy 70 ezer ember látta a napcsodát: a nap megnagyobbodott, forogni kezdett, majd úgy tűnt, rázuhan a földre.

1918 augusztusában, mikor az első világháború már a végéhez közeledett, Ferenc és Jácinta megbetegedtek az egész világon pusztító spanyolnátha járványban. A következő év áprilisában Ferenc, tudván, hogy nincs sok ideje, kérte, hadd vehesse magához először a „Rejtőzködő Jézus”-t a szentáldozásban. A következő napon, április 4-én fénylő arccal meghalt. Először Fatima temetőjébe temették, majd később átvitték a jelenések völgyében épült templomba.

„Tűz ég itt belül, a mellkasomban, de nem éget el” – mondta Jácinta kínok közt, melyeket akkor érzett, ha a pokolra gondolt és a bűnösökre, akiket meg akart menteni. A kislány a spanyolnátha után tüdőgyulladást kapott, majd tuberkulózist. A Szűzanya előre felkészítette, megmondta neki, hogy két kórházba is bekerül majd, nem gyógyul ugyan meg, de Isten szeretetéért és a bűnösök megtéréséért sokat fog szenvedni. Először két hónapot töltött kórházban, fájdalmas kezeléseken esett át, és egy gennyes kelés az oldalán rettenetes kínokat okozott neki. Szenvedéseit növelte magánya, különösen az, hogy távol került Lúciától. Azonban nem panaszkodott soha. Még egyszer hazatérhetett Fatimába, de nem sokkal később Lisszabonba vitték. Először egy katolikus árvaházba került, mivel nem volt szabad ágy a kórházban. Itt mindennap részt vehetett a szentmisén, áldozhatott és a tabernákulum közelében lehetett. Nagyon boldog volt. Azonban hamarosan átkerült a kórházba. Itt Jácinta megtette végső felajánlását: elfogadta a magányos halált. 1920. február 20-án kérte a betegek szentségét, majd még aznap éjjel békében meghalt. Egyedül, tíz évesen. Akik látták őt nyitott koporsójában, azt mondták, olyan bájos volt az arca, mintha élne. A betegsége és sebei okozta kellemetlen szagok helyett virágillat áradt a közelében. Ferenccel és Lúciával együtt a fatimai bazilikában nyugszanak. Sírjukon egyszerű felirat hirdeti: „akiknek a Miasszonyunk megjelent”. 

Ferenc és Jácinta kanonizációját 1961-ben indították el, majd 1989-ben elismerték hősies erényeiket. II. János Pál pápa avatta boldoggá őket 2000. május 13-án, harmadik fatimai útja során. Az első jelenés 100. évfordulóján, 2017-ben pedig Ferenc pápa a szentek közé emelte a két kis látnokot. Unokatestvérüket, Lúciát Isten szolgálójaként tiszteljük.

Forrás
Magyar katolikus lexikon
Ewtn.com – 100 years of Fatima
Catholic.org

Magyar Kurír

Szűz Mária lourdes-i jelenése – A betegek világnapja

KULTÚRA – 2024. február 11., vasárnap | 6:00

1858. február 11-én a Lourdes melletti Massabielle-barlangban a szegény, tanulatlan, tizennégy éves Bernadette Soubirous-nak megjelent a Szűzanya.

A „Hölgy”, aki a Massabielle-barlangban megjelent, hófehér ruhát és vakító fehér köpenyt viselt, égszínkék öv volt derekán, lábát arany rózsa díszítette, és kezében rózsafüzért tartott. Összesen tizennyolc alkalommal jelent meg július 16-áig, bűnbánatot és engesztelést kérve. Február 25-én fölszólította Bernadette-et, fakasszon forrást a barlang meghatározott pontján, igyon belőle és mosdjon meg benne. Március 2-án megbízta a kislányt, „mondja meg a papságnak, hogy építsenek kápolnát és jöjjenek körmenetben” a jelenések helyére. Március 4-én már több mint tízezren kísérték el Bernadette-et a barlanghoz, de a látomásokban csak a kislány részesült. Március 25-én a Hölgy lourdes-i dialektusban a nevét is elárulta: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.”

Franciaországban a jelenések híre gyorsan terjedt, egyre nagyobb tömegek látogattak Lourdes-ba – a Pireneusok között, a Pau patak partján fekvő városkába – és a jelenések helyén fakadt forráshoz, mely 120 ezer liter vizet ad naponta. A forrásnál kezdettől fogva tapasztaltak csodás gyógyulásokat. A jelenéseket egyházi és világi hatóságok vizsgálták. Azok természetfeletti jellegét 1862-ben a tarbes-i püspök (Lourdes a tarbes-i egyházmegye területén fekszik), majd 1891-ben XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte.

1862-ben templomot kezdtek építeni a forrás feletti sziklára, amely 1876-ra elkészült, s melynek IX. Piusz pápa bazilika címet és előjogokat adományozott. A barlangban Bernadette útmutatásával elkészült a Szűzanya márványszobra. A forrás mellett fürdő épült.

A Szűzanya lourdes-i megjelenését először a tarbes-i egyházmegyében ünnepelték, 1890-től. 1908-tól, a jelenések 50. évfordulójától kezdve X. Piusz pápa kiterjesztette az ünneplést az egész Egyházra.

A jelenés helyén a sok csodálatos gyógyulás igazolta Mária Istentől kapott hatalmát. Lourdes világhírű zarándokhely lett, ahova milliók zarándokolnak el engesztelni és gyógyulásért vagy megnyugvásért imádkozni. A megmagyarázhatatlan gyógyulások száma sok ezer, ebből hetvenet ismer el az Egyház csodás gyógyulásnak. A lelki gyógyulások száma felmérhetetlen.

Szent II. János Pál pápa 1992-ben kezdeményezte, hogy február 11., a Szűzanya első lourdes-i jelenésének napja legyen a betegek világnapja. A világnap célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését”.

Ezen a napon egyre több templomban kiszolgáltatják a betegek szentségét. A pápa február 11-én hagyományosan üzenetet intéz a betegekhez.

Forrás
Magyar katolikus lexikon

Magyar Kurír

Betegek Világnapja

2003. február 11.

Szentatyánk II. János Pál pápa 1992-ben elrendelte, hogy február 11-e legyen a Betegek Világnapja. Az ellene elkövetett merényletet követően egyre inkább megtapasztalta a betegség keresztjét, s különös együttérzéssel fordul a betegekhez.

XIII. Leó pápa 1886-ban Istenes Szent Jánost a betegek égi patrónusává avatta.

XI. Pius pápa 1930-ban a betegápolók mennyei pártfogójává tette Istenes Szent Jánost.

Istenes Szent János 1537-ben a spanyolországi Granadában kórházat létesített, majd szellemi öröksége folytatására megalakult az Irgalmas Testvérek közössége, akik a mai napig az Irgalmas Rend keretében végzik áldásos tevékenységüket. Szerzetesi fogadalomra épülő életük célkitűzése a betegek gyógyítása, ápolása. Szolgálatukban az embermentő Jézus Krisztusra hivatkoznak: „Azért jöttem, hogy életük legyen és bővebben legyen”. (Jn.10,10)

Ez a bővebben a teljesebb életet jelenti, ami mai fogalommal élve nem más, mint az életminőség, vagyis a testi, lelki, szellemi jól-lét foka. (nem tévesztendő össze a jóléttel, amelyre olyan nagyon vágyakozunk.)

A teljes életet élő ember az egésznek (közösségnek) élő és éltető része (tagja). A magyar nyelv egyedül álló módon fejezi ki ezt az életminőséget; az ilyen ember egészséges.

A betegség okán a testi, lelki, szellemi jól-létben támad zavar. Ez nem csak testi betegséget jelent, hanem ennek velejárója a szegénység is. Ez együttesen az ember nyomorúsága.

Jézus korában ezeket az embereket kirekesztették. Ezzel azt akarták kifejezni, hogy nem tartoznak az egészt jelentő közösséghez, nem egészségesek.

Jézus küldetése, – Aki orvos, Aki az emberiség tanítómestere, Aki a teremtett világ főpapja, találkozik a betegekkel, az élet értelmét keresőkkel, s azokkal, akiket semmibe vettek – hogy meggyógyítsa, az élet értelmére megtanítsa és a semmibe vettek ember voltát igazolja. Így lesz az ember újra a közösség élő tagja ..

Az orvos Jézus mondja: „nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek”. (Mk 2,17)

A tanító Jézus szíve könyörül az emberen: „látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte tanítani őket. (Mk.6,34)

Jézus, a pap mondja: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket” (Mt.9.13) „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon másoknak és odaadja az életét váltságul sokakért.” (Mt.20,28)

A meggyógyított, az igazságra elvezetett, Krisztus áldozata által megmentett emberek visszakerülnek a közösségbe s helyre áll a rend. Ez a folyamat a megváltás műve, az EGÉSZ-nek a titka, ami azokból épül fel, akik EGÉSZSÉGESEK.

A Bethesda fürdőnél az éltető víz mozdulására 38 éve várakozó ember tragédiája: „nincs emberem”. S arra jött Jézus, s találkozott vele: „kelj föl, fogd az ágyadat és menj. Az ember azon nyomban meggyógyult, felvette ágyát és elindult.” (Jn.5.)

A rablók kezébe került ember félholtan feküdt az út szélen. Elkerülték az emberek, talán az emberi tekintetek is. S arra jött egy ember, azóta így ismerjük: az irgalmas szamaritánus. Megállt, odament hozzá, sebeit bekötözte, feltette teherhordó állatára és elvitte egy fogadóba és ápolta. (Lk.10.)

A bénán született koldus Jeruzsálemben a templom Ékes-kapujánál üldögélt néhány fillér reményében. Talán gyűltek is a fillérek a megélhetésre. S arra jött Péter és János apostol: „ Nézz ránk !” S Péter ezt mondta neki: „ aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: a názáreti Jézus Krisztus nevében állj fel és járj! Jobb kezénél fogva felsegítette. „ (Ap.Csel 3.)

Az evangélium tanítását ismerve nem kis együgyűség kell ahhoz, hogy valaki a megoldást, a gyógyulást a technika fejlődésétől, árbefagyasztó vagy éppen pénzt rendelkezésre bocsátó intézkedésektől, politikai rendszerváltozásoktól várja.

Gyógyulás ott történik, ahol az emberek, orvosok, tanárok, papok Jézus egyszerű jóságát gyakorolják, vagyis találkoznak a betegekkel, az igazságot keresőkkel, s azokkal, akik bűneik terhét hurcolják. (Magyar Katolikus Püspöki Konferencia)

Február 2 – A vizes élőhelyek napja

A Vizes Élőhelyek Világnapja február 2-a. Ugyanis 1971-ben, ezen a napon írta alá 18 ország a Ramsari Egyezményt. A dokumentum a vizes élőhelyek, a madárvilág védelméről szól.

„””1945. január 27-én szabadult fel az Auschwitzi koncentrációs tábor. A Holocaust Áldozatainak Nemzetközi Napjára emlékezésül egy Elie Wiesel idézet:
„Megfogadtam, hogy soha nem fogok csendben maradni, ha emberek szenvedését és megaláztatását látom.
Mindig állást kell foglalnunk!
A semlegesség csak az elnyomót segíti, soha nem az áldozatot.
A csend felbátorítja a kínzót, de nem a megkínzottat.
Lehetnek olyan idők, amikor nincs hatalmunk megakadályozni az igazságtalanságot, de olyan nem lehet, amikor elmulasztjuk ellene felemelni a szavunkat.”

1458. január 24-én Buda és Pest között a Duna jegén, Magyarország királyává választották az alig 15 esztendős Hunyadi Mátyást.

Hunyadi Mátyás királlyá választása

„Mátyás király… Különös, rejtelmes és mégis: derűsen és édesen zengő visszhangja van ennek a két szónak a magyar ember lelkivilágában. Mintha még ma is inkább a népmese Hunyadi Mátyása élne bennünk, mint a történelemé. De csak kevesen tudják, hogy a népmese Mátyása – igazi.”

(Bajcsy-Zsilinszky Endre: Mátyás király)

„Az isteni szolgálatra bármilyen idő alkalmas, és mindaz, amit a haza érdekében tesz az ember, nem egyéb, mint Isten szolgálata.”

„A királyok dicsősége a népek sokaságában, az országok dísze és ereje a városok gazdagságában és teljességében áll.”

„Most nem a tenyeredből jósolok, felség, hanem csak szívemből, hisz ehhez még jóstehetség sem kell. Míg magyar ember él e földön, addig nevedhez mindig hozzá fogja tenni: Mátyás, az igazságos.”

(Mesék Mátyás Királyról)

„Merem mondani, hogy a magyar dolgok kezdetétől fogva királyválasztás annyi örömmel és annyi dicsőséggel még nem ünnepeltetett.” (Thuróczy János)

1458. január 24-én Buda és Pest között a Duna jegén olyan történt, mint még előtte soha és azóta sem! Magyarország királyává választották az alig 15 esztendős Hunyadi Mátyást, aki harminckét évig tartó regnálása alatt a Magyar Királyságot az európai hatalmak sorába emelte, személyében pedig a reneszánsz magyar uralkodót tisztelhetjük.

Hunyadi Mátyás 1443. február 23-án született Kolozsvárott. Apja a „törökverő” Hunyadi János, anyja Szilágyi Erzsébet.

Gyermekéveit a család vajdahunyadi várában töltötte. A kornak megfelelő lovagi nevelést kapott (tanítója Vitéz János váradi püspök volt), de emellett humanista szellemben egyház- és államjogot, művészeti ismereteket, orvostudományt és latint is tanult.

A megkoronázott és koronázási jelvényekkel ellátott Hunyadi Mátyás a Thuróczi Krónikában

A nándorfehérvári diadal után nem sokkal, 1456. augusztus 11-én pestis járvány következtében meghalt Hunyadi János, az utolsó magyar hadvezér, aki tartós eredményeket tudott elérni a török elleni küzdelemben. Ekkorra a Hunyadi család Magyarország egyik leggazdagabb birtokosává küzdötte fel magát kiváló érdemei kapcsán. V. László király ellensúlyt teremtendő kinevezte Cillei Ulrikot – rokonát és tanácsadóját – főkapitánynak. Ő azonban a királytól kapott fővezéri megbízatását nem a törökre, hanem a Hunyadi családra összpontosította. A király támogatásával rá akarta szorítani Hunyadi Lászlót, – aki az elsőszülött fiú jogán birtokolta Nándorfehérvárt -, hogy minden királyi erősséget és jövedelmet neki adjon át.

A király és Cillei személyesen látogatták meg Nándorfehérvárt, ahol egy tanácskozás közben Cillei szenvedélyes haragjában kardot rántott Hunyadi Lászlóra. Hunyadi felindulásában szintén kardot rántott, emberei holtra kaszabolták Cilleit. A király megrémült, színleg büntetlenséget ígért Hunyadi Lászlónak és a családnak, amit esküvel is megerősített Temesvárott.

V. László azonban ígérete ellenére megtorolta a történteket elfogatta a két Hunyadi fiút és felségsértés címén Lászlót Budán 1457-ben kivégeztette, Mátyást pedig prágai udvarába vitte fogolyként. A kisebbik fiún, az egyébként szintén halálra ítélt Mátyáson ugyanis nem hajtották végre az ítéletet, inkább túszként szolgált a király kezében. Azonban V. László halálával hamarosan megüresedett a magyar trón. Nem igazán lehet eldönteni, hogy a királyt megmérgezték, vagy esetleg bubópestis áldozata lett. Mindenesetre ekkor még Hunyadi Mátyás számára a király halála nem sok változást jelentett, mert ekkor még Podjebrád György cseh kormányzó, a későbbi király foglya volt. Podjebrád azonban már fogsága idején is királyjelöltként bánt vele.

A trón megüresedése aztán tovább élezte a politikai helyzetet. Magyarországra délkeletről a pogányok, nyugatról a Habsburgok vetettek szemet, míg északon a cseh Giszkra fosztogatott. Az oligarchákat akkor sem érdekelte egyéb, mint hatalmuk megtartása, és saját vagyonuk gyarapítása bármi áron. Ahogy a kereszténység két tartóoszlopát: a törökverő Hunyadi Jánost és Kapisztránt a pestis elragadta, az országot hatalmába kerítette a gyász, az ármány és a rettegés. Ezt a hangulatot hűen tükrözi Arany Jánosnak a Mátyás anyja című verse.

Amikor a legnagyobb volt a reménytelenség, az égiek akkor ragyogtatták rá a nemzetre ismét a Hunyadiak csillagát egy fogoly gyerek képében.

A rákosi országgyűlésre összesereglett nemesek a befagyott Duna jegén királlyá választották a prágai fogságban sínylődő 15 éves Hunyadi Mátyást. A Budán tanácskozó főurak ugyan ellenezték a nép akaratának beteljesedését, de őket segített meggyőzni Mátyás nagybátyja, Szilágyi Mihály, aki 15 ezer fős sereg élén érkezett a királyválasztó országgyűlésre, és e szavakkal fordult hozzájuk: „Nem azért jöttem fegyvereseimmel, hogy erőszakot alkalmazzak, hanem hogy a szabad választást biztosítsam! De emlékezzetek, urak, Hunyadi János nagy érdemeire! Most van alkalmatok, hogy megdicsőítsétek az ő emlékezetét! Ne engedjétek, hogy ne magyar fejre kerüljön ezentúl a korona!”

A bárói liga ellenjelöltje Garai László nádor volt, ám vele 1458. január 12-én a Szilágyi testvérek Szegeden kiegyeztek. A Szilágyiak megszerezték Garai támogatását Hunyadi Mátyás királlyá választásához. Ezek után 1458. január 24-én Mátyás királlyá választották Budán. Ez volt a híres, a Duna-jegén lebonyolított választás, amikor a köznemesség és a főrendek nagy része Mátyás mellé állt. Ekkor még főleg csak a nándorfehérvári győző fiát látták benne.

A főpapok és főurak tanácsa 1458 januárjában elfogadta királyul Hunyadi Mátyást, s az összegyűlt köznemesek kikiáltották királlyá. A 15 éves Mátyás csak ezután tért haza és foglalta el a trónt (intronizálták=trónra ültették, ugyanis megkoronázni még nem tudták, mert a korona Habsburg III. Frigyes császárnál volt).

Ezen a napon is csoda történt: a választás híre még ki sem szivárgott, de a pesti nagytemplomban már felhangzott a hálaadó ének. Amikor aztán az egész nép megtudta, hogy Mátyás lett a király, mindenki nagy örömmel ujjongott. Minden templomban meghúzták a harangokat, harsogtak a kürtök, szóltak a sípok, és olyan nagy hangon énekelt mindenki, hogy megtelt azzal a levegőég.

A választás éjszakáját annyi máglyarakás világította meg, hogy az emberek azt hitték, a csillagok szálltak le az égboltról. Soha még királyválasztás ennyi örömmel, ennyi dicsőséggel nem történt.

Szilágyi Mihály, aki az egész választást rendezte, a választás után levelet küldött az erdélyi rendeknek. Azt írta a levélben: „Ti láttátok a fenséges Mátyás urat, amikor megszületett, szemetek előtt nevelkedett, ezért magatokénak nevezhetitek. Nyissátok meg hát a vigasság forrásait, örvendjetek, vigadjatok, ujjongjatok és adjatok hálát a jóságos Istennek azért a boldogságért, amelyben a magyar nemzet részesült. Örült az egész Magyarország, vele örvendezett szép Erdélyország, amiért a törökverő Hunyadi János fiát, az ifjú Mátyást királlyá választották.”

A magyar vezetők ezután küldöttséget menesztettek Podjebrád Györgyhöz és III. Frigyeshez, a Habsburghoz. Az előbbitől magát Mátyást követelték, az utóbbitól pedig a magyar koronát. Podjebrád engedett, egyébként már ekkor eljegyeztette lányát, Katalint Mátyással, ezért február 8-án beleegyezett a Hunyadi-sarj szabadon bocsátásába. III. Frigyes viszont nem adta vissza a koronát.

Mátyás uralkodásának kezdeti évei bizonytalanságban teltek: a korona nélkül nem igazán volt legitim magyar uralkodónak nevezhető. Szilágyi Mihály, Újlaki és Garai többször is összeesküvést szerveztek ellene. 1459-ben például III. Frigyest támogatták vele szemben, sőt, 1459. február 17-én a Garai-Újlaki párt királlyá választotta Frigyes császárt. Csak nagy nehézségek, II. Pius pápa segítségével tudta megoldani Mátyás a válságot – írja Vég Gábor a magyar királyokról szóló könyvében.

Persze a diplomácián túl az is segít, hogy 1459. április 7-én és 12-én is két csatát vív Mátyás a Habsburgok és támogatóik serege ellen. 1462-ben Mátyás kiegyezik a felvidéki kiskirállyal, illetve zsoldosvezérrel, Giskra Jánossal, és cserébe Maros-menti uradalmakat enged át az addig ellene lázadónak.

A Szent Koronát birtokló (bitorló) Frigyessel – miután csatát nyert vele szemben – 1463-ban alkut kötött, és 8000 ezer arany forintért visszaváltotta a koronát. Ezt követően elhárult minden akadálya annak, hogy a történelmi hagyományok szerint 1464-ben Fehérváron Szent István koronájával megkoronázzák.

1463. július 19-én jön létre a bécsújhelyi béke a magyar király és III. Frigyes közt. Ennek a megállapodásnak az értelmében hazakerül a korona, Frigyes pedig „fiává” fogadta Mátyást. Ő ígéretet tett arra, hogy, örökös hiánya esetén a trón Frigyesé lesz.

Mátyás ezután a Boszniát elfoglaló török ellen indul, és visszahódítja a keresztények számára a terület fővárosát, Jajcát, 1463. december 25-én.

A konszolidálódott helyzetben, 1464. március 29-én a székesfehérvári országgyűlés alkalmával megkoronázzák Mátyást a frissen visszaszerzett Szent Koronával. Ezután, április hatodikán bocsátják ki a székesfehérvári koronázási cikkelyeket, amelyekkel elkezdődnek „Mátyás, az igazságos” közigazgatási, bíráskodási és pénzügyi reformjai.

Mátyás király uralkodása nemcsak egy dicső történet a magyarság elmúlt ezredéből, hanem az utolsó sikeres nemzeti királyunk is. Uralkodását talán Kölcsey Ferenc foglalta legtömörebben össze a Himnuszban: ‘S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára’. S amit uralkodók oly ritkán kapnak meg, őt a nép is halhatatlanná tette. Mátyás király tovább él, és nap mint nap megelevenedik a népmesékben, ahol igazságot szolgáltat a pórnépnek. Nem hiába lett szállóigévé a mondás: Meghalt Mátyás király, oda az igazság.

Már Mátyás rendkívüli körülmények között lezajlott királlyá választása kapcsán is érzékelhető, hogy ő nem hétköznapi ember, nem hétköznapi szereplője történelmünknek, és hiába említünk tényleges évszámokat, hónapokat, napokat, ami a királyválasztás alkalmával történik, az bizony hihetetlen és varázslatos – egyszóval mitikus történelmünk szerves része. Ezt egyébként a nemzet már az adott történelmi pillanatban így élte meg. Mert a történésekből tényleg jól érzékelhető volt,hogy őt a Mindenség erői állították rá egy pályára, és csak akkor töltheti be hivatását, ha erről a pályáról le nem tér. Igazán majd halálának taglalásakor érezhetjük át, hogy ő bizony végigment ezen az úton. Azon az úton, mely tehát királlyá választásával veszi kezdetét, koronázásával válik megszenteltté, s halálának pillanatában teljesedik ki. Hogy aztán általunk, mindenkori utódok által teljesedhessék be egykoron….

Festmény: Benczúr Gyula: Mátyás fogadja a pápa követeit

(Forrás: Wikimedia Commons)

https://turul.info/napok/hunyadikirallyavalasztasa

A MAGYAR KULTÚRA NAPJA – január 22. ❤️🤍💚

1989 óta január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját annak emlékére, hogy a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát.

Legnemesebb feladataink egyike, hogy a felnövekvő nemzedékkel megismertessük nemzetünk, hazánk kulturális értékeinek minél szélesebb skáláját.

Szeretettel osztom meg egyik versemet, mely a magyarságára ráébredő, a gyökereit tisztelő gyermek szemszögéből íródott.

A vers énekelhető a „Láttál-e már valaha…” című magyar népdal dallamára.

#magyarkultúranapja#ünnepiversek#versekünnepekre#gyerekvers#mentovicsevavers

A magyar kultúra napjára:📖💃😘
Aranyosi Ervin: Hazaszeretet a mában
Bárhol is jársz, szerte a világban,
hazádat máshol meg nem lelheted,
a gyökered idenőtt hajdanában,
meghatározva az egész életed.
A nép, mely itt él, mindig a te néped,
e tájon szíved hangosan dobog.
Hogy mi köt ide mindörökre téged,
s mitől vagyunk mi itthon boldogok?
Ideköt minket milliónyi emlék,
ezernyi érzés, mely hatott reánk ,
a kultúránk, mely pallérozta elménk,
a büszkeségünk, mert ez a hazánk.
Még ideköt az édes anyanyelvünk,
mely képalkotó, teremtő, magyar!
Mely megtanított ötletekre lelnünk,
mely minket jobbá tenni is akar!
Ideköt a földünk gazdagsága,
a pusztáink, vizeink, erdeink.
A távol járó fájdalmas honvágya,
s a büszkeség, kik voltak eleink.
Az Istenünknek is magyar a lelke,
Ő oltalmazott népet és hazát,
s az örömét itt mindig bennünk lelte,
és megmutatta népe igazát.
Ám tanulnunk kell hazánkat szeretni,
hogy megmaradjon, és legyen magyar!
Hogy ne kelljen egy népet eltemetni,
mert céltalan, s csak túlélni akar!

A legbátrabb magyar asszony, Zrínyi Ilona grófnő a világtörténelem egyik leghosszabb, legendás várostromát állta ki a Habsburgok ellen. Végül három év hősies ellenállás után fel kellett adnia az erődítményt: 1688-ban ezen a napon esett el Munkács. A költő Zrínyi Miklós unokahúga az egész magyar történelem kétségkívül egyik legpozitívabb alakjának, II. Rákóczi Ferencnek volt az édesanyja. Férje, I. Rákóczi Ferenc fejedelem korai halála után hozzáment a bátor, kiváló hazafi Thököly Imre grófhoz, a nevét viselő felkelés vezetőjéhez. Munkács várából a császárral kötött megállapodás fejében távozó Zrínyi Ilona soha többé nem láthatta szeretett gyermekeit: férjével együtt száműzetében halt meg, messze Magyarországtól. Ő a kassai Szent Erzsébet székesegyházban, ura a felvidéki Késmárk evangélikus templomában nyugodva várja a feltámadást. Megrázó a gondolat, hogy Munkács sem a miénk ma, s e két nagy nemzeti hősünk sírhelyétől is idegen határ választ el. Zrínyi Ilona regényes élete csupa megpróbáltatás, megannyi nagy pillanat volt: maga a történelem. Ma mindennél jobban szükségünk lenne példaképekre, hősökre – női hősökre is. Amikor a fogyasztói társadalom, a divat lányokat csinál a fiúkból, és fordítva, vajon tudják-e még a gyerekek, ki is volt igazából Zrínyi Ilona? S nagyszerű hőstetteit vajon mikor filmesítik meg?

„Amit tehetsz, csepp a tengerben, de ez ad értelmet az életednek.”

Albert Schweitzer

146 éve e napon született a Nobel-békedíjas német teológus, lelkész, filozófus, tanár, orvos.

Világnézete az élet tiszteletén alapult,mely szerint minden egyes élőlénynek az élniakarását ugyanolyan tisztelettel kell fogadni, mint a sajátunkat.

„Aludjatok, Ti áldott hőseink,

Pihenj Te néma hadsereg!

Ringasson békén a távoli rög,

S ne bántson könny, mely értetek pereg.

Apák, fiúk, szerelmes vőlegények,

Kik porladoztok mily sok éve már,

Kik elé dörgő ágyúszóval,

Véres mezőkön toppant a halál.

Aludjatok csak Don menti holtak,

Folyó mentén szunnyadó bakák,

Aludjatok ott messze idegenben,

Magyar testvéreink, fiúk és apák.

Aludjatok néma szent hadak,

Pihenni édes, pihenni jó,

Nyugtasson a Donnak halk zúgása,

Mint a Tisza folyó.

De jó tinéktek, elkísért az

Utolsó gondolat, hogy bárki győz,

E véres dáridóban a magyar nép

Él és földje megmarad.

Hozzátok el ne érjen

Itthonról sóhaj, jajgatás,

Mert ajándéktok szent:

A csendes szunnyadás…

Ezt Isten adja halott katonának,

Ki hűséges volt, bátor és derék,

Ki könnyű szívvel vitte áldozatul,

Piros vérét és drága életét.

De csitulj panasz! Nyugalmuk

Legyen mindörökre mély.

S utolsó kincsüket ne

Rabolja el földi szenvedély.

Ne zúgjon harangszó, sem ágyuk orgonája,

Csak egy könnycsepp, síró anyaszó.

Nyílaljon be a porladó szívekbe,

Mit megérez fia, a boldog szunnyadó.

Ezért hát, csitt… csak fojtva, lopva fájjon,

Hogy azóta nincs nálunk árvább a világon,

Mióta ők messze földeken, némán fekszenek,

Keresztjük korhadt, vagy sírjuk már jeltelen.

Aludjatok, hát Isten katonái,

Aludjatok Ti boldog pihenők!

Ringasson szelíden, mint az álom,

Idegen földek, távoli temetők!”

„1943. január 12-én, és az azt követő hónapokban a magyar katonák életüket adták magyar hazánkért mert becsapták őket és nemzetünket amikor azt ígérték, hogy ha részt vesztek ebben a háborúban, akkor visszakapjátok az elrabolt magyar területeket.”

„A 2. magyar hadsereg anyagi veszteségei mintegy 70 %-osak voltak, az emberveszteséget 93 500 főre, más források 120 ezerre, illetve 148 ezerre becsülik, az elesettek, megsebesültek és fogságba kerültek pontos száma nem ismert.”

🙏 Tisztelet hőseinknek

Emlékezzünk…🥲🥲🥲

Antóni Sándor – A Don-kanyarnál

Elszálltak a könyörtelen hosszú évek,
vele együtt mentek el az utolsó remények.
Sokat emlegetett, átkozott Don-kanyar,
Hol örök álmát alussza sok ifjú magyar.
Domboldalán vagy a folyó mentén,
Vadvirágok nyiladoznak a kopjafa tövén.

Magyar baka fekszik lent a hideg földben,
üzenetet is csak szél hoz dideregve.
Sok ifjú gyermek és családos apa,
ki a szeretteit soha többé nem láthatja.
Mégis várja őt gyermek és feleség,
kik csak félig érezték a család melegét.

Megsárgult tábori levelet esténként olvassák,
minden áldott sorát százszor megcsókolják.
Megfakult fényképeket sorba nézik,
Könnybe lábad szemük, szívük újra vérzik.
Legyen ez a halálkanyar örökké átkozott,
Mit sok százezer magyar vére áztatott.

Távol a hazától idegen földben,
Elvesztettük őket mindörökre.
De emlékük szívünkben örökké él,
Míg magyar ember él a földtekén.
Nagy árat fizettünk, hol ott semmi dolgunk,
Az értelmetlen halált, mit örök gyászként hordunk.

Emlékezzünk rájuk és soha ne felejtsék,
Ifjú életüket derékba törték.
Hajtsunk fejet némán és gondoljunk rájuk,
Egy percnyi csendet mit emlékükre szánunk.
Nincs bosszúvágyunk, azt szívünk nem akarja,
Légy örökké gyászunk árvák Don-kanyarja.

1943. január 12.-én kedd délelőtt A Magyar Hadsereg KATONÁI mínusz 35-40 fokos szörnyű hidegben, minden tekintetben szűkös körülmények között, arra voltak hivatva, hogy mintegy kétszáz kilométer frontszakaszon a Don folyó nagy kanyarjában felfogják és visszaverjék a szovjet támadást.

Uriv-nál a szovjet hadsereg egy „hídfőt” létesített még 1942 őszén, a folyó jobbpartján, melyet csapataink nem tudtak megsemmisíteni és átszorítania a folyó balpartjára. Hadászatilag ez a szovjet „hídfőállás” hónapok alatt kiépítve és ellátva úgy többszörös tűzerővel, mint páncélosokkal, valamint a téli háborúra kiképzett és felszerelt csapatokkal, indította meg a támadást és adta meg tulajdonképpen a „kegyelemdöfést” is a Magyar Hadseregnek. A szovjet hadsereg egy héten belül majdnem teljesen megsemmisítették hadseregünket. Néhány nap alatt a veszteségünk százötvenezer ember!

Tisztelegjünk azok előtt, akik megfagytak, akik megsebesültek, kiknek segélykiáltásait senki sem hallotta! Tisztelegjünk azok előtt is, akik fogságba estek, majd ezrével pusztultak el valahol a szibériai hómezőkön és útközben. Hajtsunk fejet a hozzátartozók felé is, akiknek legtöbbje már nincs közöttünk. Ők már együtt vannak a doni hősökkel az örökkévalóságban. Tisztelegjünk azok előtt is akik példátlan hősiességgel harcoltak a támadók ellen. Mert ők is sokan voltak, akik bátorságukkal kivívták még a szovjet katonák elismerését is!

Ezen a napon:1908. január 8-án született Wass Albert

„Ne hidd, hogy csúnya a világ, s az emberek rosszak. A világ szép s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időként visszatér. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.”

Wass Albert erdélyi magyar író, költő 1908. január 8-án született a Kolozsvár melletti Válaszúton. Tanulmányai után a családi birtokon gazdálkodott, a háború során rövid kiképzést kapott és tartalékos tisztként szolgált. 1945-ben elhagyta az országot: először Németországban, majd 1952-ben az USA-ban élt. A politikailag megosztó Wass Albert csak az 1980-as évek vége felé kezdett el bekerülni a magyar irodalmi köztudatba, az 1990-es évektől jelentek meg ismét az írásai. 1993-ban a Köztársaság Érdemrend Középkeresztje kitüntetést kapott, poszthumusz kapott Magyar Örökség díjat, Balassi-kardot és Alternatív Kossuth-díjat. 1998. február 17-én halt meg az Amerikai Egyesült Államokban.

Több mint negyven könyve közül az első egy verseskötet volt, a Virágtemetés (1927); első regénye pedig a Farkasverem (1934), amelyért 1940-ben – ahogy Wass Albert fogalmazott – „a Baumgarten-díjat vágták a fejemhez”. Az Adjátok vissza a hegyeimet (1949) és A funtineli boszorkány (1952) még Európában jelent meg, de az Elvész a nyom (1952), a Tizenhárom almafa (1952), az Elvásik a veres csillag (1965) és a Kard és kasza (1974-1976) már az Amerikai Egyesült Államokban látott napvilágot.

„Wass Albert mestere a történetmondásnak: mindegyik regénye egy izgalmas emberi sors. Wass Albert mestere a jellemformálásnak: alakjai plasztikusak, akár a vitatkozó mókusról, akár Tánczos Csuda Mózsiról, akár Dombi Dombolov komisszár elvtárs úrról mesél nekünk. Wass Albert mestere a nyelvnek: erdélyi jellegzetességgel átszőtt szabálytalan mondatai könnyeden szövődnek egymásba. S Wass Albert mestere a tájleírásnak: mindig elevenen látta lelki szemei előtt az erdélyi tájakat, s csak az erdélyi tájakról tudott írni.” (Adamikné Jászó Anna)

(forrás: Szücsné Harkó Enikő: Wass Albert írói pályaképe. Meritum Text, 2004)

🇹🇯👑🏹 Atilla névnap január 7.

Atilla, a magyarok elhallgatott királya (kb. 410-453)

– Nádasdy Ferenc Mauzóleum című metszetgyűjteményében:

„Atilla a magyar népek 6. vezére és első királya.”

Azaz a magyarok első királya nem Szent István volt!

„Isten kegyelméből Bendegúz fia, a Nagy Nimród unokája!- aki Engadiban nevelkedett.

Szent Istvánt és Atillát már megelőzte Nimród, a Világ első királya!

Ők az isteni vérvonal szülöttei.

– „Atilla, flagellum Dei, malleus orbis”:

Atilla: Isten ostora, Világ pörölye.

– A rabszolgaság eltörlője, felszabadító uralkodó.

Róma fölött kegyelmet gyakorló.

– Kálti Márk Képes Krónika (1358) és Túróczy János Krónika (1488):

„…Atilla, rex hunorum, medorum, gotorum et danorum…”, azaz „…

Atilla, a hunok, médek, gótok és dánok királya …”

– Udine város alapítója.

46 éve tért haza a Szent Korona. 🙏🇭🇺-január 6.-án

1823. január 1-jén született Petőfi Sándor, a nemzet költője

Kiskőrösön, 1823. január 1-jén született Petőfi Sándor, magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Rövid élete alatt közel ezer verset írt magyarul, ebből nyolcszázötven maradt az utókorra, és az ismertebbeket sok más nyelvre lefordították.

Petőfi a magyar romantika kiteljesítője, aki a magyar költészetben koráig ismeretlen témákat honosított meg. Nála jelent meg első ízben a családi líra, szerelmi költeményeiben a hitvesi, a házastársi szerelem ábrázolása, tájköltészetében pedig a „puszta”, a magyar Alföld méltó rajza.

Ő írt először verseiben a „világszabadságról”, és általa teljesen új hang szólalt meg a magyar irodalomban.

Közérthetően, egyszerűen szólt mindenkihez, hiszen a nép nyelvét beemelte az irodalomba és a versek külső formája helyett a gondolatot állította középpontba.

Petőfi a tanulást tizennyolc esztendős korában abbahagyva színész lett, és ekkor kezdett verseket írni. 1844-től élt Pesten, majd 1846-tól baráti körével irodalmi társaságot szervezett. Fiatal kora ellenére ekkorra már országos ismertségre tett szert. A „márciusi ifjak” egyik vezetőjeként részt vett az 1848. március 15-i forradalomban, amelynek a szimbólumává vált.

A 26 éves költő ezután a szabadságharc küzdelmeiben is részt vállalt. A történészek mai álláspontja szerint életét is áldozta a magyar szabadságért, hiszen 1849. július 31-én esett el a segesvári csatát követő fejvesztett menekülés közben. A Szkarjatyin tábornok halálán felbőszült kozák ulánusok az üldözött honvédeket kíméletlenül lemészárolták. Eltűnésének minden körülménye azonban még a mai napig sem tisztázódott.

A János vitéz című elbeszélő költeményéből daljáték, bábelőadás, rajzfilm és rockopera is készült. Legismertebb költeménye a Nemzeti dal, amely az 1848. március 15-i forradalom máig ható üzenete és a magyar hazafias költészet kiemelkedő alkotása. Emlékét Magyarországon és a Kárpát-medence magyarlakta helységeiben több múzeum, emlékház, intézmény, valamint számtalan utcanév, szobor és emléktábla őrzi.

Németh G. Béla irodalomtörténész így ír a költőről: „Külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő mindmáig. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában.”

Ma van a Béke Világnapja🕊

Január elseje a Béke Világnapja, melyet VI. János Pál Pápa kezdeményezésére ünneplünk 1967 óta.

Ez a nap arra hívja fel a figyelmünket, hogy az előttünk álló új évben törekedjünk arra, hogy békében éljünk önmagunkkal, minden emberrel az egész világon.🕊

🌏

AKIT ÉS AMIT SOHASEM SZABAD ELFELEJTENI

1944. december 30-án lőtték a Dunába a nyilasok RICHTER GEDEON gyógyszerészt.

Sokak szerint az egyik legszeretetreméltóbb ember volt. Emlékezzünk rá!

1872. szeptember 23-án született. Szülei korai halála miatt árva gyerekként Gyöngyösön nevelkedett, ahol gyógyszerész-gyakornok lett. Hamarosan a Budapesti Tudományegyetemen gyógyszerész oklevelet szerzett. Két évvel később külföldre utazott és több európai gyógyszertárban és gyógyszergyárban tanulmányozta a gyógyszergyártás módszereit.

1901-ben megvásárolta Budapesten az Üllői út és a Márton utca sarkán a Sashoz címzett patikát, ahol organoterápiás gyógyszereket állított elő. 1907-ben Kőbányán, a Cserkesz u. 63. szám alatt felépítette az első magyarországi gyógyszergyárat, melyet vezérigazgatóként irányított. A gyár első nagy sikere az 1912-ben szabadalmaztatott Kalmopyrin volt, a Hyperol nevű fertőtlenítő tabletta pedig az első világháborúban kapott jelentős szerepet. Az első világháború kitörésekor már 24 gyógyszerszabadalma volt. A második világháború elején a gyár öt világrészre kiterjedő képviseleti hálózattal és 10 leányvállalattal rendelkezett, 34 államban bizományi raktárt létesített.

1942-ben megfosztották vezérigazgatói tisztségétől (a zsidótörvények miatt), majd a gyárból is kitiltották. 1942-től bizalmas munkatársai útján otthonából illegálisan irányította a céget. 1944 őszén a gyár tevékenysége szinte teljesen megbénult, még Svájcba távozhatott volna, de nem akarta elhagyni vállalatát. Feleségét és őt Raoul Wallenberg bújtatta több mint ezer más zsidóval együtt. Minden segítség ellenére a nyilasok kivégezték, másokkal együtt a Dunába lőtték.

A gyárat a háború után újjáépítették. 1972-ben születésének 100. évfordulóján Richter-emlékérmet alapítottak és az Üllői úti Sas gyógyszertárat emléktáblával jelölték meg. Szülői háza ma iskolaként üzemel, ecsédi Richter Gedeon Általános Iskola néven. Érdekesség, hogy abban a szobában született, amely ma tornateremként működik. (forrás: wikipédia)

„A világszerte legismertebb magyar vállalat alapítóját svájci utazása előtt a gyár udvarán sírva búcsúztatták alkalmazottai. A gyárigazgató nem először utazott Svájcba, ezúttal azonban nem szokványos utazásra készült. 1944 nyarán a 71 éves Richter Gedeon csak néhány hónapja léphetett be újra a saját gyára területére, korábban ezt is megtiltották neki.

Vezérigazgatói tisztségéről évekkel korábban le kellett köszönnie, s csak sokára kapott engedélyt, hogy díjazás nélküli tanácsadóként bejárhasson az általa alapított gyárba. A zsidótörvényeket végrehajtató hivatalok ekkorra jöhettek rá, hogy Richter szaktudása nélkül elapadna Magyarország legfontosabb exportbevétele. Talán azt is tudták, hogy a világhírű kutató-vegyész és üzletember a legkilátástalanabb személyes helyzetében is mindent meg fog tenni, hogy a gyógyszergyár sikerrel üzemeljen.

Barátai évek óta próbálták rábeszélni, hogy emigráljon, és Svájcból vezesse cégbirodalmát. Újra és újra nemet mondott, nem tudott a hazája és a gyára nélkül élni. 1944 júniusában végül elfogadta a Vöröskereszttől szerzett svájci menlevelet, így búcsúzni ment a kőbányai gyárba. A cég vezetői és munkásai ugyan megkönnyezték távozását, mégis fellélegeztek, hogy a rajongva szeretett „Richter úr” biztonságba kerül.

Néhány hét múlva megdöbbenéssel látták, hogy az alapító – kopott kabátján sárga csillaggal – ismét belép a gyár kapuján. „Nem lehetett hálókocsijegyet kapni Bernbe, mégsem tehetem ki ilyesminek a feleségem” – magyarázta szomorkás mosollyal. A Kalmopyrin és sok más gyógyszer atyja nem sokkal később zokszó nélkül hagyta el az otthonát is, majd hetek múlva, 1944. december 30-án emelt fővel lépdelt a Duna-partra induló menetben is.”

(Részlet Nyáry Krisztián írásából)

Budapesten, 1875. november 30-án született Heim Pál (elhunyt: Budapest, 1929. október 23.) magyar gyermekgyógyász, egyetemi tanár.

Édesapja, dr. Heim Péter a hazai postahálózat megszervezésében Baross Gábor közvetlen munkatársa, édesanyja a pozsonyi származású Stefánovics Mária volt. Három gyerekük született: két leány, akik még gyermekkorukban meghaltak és egy fiú.

Heim Pál középiskoláit szülővárosában végezte. Orvosi tanulmányait Lausanne-ban kezdte, de a klinikai tárgyakat hallgatni már hazajött és a Budapesti Tudományegyetemen szerzett orvosi oklevelet, 1897-ben.

Rezidensként ifj. Bókay János professzor (1858–1937) gyermekgyógyászati klinikájára került. Ösztöndíjasként másfél évig Breslauban (ma: Wrocław), Adalbert Czerny (1863–1941) gyermekklinikáján a csecsemő kórélettanának sajátosságait tanulmányozta. Újabb lausanne-i, illetve a párizsi Pasteur Intézetben tett rövid tanulmányút végeztével visszatért Budapestre, és 1901-ben a budai Irgalmasrendi Kórház gyermekosztályának főorvosává nevezték ki. Ezekben az években németül publikált tanulmányaiban korát megelőzve mondta ki, hogy a hasmenéses, sorvadt csecsemő anyagcseréjének összeomlásában az egyik döntő mozzanata a víz és a konyhasó arányának felborulása.

1907-ben a budapesti egyetem orvosi karán A gyermekkori betegségek szemiotikája című tárgykör magántanára lett, majd Preisich Kornéllal közösen megírták Az általános haematológia című könyvüket, amely hazai viszonylatban úttörő műnek számított. Részt vett az első világháborúban, ahol a katonai járványkórház parancsnoka, majd 1916-tól a székesfővárosi csecsemőkórház főorvosa, 1918-ban az anya- és csecsemővédelem országos biztosa lett.

1918-ban nyilvános rendes tanárrá nevezték ki a pozsonyi egyetem gyermekgyógyászati tanszékére, de a megszálló csehszlovák hadsereg elől menekülniük kellett. Az egyetemet átmenetileg a magyar fővárosba helyezték át, ahol az 1921/22-es tanévben ő lett a rektor. Létrehívója az Erzsébet Tudományegyetem Baráti Egyesületének, valamint az Egyetemi Tudományos Szövetség Orvosi Szakosztálynak, amely pályadíjjal jutalmazta a legjobb dolgozatokat. A gyermekklinika átmenetileg a Fehér Kereszt Gyermekkórházban működött.

Kiemelkedő szerepet játszott az anyák és csecsemők védelmére létrehozott Országos Stefánia Szövetségben, s e szervezet orvosi bizottságának elnöke volt. Pécsen töltött évei alatt megalapította annak helyi fiókját. Fontosnak tartotta a megelőző-, felvilágosító- és nevelőmunkát. Kezdeményezésére 1916-ban a Stefánia Szövetség elindította a gondozóképzést a Központi Védőnőképző Iskolában; életre hívva a gyermekápolónői iskolát („Heim-nővérek”). 1921-től a nagy megbecsülést élvező „Heim nővérek” kétéves továbbképzést követően záróvizsgához kötött gondozónői oklevelet kaptak és viselhették az erről tanúskodó jelvényt.

Az 1923-24-es tanévben Pécsre költözött, az ott töltött évek klinikusi, kutatói és oktatói munkásságának legtermékenyebb szakasza volt.

Szakmai cikkei mellett szívesen írt az Orvosi faluzás Baranya megyében és hasonló népszerűsítő munkákat. Nem ismert „rangon aluli” témát, a gyermeknevelés és az egészségügyi személyzet milyenségének kérdései mindig foglalkoztatták. Ez a sokoldalúsága is magyarázza páratlan népszerűségét.

1929 őszén egykori mestere, Bókay János nyugalomba vonulásával meghívták a pesti Gyermekklinika élére. A meghívást elfogadta, bár Pécset otthagyni sajnálta. Székfoglalóját A gyermekorvostan jelentősége és tanítása címmel tartotta. Néhány hónappal kinevezése után, tragikus hirtelenséggel, 54 évesen tüdőgyulladásban elhunyt. Az egyik legnagyobb magyar gyermekgyógyász a Kerepesi temetőben nyugszik.

„Megmondom a titkát édesem a dalnak:

Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.

Mindenik embernek a lelkében dal van

és a saját lelkét hallja minden dalban.

És akinek szép a lelkében az ének,

az hallja a mások énekét is szépnek.”

(Babits Mihály)

1883.november 26-án született Szekszárdon a Nyugat nemzedékének egyik legnagyobb költője, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja.

Költészete évtizedeken át a magyar líra élvonalában állt.

143 éve ezen a napon született Ady Endre,november 22.

a 20. század legkiemelkedőbb költője.

Ady Endre: Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten.

Nem harsonával,

Hanem jött néma, igaz öleléssel,

Nem jött szép, tüzes nappalon

De háborus éjjel.

És megvakultak

Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,

De őt, a fényest, nagyszerűt,

Mindörökre látom.

A GYERMEKJOGI EGYEZMÉNYRŐL

Az ENSZ Közgyűlése – mintegy 10 év előkészítő munka után – 1989. november 20-án fogadta el a Gyermekjogi Egyezményt (UN Convention on the Rights of the Child – UN CRC). Ez azóta a Gyermekjogok Világnapja. Az egyezmény összefoglalja azoknak a jogoknak a minimumát, amelyeket minden államnak biztosítania kell a gyermekek számára, így a gyermekek életben maradását, fejlődését, védelmét és a társadalomban való részvételét biztosító jogokat.

Ezek alapján a gyermekek jogai a következőképpen csoportosíthatók avagy a “3P modellje”:

Védelem (Protection)

A gyermekek biztonságának védelme, többek között a bántalmazás minden formája, az elhanyagolás és a kizsákmányolás elleni védelmet jelenti. Ide tartozik például a menekült gyermekek speciális védelme, a háborús konfliktusokban való részvétel, a szexuális kizsákmányolás valamint a gyermekmunka tilalma.

Ellátás, gondozás (Provision)

A gyermekek alapvető létszükségleteinek biztosítása, amely az egészséges testi és lelki fejlődésükhöz szükséges, például megfelelő táplálék és egészségügyi ellátás biztosítása, vagy az alapvető oktatáshoz való jog.

Részvétel (Participation)

A gyermekek képességeik fejlődésével egyre inkább képesek dönteni és aktívan részt venni egy közösség életében. Az egyezmény biztosítani kívánja számukra az információhoz való, a gondolat-, vallás-, lelkiismeret-, valamint a véleménynyilvánítás szabadságát és az egyesüléshez való jogot.

Az egyezmény kötelességet ró azokra az államokra, akik aláírták. Amellett, hogy a tartalmát magukra nézve kötelezőnek fogadják el, az aláíró országoknak – így Magyarországnak is – az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága előtt rendszeresen be kell számolnia az egyezményben foglaltak betartásáról. A Bizottság a kormányok mellett civil szervezeteket és gyerekeket is meghallgat.

A Gyermekjogi egyezmény elsősorban az államra nézve fogalmaz meg rendelkezéseket, de mindannyian felelősséggel tartozunk azért, hogy támogassuk és védjük a gyermekek jogait- a család, a civil társadalom, a média, a pedagógusok, de a magánszféra egyaránt. Az egyezmény külön elismeri a szülők és gondviselők elsődleges szerepét, jogait és kötelességeit a gyermekek nevelésében és jogaik megismertetésében, védelmében.

Mely országok részesei az Egyezménynek?

Gyermekjogi Egyezmény máig a legszélesebb körben elfogadott nemzetközi emberi jogi dokumentum, amelyet mindeddig csupán 1 ország nem fogadott el magára nézve kötelezőnek: az Amerikai Egyesült Államok.

Magyarország 1990-ben írta alá a Gyermekjogi egyezményt, és az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdetett ki. Így annak rendelkezései a hazai törvényekhez hasonlóan hatályos és érvényes. Magyarország a Gyermekjogi egyezmény mellett az első két fakultatív jegyzőkönyvet is ratifikálta, a harmadiknak még az aláírása is előttünk áll.

  1. november 13-án született Klebelsberg Kuno (gróf thumburgi Klebelsberg Kuno Imre Aurél Ferenc, elhunyt: Budapest, 1932. október 11.) magyar jogász, országgyűlési képviselő, művelődéspolitikus, rövid ideig belügy-, majd közel tíz évig vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1917-től 1932-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke.

„(…) kiragadni óhajtanék négy alapvető kérdést, melyekkel futólag foglalkozom.

Az egyik a magyar gyermek, a magyar gyermekvédelem érdekében a túlterhelés megszüntetése. Tarthatatlan pedagógiai doktrína az, hogy a gyermek kizáróan az iskolának éljen. Ebből sarjad ki azután sok rossz pedagógusnak olyan felfogása, hogy a gyermek van az iskoláért és nem az iskola a gyermekért. Nem egyedüli kötelessége a gyermeknek az, hogy tanuljon. Én tanuló és szorgalmas, de amellett játékos magyar gyermeket akarok. Mert csak játékos, eleven magyar gyermekből lehel derűs, dolgos magyar férfi, aki vállalkozását s az élet nagy kötelességeit emelt fővel, mosolyogva és nem elkeseredéssel vállalja. Mikor a kultusztárcát átvettem, a középiskolákban heti három napon hat volt az órák száma. Hogyan lehessen egy kicsi gyermektől megkövetelni azt, hogy hat órát üljön illedelmesen az iskola padján? És ha napról-napra előfordul, hogy az iskola prognózisa az életben nem vált be, ha nagyon gyakran előfordult, hogy az iskola jelesei és kitűnői elbuknak az életnek vizsgáján és sokszor viszont a közepes tanulók kitűnően megfelelnek a gyakorlati élet feladatainak, holvan ennek a magyarázata? Nem abban, hogy az iskola nem állítana fel helyes prognózist, hanem abban, hogy teljesen elhibázott az ideál, mely csak abban látja a gyermek kiválóságát, hogy nyugodtan ül meg a maga helyén s amely elítéli a túláradó gyermeki temperamentum élénkségét és természetes vágyát az iránt, hogy a maga csekély örömeit, játékosságát elengedhetetlenül kielégítse. Mert az ilyen gyermekben túlpezseg az életerő, ezek a gyermekek azok, kik az élet nagy vizsgáján be fognak válni és én a magyar oktatótól, kezdve a kis óvónőn jel az egyetemi tanárig, megkövetelek egyet: necsak tanítsa, hanem szeresse a magyar gyermeket. Bármilyen kiváló pedagógus is valaki, el fogok vele bánni azon esetben, ha azt látom, hogy lelkében nem bír azzal a melegséggel, lendülettel s szeretettel, amely nélkülözhetetlen előfeltétele annak, hogy az az oktató a maga feladatát a célnak megfelelően meg tudja oldani.

Egy másik nagy jeladat, mely a kultusztárcában elém meredt, amikor azt átvettem, a gyermekek iskolai orvosi gondozása volt. Tavaly átadtuk rendeltetésének a debreceni klinikai telepen a gyermek-klinikákat és Pécsett szintén megcsináltuk ezt az intézményt. És amikor Tóth Lajos igen tisztelt barátommal megfontolás tárgyává tettük, hogy a most épülő szegedi klinikai telepen melyik klinikát fogjuk először építeni, választásunk megint a gyermekklinikára esett. Mert az a miniszter, aki ápolja az iskolában a magyar gyermeket, amikor egészséges, kell, hogy gondoljon a beteg magyar gyermekre, gyermekegészségünk egyik nélkülözhetetlen előfeltétele pedig az, hogy legyenek a legmodernebb tudományos értelemben képzett gyermekorvosaink.

Nekünk magyaroknak a reformok terén egyik állandó hibánk, hogy nem vetünk számot a megvalósítás lehetőségeivel. Kevés ország van, ahol annyi papíron maradt törvény vagy rendelet van, mint nálunk. Egy ilyen sajnos, nagyrészben papíron maradt rendelet, papíron maradt intézmény a magyar iskolaorvosi intézmény is. Első kötelességemnek ismerem, hogy mihelyt az állam pénzügyei javulnak, ezt az iskolaorvosi intézményt élő valósággá tegyem.

A negyedik és utolsó feladat, amelyről megemlékezni óhajtanék, a kisdedóvók reformjának kérdése. Sajnos, sorját kell keríteni a dolgoknak. Az ember óhajtaná az összes kérdéseket megoldani, de jól tudjuk, ezt nem lehet, bizonyos sorrendet kell megállapítani. Én itt nyolcmillió magyart találtam és ebből a nyolcmillió maradék magyarból egymillió volt a hatévesnél idősebb írni-olvasni nem tudó, akiknek írni-olvasni kellett volna. Természetes, hogy legfőbb feladatom volt kimenni az alföldi tanyákra, a latifundiumok majorjaiba, hogy ott is megszervezzük az elemi iskolát és hogy véget vessünk ennek a szégyenletes állapotnak.” – A magyar gyermekvédelem. / Az Országos Gyermekvédő Liga 1926. április 25-iki közgyűlésén tartott beszéd. (részlet) – Gróf Klebelsberg Kuno beszédei, cikkei és törvényjavaslatai 1916-1926

Kép: Klebelsberg Kuno
(Wikipédia)

  1. november 17. – Árpád-házi Szent Erzsébet halála.

„A tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag.”
(Így kezdi Heisterbachi Caesarius Szent Erzsébet legendáját)

Árpád-házi Szent Erzsébet, II. András magyar király (ur. 1205-1235) és Meráni Gertrudis leánya, IV. Lajos türingiai őrgróf (ur. 1217-1227) felesége, aki önmegtartóztató életmódja és buzgó vallásossága mellett karitatív tevékenységével is példát mutatott embertársainak. Erzsébetet IX. Gergely pápa már négy évvel halála után szentté avatta, tisztelete pedig nem csak német és magyar földön, de az egész keresztény világban elterjedt.

Erzsébet 1207-ben – valószínűleg Sárospatakon –, az uralkodópár harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Árpád-házi hercegnőként nem sokat tartózkodhatott családja körében, hiszen Magyarország diplomáciai érdekei a leány minél gyorsabb kiházasítását követelték: András ezért már négy esztendős korában eljegyezte Erzsébetet a türingiai őrgróf legidősebb fiával, Lajossal, egy évvel később pedig leendő apósa, I. Hermann (ur. 1190-1217) udvarába, Eisenachba küldte gyermekét. A hercegnő mindössze 14 esztendős volt, mikor egybekelt Türingia örökösével, Lajos és Erzsébet házassága azonban – a feljegyzések szerint – boldog és harmonikus lett, az évek során a párnak három gyermeke is született. Mindennek dacára a rokonság mégsem volt elégedett a hercegnővel, mivel II. András leánya egyfelől nem volt hajlandó alávetni magát az udvari etikettnek, másfelől pedig szokatlanul buzgó vallásosságról tett tanúbizonyságot – például vezeklőövet hordott, és a kor szerzetesi szokásai szerint ostorozta magát –, ami számos karitatív intézkedésben is megnyilvánult.

Erzsébet IV. Lajos őrgróf uralkodása alatt számos kórházat alapított, ahol gyakorta személyesen is kivette a részét a gyógyításból, miután pedig férje 1225-ben – II. Frigyes császár (ur. 1220-1250) hűbéreseként – keresztes hadjáratra vonult a Szentföldre, és ő vette át az államocska irányítását, hatalmát is a szegények érdekében használta fel. A hercegnő éhínség idején kinyittatta az uralkodói éléskamrákat, télire pedig mindazokat befogadta palotájába, akik fedél nélkül maradtak; ezt a határtalan adakozást természetesen a türingiai őrgróf fivérei – Konrád és Raspe Henrik – és a család tagjai nem tűrték szó nélkül, amiről Erzsébet leghíresebb legendája is híven tanúskodik. Eszerint ugyanis a hercegnő egy napon élelmiszert csempészett ki a rászorulóknak, rokonai pedig megállították, és megkérdezték, mit visz magával. Mivel a fiatalasszony el akarta titkolni szándékát, azt mondta, rózsák vannak a kötényében, az Úr pedig egyszeriben virágokká változtatta a kenyeret, hogy Erzsébetnek ne kelljen hazudnia.

A hercegnő sorsa ugyanakkor hamarosan szomorúra fordult, mivel a hazafelé tartó Lajos 1227 szeptemberében életét vesztette a keresztesek között kitört járványban. Erzsébetet nagyon megviselte férje halála, a gyász hatására pedig még inkább a hit és az aszketikus életmód felé fordult. Az őrgróf nélkül a wartburgi vár egyszeriben üressé vált az özvegy számára, ezért – gyermekeivel együtt – nemsokára Eisenachba, majd a bambergi püspökhöz ment, és fonásból tartotta el a csonka családot; IX. Gergely és vendéglátói hiába kérlelték, hogy házasodjon újra, a szigorú Konrád testvér – a pápa által küldött gyóntatója – pedig hiába próbálta őt megakadályozni önsanyargatásában, Erzsébet mindegyiküknél erősebbnek bizonyult. Az asszony hamarosan úgy döntött, végleg elhagyja a világi életet, ezért Marburgba – ma: Marburg am Lahn – költözött, ahol gyóntatója felügyeletével belépett a harmadrendű ferences apácák közé. Bár édesapja, II. András többször is hazahívta őt országába, az özvegy élete végéig a karintiai kisvárosban maradt. Erzsébet – aki a monda szerint megjósolta halála napját – 1231. november 17-én, mindössze 24 esztendős korában fejezte be életét, mivel aszketikus életmódja idővel teljesen felőrölte egészségét.

A hercegnő halálát számos csodás esemény – például gyógyulás – kísérte, így aztán IX. Gergely pápa hamarosan megindította a köztiszteletben álló fiatalasszony kanonizációs eljárását, mely 1235-ben Erzsébet szentté avatásával zárult. Az Árpád-házi hercegnő kultusza a Német-Római Birodalom és Magyarország mellett idővel Itáliában, angol földön, de még az Újvilágban is elterjedt: hazánkban IV. Béla (ur. 1235-1270) emeltetett először templomot húga tiszteletére – Kápolnán –, napjainkban pedig olyan kegyhelyek őrzik emlékét, mint a kassai dóm, vagy a budapesti VII. kerületben található Szent Erzsébet-plébániatemplom, mely – ugyancsak a hercegnőre utalva – a Rózsák terén áll. A nagyvilágban többek között Marburgban, Londonban, Párizsban, illetve a kolumbiai Bogotában is ápolják Erzsébet kultuszát, akit – a bizánci Piroska császárnét is ideszámítva – az Árpád-ház ötödik szentjeként tisztelhetünk.
/Forrás: Rubicon/