MEGEMLÉKEZÉSEK

Ma van a magyar tudomány ünnepe annak emlékére, hogy 1825. november 3.- án, a pozsonyi országgyűlésen a magyar reformkor egyik vezéralakja gróf Széchenyi István birtokainak egyévi jövedelmét, 60 ezer forintot ajánlott fel a Magyar Tudós Társaság – a mai Tudományos Akadémia – létrehozására.

“Nekem itt szavam nincs. Nem vagyok tagja a követek házának. De birtokos vagyok; és ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejtse, mely avval segítse elő honosainknak magyar neveltetését, jószágomnak egy évi jövedelmét feláldozom reá.”

(Széchenyi István 1825. november 3-i felszólalása)

1825. november 3-án, az I. Ferenc által összehívott reformországgyűlés alsótáblai ülésén született meg a Magyar Tudományos Akadémia, mely a következő évtizedekben a hazai tudományosság és művészet, illetve a magyar nyelv ápolásának legjelentősebb intézménye lett. A Magyar Tudós Társaság, mely gróf Széchenyi István – egy évi jövedelmének – nagylelkű felajánlása nyomán kelhetett életre, az 1830-as esztendőben kezdte meg működését a „legnagyobb magyar” és egy másik bőkezű mecénás, Teleki József vezetésével.

A gróf fellépése meghatotta az ülés résztvevőit, példája nyomán pedig hamarosan – kisebb adományokkal – Vay Ábrahám, Andrássy György és sokan mások is csatlakoztak a kezdeményezéshez; a későbbiekben aztán az országgyűlés elnöke, József nádor további 10 000 forinttal, míg Teleki József családi könyvtárával járult hozzá az Akadémia létrehozásához. A király helyettes kitartásának köszönhetően ráadásul I. Ferenccel is sikerült elfogadtatni a Tudós Társaság tervét, így a diéta már az 1827. évi XI. törvénycikkben rendelkezhetett az intézmény megalapításáról.

Mindennek dacára az egyesület csak öt évvel Széchenyi nevezetes felajánlása után, 1830 novemberében, Pozsonyban tarthatta meg első igazgatói ülését, ahol Teleki Józsefet elnökké, Széchenyi Istvánt másodelnökké, Döbrentei Gábort pedig titkárrá nevezték ki. Ezt 1831 februárjában követte a szervezet legelső közgyűlése, amelynek intézkedései nyomán a magyar kultúra, tudomány és nyelv gazdagítására és gondozására alapított Tudós Társaság 6 osztállyal – 42 rendes és 24 tiszteleti taggal – kezdhette meg működését. Az alapító tagok között olyan szellemóriások foglaltak helyet, mint Berzsenyi Dániel, Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály, vagy Kisfaludy Sándor.

/Bazsarózsa kulturális oldal megosztása/

Kép: Széchényi István felajánlja birtokainak egyévi jövedelmét egy Tudós Társaság alapítására (Vinzenz Katzler litográfiája)

Nem érhető el leírás a fényképhez.

NOVEMBER

“Ez a gyertya most értetek égjen,
Kik fent laktok a magas égben.
Kik vigyáztok ránk onnan föntről,
S a lelkünkhöz szóltok a végtelenből.”

Emlékezzünk azokra, akik már nem lehetnek velünk.

De közben ne feledkezzünk meg megbecsülni azokat, akik itt vannak mellettünk, és legyünk hálásak hogy még itt lehetnek velünk.🙏

Sokan vagyunk mi emberek akik szeretteinket, és sokan vagyunk emberek olyanok, akik négylábú családtagjainkat is elvesztettük.

Mindegyik borzalmasan fájdalmas a szívünknek.🖤

Ma emlékezzünk azokra a sanyarú sorsú és megkínzott állatokra is, akik soha nem tudhadták meg azt, milyen érzés tele pocakkal, családban szeretve élni.🖤

Gondolatok

Emlékezzünk azokra, akik már nem lehetnek velünk.

De közben ne feledkezzünk meg megbecsülni azokat, akik itt vannak mellettünk, és legyünk hálásak hogy még itt lehetnek velünk.🙏

Sokan vagyunk mi emberek akik szeretteinket, és sokan vagyunk emberek olyanok, akik négylábú családtagjainkat is elvesztettük.

Mindegyik borzalmasan fájdalmas a szívünknek.🖤

Ma emlékezzünk azokra a sanyarú sorsú és megkínzott állatokra is, akik soha nem tudhadták meg azt, milyen érzés tele pocakkal, családban szeretve élni.🖤

SZABADSÁGHARCUNK

66. ÉVFORDULÓJÁN.

1956. október 23.-án,

az 1945 óta teljes elnyomásban élő magyar nemzetből egy szívvel,

egy lélekkel tört a felszínre,

a szabadság iránti olthatatlan vágy.

Ahhoz, hogy megérthessük miként volt lehetséges az azóta is példa nélküli összefogás, ami megállíthatatlan változásokat indított el a “keleti-blokkban”,

vissza kell forgassuk

az idő kerekét 1920-ig…..

1920. június 4.-én,

a Trianoni békediktátum igaztalan döntésienek következtében, Kárpát-Hazánkat minden szempontból megcsonkították.

Az elcsüggedt nemzetet

csakis igaz(i) ÁLLAMFÉRFIAK

tudták talpra állítani!

Soha el nem múló hálával,

köszönettel és tisztelettel tartozunk

FŐMÉLTÓSÁGÚ VITÉZ NAGYBÁNYAI HORTHY MIKLÓS

KORMÁNYZÓ ÚRNAK,

GRÓF BETHLEN ISTVÁN

MINISZTERELNÖK ÚRNAK és

GRÓF KLEBERSBERG KÚNÓ

VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁS ÜGYI MINISZTER ÚRNAK,

akik tudták és érezték,

hogy a HITET és a HAZASZERETETET kell megerősíteni a nemzetben.

Itt a Belső-Hazában, a szétszabdalás után,

7 millió élni, dolgozni, igazságot tenni vágyó magyar Lélek maradt.

A felelős döntéshozók felismerték,

hogy ebben a helyzetben

csak egy járható út van!

A testet-, a lelket-, a szellemet kell pallérozni!

A gyermekekbe már elemi iskolás korukban el kell ültetni a hit, az erkölcs, valamint a hazaszeretet magvait!

Ennek a 25 éven át tartó (1920-1945) fáradhatatlan munkának és

sziklaszilárd értékrendnek köszönhetően,

ezek a magok

nemhogy kikeltek és

szárba szökkentek,

de az egész nemzet lelkét üde zöldbe öltöztették!

ENNEK A

“LELKI EGY TŐBŐL FAKADÁSNAK”

VOLT KÖSZÖNHETŐ,

HOGY 1956. OKTÓBER 23.-ÁN,

(internet ès mobil telefonok nélkül) egyszerűen egy belső késztetésre,

A SZÍVÜK HÍVÓ SZAVÁRA MOZDULT MEG ÉS INDULT EL EGYSZERRE ÉS

EGY IRÁNYBA

AZ EGÉSZ MAGYAR NEMZET!

Így lett a kis forrásból, patak, folyó, majd megállíthatatlan folyam!

“NÉPEK KRISZTUSA MAGYARORSZÁG!”

(Márai Sándor)

KÖSZÖNJÜK SZABADSÁGHARCOS (H)ŐSEINKNEK,

HOGY KÖVETÉSRE MÉLTÓ PÉLDÁT ADTAK NEKÜNK, MA ÉLŐ MAGYAROKNAK,

MELYET SOHA NEM FELEJTÜNK!

Szívből jövő hálával, tisztelettel és (haza)szeretettel

gondolunk Rájuk!

ISTEN ÁLDJA EMLÉKÜKET!

Lehet, hogy egy kép erről: 2 ember és , szöveg, amely így szól: „Wittner WittnerMária: Mária: R halálra ítélt lány Stess, hoher. de vigyize hajamnak arts, méltón akarok menmi tarsaim utan. Vigyizs α hajamra, hoher. Vigyizca a hajamra hoher esakmost most fésülkodtem esak nem akarok kocosan menni az Ur elébe A hajamra vigyizz, hóliér, r666e mâr nem fisüfhetem, éltem takre fhomályosul, Rioftjafenyét Rioltja fenyét hóhérkezed. Vinydzz hajamra hóhér, most nagy utra TeAyeKo hol minden, mifoldi clhagy 12 emlékezet. Hosszú tra megyck. fohér, odaát vámnak társaim. Eltünk Eltinkközösszent.harc szent harca holtunkban hoftnkhanisosszefiz összefüz preoter aohicdlicue, Writtles esituesCiania”

ELÉGTÉTELT VETTEK A MAGYAROK A FORRADALOM LEVERÉSÉRT MINDEN IDŐK LEGVÉRESEBB VÍZILABDA-MÉRKŐZÉSÉN

Fénnyel írt történelem

GettyImages-515019992

  • Egy hónappal az 1956-os forradalom vérbe fojtása után a magyarok és a szovjetek ismét farkasszemet néztek egymással, a budapesti utcák helyett ezúttal a világ túlsó felén, Ausztráliában, a medencében. A melbourne-i olimpia vízilabda-elődöntője a sportág történetének legvéresebb összecsapásává fajult, a medencéből elsétáló, vérző fejű Zádor Ervinről készült fotó pedig bejárta a világsajtót.

Sokként érte a vízilabdásokat a forradalom leverésének híre

Idehaza a vízilabda már a két világháború között rendkívül népszerű sportnak számított, a szovjet sportvezetés azonban csak az 1940-es évek második felében ismerte fel a sportágban rejlő potenciált, és kezdte el – többek között a magyarokat közelről megfigyelve, utánozva – fejleszteni saját csapatát. Az ’50-es években a szovjet válogatott már a világ élvonalába tartozott, ugyanakkor a magyarokat továbbra sem sikerült legyőzniük, az 1952-es helsinki olimpián is 5–3-ra győztek a mieink.

QP | Quality Placement

A következő olimpiát rendhagyó módon a távoli Ausztráliában rendezték, és mivel a déli féltekén akkor volt nyár, amikor Európában tél, 1956 november végétől december elejéig zajlottak a küzdelmek; a magyar vízilabda-válogatott eredetileg már október 24-én elindult volna a távoli kontinensre, hogy legyen idejük hozzászokni az éghajlati viszonyokhoz, a forradalom kirobbanása azonban meghiúsította a tervet. Október 29-én, a szovjet tankok kivonulása után a csapat végre elindulhatott az olimpiára: vonattal Prágába utaztak, majd november 4-én a csehszlovák fővárosból francia repülő vitte őket Melbourne-be.

A felvétel, ami bejárta a világsajtót

A felvétel, ami bejárta a világsajtótBettmann / Getty Images Hungary

A játékosok azt hitték, egy új, szabad Magyarországot fognak képviselni az ötkarikás játékokon, azonban – a többszöri átszállás és egyéb akadályok miatt – egy hétig tartó útjuk idején a szovjetek visszatértek, vérbe fojtották a forradalmat és megszilárdították uralmukat. A csapatot lesújtotta a forradalom bukásának híre, azonban muszáj volt az edzésekre, majd a meccsekre koncentrálniuk: a magyarok legyőzték Nagy-Britanniát, az Egyesült Államokat, így bejutottak a 6 legjobb csapat közé, akik körmérkőzéseket vívtak egymással.

A közönség eksztázisban éltette a magyarokat

A magyarok legyőzték az olaszokat, a közösen induló NSZK–NDK csapatot, és mivel az amerikaiak ellen már játszottak, a szovjetek és a jugoszlávok maradtak hátra. A magyar–szovjet mérkőzésre december 6-án 15 óra 25 perckor került sor: a meccset hihetetlen várakozás és felfokozott hangulat övezte, a 6000 fős nézőtérre 8000 ember zsúfolódott be, a kétfontos jegyekért egyesek 30-40 fontot fizettek. A közönség – köztük számos Ausztráliába kivándorolt magyar – egyöntetűen a magyarokat támogatta, nemzeti színű zászlókkal, „Ria, ria, Hungária!” felkiáltásokkal köszöntötték a csapatot, míg a szovjeteket kifütyülték.

Bruce Howard felvétele a vérző fejű Zádor Ervinről

Bruce Howard felvétele a vérző fejű Zádor ErvinrőlBettmann / Getty Images Hungary

A medencében egymásnak feszülő két csapat tagjai között is érezhető volt a feszültség: a közönség által feltüzelt magyarok eksztatikus hangulatban érezték magukat, hihetetlen bátorsággal támadtak és négy gólt lőttek a tehetetlen, védekezni is képtelen szovjetek ellen, akiket ellenfeleik új játékmódszere, a futballból ismert zónavédekezés teljesen megbénított. A meccs során folyamatosak voltak a fizikai összecsapások a felek között, Gyarmati Dezső például arcon vágta a 198 centis grúz óriást, Georgij Msvenieradzét, akinek eltört az orra. Ahogy potyogtak hálójukba a gólok, a szovjetek egyre agresszívebbé váltak, miközben az egész stadion a magyarok sikerét éljenezte; végül, másfél perccel a meccs vége előtt az alattomosságáról ismert szovjet center, Valentyin Prokopov nem bírta tovább türtőztetni magát.

Vörösre festette a vér a medence vizét

Prokopov a víz alatt könyökével hatalmas erejű ütést mért a magyar válogatott 22 éves tehetségére, Zádor Ervinre – eredetileg ellenfele száját kívánta eltalálni, Zádor azonban az utolsó pillanatban odébb hajolt, így az ütés a jobb szemét érte. A játékos szemöldökénél felszakadt a bőr, a kiömlő vér vörösre festette a medence vizét; a közönség tombolt, lincshangulat alakult ki a lelátón, a svéd bíró azonban nem merte lefújni a mérkőzést. A sérült Zádor kilépett a medencéből és elindult az öltöző felé, amihez végig kellett sétálnia a medence mellett, a nézők színe előtt – a magyar forradalom szimbolikus hősének kikiáltott vízilabdázóról ekkor készültek azok a híressé vált felvételek, köztük a melbourne-i Weekly Times fotóriporterének, Bruce Howardnak az alkotása, melyek bejárták a világsajtót.

A sérült Zádort ápolják (Bruce Howard felvétele)

A sérült Zádort ápolják (Bruce Howard felvétele)Bettmann / Getty Images Hungary

Végül egy perccel a hivatalos játékidő vége előtt a zsűri egyik tagja bekiáltotta: „vége, a magyarok nyertek”, mire a bíró nem tétovázott tovább, és berekesztette az összecsapást. A játékosokat rendőrök kísérték vissza az öltözőkbe, attól tartottak ugyanis, hogy a két csapat a medencéből kilépve egymásnak esik, vagy a közönség meglincseli a szovjeteket. Az ausztrál sajtó minden idők legbrutálisabb mérkőzésének kiáltotta ki a meccset, az újságok „a magyarok kiontott véréről” és a forradalom leverésének szimbolikus megtorlásáról írtak.

Öt játékos inkább nem tért haza

Másnap este a sérült Zádor Ernő nélkül felálló magyar válogatott 2–1-re győzött a jugoszlávok ellen, így nemcsak a bronzérmes szovjet csapatnak vághattak vissza szimbolikusan, de olimpiai bajnokként az aranyérmet is nyakukba akaszthatták. A játékosok közül öten, Zádor Ervin, Gyarmati Dezső, Jeney László, Kárpáti György és a sérülése miatt a csapatba be nem került Martin Miklós is úgy döntöttek, nem térnek vissza Magyarországra, inkább Nyugaton kezdenek új életet.

Rövid amerikai tartózkodást követően Gyarmati, Jeney és Kárpáti már az ’50-es évek második felében hazatértek, Zádor és Martin azonban az Államokban maradt, előbbi Kaliforniában, San Francisco mellett telepedett le, és kisiskolás korú úszók oktatásával foglalkozott, ő tanította meg úszni a későbbi kilencszeres olimpiai bajnok Mark Spitzet is.

Budapesten, 1929. október 23-án hunyt el Heim Pál (Budapest, 1875. november 30.) magyar gyermekgyógyász, egyetemi tanár. 1957-ben róla nevezték el a budapesti Heim Pál gyermekkórházat.

Édesapja, dr. Heim Péter a hazai postahálózat megszervezésében Baross Gábor közvetlen munkatársa, édesanyja a pozsonyi származású Stefánovics Mária volt. Három gyerekük született: két leány, akik még gyermekkorukban meghaltak és egy fiú.

Heim Pál középiskoláit szülővárosában végezte. Orvosi tanulmányait Lausanne-ban kezdte, de a klinikai tárgyakat hallgatni már hazajött és a Budapesti Tudományegyetemen szerzett orvosi oklevelet, 1897-ben.

Rezidensként ifj. Bókay János professzor (1858–1937) gyermekgyógyászati klinikájára került. Ösztöndíjasként másfél évig Breslauban (ma: Wrocław), Adalbert Czerny (1863–1941) gyermekklinikáján a csecsemő kórélettanának sajátosságait tanulmányozta. Újabb lausanne-i, illetve a párizsi Pasteur Intézetben tett rövid tanulmányút végeztével visszatért Budapestre, és 1901-ben a budai Irgalmasrendi Kórház gyermekosztályának főorvosává nevezték ki. Ezekben az években németül publikált tanulmányaiban korát megelőzve mondta ki, hogy a hasmenéses, sorvadt csecsemő anyagcseréjének összeomlásában az egyik döntő mozzanata a víz és a konyhasó arányának felborulása.

1907-ben a budapesti egyetem orvosi karán A gyermekkori betegségek szemiotikája című tárgykör magántanára lett, majd Preisich Kornéllal közösen megírták Az általános haematológia című könyvüket, amely hazai viszonylatban úttörő műnek számított. Részt vett az első világháborúban, ahol a katonai járványkórház parancsnoka, majd 1916-tól a székesfővárosi csecsemőkórház főorvosa, 1918-ban az anya- és csecsemővédelem országos biztosa lett.

1918-ban nyilvános rendes tanárrá nevezték ki a pozsonyi egyetem gyermekgyógyászati tanszékére, de a megszálló csehszlovák hadsereg elől menekülniük kellett. Az egyetemet átmenetileg a magyar fővárosba helyezték át, ahol az 1921/22-es tanévben ő lett a rektor. Létrehívója az Erzsébet Tudományegyetem Baráti Egyesületének, valamint az Egyetemi Tudományos Szövetség Orvosi Szakosztálynak, amely pályadíjjal jutalmazta a legjobb dolgozatokat. A gyermekklinika átmenetileg a Fehér Kereszt Gyermekkórházban működött.

Kiemelkedő szerepet játszott az anyák és csecsemők védelmére létrehozott Országos Stefánia Szövetségben, s e szervezet orvosi bizottságának elnöke volt. Pécsen töltött évei alatt megalapította annak helyi fiókját. Fontosnak tartotta a megelőző-, felvilágosító- és nevelőmunkát. Kezdeményezésére 1916-ban a Stefánia Szövetség elindította a gondozóképzést a Központi Védőnőképző Iskolában; életre hívva a gyermekápolónői iskolát („Heim-nővérek”). 1921-től a nagy megbecsülést élvező „Heim nővérek” kétéves továbbképzést követően záróvizsgához kötött gondozónői oklevelet kaptak és viselhették az erről tanúskodó jelvényt.

Az 1923-24-es tanévben Pécsre költözött, az ott töltött évek klinikusi, kutatói és oktatói munkásságának legtermékenyebb szakasza volt.

Szakmai cikkei mellett szívesen írt az Orvosi faluzás Baranya megyében és hasonló népszerűsítő munkákat. Nem ismert „rangon aluli” témát, a gyermeknevelés és az egészségügyi személyzet milyenségének kérdései mindig foglalkoztatták. Ez a sokoldalúsága is magyarázza páratlan népszerűségét.

1929 őszén egykori mestere, Bókay János nyugalomba vonulásával meghívták a pesti Gyermekklinika élére. A meghívást elfogadta, bár Pécset otthagyni sajnálta. Székfoglalóját A gyermekorvostan jelentősége és tanítása címmel tartotta. Néhány hónappal kinevezése után, tragikus hirtelenséggel, 54 évesen tüdőgyulladásban elhunyt. Az egyik legnagyobb magyar gyermekgyógyász a Kerepesi temetőben nyugszik.

Emlékezzünk tisztelettel …

1883. október 21.-én Rajkán született a hazájához mindvégig hű katonatiszt magyar királyi honvéd tábornok, vitéz Jány Gusztáv, a 2. magyar hadsereg parancsnoka. A legendás Ludovika Akadémián sajátította el a Honvédelem tudományát, majd I. főcsoportjának parancsnokaként öt évig vezette az intézményt. Vallásos lévén fontosnak tartotta, hogy a korábban csak katolikus kápolnával rendelkező intézményben protestáns oratórium is legyen. Eredeti nevén: Hautzinger Gusztáv. 1924. június 17-én avatták vitézzé, ekkor – ennek feltételeként – magyarosította vezetéknevét édesanyja nevére. 42 évesen már ezredes volt. 1928. május végétől két évig – oktatói tevékenységét megszakítva – a székesfehérvári 2. vegyesdandár vezérkari főnöke lett.

Jány Gusztáv neve örökre része marad a magyar történelemnek, ugyanis Ő vezette azt a 2. magyar hadsereget, mely 1943 januárjában, az oroszországi Voronyezs közelében (a Don folyó partján) óriási vereséget szenvedve, sok ezer halálos áldozattal szinte teljesen felmorzsolódott. Jány Gusztávról ugyanakkor sok minden mást is tudni érdemes. Például azt, hogy a … románokkal hősiesen küzdő Székely Hadosztály századosa, majd Horthy Miklós Kormányzó Úr egyik kedvenc (vagy talán legkedveltebb) tábornokává lépett elő. 1940-ben Horthy a 2. hadsereg parancsnokává nevezte ki, annak élén vett részt az erdélyi bevonulásban, majd a Szovjetunió elleni hadjáratban, ahol korrekt vezetőnek bizonyult. Miután a szovjetek a Donnál áttörték a magyarok védelmét, elkeseredésében igen kemény hangvetelű hadparancsot adott ki. Hat hét múlva viszont a körülmények részletes ismeretében egy másik hadparancsában kijelentette, hogy hadserege „becsülettel állta a harcot”. A Szovjetunióból való visszatérése után nyugállományba került, a Vörös Hadsereg előretörésekor Németországba költözött. Szálasi alatt nem volt hajlandó szolgálni. 1946-ban szabad akaratából tért haza, hogy a népbíróság előtt önkéntes áldozatával megmenthesse tiszttársait. Halálra ítélték és 1947. november 26.-án Budapesten kivégezték. Ügyének 1993-as újratárgyalásakor a Legfelsőbb Bíróság felmentette.

A magyar királyi 2. honvéd hadsereg egykori vezetője, a doni katasztrófát megjárt egykori parancsnok nem akart más lenni csak katona. Katona, aki neveltetését nem megtagadva szolgálja hazáját, híven az esküjéhez, ragaszkodva az elveihez.

Kitüntetése: A Vaskereszt Lovagkeresztje

📸: Zontal Képei (Horváth Zoltán)

Videó a tábornok Úrról az alábbi linken, melyben a következő szöveg hangzik el:

A keleti hadszíntérről hazatérő második honvédhadsereg parancsnoka, vitéz Jány Gusztáv vezérezredes a kijevi pályaudvaron elbúcsúzik a visszamaradó megszálló csoport tisztikarától. A hazatérő hadseregparancsnokot Kállay Miklós miniszterelnök üdvözölte a Keleti pályaudvaron.

Kállay Miklós:

“Köszöntöm önt, mint vezért, mint parancsnokot, de köszöntöm önt, mint a harcoló katonával együtt harcoló hazatért sebesült honvédet. Köszöntöm azokat, akik önnel és ön után hazajönnek most, köszöntöm azokat, akik ottmaradnak tovább küzdeni és szívem minden gyászával gyászolom azokat, akik már nem térnek többet haza. Most hogy hazajönnek, egy második kötelesség fakad, amelyet én vállalok, melyet én tartok kötelességemnek teljesíteni, és az, hogy minden jó tiszt, minden jó katona, honvéd, aki hazatért, megtalálja itthon újra az otthonát, legalább úgy, ahogy elhagyta az otthonát, de hogyha tud ez a nemzet, ez a nép, ez az ország több kenyeret, több életet, több lehetőséget, jólétet, boldogságot nyújtani, azt elsősorban önöknek kell adni, és elsősorban önök között azoknak, akik áldozatot hoztak. Az isten áldja meg önöket!”

vitéz Jány Gusztáv:

“Nagyméltóságú miniszterelnök úr! Amikor hálás szívvel mondok köszönetet ezekért a meleg szavakért, akkor ezt büszke örömmel fogadom, nem a magam személyére, hanem átadom azt azoknak, akik a Don partján becsülettel harcoltak, és megakadályozták azt, hogy a vörös rém véres karmaival belemarkolhasson országunknak megszentelt földjébe. Ezek a doni hősök azok, akik betartották azt a fogadalmat, amelyet főméltóságú urunknak kezébe letettek, amely minden magyar embernek jelszava kell, hogy legyen, akár a béke munkája mellett áll, akár fegyvert kell neki ragadnia:

“Istennel, legfelsőbb hadurunkért és a hazáért, mindhalálig!”

Videón megtekinthető ITT:👇

https://filmhiradokonline.hu/player.php?id=5007′

Boldog IV. Károly király

KULTÚRA – 2022. október 21., péntek | 6:00

 13

Utolsó királyunkra, a 2004-ben boldoggá avatott IV. Károlyra emlékezünk október 21-én.

Károly osztrák főherceg 1887. augusztus 17-én született az alsó-ausztriai Persenbeug várában. Apja Ferenc József unokaöccse, Ottó főherceg, édesanyja Mária Jozefa szász királyi hercegnő volt. Anyja mély katolikus hitben nevelte. Már kisgyermekként kialakult benne az érzékenység mások szenvedései iránt.

Maria Vinzentia Faunland nővér, a soproni orsolyita zárda stigmatizált apácája Károly nyolcéves korában megjövendölte, hogy sok szenvedés lesz az osztályrésze. Azt kérte, „burkolják a fiatal főherceget imádságba, mert császár-király lesz, aki sokat fog szenvedni, és célpontja lesz a pokol támadásainak”. Károly halála után ebből az imádkozó közösségből alakult ki a Károly Király Imaliga a népek békéjéért.

Károly szerelmi házasságot kötött Bourbon-Pármai Zita hercegnővel. Mariazellben kérte meg Zita kezét – a Szűzanyára bízták magukat, jegygyűrűjükbe ezt vésették: „Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Szülője”. Közös életcéljukat Károly így fogalmazta meg eljegyzésükkor: „Mostantól egymást kell kölcsönösen az égbe vezetnünk!” 1911. október 21-én házasodtak össze. Nyolc gyermekük született. Halálos ágyán a király ezt mondta hitvesének: „Végtelenül szeretlek téged.”

Gyermekeik nevelésében – a Habsburg családi szokásokkal szemben – a szülők is aktívan részt vettek, a színvonalas oktatás mellett boldog, szeretetteljes légkört biztosítottak számukra. A király egyik utolsó kívánsága pedig az volt, hogy halála után gyermekeit öt magyar bencés szerzetes nevelje.

Károly 1914. június 28-án, Ferenc Ferdinánd halálát követően lett az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse, majd Ferenc József halála után, 1916. november 21-én foglalta el a császári trónt.

1916. december 30-án koronázták Magyarország apostoli királyává a Mátyás-templomban. Őszintén szerette és becsülte népünket, magyarul éppen olyan jól beszélt, mint németül. Ezt mondta egyszer: „Ha a magyarok a hazájukról beszélnek, annyi hűség árad a szemükből.”

„A királyt látom, térdel az oltár lépcsőjén.
Innen, a nagy távolságból még ifjabbnak és szokatlanabbnak vélem őt. Önkéntelenül Szent Imre herceg alakja tűnik fel a képzeletemben, akinek üvegfestményét itt láttam valamikor e templomban. Csak azok érezhették át a király áhítatos, szinte önfeláldozó magatartását az Úr szolgái előtt térdepelvén, akik gyermek- és ifjúkorukban sokat jártak a templomokba. Olyan volt e percben a fedetlen fejű, fürtös hajú, piros kabátos ifjú, mintha most szállna el a mennyekbe a lelke, hogy Istentől kérjen felhatalmazást ahhoz, hogy a szent magyar királyok koronáját homlokára tehesse.
A legnyugodtabb lelkek is bizonyos szokatlan borzongást érezhettek e percekben. A király lelke Istennél van. Talán mint egy hófehér galamb repült fel az égbe, mindig magasabbra emelkedvén fénylő szárnyain, túl a földön, túl a felhők borúján, majdnem oly kicsiny már, mint egy fénylő csillagocska… És lendülő megadással veti magát az Úr zsámolya elé.
Ekkor térdepelt másodszor IV. Károly az oltár lépcsőin, midőn is olajjal megkenték.
S ez időtől kezdve úgy járt-kelt a király a ceremóniák előírása szerint, a sekrestyébe, ülőhelyére, majd ismét vissza az oltárhoz, mintha valóban távol, Istennél volna a lelke.
Csodálatos, emberfeletti dolog ez, hitetlen olvasó az Úr 1916-ik esztendejében, midőn már csaknem elfelejtettük, hogy van valaki felettünk.”

(Részlet Krúdy Gyula A koronázás című írásából)

Károly huszonkilenc évesen, a világháború harmadik évében lett császár és király. Fiatalon, kormányzati tapasztalatok nélkül indult el földi értelemben sikertelen, de annyi jóakarattal teli keresztútján. Uralkodói hivatására úgy tekintett mint Krisztus követésének áldozatos útjára: minden cselekedetében a rábízott népek iránti szeretet vezérelte, életét értük szentelte. Vallotta, hogy egy uralkodó legszentebb kötelessége a béke helyreállítása. Az első pillanattól kezdve ki akarta vezetni népeit az értelmetlen háborúból. Ő volt az egyetlen a vezető európai politikusok közül, aki támogatta XV. Benedek pápa megbékélést szolgáló erőfeszítéseit. Béketörekvéseiben legnagyobb támasza hitvese, Zita volt.

Már trónra lépésekor kiadott kiáltványában is a béke megteremtését nevezte meg fő feladatának: „Mindent meg akarok tenni, hogy a háború borzalmait és áldozatait a legrövidebb határidővel megszüntessem, a béke súlyosan hiányolt áldásait népeim számára visszanyerjem…”

* * *

„Károly király volt az egyetlen tisztességes ember, aki a háború alatt vezető helyen állott, de nem hallgattak rá. […] Őszintén akarta a békét, és éppen ezért gyűlölte őt az egész világ.” (Anatole France)

„Mindent inkább, mint csak egy igazságtalanságot. Ez a keresztény lelkiismeret a trónon. A háborútól való iszonyodása és szenvedélyes törekvése a béke helyreállítására szintén nem csupán a politikai belátásból táplálkozott, hanem abból a forró emberszeretetből, melynek forrása nála az istenszeretet volt.” (Apponyi Albert)

„Minden erejét a béke megteremtésére fordította, támadások és meg nem értettség árán is. Ezért napjainkban is követendő példa számunkra, kinek közbejárását kérhetjük az emberiség békéjének érdekében.” (XVI. Benedek pápa)

* * *

Károly célja egy demokratikusabb és szociálisan igazságosabb birodalom létrehozása volt, ahol a trón valódi támasza a népek szeretete és elégedettsége. A rendkívül súlyos helyzet ellenére széles körű és példaértékű szociális törvénykezésbe kezdett. A magyarországi koronázási lakoma tizenkilenc fogását a budapesti hadikórházakban küldette a koronázás estéjén, a magyar országgyűlés által neki és hitvesének ajándékozott ötven-ötvenezer aranyat pedig szociális célokra, hadiözvegyek és -árvák megsegítésére fordították. Szociális érzékenységét mutatja, hogy ő hozott először létre a világon népjóléti minisztériumot, először Ausztriában, majd Magyarországon, 1917-ben. Az Egyház társadalmi igazságosságról szóló tanítása alapján gyakorolta uralkodói hatalmát.

Egész életét a kötelességérzet és a felelősségtudat jellemezte. Az önuralom rendkívül fontos volt számára, ahogy mondta, „ez a legnehezebb uralkodás”. Gyermekkorától fogva különleges tisztelettel tekintett az Oltáriszentségre. Akárhol élt, mindig volt a lakhelyén egy magánkápolna, ahol az Eucharisztiát őrizték. Éjszakánként sokszor imádkozott csöndes magányban az örökmécses fényénél.

„Egy dolgot lehetett benne, mint uralkodóban, kifogásolni: túl nagy, általános emberi jóságát, ami nem az a fajta mindent elnéző jóság volt, hanem igényes, bizalmas jóság.” (Egy munkatársa visszaemlékezése Károly királyra)

A háború végén IV. Károly magatartása tette lehetővé, hogy Ausztriában további vérontás és polgárháború nélkül, békésen valósuljon meg az átmenet egy újabb társadalmi rendbe. Ennek ellenére elűzték hazájából.

Hazánkba kétszer próbált visszatérni mint apostoli király, aki esküt tett a szolgálatra, melyet Istentől kapott. XV. Benedek pápa is a Magyarországra való hazatérésre biztatta őt, azt kérte, legyen az Egyház védelmére, mert keletről veszedelem fenyegeti Európát, ami könnyen katakombákba kényszerítheti ismét az Egyházat, és önkényuralomba sodorhatja a népeket.

„Ha valaha visszatérek Magyarországra, úgy azt bizonyára nem uralkodási vágyból teszem. Töviskoronát viseltem eddig, és töviskorona az, amit Magyarország visszaadhat nekem. A koronázási eskü mindig azt jelentette számomra, hogy a király és a nemzet virágzásban és romlásban egyaránt össze kell, hogy kapcsolódjék.”

A második visszatérés alkalmával, 1921. október végén a vérontás megelőzése érdekében végleg letette kardját. Zitával együtt Tihanyba vitték, a bencés apátságban töltötték utolsó magyarországi napjaikat.

* * *

„Legutoljára aggódva léptem be szobájába [Tihanyban]. Azt hittem, megtört, a kegyetlen sors iszonyú csapásai alatt levert és vergődő királyt találok, akinek vigasztalására alig lehet szavakat, annál kevésbé helytálló érveket találni. […] A király fölött nem vonult el nyomtalanul a nagy vihar. Haja megfehéredett. Arcán gondok mély vágásai. Ünnepélyesen komoly a megjelenése, amilyen az önérzetes szenvedőké. Helyzetével teljesen tisztában van. Nem vár magyarázatot vagy vigasztalást. […] De azért rendületlenül bízik és hisz: »Bármit is kell szenvednem, Krisztus Urunk többet szenvedett.« Ilyen léleknek fölösleges a vigasztalás. Kikényszeríti csodás erejével a bámulatot. Áldozatos élete végén egészen méltó volt az utolsó szó: »Fölajánlom életemet váltságul népemért.«” (Csernoch János bíboros, hercegprímás visszaemlékezése)

„Elkeserít, ami történt. Magyarország keservesen fog bűnhődni azért, amiért felkent apostoli királyára lőtt, aki nemcsak koronás király, de egy valódi szent!” (Batthyány-Strattmann László a második hazatérési kísérlet után)

* * *

Bajánál hagyta el a királyi pár örökre hazánk területét. Az antant dunai hajója innen vitte őket száműzetésük helye, Madeira szigete felé. Az Atlanti-óceán szigetén egy nyirkos házban, szegénységben élt a királyi család. Károly azonban itt sem veszítette el hitét, derűjét. Élete végleg állandó, folytonos imádsággá vált.

A mostoha körülmények között 1922 márciusában súlyosan megbetegedett a király. A fájdalmakat és a szenvedést elfogadta, és engesztelésül felajánlotta népeiért. Halálos ágyán mindenkinek megbocsátott, aki elárulta őt. Életeszméjét az utolsó napon így fogalmazta meg: „Igyekezetem mindig és mindenben az Isten akaratának lehető legtisztább felismerése és követése volt, az emberileg elérhető legtökéletesebb módon.”

1922. április 1-jén hunyt el. Temetésén Antonio Manuel Pereira Ribeiro püspök így beszélt: „Madeirának a mai napig kellett várnia a maga szentjére és most megtalálta azt. Egy mártírt adunk vissza az anyaföldnek.” Károly sírja azonnal zarándokhellyé vált, szent remeteként, családapaként, vezeklő uralkodóként tisztelték a madeiraiak.

Zita Károly halála napjától fogva csak gyászruhát viselt. Hitre és emberségre nevelte nyolc gyermeküket. Élete 97. évében halt meg, 1989. március 14-én. Halála után térhetett csak haza, a Habsburgok temetkezési helyén, a bécsi kapucinus templom kriptájában nyugszik.

1972. április 1-jén, IV. Károly égi születésnapjának 50. évfordulóján az illetékes egyházi bizottság és a család képviselőinek jelenlétében Madeirán sor került a király koporsójának fölnyitására; testét romlatlan állapotban találták.

2003. április 12-én II. János Pál pápa jelenlétében kihirdették a dekrétumot, amely elismerte Károly király hősies erénygyakorlatát, életszentségét. Ugyanebben az évben december 20-án pápai dekrétum hitelesítette a Károly király közbenjárására Brazíliában, 1960-ban történt csodás gyógyulást.

Szent II. János Pál pápa 2004. október 3-án avatta boldoggá az utolsó apostoli magyar királyt. Liturgikus emléknapját pedig október 21-ére helyezte. A boldog király ünnepét így nem halálának, hanem házasságkötésének évfordulóján üli meg az Egyház, ezzel is példás házaséletére irányítva a figyelmet, valamint arra, hogy a házasság a szentté válás egyik kitüntetett útja.

Istenünk, aki Boldog Károlyt viszontagságos úton a földi királyságból a Te országodba vezetted, és mennyei koronával jutalmaztad, az ő közbenjárására add meg nekünk, hogy Szent Fiadat és testvéreinket szolgálva mi is eljussunk az örök életre. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.

Forrás
Katolikus.hu
Vatican.va
Mindszentyalapítvány.hu
Ifj. Bertényi Iván: IV. (Boldog) Károly, Korunk, 2016/8
Kovács Gergely: Zita és Károly – Akik egymást segítették az égbe, Veszprém, 2017

Magyar Kurír

„Summáját írom Egör várának,

Megszállásának, viadaljának,

Szégyönvallását császár hadának,

Nagy vigaságát Ferdinánd királnak.”

Tinódi Lantos Sebestyén: Egri históriának summája (részlet)

1552. október 17-én fejeződött be az egri vár ostroma, ezen a napon kezdte meg a török sereg az elvonulást a vár alól.

A képen: Eger ostroma 1552-ben. Vizkelety Béla műve Franz Kollarž litográfiája alapján.

A Bocskai-szabadságharc hajnala

Van, mikor valaminek a kezdetét az ügy „hajnalaként” emlegetik, függetlenül attól, hogy melyik napszakban esett meg. De a Bocskai-féle szabadságharc tényleg egy hajnalon kezdődött, 418 esztendeje, az 1604. október 14-ről 15-ére virradó hajnalon…

A koncepciós per nem egy új találmány, hanem régi szép hagyomány magyar földön. Már az sem az első példa erre, mikor Bocskai István állítólagos levelezését Bethlen Gáborral elfogatta Giacomo Barbiano di Belgiojoso gróf, a német-római császár kassai főkapitánya.

Valóban létezett-e ez a bizonyos levelezés, vagy csak Belgijoso agyszüleménye volt az egész, az már egy kétesélyes dolog. Annyi biztos, hogy Belgiojoso nem rajongott különösebben Bocskai Istvánért, hiszen az volt olyan merész, hogy mikor a kedves gróf kért tőle kölcsön potom húszezer aranyforintot, képes volt nemet mondani. Ezt a szemtelenséget! Megtorolni! Perbe fogni!

A hajdan császárhű, egykor Bécsben és Prágában Miksa császárt apródjaként, majd udvari testőreként szolgáló Bocskai István zaklatása ekkor már valóságos hagyománynak számított bizonyos körökben.

De hogy is kezdődött?

1599-ben Báthory Zsigmond lemondott fejedelmi címéről, helyére Báthory Andrást választották. A papfejedelem – már a katolikus egyház bíborosa volt mikor a fejedelemi címet is megkapta – nem igazán tetszett sem a fényességes török portának, de az osztrák császárnak sem. A saját országában sem örvendett nagy népszerűségnek, az evangélikus szászok és székelyek is ellene voltak. Végül II. Mihály havasalföldi fejedelem, a székelyek támogatásával – akik részére viszont a magyar király, I. Rudolf – aki főállásban, mint német-római császár működött II. Rudolf néven – kapart össze 100 000 aranyat – elűzte őt az országból. A menekülő fejedelmet útja közben meg is gyilkolták.

Báthory lemondása után Erdély csatatérré vált. A derék Rudolf, hogy biztosítsa a maga számára Erdély támogatását, csapatokat küldött az országba. Tábornoka, Giogio Basta rémuralma valóságos fogalommá vált Erdélyben. Nagyajtai Cserei Mihály így írt erről históriájában: „oly kegyetlenül dirigálá, vagy inkább rontá, pusztítá az országot, hogy ma még a nevét is irtózással, átkozódással említik az erdélyiek”. Amikor Bocskai István felemelte szavát a tűrhetetlen állapotok ellen, 1602-ben perbe fogták és Prágába internálták, ahonnan csak 1604-ben sikerült hazatérnie.

A Habsburgokból kiábrándulva – nem ő volt az első ilyen magyar és nem is az utolsó magyar, a történelem során – bihari birtokára húzódott vissza. Itt kereste fel a török területre menekült bujdosók nevében Bethlen Gábor, hogy álljon az élükre a Habsburg-ellenes felkelésben.

És itt jött Belgiojoso a képbe. Egyfelől nagyon nem kedvelte Bocskait az elmaradt hitelért, másfelől, ha sikerül rábizonyítania, hogy összeesküvést sző a császár ellen akkor szép részedést kaphat az „áruló” főúr vagyonából, birtokaiból. Be is vádolta a császárnál Bocskait. A magyar úr hiába kérte, hogy mutassák be az ellene szóló bizonyítékokat és folytassanak le pártatlan és tisztességes vizsgálatot. Belgiojosonak ehhez nem fűződött különösebb érdeke, meg az erő is az ő oldalán volt, így haddal indult „rendet csinálni” és elfogni a birtokaira visszavonult, „rebellis” Bocskait.

A helyzet kezdetben – Bocskai szempontjából – igazán rosszul alakult. Belgijoso 1604. október 10-én Adorján váránál, a Berettyó partján táborozott 10000 fős seregével. Itt szándékoztak bevárni Johannes Pezzen (más források szerint: Petz) ezredest, aki várostromokhoz szükséges felszerelést, hadieszközöket hozta a hadjárathoz. Bocskai csak pár száz hajdúra, meg a környékbeli lakosságra számíthatott. Azokkal ellenállni egy ekkora seregnek…

Viszont a császári sereg mintegy harmadát hajdúk tették ki. Háromezer hajdú pedig komoly erő. Ha sikerülne velük megegyezni…

Sikerült.

Október 14-re Pezzen már elérte Álmosdot csapataival. Belgijoso az éjszaka folyamán, esetleg hajnalban akarta egyesíteni a két seregtestet, ezért van az, hogy a források hol 1604. október 14-ére, hol 15-ére datálják az Álmosd és Diószeg között vívott csatát.

A hajdúk átállása először sima ügynek látszott, ők haladtak Belgijoso serege élén. A terv az volt, hogy nem állnak meg Pezzen táboránál, hanem egyszerűen tovább lovagolnak Bocskaihoz. Azonban, amikor már a második lovascsapat haladt el megállás nélkül Pezzen csapatai mellett az ezredes gyanút fogott, hogy itt valami nem kerek. Emberei kérdőre vonták a hajdúkat. A szóváltásból hamar harc kerekedett. Hja, kérem a hajdúknál könnyen ment az ilyesmi…

A csatazajra Bocskai közelben rejtőző katonái is lecsaptak a császáriakra és bár a könnyű fegyverzetű hajdúkkal szemben vértesek is harcoltak, az éjszakai kavarodás a magyaroknak kedvezett. A német gyalogság visszavonult egy hirtelenjében összevont szekérvárba, amivel a hajdúk egészen hajnalig nemigen tudtak mit kezdeni. Ekkor azonban egy jókor jött lőporrobbanás – hogy a hajdúk akciója volt-e, vagy a császáriak balféksége okozta, arról nem szól a fáma – megpecsételte Pezzen seregének sorsát. A hadtest szinte teljesen megsemmisült, magát az ezredest pedig elfogták Bocskaiék.

Innen pedig már nem volt megállás…

Október 15-e után Bocskai elfoglalta Debrecent, majd Váradot. Tokajnál a hajdúkkal legyőzte Belgiosit. 1604. november 11-én pedig Kassa következett.

Itt adta ki kiáltványát, melyben csatlakozásra szólította fel a nemességet. A kóborló hajdúk és a Habsburgok alatt nyomorgó jobbágyok mellett csatlakozott Bocskaihoz az elégedetlenkedő városi polgárság, de a nemesség, sőt a főnemesség nagyobbik része is. 1605. április 17-én, a szerencsi országgyűlésen, Magyarország és Erdély fejedelmévé választották Bocskai Istvánt. Az év végére pedig már Erdély és Magyarországnak a törökök által el nem foglalt része urának vallotta…

Forrás: Wikipédia; Rubicon.hu;

Kép: Petrucz József – Petz ezredes Bocskai előtt 1604. (Készült: 2006-ban, megtalálható a bihardiószegi (Románia) református templomban. – Minden-ami-magyar.hu)

Az aradi mártírok emlékezete után…

HADNAGY ÚR! ALÁZATOSAN JELENTKEZEM!

-Hadi becsület és nemzettudat-

Szerény vacsoránkat az ivóban éppen befejeztük, amikor az asztaltársaságunkhoz csapódott nagy szakállú öregember mesélni kezdett. Hogy a dolog megesett-e, vagy a képzelet szülte, azt nem tudhatjuk, de mi szívesen fogadtuk és hallgattuk őt:

-A huszárszázad maradványa az erdők mélyén bujdokolt. Huszonegy néhány tépett huszár és a hadnagyuk. A cári lovasság hiába üldözte őket, mindig kibújtak a szorításukból. Hol hajnalban, hol az éj leple alatt, de mindig egérutat nyertek az üldözőik elől.

Végül a hírhedt kozák fejvadász századot szabadították rá a magyar fiúkra. A kozákok voltak a cári hadsereg legrettegettebb harcosai, akik távolból is megérezték a vér szagát és kitartóan üldöztek bármilyen prédát. Egészen, annak elejtéséig. Hírük megelőzte őket: nem kegyelmeztek senkinek és sikerük bizonyításaként emberfejeket vittek elöljáróikhoz. Fegyverzetük a legerősebb volt a cári hadseregben, dzsidájuk és könnyű vértezetük ideális a könnyűlovasság és a „vadászat” számára.

Félelmetes sereg volt a kozák.

Három nap és három éjjel kutatták a nyomkeresőik a magyarokat, mire rájuk bukkantak s még aznap éjjel bekerítették a fáradt huszárokat. Az atamán mielőtt kiadta volna a parancsot a mészárlásra, megszemlélte és felmérte leendő ellenfeleit.

Legnagyobb ámulatára alig serkenő bajuszú fiúkat és őszhajú öreg katonákat látott. Szinte mindőjüknek volt valamilyen sebesülése. Lehettek vagy húszan a bátor huszárok. Halkan valami furcsa dallamot énekeltek, amely a kozák fülébe is bevette magát. A szöveget nem értette, de az ének bús és panaszos akkordjai a szülőföldjét idézte fel és a cári elnyomást.

Ahogyan hallgatta a dalt édesanyja szavai jutottak az eszébe, amikor még kicsi gyermek volt: „Az orosz Atyuska elveheti a kozákok szabadságát, de a szabadság vágyát sohasem. Addig lesz kozák a földön, amíg megőrzi azt.”

Az övéihez visszatérve meglepő parancsot adott ki a túlerőben lévő seregének: Tárgyalni kíván a huszárokkal.

Harcosai megilletődve néztek rá, de szinte egy időben gyújtották meg fáklyáikat a bekerítést jelezve a magyarokkal. A fiaink azonnal fegyvereikhez kaptak és készen álltak az esélytelen harcra. Az atamán két kísérőjével és egy tolmáccsal kísérve – fegyver nélkül, gyalogosan – vonult be a huszárok táborába.

A magyar hadnagy egyedül ment a kozák elé, aki tisztelgett és szabad elvonulást ígért, ha átadják zászlójukat és lőfegyvereiket (a kardjukat megtarthatják, hogy ne sérüljön a vitézi becsület). A hadnagy a kíméletes ajánlatra hajnalig kért gondolkozási időt.

Elválásukkor kezet fogtak és mélyen egymás szemébe néztek. A magyar minden zsigerében érezte, hogy az atamán igazat mondott.

A huszárok tanácskozásra vonultak vissza és eszmecseréjük végén a Kossuth-nótát énekelték el. Hej, pedig Kossuth Lajos, de messze járt már ekkor!

Mikor a nap felkelt, a huszárok hadrendben álltak. Sorban mindegyik megcsókolta az ezred lobogóját, majd a hadnagy meggyújtotta azt. Nem is egy magyar szeméből folytak a könnyek ezt látván…

-A magyar hadi becsület és a zászló nem eladó! Rajta hát fiúk, a hazáért halunk!- kiáltotta a hadnagy.

Hamar vége lett az öldöklésnek.

A bátrak hősiesen harcoltak nem adták könnyen a bőrüket. De a sok ellen, nem győzhetett a kevés. Mikor minden elcsendesedett a kozák parancsnok ukáza alapján a magyarokat méltóképpen eltemették és fejfájuk a zászlórúdjuk lett. Sírjaik felett közel kétszáz kozák tisztelgett, elismerve a magyar hadi becsületet.

…valahogy így mesélte az öreg s mi hallgattunk. Hallgattunk, egyszeriben nem volt szavunk. A hosszú méla csönd után nem tudom, hogy melyikünk kezdte el nótát. Azonnal átvettük tőle a dallamot. Olyan elemi erővel tört fel a nyolc férfitorkokból a „Kossuth Lajos azt üzente”, hogy a szívünk is beleremegett, de annak is, aki hallgatta.

Könnyes szemekkel, teljes erőből szólt a dalunk. Szállt a fohász az ivón át a falvak felett a város felé, túl a hegyeken, a folyón, egészen a Kárpátok összes hágójáig. Szoborrá meredtek egy pillanatra a magyarok az egész Kárpát-medencében, akik azt hallották.

Döbbenetes élmény volt a síró, éneklő srácok között üvöltve az “éljen a magyar szabadság, éljen a hazát.”

Szárnyalt a dal a vörösre hajló tavaszi estében, ahogy a nap bánatosan lebukott a hegygerinc mögött.

Ahogyan az öreg szikár, napszítta orcáját néztem – kiugró pofacsontját és hasított szemét – az jutott eszembe; hogy mi, vagy az utánunk jövő nemzedék, vajon fog-e majd ilyen elszánással, akár az élete feláldozásával is kiállani a honért, ahogyan derék huszárjaink tették azt…

Lesz-e még olyan „hadnagyunk”, aki megadva a lendületet elkiáltván magát: „A magyar hadi becsület és a zászló nem eladó! Rajta hát fiúk, a hazáért halunk!”

Zetényi-Csukás Ferenc

*Az íráshoz vett kép Kertai Zalán munkája, címe: Huszár roham.

Szerző: Zetényi- Csukás Ferenc (Archív)

az Aradi 13

Batthyány maga adta ki a tűzparancsot a kivégzésekor

Súlyos megtorlás követte az 1848-49-es szabadságharc leverését. Az osztrák kormány nem csak bosszúért lihegett, de példát is akart statuálni. 1849. október 6-án kivégezték Aradon a magyar szabadságharc tizenhárom honvédtábornokát, Pesten pedig Batthyány Lajost, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét.

A leszámolás még a fegyveres harcok idején elkezdődött, miután Haynau, az új osztrák császári főparancsnok, Julius Jacob von Haynau kiáltványban tudatta, hogy aki a magyar kormánnyal és a hadsereggel bármiféle kapcsolatban állt, az büntetésre számíthat.

A császári határozat végrehajtásával és a halálos ítéletek jóváhagyásának jogával is a kérlelhetetlenségéről ismert Haynaut bízták meg. Ferenc József császár – talán a lelkiismereti problémákat megelőzendő –, arra utasította Haynaut, hogy a halálos ítéletekről csak utólag tegyen jelentést.

Felsőbb utasításra ítélték halálra Batthyány grófot

Batthyány Lajost még 1849 januárjában letartóztatták, és az olmützi törvényszék ítélte – koncepciós perben, felsőbb utasításra – kötél általi halálra. A bíróság az ítélet meghozatalakor csak példát akart statuálni, abban a hiszemben, hogy az uralkodó kegyelemre változtatja az első felelős magyar miniszterelnök a halálos ítéletét – ám ez nem következett be. (A bírák ugyanakkor a Bécsben hozott szabályt is megsértették, hiszen a felelősségre vonás csak az Országgyűlés feloszlatása után elkövetett cselekményekre vonatkozott – Batthyány viszont ekkorra már lemondott kormányfői tisztéről.)

A volt miniszterelnök halálos ítéletét Haynau 1849. október 5-én erősítette meg.

Kötél helyett „por és golyó”

Batthyány Lajos a kivégzés előtti éjjelen – mert megalázónak tartotta az akasztást, azzal csak a köztörvényes bűnözőket illették – egy felesége által becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát.

Bár szándékában állt, nem halt bele, ám a sérülése miatt a helyi parancsnok saját hatáskörben akasztásról „porra és golyóra” változtatta az ítéletet – ami miatt Haynau idegrohamot kapott.

Rajta, vadászok!

A vérveszteségtől legyengült gróf a puskacsövek kereszttüzében sem engedte, hogy bekössék a szemét, és fél térden állva maga vezényelt tüzet. Utolsó szavai három nyelven hangzottak el: „Allez Jäger, éljen a haza!” (Azaz: Rajta, vadászok…)

Egy golyó a szívét, egy a tüdejét, egy pedig a fejét ütötte át.

Magyarország első felelős miniszterelnöke kivégzésének színhelyén 1926. október 6-án avatták fel a Pogány Móric tervei alapján készült Batthyány-örökmécsest (a mai Hold és Báthory utca sarkán), amely később is a szabadság jelképe maradt.

További tizenhárom hősi halott

Aradon ugyanezen a napon végezték ki a tizenhárom honvédtábornokot:

Aulich Lajost
Damjanich Jánost
Dessewffy Arisztidot
Kiss Ernőt
Knézich Károlyt
Lahner Györgyöt
Lázár Vilmost (ezredes volt, de a köztudat őt is tábornokként tartja számon)
Leiningen-Westerburg Károlyt
Nagysándor Józsefet
Poeltenberg Ernőt
Schweidel Józsefet
Török Ignácot és
Vécsey Károlyt.

A golyó általi halálra „kegyelmezett” Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt a vár északi sáncában lőtték hajnalban agyon. Kiss Ernő az első lövések után még életben maradt: ekkor maga vezényelt tüzet a tanácstalan katonáknak, de egy tiszt hozzálépett és fejbe lőtte.

A kivégzőosztagba több elítélt bécsi forradalmárt is beosztottak.

A többi elítéltet a vártól délre összetákolt bitófákra akasztották fel. (A leírások szerint Franz Bott hóhér elégedetlen volt a közeli épülő ház elrekvirált gerendáiból ácsolt akasztófákkal.)

Elrettentésül a holttesteket estig az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el. A kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé lett.

Haynau nem lankadt

A bíróságok 1848 novembere és 1850 vége között 4628 magyar rebellis ügyét tárgyalták. Az ellentmondó statisztikák szerint a megtorlások során mintegy 500 halálos ítélet született, ebből mintegy 110-et hajtottak végre.

Másfél ezer embert ítéltek többévi börtönre (sokaknak a halálos ítéletet változtatták erre), a honvédsereg állományának 25-30 százalékát pedig besorozták, nekik hét évet kellett szolgálniuk távol a hazától.

„Ezt Aradért kapod!”

A könyörtelen bosszúhadjárat 1850 júliusától mérséklődött. Az európai felháborodás miatt a bécsi udvar ekkor nyugdíjazta a „hatáskörét túllépő”, és általános gyűlöletnek örvendő Haynaut.

A legenda szerint, mielőtt dicstelen véget ért volna a szabadságharc kitörésének 5. évfordulójának előestéjén, a hóhért angliai utazása során, egy londoni munkásgyűlés két magyar résztvevője felismerte és megverte – a híradások szerint az „Ezt Aradért kapod!” felkiáltások közben.

Állítólag maga Garibaldi is meg akarta keresni a két magyart, hogy megköszönje nekik Haynau összeverését…

Haynau élveboncolásáról beszélt az utókor

Ugyancsak legenda övezi az említett dicstelen véget: az szinte bizonyos, hogy a bresciai hiéna barátaival éppen az észak-itáliai felkelés leverését ünnepelte, amikor elérte a halál. Egyes történetek szerint a jelenlévők a halált agyvérzésnek tudták be, de nem tudhatták, hogy egy fejsérülés utóhatásaként Haynau rendszeresen elveszti eszméletét.

Később elrendelték a holttest felboncolását, amit a koponyatető lefűrészelésével kezdtek el – a történet szerint az elborzadt orvosok ekkor vették észre, hogy Haynau még él, s egyikük megadta neki a „kegyelemdöfést”.

A szikár valóság azonban minden valószínűség szerint az, hogy a kiérkező orvos meg tudta állapítani a halál beálltát, és nem került sor boncolásra.

A nemzet áldozata nem volt hiábavaló

A szabadságharc ugyan elbukott az osztrák és orosz túlerővel szemben, de a nemzet áldozata nem volt hiábavaló. A küzdelem társadalmi vívmányait: a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést és a törvény előtti egyenlőséget már nem lehetett elvenni. Az a hősies katonai teljesítmény, amelyet a magyarság akkor felmutatott, olyan rokonszenvet váltott ki Európa-, sőt Amerika-szerte, amely a nemzet reményeit táplálta, hogy egy kedvező fordulat alkalmával, egyszer véglegesen kivívhatja a függetlenséget.

A magyar kormány 2001. november 24-én visszatérő nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át. A kormányrendelet értelmében ezen a napon a Magyar Köztársaság lobogóját félárbócra eresztik, a középületeken meg kell jelennie a gyászlobogónak, az iskolákban pedig megemlékezést tartanak.

Forrás: hirado.hu – MTI (Archív)

Az aradi vértanúk kivégzésének utolsó szemtanúja:
Herold Alajos (1821 – 1905)

  1. október 6-án reggel fél 6-kor a vár sáncárkában 4 vértanút lőttek agyon: Kiss Ernő altábornagyot, Dessewffy Arisztid és Schweidel József tábornokokat, valamint Lázár Vilmos ezredest.

Reggel fél 7-kor bitófán 9 mártír végezte: „négynek — Damjanich János, Lahner György, gróf Leiningen-Westerburg és gróf Vécsey Károly tábornoknak holttestét a hozzátartozók nehéz aranyakért megvásárolták, elvitték és eltemették. Hét vértanú holttestét a bitófák tövében ásták el és az akasztófái a rajta halt tábornok teteme mellé földelték. Aulich Lajos, Knézich Károly, Nagy Sándor József, Pöltenberg Ernő és Török Ignác teteme 83 évig ismeretlenül porladt a vesztőhelyen.”

Rajtuk kívül Ormay (Auffenberg) Róbert ezredes és Haugh Lajos alezredes golyó általi, Kazinczy Lajos pedig kötél által hunyt el.

Tizennyolc évig nem lehetett kutatni nyugvóhelyük után. Csak a kivégzésen részt vett szemtanuk előadásából íródott később a történelem.

Az aradi vértanúk kivégzésének a Pesti Hírlap 1890. szeptember 27-i tudósítása szerint 6 szemtanúja volt: Herold Ferenc, Herold Alajos, Zelenka Márton, Wagner Pál, Stolczer Károly és Grünwald Károly. Őket az osztrák hatóságok jelölték ki korántsem önkéntes alapon. Közülük ekkor már csak a Herold fivérek éltek.

Az Uj Idők egy 1904. október 9-i számában, halála előtt egy évvel – nem is sejtve annak jelentőségét – interjút készítettek a borzalmas kivégzés egyetlen még élő szemtanújával.

„Az aradi kivégzés utolsó szemtanuja. A nyolcvanhárom éves Herold Alajos Arad tőszomszédságában, a Maros túlsó pariján levő Zsigmondházán él egy tiszteletben megőszült polgár, a nyolcvan hároméves Herold Alajos, aki utolsó életben levő szemtanuja a magyar szabadságharc leggyászosabb momentumának, az aradi vértanuk kivégzésének.

Egy darab história él még ennek az aggastyánnak érző szivében, csudálatra méltóan friss emlékezetében, s a szomorú évforduló alkalmával időszerűnek, sőt szükségesnek is véljük az ő visszaemlékezéseinek följegyzését, mert sem az egy-kori följegyzések (Sujánszki Euszták minorita-atya naplója), sem az ennek nyomán művészi ihlettel megfestett kép (Thorma János: Az aradi vértanuk kivégzése) nem tárja elénk teljes igazsággal a kivégzés borzalmas aktusának egész lefolyását. S legfőképpen tévesek, sőt hamisak az adatok, amelyekből a halálra szánt hősök lelkiállapotára következtethetnénk. A legjobban jellemzi a Thorma-féle kép történeti tévedéseit az, amit róla ez az utolsó élő szemtanú, Herold Alajos mondott. A kép mintegy nyolc év előtt volt Aradon kiállítva, s az ősz Herold is átjött Zsigmondházáról, hogy megtekintse.

De csak egy pillantást vetett a képre, s majd így szólt: — Szerencséje ennek a festőnek, hogy a generálisok közül már egy sem él, mert ezért a képért nagyon kikapott volna. A tábornokok bátran mentek a halálba, s nem szorultak vígasztalásra. Sírás, meghatottság nélkül, katonásan ment ott végbe minden. A papok külön csoportban egészen távol állottak a tábornokoktól, s nem volt rajtuk karing, csak egyszerű sötét felöltő. Herold Alajos különben a következőképpen adja elő emlékeit az október 6-iki gyászos eseményről: 1849 október 6-án — 28 éves voltam akkor és molnármester itt Zsigmondházán — jókor reggel látom, hogy nagy embercsoportok sietnek a Maros túlsó partján a vár irányába.

Vagy hatodmagammal én is odaigyekeztem az innen eső parton, de amíg amazokat a hidon át nem bocsájtották, mi közvetlen közelébe jutottunk egy katonai kettős sorok által formált nagy négyszögnek. E négyszög túlsó oldalán kilenc darab ócska, puha épületfából való vastag gerenda volt egy vonalban a földbe verve. Szemben e bitófákkal állott egy csoportban a nyolc tábornok, Leiningen grófot kivéve, valamennyi civilruhában. Előttük jobbra volt Damjanich szekere és a jobb sarokban egy csoportban álltak a lelkészek, s közülük csak egy állott közel Damjanich szekeréhez. Közepén volt lóháton a vezénylő tiszt, aki a kivégzés megkezdése előtt „imához” vezényelt.

A mártirhalálban Pöltenberg volt az első, Vécsey az utolsó. Amikor a hóhér Pöltenberget a bitófához kisérte, Kilépett a csoportból Vécsey is, odaállott közvetlen a bitó elé és három lépés távolból rideg tekintettel nézte végig mind a nyolc társának kivégzését. A papok közül egyetlenegy sem állott a bitófához a kivégzés alatt; nem igaz tehát a képnek az a jelenete sem, amikor a kar-inges pap a magasra emelt kereszttel vigasztalja az áldozatot. Kivégzés előtt csak Leiningen gróf beszélt, aki hangosan tiltakozott ama vádak ellen, hogy ő Budavár bevételénél az osztrák tisztekkel kegyetlenkedett volna. Ezt a tiltakozást esküvel erősítette. Mielőtt Damjanicsra került a sor, aki mindezideig a szekéren volt, leoldozta fekete selyemnyakkendőjét és e szavakkal nyújtotta a közelben álló lelkész felé: — Adja át feleségemnek s mondja meg neki, hogy magam oldoztam le a nyakamról. Ekkor már hozzálépett a hóhér, aki segíteni akart neki a leszállásban, de ő visszautasította:

— Nem megígérte nekem tegnap, hogy békében hagy és nem borzolja el a szakállamat? A hóhér erre visszalépett és így szólt: — Megtartom, amit ígértem. Nem fogom Excellenciádat gyötörni és rendben hagyom a szakállát.

Damjanics erre előbb bekötözött, sebzett lábát tette ki a szekérderékből aztán a másikat, majd mankójára támaszkodva, amelyet már előbb a szekér mellé állított, vánszorgott a bitóhoz. Útközben visszafordult egyszer és magyarul szólt a lelkészhez:

— El ne felejtse, amire kértem.

A bitó alatt állva, azalatt hogy a hóhér már foglalatoskodott vele, félhangosan mondotta: — Éljen a haza.

Vécsey, mint említettem, mind a nyolc társának kivégzését közvetlen közelből nézte végig és merev tartással lépett egyik bitótól a másikig. Amikor reá került a sor, végignézett vértanú-társain és szó nélkül állott a bitó alá. A hóhér éppen a hurkot akarta nyakába illeszteni, amikor iszonyú dörej hangzott át a Maros túlsó partjáról. Vécsey lábujjhegyre állott, kinyújtotta nyakát és úgy kémlelődött egy pillanatig; a hóhér is megállt egy másodpercre munkájában, de a parancsnok intett, s egy perccel később Vécsey is halott volt. Az idehangzó robajt az okozta, hogy a túlsó oldalon a kíváncsiak tömege lepett el egy magas ólat, amely iszonyú zajjal leszakadt alattuk. Meg akarom jegyezni, hogy a hóhér, — magas-száru csizmát és valami frakkszerü öltönyt viselt — rendkívül gyorsan végezett az egyes áldozatokkal.

Halál-vívódást nem láttunk, s miközben ő a hurkot tett a szerencsétlen generálisok nyakába, egy kis fehér kendőt tartott az arcuk elé; a legények — kétoldalt egy-egy — rántottak egyet a testen, — s a kivégzés megtörtént. A hóhér egy-két másodpercig tartotta csak a kendőt az áldozat arca elé, s mire elvette onnan, hideg, mozdulatlan volt már az arc, de semmi eltorzulás nem volt ész-lelhető. Akik a kivégzést látták, azt híresztelték később, hogy a hóhér a fehér kendőben rejtegetett valami gyilkos szeszt és a halál a kendővel való érintéskor bekövetkezett már. A kilenc tábornok kivégzése az összes formaságokkal együtt nem tartott egy óra hosszat sem. A kivégzés színhelyéről csakhamar elvonult a katonaság, s mi is borzadállyal menekültünk a rettentő helyről. Néhány évtized múlva fölkerestem egyízben Budapesten Damjanich vértanú özvegyét, s megtudakoltam, hogy a lelkész elvégezte-e azt, amivel a tábornok halála előtt megbízta? Damjanichné azt felelte, hogy igen…”

Korántsem ez volt az első visszaemlékezés, ami megjelent tőle, az arad-zsigmondházi csónak átkelési jog bérlőjétől. A Budapesti Hírlap 1890. október 8-i számában „A bitón halt kilenc tábornok kivégzésének egy szemtanúja, Herold Alajos zsigmondházi molnár, ki ötödmagával közvetlen közelről nézte a rettentő jelenetet, az Aradi Közlöny tudósítója előtt a következőket beszéli: »Bámulatos volt az a rendkívüli bátorság és méltóságú viselet, melyet a halálra ítéltek tanúsítottak: valahányszor egy-egynek nyakára a hóhér a kötelet illesztette, búcsúzólag intett az a még életben levő társainak. ’Lebts wohl Kameraden!’ (Éljetek boldogul, bajtársak!), mire a kocsin ülő Damjanich meg nem állhatta, hogy egyszer tréfásan vissza ne szóljon: ’Ja, ja; wir leben ja noch um fünf Minuten länger!’ (Igen, igen, hiszen mi öt perccel még tovább élünk!) […] Utolsónak maradt Vécsey, aki dacosan izgett-mozgott, s az alatt is, míg a többiek egymás közt és papjaikkal csendesen beszélgettek, ő senkivel szóba nem állott, hanem egyik bitófától a másikhoz menve egy lépés távolból szemlélte figyelmesen, mint végzik ki társait egymásután.

A kivégzés után a tiszt imára vezényelt s annak végezte után az áldozatokra mutatva igy szólt a katonákhoz : „Das ist ihr Lohn, dass sie ihr Eid gebrochen haben, und gegen Seine Majestät gekämpft haben“ (Ez a jutalmuk, a miért esküjüket megszegték s ö felsége ellen harcoltak.”

Herold Alajos molnármester és lisztkereskedő 1905. szeptember 15-én hunyt el életének 84. esztendejében az Aradhoz tartozó Zsigmondháza 84. számú házában. Felesége, Schäffer Jozefa 1895. március 25-én 60 évesen távozott el. Férje nevét és születési dátumát (1821.november 27.) már ekkor felvésték a síremlékre.

Az egyházi szertartás végeztével Simay János, az aradi honvédegylet elnöke emlékezett meg az aradi mártírok kivégzésének utolsó szemtanújáról.

Forrás: Profi Családfa

Október 2. Ma van az Erőszakmentesség Világnapja

“Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani.”

  • Írta Mohandász Karamcsand Gandhi, vagy ahogy hívei hívták, tiszteletből: Mahátma Gandhi. A Mahátma szanszkrit szó, jelentése: „Nagy Lélek”. Ezen a néven ismeri őt az egész világ, s vált a békés ellenállás jelképévé. Ezen a napon, 1869. Október 2.- án született.
    Jogászként végzett, de spirituális és politikai vezetőként vált híressé. A szeretetet és az erőszakmentességet hirdette, a béke szobra volt, és arra vágyott, hogy minden ember az igazság törvényét kövesse.

Az Erőszakmentesség Világnapját minden esztendő október 2-án ünnepeljük. Ezt a napot India javasolta az ENSZ-nek, Gandhinak, a huszadik század egyik legjelentősebb erőszakmentes aktivistájának születésnapja tiszteletére.

Kevés nála bölcsebb ember élt a földön legszebb idézeteivel emlékezünk rá:

A beszédről:
“Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani.”

A megbocsátásról:
“A gyenge nem tud megbocsátani. A megbocsátás az erősek tulajdonsága.”

A boldogságról:
“Boldogság az, ha amit gondolsz, amit mondasz, és amit teszel, összhangban vannak egymással.”

Gandhi bölcsessége máig nem kopott meg…

Önmagunk megismeréséről:
„Senkinek sem sikerülhet önmaga megismerésére jutnia, ha nem szabja életét bizonyos szabályokhoz. Három ezek közül általánosan kötelező. Az első megkívánja, hogy az ember ragaszkodjék az igazsághoz… Nincs magasabb rendű vallás, mint az Igazság és az Igazságosság… A második azt kívánja, hogy az ember ne bántson meg másokat. Aki másokat megbánt, az nem alkalmas arra, hogy e világban éljen… A harmadik azt kívánja, hogy uralkodjunk a szenvedélyeinken, mivel csak az képes megismerni önmagát, aki a szenvedélyein teljesen úrrá tud lenni.”

Az igazságról:
“Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd.”

Önismeretről:
“Nekünk kell a változássá lennünk, amit a világban látni akarunk.”

Önbizalomról:
“Nem vehetik el az önbecsülésünket, ha mi nem adjuk oda.”

Vallásról:
“A vallások különböző utak, amelyek ugyanoda vezetnek. Mit számít, hogy külön úton járunk, ha a célunk közös?”
“Istennek nincs vallása.”

Hazáról:
“Minden ország kultúrája lengje körül a házamat. De egyik se szakítson el szülőföldem talajától.”

Felelősségről:
“A mozgalom, amelyet vezetnem adatott, isteni természetű. Ami jó benne, minden isteni, ami rossz benne, mind nekem tulajdonítható.”

Bűnről:
“Az erőszak gyökerei:
Jólét, munka nélkül,
Öröm, lelkiismeret nélkül,
Tudás, jellem nélkül,
Kereskedelem, erkölcs nélkül,
Tudomány, emberség nélkül,
Imádat, áldozat nélkül,
Politika, elvek nélkül.”

Komárom, a szabadság utolsó bástyája

1849. október 2-án Klapka György megtartotta utolsó seregszemléjét és a végsőkig, mi a több, a végsők után is kitartó honvédsereg megkezdte a fegyverletételt. Október negyedikén az utolsó egység utolsó katonája is megvált fegyverétől. A magyar szabadságharc véget ért.

Világosnál 1849. augusztus 13-án tette le a fegyvert Görgey Artúr honvédserege az orosz cár csapatai előtt. De a magyar szabadság még nem ért véget. Az utolsó bástya kitartott még…

Klapka György honvédtábornokot 1849. május 21-én nevezték ki a komáromi vár és várőrség parancsnokának. Az új parancsnok nem ült meg a maga idejében bevehetetlennek tartott erődítményben. A nyárasdi csatában (június 21-22) ő irányította a magyar csapatokat, majd részt vett a győri ütközetben is. A második komáromi csatában (július 2-án), Görgey sebesülése után ő vette a hadsereg parancsnokságát és ő vezette július 11-én azt a – sikertelen – áttörési kísérletet is, mely harmadik komáromi csataként vonult be a történelembe.

A Görgey-féle fősereggel elvonulása után, augusztus harmadikán kitört Komáromból, szétverte az ostromzárat, majd lendületből Pozsonyig űzte vissza a császári sereget, közben pedig biztos, ami biztos megszállta Győrt is. A székesfehérvári sikeres felkeléssel így újra jelentős területek kerültek magyar kézre. Lehetősége nyílt tovább erősíteni Komárom védelmét, újabb öt honvédzászlóaljjal egészítette ki a védősereget.

A világosi fegyverletétel után egy héttel, augusztus huszadikán ismét teljessé vált a Komárom körüli ostromgyűrű. Az osztrákok követelték, hogy a világosi példát követve, Klapka csapatai is tegyék le a fegyvert. Ezt visszautasították, viszont a Gyulai Ferenc osztrák hadügyminiszterrel megállapodtak arról, hogy a várból ellenőröket küldhetnek ki Arad és Nagyváradra, hogy megbizonyosodhassanak: valóban nem maradtak már magyar harcoló egységek.

Szeptember 1-én az ellenőrző követség visszatérte után, mikor már nyilvánvaló volt, hogy Komárom a magyar szabadság utolsó bástyája, a haditanács döntése nyomán béketárgyalásokba kezdtek. Az osztrákok értesülvén feltételeikről, finoman fogalmazva is tajtékoztak a dühtől. Szerepelt ezek között a teljes amnesztia a szabadságharc valamennyi résztvevője számára, az ország egész területén, valamint számos az ország jövőjét érintő politikai követelés is.

A feltételeket természetesen nem fogadták el. Az ostromló sereg létszáma viszont egyre növekedett az újonnan érkező erősítésekkel. Szeptember 11-én Hajnau – van-e magyar ki e nevet nem ismeri – már feltétel nélküli kapitulációt követelt, arra hivatkozva, hogy már Pétervárad is megadta magát, semmilyen más harcoló magyar egység nincs már a birodalom területén.

Az osztrákok sorozatban több támadást is intéztek a vár ellen, de az ostromkísérleteket rendre visszaverték. Az utolsó fegyverben lévő honvédek állták a harcot. A szabadságharc utolsó katonai összecsapása 1849. szeptember 25-én zajlott le.

Az osztrákok belátták, Komáromot csak hihetetlen ember és anyagi áldozatok árán vehetnék be, hosszas ostrom után. Ehhez pedig nem fűlött a foguk…

A vár átadásáról szóló, az osztrákok által közönségesen csak „hódolati szerződésnek” nevezett dokumentumot végül 1849 szeptember 27-én írták alá, Haynau harkálypusztai főhadiszállásán. Ebből már kimaradtak a politikai feltételek és az ország egészére vonatkozó amnesztia, de továbbra is szerepelt a szerződésben a komáromi várőrség és az erődben tartózkodó valamennyi védőt megillető közkegyelem és menlevél. A fegyverletétel után a honvédek szabad távozása – akár külföldre -, tiszteknek a kardjuk megtartásával. Ezek a menlevelek abban a vészterhes időben, Haynau rémuralma alatt nagyon sok ember – például Jókai Mór – életét is megmentették.

1849. október másodikán Klapka György megtartotta utolsó seregszemléjét és a végsőkig, mi a több, a végsők után is kitartó honvédsereg megkezdte a fegyverletételt. Október negyedikén az utolsó egység utolsó katonája is megvált fegyverétől. A magyar szabadságharc véget ért.

Forrás: Wikipédia.

Képek:

– Klapka György – Sterio Károly vízfestménye

– A második komáromi csata a monostori sáncoknál / Bachmann-Hohmann (artist) Freisauf (lithographer) Höfelich, J. (lithographer)

– Klapka megegyezése

A pákozdi csata

Volt egyszer egy csata… 1848. szeptember 29-én vívták meg Pákozd térségében. A hadtörténetben nem túl jelentős ütközetként tartják számon, a hatása mégis óriási volt. Egy ország, egy nemzet, a magyar nemzet nyilvánította ki itt szándékát. Akaratát, hogy szabadon akar élni…

1848-ban igencsak recsegtek-ropogtak a Habsburg birodalom eresztékei és ingadozott a trón a felséges császár hátsója alatt. A soknemzetiségű birodalomra a legnagyobb veszélyt a magyar és olasz forradalmi mozgalmak jelentették. De szeptemberre már csak a magyarok maradtak talpon. Az Itália függetlenségért harcoló Károly Albert szárd-piemonti király csatát veszített 1848. július 25-én az osztrák Radetzky tábornok csapataival szemben.

A bécsi udvar igyekezett elszigetelni, bekeríteni a magyarokat. Egyfelől Erdélyben szította a románok magyargyűlöletét, Puchner Antal lázította és fegyverezte fel Avram Iancu szabadcsapatait, másfelől sorra indította pénzküldeményeit és fegyverszállítmányait a szerb felkelők és Jellasics horvát bán táboraiba.

Josip Jelačić horvát bán alapból ellenszenvezett a magyar forradalommal. Ez tette alkalmassá arra, hogy főszerepet kapjon a bécsi udvar terveiben. Hogy mik is lehettek ezek a tervek? Jó birodalmi szokás szerint, ha magunk nem, vagy csak nehezen boldogulnánk, hát végeztessük el másokkal a piszkos munkát. Jellasics támogatása annak a logikai sornak a kezdetét jelenti, mely aztán 1849-ben a cári csapatok Magyarországra történő behívásában csúcsosodott ki.

Jellasics készségesen vállalta szerepét. A magyar kormány pedig hiába tiltakozott az uralkodónál. Papíron ugyan júliusban menesztették Jellasicsot, de ezt csak ketten nem vették komolyan: Jellasics és a bécsi udvar. A bán háborút akart és a császári kamarilla készségesen támogatta.

Kezdetnek, augusztus 31-én megszállta Fiumét, majd szeptember 11-én átkelt a Dráván és elindult csapataival Pest felé. Úgy mond: rendet csinálni. A rend pedig egy kellemes és jó dolog, csak az az egyetlen probléma vele, hogy olykor egyes embereknek gyökeresen eltérő elképzelései vannak róla. Ezúttal is ez az eset állt elő. A magyarok nem kértek az osztrákok és Jellasics rendjéből…

Fura egy helyzet volt, egy fura háborúban. Egyik oldalon a császár által kinevezett, majd lemondatott bán, az ő, az uralkodóra felesküdött határőrseregével. A másik oldalon pedig az ugyanazon uralkodó által kinevezett magyar kormány, a szintén Ferdinándra felesküdött honvédsereggel. És hogy teljes legyen a zűrzavar, a Batthyány Lajos vezette kormány még le is mondott… Ráadásul a Drávánál állomásozó haderőből számos császári-királyi tiszt átszökött Jellasicshoz.

A betöréssel megszűnt minden lehetősége a tárgyalásos rendezésnek. Nyilvánvalóvá vált, hogy a magyaroknak egyetlen lehetőségük maradt: szétverni a horvát bán csapatait. Ellenkező esetben Jellasics elfoglalja Pestet és tűzzel-vassal érvényesíti az osztrák császár akaratát. Akkor pedig a magyarok búcsút mondhatnak a márciusi gondolatnak, az azóta elért vívmányoknak…

Szeptember 16-án Országos Honvédelmi Bizottmány állt fel Kossuth Lajos vezetésével és azonnal toborzásba is fogtak. Alig néhány napon belül 16000 újoncot sikerült mozgósítaniuk, ami a korabeli kommunikációs körülményeket tekintve csúcsteljesítménynek mondható. De szükség is volt az igyekezetre, mert Jellasics már a magyar királyok ősi városát, Székesfehérvárt is elfoglalta.

A többi viszont már történelem.

A Pákozd-Sukoró-Pátka háromszögben megvívott ütközetben a bán mintegy 200 embert veszített. Nem valami komoly veszteség… Azonban ezzel szemben, Móga János magyar honvédseregének vesztesége 7, azaz hét fő volt. Mint a számok is mutatják, nem volt ez egy véres és hatalmas csata.

„Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva,

Seregének seregünk nyomába’,

Megrémülve fut a magyar hadtól;

Magyar hadban egy vén zászlótartó.

Ki az a vén zászlótartó ottan

Olyan tüzes lelkiállapotban?

Szemem rajta kevélyen mereng el:

Az én apám az az öreg ember!” – Petőfi Sándor – A vén zászlótartó

Jellasics – Petőfi költeményében megörökített – futása is inkább csak rendezett visszavonulás volt. De a bánnak be kellett látnia, hogy az új, függetlenedni kívánó Magyarország jóval nagyobb haderőt tud kiállítani, mint képzelte és honvédek lelkesedése kiegyenlíti az ellenség létszámfölényét. Nem hullik érett gyümölcsként ölébe Pest és az egész ország.

Pákozdnál végleg eldőlt: Bécs és Pest-Buda egyre inkább elfajuló vitájában már lehetetlen a békés egyezkedés. És nem a honvédsereg kezdte a harcot, de „felelevenítettek” egy igazságot, melyet még Zrínyi Miklós fogalmazott meg „Az török áfium ellen való orvosság” című művében: Ne bántsd a magyart!

„Magyarországon 1948–1992 között – a pákozdi csata tiszteletére hivatkozva – szeptember 29-én ünnepelték a Néphadsereg napját, később a fegyveres erők napját, legutóbb a honvédelem napját. Említésre méltó egybeesés, hogy szeptember 29. napja egyben Mihály névnap is, így a Rákosi-korszak egyik meghatározó személyiségének, Farkas Mihálynak a névnapja is volt, aki 1948. szeptember 9-étől 1953. július 2-áig épp a honvédelmi miniszter posztját töltötte be.

1992-ben az önálló Horvátország érzékenységére való tekintettel ezt az ünnepet a magyar kormány május 21-ére, Buda 1849-es visszavívásának évfordulójára helyezte át.”

Kép: A pákozdi csata (J. Rauh litográfiája)

Ecséden, 1872. szeptember 23-án született Richter Gedeon (meggyilkolták: Budapest, 1944. december 30.) magyar gyógyszerész, a modern hazai gyógyszeripar megteremtője.

Szülei halála miatt 1873-tól árva gyerekként Gyöngyösön nevelkedett, ahol 1890-től gyógyszerészgyakornok volt. 1895-ben a Budapesti Tudományegyetemen gyógyszerész oklevelet szerzett kitűnő minősítéssel. Két évvel később külföldre utazott, és több európai gyógyszertárban tanulmányozta a gyógyszergyártás módszereit. 1901-ben megvásárolta Budapesten az Üllői út és a Márton utca sarkán a Sashoz címzett patikát, ahol organoterápiás gyógyszereket állított elő. 1907-ben Kőbányán, a Cserkesz u. 63. szám alatt felépítette az első magyarországi gyógyszergyárat, s vezérigazgatóként irányította. A gyár első nagy sikere az 1912-ben szabadalmaztatott Kalmopyrin volt, a Hyperol nevű fertőtlenítőtabletta pedig az első világháborúban kapott jelentős szerepet. A „nagy háború” kitörésekor már 24 gyógyszerszabadalma volt. A második világháború elején a gyár már öt világrészre kiterjedő képviseleti hálózattal és 10 leányvállalattal rendelkezett, 34 államban bizományi raktárt létesített.

Emléktáblája

1942-ben megfosztották vezérigazgatói tisztségétől (a zsidótörvények miatt), majd a gyárból is kitiltották. Akkortól bizalmas munkatársai útján, otthonából illegálisan irányította a céget. 1944 őszén a gyár tevékenysége szinte teljesen megbénult, még Svájcba távozhatott volna, de nem akarta elhagyni vállalatát. Feleségét és őt magát Raoul Wallenberg bújtatta több mint ezer más zsidóval együtt. Decemberben Richter Gedeont meggyilkolták a nyilasok: másokkal együtt a Dunába lőtték. A világháború után az újjáépült Richter gyár Kőbányai Gyógyszerárugyár néven működött. 1972-ben Richter Gedeon születésének 100. évfordulóján Richter-emlékérmet alapítottak és az Üllői úti Sas gyógyszertárat emléktáblával jelölték meg.

Richter első organoterápiás készítményét, a vérnyomást növelő mellékvesehormon-kivonatát (adrenalin), a Tonogen suprarenalét még ma is használják a gyógyászatban.

Szülői háza ma iskolaként üzemel, ecsédi Richter Gedeon Általános Iskola néven. Érdekesség, hogy Gedeon abban a szobában született, amely ma tornateremként működik.

„Ötven évig viseled sebeimet, azután hozzám jössz” – Pietrelcinai Szent Pio atya

KULTÚRA – 2022. szeptember 23., péntek | 6:00

 16

Pio atya életútját idézzük fel mennyei születésnapján, liturgikus emléknapján, szeptember 23-án.

Pio atya Francesco néven, kisbirtokos szülők hét gyermeke közül a negyedikként született az olaszországi Pietrelcinában 1887. május 25-én. Már kisgyermekként részt vett a gazdaság körüli munkában. A bárányok őrzése közben gyakran látott egy szakállas szerzetest, aki adományokat gyűjtött. A kisfiú elhatározta, ő is olyan szerzetes lesz, akinek szakálla van. Szívesen időzött az Angyalok Királynéja-templomban, amikor egyedül volt, a rózsafüzért imádkozta. 

Ötéves volt, amikor egy nyári délután a Szent Anna-templomban megjelent neki Jézus Szentséges Szíve. Ettől kezdve rendszeresen voltak látomásai, őrangyalát is látta. Nagyon korán fölébredt benne a vágy a Jézus szeretetéért való szenvedés iránt. Olykor az ágya mellett a földön aludt, párnája egy kő volt. Egy parasztember tanította meg írni és olvasni, amikor pedig a család megértette, hogy szerzetes akar lenni, magántanítókra bízták.

1902 decemberében az Úr megmutatta Francescónak, hogy egész élete folyamatos és kemény harc lesz a sátánnal. Nem sokkal később, 1903. január 5-én éjszaka egy fenséges, nagyon szép férfi megragadta a kezét, arra buzdítva, hogy vegye föl a harcot egy félelmetes és igen nagy termetű emberrel; és ezt ígérte neki: „Segíteni foglak, és nem engedem, hogy legyőzzön, mindig melletted leszek, hogy te győzd le őt.” 

Másnap Francesco Morconéban jelentkezett a kapucinus konventbe. Január 22-én beöltöztették, és a kapucinusok szokása szerint szülőhelye után a Pio nevet kapta. Örömmel viselte a noviciátius kemény fegyelmét, és már ekkor elhatározta, hogy a szenvedésben fölajánlja magát az emberiségért. 

1905 decemberében áthelyezték a San Marco La Catolában lévő Szent Illés-konventbe, majd 1906 áprilisában továbbküldték a Campobasso melletti Szent Illés-konventbe. Itt tett ünnepélyes fogadalmat 1907. január 27-én, és itt végezte a gimnáziumot.

A szigorú élet – fűtetlen szobák, mezítláb viselt saru – és az önkéntes vezeklések hamar megrendítették egészségét, ezért elöljárói hazaküldték Pietrelcinába gyógyulni és megerősödni. Az év végén aztán a montefuscói konventben kezdte meg teológiai tanulmányait. 1910. augusztus 10-én szentelték pappá a beneventói székesegyházban. Szülőfaluja templomában mondta első szentmiséjét. 

Ebben az időben az ördög gyakran és olyan gorombán támadta, hogy ahhoz hasonlót csak Vianney Szent János életéből ismerünk. Pio azonban megkapta a fölismerés és a kitartó harc kegyelmét – a kísértőt csak Barbablunak nevezte.

Egészségi állapota miatt elöljárói ismét hazaküldték. Többször visszatért ugyan a konventbe, de rövid idő alatt visszaesett a betegségbe. Végül XV. Benedek pápától 1915 februárjában engedélyt kapott a tartós kolostoron kívüli életre. Pietrelcinában kápláni teendőket, hitoktatást végzett, gyóntatott, ájtatosságokat vezetett. A szentmisét egyre inkább engesztelő áldozatként élte át. Mivel zajlott az első világháború, behívták katonának, de az első vizsgálat után Casertába küldték a katonai kórházba, ahol tüdőbaja miatt elbocsátották. Elöljárói 1916 februárjában Foggiába, júliusban az Adriai-tenger partjához közeli San Giovanni Rotondó-i konventbe (itt, Garganóban jelent meg 492. május 8-án Szent Mihály főangyal) küldték. Itt töltötte aztán élete hátralévő részét, több mint ötven évet.

Egy levele szerint 1910-től viselte a láthatatlan stigmákat. 1912. április 18-án átélte a szívcsere kegyelmét, és megkapta a könnyek adományát is: sokat siratta a maga és mások bűneit. Idegen nyelvekre az őrangyala tanította. 1918 augusztusában átélte a szív megnyitásának (transverberatio) kegyelmét, szeptember 20-án pedig megjelentek testén Krisztus látható, vérző sebei, a stigmák. Az Úr Jézus egyszer azt mondta neki: „Ötven évig viseled sebeimet, azután hozzám jössz.” Így is lett: pontosan ötven év múlva halt meg, s halála pillanatában a sebek behegedtek.

A stigmatizáció mellett több más, igazolt rendkívüli jelenség is kísérte Pio atya életét: a gyónók lelkének, gondolatainak olvasása, bilokáció, rendkívül magas testhőmérséklet (48 fok), ezenkívül nagyon kellemes, intenzív virágillat kötődött jelenlétéhez, illetve az általa használt tárgyakhoz.

Az emberek mindeközben keresni kezdték, egyre többen mentek el San Giovanni Rotondo konventjébe, hogy találkozzanak vele. Ezzel együtt megkezdődtek a vizsgálatok stigmáinak hitelességéről. A kiküldött orvosok többsége kételkedett, de egyikük, Festa doktor nyilvánvalóan természetfölötti jelenségnek minősítette a sebeket. Egy hivatalos vizsgálatot végző egyházi személy ezt a jelentést küldte Rómába: „Pio atya ördögtől megszállott, s a konvent tagjai csalók gyülekezete.” Ezért a Szent Officium 1923 nyarán úgy nyilatkozott, hogy a szerzetessel kapcsolatos dolgokat nem tekinti természetfölöttinek. Ellenségei még a konventből is el akarták távolíttatni, hogy a zarándoklatoknak véget vessenek. A környék lakói azonban fölkészültek arra, hogy mindenáron megvédik őt, s ennek láttán az egyik miniszter személyesen járt közben Merry Del Val vatikáni államtitkárnál, aki kieszközölte Pio atya maradását. A Szentszék azonban 1924. június 24-én megtiltotta neki, hogy hívőket fogadjon, gyóntasson vagy bármi módon kapcsolatot tartson velük. Ezért évekig remetei elszigeteltségben élt, és teljesen egyedül misézett. Végül azonban XI. Piusz pápa egy újabb vizsgálat után, 1933-ban visszavonta a korábbi rendelkezéseket.

Pio atya július 16-án misézett újra nyilvánosan, hívők részvételével. Egy év múlva újrakezdte a gyóntatást is. Ettől kezdve élete a reggeli szentmise után vég nélküli gyóntatásokból állt. 

Már 1925 januárjában megnyitott egy húszágyas kis kórházat a szegény betegek szenvedésének enyhítésére. A kórház bővítése érdekében aztán 1940-ben gyűjtés kezdődött: maga Pio atya kezdte az adakozást egy öreg nénitől alamizsnaként kapott arany tízfrankossal. Az adományokat a magyar származású Kisvárday Károly patikus kezelte. Amint híre ment a kezdeményezésnek, Itáliából és az egész világból áradni kezdtek az adományok, olykor több milliós tételekben. Bajocchi grófnő például, miután Pio atya csodával meggyógyította, egész jövedelmét rendelkezésére bocsátotta. Az építkezést 1947 májusában kezdték, és végül kilenc év múlva áldották meg a Casa sollievo della Sofferenzát (a Szenvedés Enyhítésének Házát).

Pio atya bilokáció révén Mindszenty bíborost is felkereste a börtönben, és segített neki misézni. Ezt maga mondta el később egyik rendtársának. E látogatást örökíti meg a San Giovanni Rotondóban Pio atya sírja fölött látható mozaikalkotás egyik jelenete, amelyet 2009-ben XVI. Benedek pápa áldott meg.

1968. szeptember 20-án ünnepelték Pio atya stigmatizációjának 50. évfordulóját, 22-én, vasárnap tolószékben mondta el utolsó szentmiséjét. A végén az áldásra föl akart állni, de összeesett. Éjszaka még egyszer meggyónt, kérte a szent kenetet, s testvérei és a hívők imádsága közben 23-án éjjel 2 óra 30 perckor meghalt. A konvent templomának kriptájában temették el, temetésén több mint százezer ember vett részt. 

Egy bizonyítottan csodás gyógyulás után II. János Pál pápa 1999. május 2-án boldoggá, egy újabb gyógyulás után 2002. június 16-án szentté avatta Pio atyát.

„Pietrelcinai Szent Pio atya egész életében mind jobban igyekezett hasonlítani a keresztre feszítettre: mindvégig annak teljes tudatában volt, hogy arra hivatott, egészen különleges módon legyen a megváltás művének munkatársa. E nélkül a folytonos keresztre való utalás nélkül nem lehet megérteni az ő életszentségének titkát. Isten szemében ugyanis a kereszt az üdvösség valódi eszközévé vált, az egész emberiség számára, az az út, amelyet maga Jézus is ajánl mindazok számára, akik Őt követni akarják” – fogalmazott a szenttéavatási szentmise homíliájában II. János Pál pápa.

Mindenható, örök Isten, te Szent Pio áldozópapnak megadtad azt a kegyelmet, hogy különleges módon részesedjék Fiad szenvedésében, és papi szolgálata által megújuljanak közöttünk irgalmasságod csodái. Közbenjárására add, hogy mi is részt vállaljunk Krisztus szenvedésében, és így feltámadásának dicsőségében is részesüljünk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Magyar katolikus lexikon

Magyar Kurír

Eger vár ostroma

VILÁGRA SZÓLÓ HATALMAS DICSŐSÉG!

A források mind más létszám adatot említenek, de a lényeg:

Nem egészen 2.000 magyar védő min. 70.000 ostromló törökkel szemben harcolt!

60-70.000 törökkel szemben 1918 fő magyar védő 38 napon keresztül, és győzött!!!

Miért nincs ennek a napnak ünnep napja?!

Wikipedia:

“A vár ostromára korábbi források szerint 75 ezer török érkezett, míg Tinódi Lantos Sebestyén szerint 1935 védő szállt szembe a 150 ezer főt kitevő, két egyesült török sereggel.”

Egyéb forrás:

“1552. szeptember 9.-én és 10-én a törökök ostrom alá veszik Eger várát.

60-70 ezer fős hadsereg megkezdi a Dobó István parancsnoksága alatt álló egri vár ostromát, amely később a várvédők sikerével zárult.

1552. október 17.-én és mindmáig a magyarság egyik legnagyobb győzelmeként tartják számon.

Temesvár elfoglalása után a Kara Ahmed pasa vezette török fősereg az újonnan épült szolnoki vár alatt egyesült Hadum Ali budai pasa csapataival.

A török sereg szeptember 9-11. között érkezett a “Felvidék kapujá”-nak tartott egri vár alá.

Kapitányai Dobó István és Mecskey István.

Próbált katona 1094 volt a várban, a szomszéd megyékből még 824 gyalog jött be, többnyire paraszt, kiket Dobó az ágyúk mellé állított.

Óriási volt a törökök száma, de a magyarok fegyverzetben felülmúlták elleneiket, kiknek csak pajzsuk és kardjuk volt, míg a mieinket páncél védte és hosszú lándzsájuk vagy puskájuk tette támadásra alkalmassá.

A harmincnyolc napos ostrom azonban a jelentős túlerő, árulás, majd az egykori székesegyházban elraktározott lőpor felrobbanása ellenére is sikertelen maradt.

A törökök október 18.-án megkezdték a visszavonulást.

Soha előbb nem működött Magyarországon egy ostromnál oly nagy tüzérség, úgy hogy 12.000 ágyúgolyót szedtek össze a várban.

Nemrégiben találtak rá Dobó István földi maradványaira a Felvidéken, Dobóruszkán, ahol újratemették az egri hőst.”

Akikre büszkék vagyunk

Szigetvár ostroma – Szeptember 7.

“300 fős, ünneplőbe öltözött védő élén, karddal és zászlóval a kezében rontott ki Zrínyi Miklós 1566. szeptember 7én a Szulejmán szultán által megvetően csak „vakondtúrásnak” nevezett Szigetvár rommá lőtt belső várából.

Három védő kivételével mindenki elesett, a várkapitánynak két golyó fúródott a mellébe, egy nyílvessző pedig a szemébe. Zrínyi Miklós Közép-Európa hőse, aki évszázadok óta a hűség és a hazaszeretet példája.”

2022. szeptember 4. vasárnap – A nagyszülők világnapja!

Szeretettel köszöntünk minden Nagymamát és Nagypapát!💝💐

1965 óta számos ország a mai napig ünnepli a nagypapákat és nagymamákat. Mozgó ünnep, minden év szeptember első vasárnapja.

A nagyszülők világnapja hivatalos virága a nefelejcs.

A nagyszülők világnapján
Aranyosi Ervin: A nagyszülők szeretete
.
A nagyszülők szeretetét
felülmúlni nem lehet!
Bölcsességük jóra tanít
minden apró gyereket.
Szeretettel pátyolgatja,
van ideje játszani,
felnőttnek már igazából
Ő sem akar látszani.
Tanult régi hibáiból,
s jóvá tenni van oka,
gyakorlatban érlelt tudást
kap tőle az unoka.
Sokan hiszik, – elkényeztet –
pedig életre tanít,
s nem akarja, más élje meg,
rég elvesztett álmait.
Így hát, amit Ők adhatnak,
felülmúlni nem lehet.
Kincset adnak a jövőnek:
úgy hívják, hogy SZERETET!

1038. augusztus 15-én hunyt el Magyarország első keresztény uralkodója, az államalapító Szent István király (ur. 1000-1038), aki egymaga vitte sikerre az államegyesítés, egyházszervezés és törvényhozás hatalmas munkáját. 1083-ban szentté avatott uralkodónk a kereszténységben is különleges pozíciót foglal el, hiszen ő az egyetlen, akit a katolikus és – 2000 óta – az ortodox egyház egyaránt szentként tisztel.

István, vagyis eredeti nevén Vajk, Géza fejedelem (ur. 971-997) egyetlen fiúgyermeke volt, aki vélhetően Esztergomban vagy Fehérváron látta meg a napvilágot, 975 táján. Szent királyunk életének első éveivel kapcsolatosan – megfelelő források híján – ma is számos kérdés merül fel, melyek megosztják a tudósokat: ilyen például István keresztelése, amit a történészek többsége a 990-es évekre tesz, és azt a prágai vértanúhoz, Szent Adalbert püspökhöz köti. Abban már nincs vita, hogy nyugati kereszténység felé nyitó Géza komoly küldetést hagyományozott fiára: Istvánnak kellett befejeznie azt a hatalmas munkát – a keresztény állam alapítását –, ami szimbolikusan a 973-as quedlinburgi követküldéssel kezdődött meg.

Ez nem ígérkezett könnyű feladatnak, mivel Géza 997-ben bekövetkezett halála után István szembetalálta magát nagybátyjával, Koppánnyal, aki a szeniorátus ősi szokása szerint – mint a család legidősebb férfitagja – magának követelte az özvegy Sarolt fejedelemasszony kezét és a főhatalmat is. A közhiedelemmel ellentétben, a harc tétje az Árpádok országrésze feletti uralom, és nem a főhatalom volt, a magyar szállásterületek nagy része ugyanis ekkor még a független törzsfők uralma alatt állt. A Dél-Dunántúlt uraló Koppány seregei 998-ban, Veszprém mellett csaptak össze István lovagjaival, és az ütközetet – komoly német támogatással – a keresztény fejedelem nyerte meg. Az azóta számtalanszor megénekelt csata után a lázadó Koppány testét négyfelé vágták, és darabjait a négy legjelentősebb vár fokára tűzték ki – ez egyértelmű üzenet volt azok számára, akik szembe mertek szállni István akaratával.

Koppány legyőzése után a fiatal fejedelem befejezte a pannonhalmi apátság építését, és koronáért folyamodott Rómához, melyet Asztrik apát az első millenniumon el is hozott számára. Istvánt az 1000. év karácsonyán, Esztergomban koronázták meg, így – jogilag – megszületett a keresztény Magyar Királyság. A királyi cím azonban magában nem biztosította a tényleges főhatalmat, ahhoz az új uralkodónak még több évtizedes harcot kellett folytatnia, a honfoglalás után függetlenné vált törzsfők ellen. István először – 1003-ban – nagybátyja, az erdélyi Gyula ellen vezetett hadjáratot, majd a dél-erdélyi Keánt győzte le, akit a források – vegyesen – vajda vagy cár címmel illetnek. A király hódításait rendszerint a püspökségek és a vármegyék megszervezése kísérte, melyeket egy-egy megbízható vezérére – például Dobokára, vagy annak fiára, Csanádra – bízott.

A honegyesítő küzdelmek tehát a püspökségek alapításának sorrendje alapján rekonstruálhatók, így valószínű, hogy a király Erdély után először a Tolna és Baranya területén tanyázó fekete magyarok – vélhetően kabarok – ellen vonult. István ugyanakkor nem csak a fegyverek erejében bízott, az ország északkeleti területét uraló Aba Sámuelt (ur. 1041-1044) például úgy állította maga mellé, hogy hozzáadta egyik leánytestvérét. A hatalmas mű, az ország politikai egyesítése az 1028 körül indított hadjárattal zárult le, melyben István hadvezére, Csanád legyőzte az ország déli területein uralkodó Ajtonyt.

A törzsfők elleni háborúkkal párhuzamosan István lerakta a keresztény állam alapjait, amiben legfőbb segítőtársa az egyház volt: Magyarország területén 10 püspökség és 2 érsekség alakult, amivel hazánk önálló egyház kerületet képezett, így – szemben a csehekkel vagy lengyelekkel – függetleníteni tudta magát a Német-Római Birodalomtól. A világi közigazgatás alapját a – talán bajor, mások szerint szláv eredetű – megyerendszer adta, ahol bizonyos területek egy-egy vár fennhatósága alá kerültek, az igazgatásért pedig az ispán felelt. István emellett törvényeket is hozott a fiatal keresztény királyság számára; két törvénykönyvével – melyek közül egy uralkodása elején, egy pedig a végén születhetett – rákényszerítette alattvalóit a megtérésre, a keresztény vallás gyakorlására és a magántulajdon tiszteletére, ezáltal előmozdította a letelepedett életforma elterjedését.

Az uralkodó, miközben elvárta, hogy alattvalói viseljék a templomok működésének és a papok eltartásának költségét – vö. „tíz falu építsen egy templomot”, István első törvénykönyvéből –, maga is jelentős összegeket költött hasonló építkezésekre. Nevéhez fűződik például a pécsváradi monostor és a veszprémvölgyi apácamonostor alapítása, a Jeruzsálem felé vezető zarándokúton pedig vendégházakat építtetett a magyar utazók számára.

István külpolitikáját uralkodása kezdetén a Német-Római Császársággal fenntartott szövetség meghatározta, a fiatal uralkodó ennek köszönhette például Gizellával, Civakodó Henrik bajor herceg leányával kötött házasságát és a Koppány ellenében kapott támogatást – de lehet, hogy a koronát – is. István egészen a Szász-dinasztia kihalásáig – 1024-ig – jó viszonyban állt a császárokkal, amit gyermekeinek – a korán elhunyt Ottó, illetve Imre, azaz Emericus/Henrik hercegek – neve is mutatott.

A császári hatalom mellett a király jó viszonyt épített ki Velencével is, miután egyik húgát feleségül adta Orseolo Ottó dózséhoz. Ebből a házasságból származott Péter (ur. 1038-1041/1044-1046), aki Imre tragikus halála után – a herceg egy vadkan vadászaton vesztette életét, 1031-ben – a trón örököse, majd az Árpád-ház második uralkodója lett. Velencén keresztül a király jó kapcsolatba került a Bizánci Birodalommal, ennek megfelelően forrásunk van arról, hogy István egy alkalommal hadat vezetett a bolgárok ellen, II. Baszileiosz császár (ur. 976-1025) megsegítésére.

Mindezzel együtt, a fiatal királyság nem kockáztatta meg a hódító háborúkat, és elsősorban olyan szövetségeket kötött, melyek biztonságát garantálták. Erre szükség is volt, ugyanis a Száli-dinasztia első uralkodója, II. Konrád császár (ur. 1024-1039) 1030-ban hadjáratot indított István ellen, a király azonban mesteri módon, a felégetett föld taktikájával, győzelmet aratott szomszédja felett, és egy időre még Bécset is elfoglalta. István államszervező teljesítményét az is jelzi, hogy a fiatal monarchia – alig három évtized után – képes volt visszaverni Európa legerősebb birodalmának támadását.

István uralkodása a magyar történelem legfontosabb négy évtizede volt, melyről joggal mondhatjuk, hogy megalapozta egy egész nemzet jövőjét: amikor a nagy király 1038. augusztus 15-én befejezte földi pályafutását, az apjától átvett széttagolt, ezer érdektől feszített gyenge fejedelemség helyett egy egységes, szilárd keresztény monarchiát hagyott utódjára, Orseolo Péterre. Bár kétségtelen, hogy a megnyomorított Vazul fiainak hazatéréséig – 1046-ig – Magyarországra súlyos válság nehezedett, mégis elgondolkodtató, hogy a pogánylázadások közepette egyik királyunk sem gondolt arra, hogy lebontsa István életművét.

A nagy uralkodó máig ezeréves államiságunk, nemzeti létünk egyik legfőbb szimbólumának számít, akit 1083 óta – a szintén kanonizált I. László király jóvoltából – szentjeink sorában tisztelünk, legfontosabb állami ünnepünk – augusztus 20-a – pedig ugyancsak az ő alakjához kötődik.

/Forrás: Rubicon/

566 éve hunyt el nagy törökverőnk, Hunyadi János

1456. augusztus 11-én vesztette életét a nándorfehérvári győzelem után, a táborban kitört pestisjárványban a legendás törökverő hadvezér, Hunyadi János. Bár származása a legendák ködébe vész, az ország legnagyobbjai közé tudott emelkedni: Erdély vajdája és 7 éven át Magyarország kormányzója volt. Győzelmeinek köszönhetően a halálát követő években az oszmánok évtizedekig kerülték a háborút hazánkkal. Sopronban utca és általános iskola, óvoda viseli a nevét. Hős harcostársa volt a csatamezőn a ferences szerzetes, Kapisztrán János, akinek halála közel egyidőben, szintén a nándorfehérvári viadalt követő járványban következett be. Az ő emlékét városunkban a Kecske-templom Kapisztrán szószéke őrzi.

Sződemeteren, 1790. augusztus 8-án született Kölcsey Ferenc (elhunyt: Szatmárcseke, 1838. augusztus 24.) magyar költő, politikus és nyelvújító, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a Kisfaludy Társaság alapító tagja, a nemzeti himnusz költője.

Miután édesapja, a nemesi származású Kölcsey Péter, aki álmosdi birtokán gazdálkodott, 1796. augusztus 9-én elhunyt, édesanyja, Bölöni Ágnes a hatéves fiát Debrecenbe küldte iskolába. Jobb szeme világát gyermekkorában fekete himlő következtében elveszítette. A szájhagyomány szerint a betegség kezelése közben – a kor szokásai szerint – a tüzes kemencében kezelt gyermeknek szikra pattant a szemébe, de ezt a legendát nem sikerült utólag kétséget kizáróan igazolni. 11 éves volt, amikor anyja meghalt, és ettől kezdve a háztartást Panna néni, a család régi hű cselédje vezette, mind neki, mind három kisebb testvérének gondját viselte. Egyébiránt az árva gyermekekre gyámapjukon, Gulácsy Antal szokolyi birtokos nemesen kívül Péchy Imre, a kollégium főgondnoka is némi felügyeleti joggal rendelkezett.

14 éven át a Debreceni Református Kollégiumban, a Szentírás magyarázatán kívül minden tárgyat végigtanult. Különösen nagy kedvvel foglalkozott a Cornelius Neposszal; szórakozás gyanánt egy barátjával a debreceni homokba rajzolta az ókori Athént, a görögök nagyjainak csontokból emlékoszlopokat állított, és emlékbeszédeket tartott fölöttük. Ebben az időben ismerkedett meg Haller János Hármas Istóriájával is.

1803-ban a költészeti osztályba jutva a latin versírásban ugyan nem jeleskedett, de buzgón olvasta Csokonai Vitéz Mihály, Virág Benedek, Kisfaludy Sándor munkáit, Kazinczy Ferenc Gessner-fordításait, a latin-, és ógörög nyelvű szerzők műveit Vergilius, Theokritosz pásztorkölteményeit, méghozzá eredetiben. Már ekkoriban a magányt kereste, s minden örömét elvonulva, könyveiben kereste és találta meg. 16 éves korától kezdve enciklopédiai tanulmányokat folytatott, és társaival – akik között volt a később ismertté vált Kállay Ferenc is – együtt tanult, olvasott és folytatott eszmecseréket.

Miután 1809-ben befejezte kollégiumi tanulmányait, Pestre költözött törvénygyakorlatra, de ügyvédi vizsgára nem jelentkezett, mert miután szoros barátságot kötött Horvát Istvánnal, Vitkovics Mihállyal és főleg Szemere Pállal, egyedül az irodalom érdekelte, ezért lemondott a hivatalbeli és tanári pályáról, melyre Debrecenbe hívták, és Álmosdra vonult, ahol kis birtokán gazdálkodva egyedül tanulmányai foglalkoztatták. Ezek mellett öccseinek gondozása is lefoglalta. 1815-ben testvéreivel megosztozván Csekére (Szatmár megye) költözött. Itt is a gazdaságnak, tanulmányainak és az irodalomnak élt. Levelezett Kazinczyval, Döbrentei Gáborral, és kétszer utazott Pécelre Szemeréhez, ebből egy alkalommal 1814-ben Kazinczyval együtt, valamint 1815 nyarának egy részét is ott töltötte.

Figyelmet keltett a Mondolatra való Felelet, melyet Szemere Pállal együtt dolgozott ki 1815-ben. Kölcsey ezzel állást foglalt a nyelvújítás mellett és előmozdította sikereit. Kizárólag az irodalmi kritika és esztétika terén működött; Kazinczyval a régi Magyarország ellen küzdött; sorba vette a legnevezetesebb költőket, Csokonait, Kis Jánost és Berzsenyi Dánielt. Véleményét akkor hallatlan szigorúsággal mondta ki, ezért fel is zúdította maga ellen a közvéleményt és az írókat. Ekkor személyes baráti viszonyra lépett Kisfaludy Károllyal és az Aurora-körrel is; különösen Bártfay Lászlóval, Helmeczy Mihállyal, Toldy Ferenccel, Bajza Józseffel, Vörösmarty Mihállyal s Zádor Györgygyel (aki Fenyéri Gyula álnéven cikkeket írt különféle lapokba) alakított ki haláláig tartó őszinte baráti kapcsolatot.

1823. január 22-én tisztázta le Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból című nagy költeményét, amely Erkel Ferenc zenéjével Magyarország nemzeti himnusza lett. (E napot 1989 óta a magyar kultúra napjaként ünnepeljük. A mű eredeti kéziratát Kölcsey saját kezű aláírásával az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.)

Pesten tartózkodása alatt Szemere Pállal 1826-ban megindította az Élet és Literatura című folyóiratot. 1827 januárjában hazamenetele után csak pár évig maradt csekei magányában, ahol elhunyt öccse családjának ügyei is foglalkoztatták. Az 1829-es tisztújításkor főispánja, báró Vay Miklós őt Szatmármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé tette. A Magyar Tudományos Akadémia igazgatósága Pozsonyban 1830. november 17-én a nyelvtudományi osztály vidéki rendes tagjának nevezte ki.

Nagy Károly tiszti főügyésszel hathatós ébresztője és támasza lett megyéjében a szabadelvű mozgalmaknak, egyszersmind kidolgozója a rendszeres munkálatok feletti véleményeknek, melyek a megye által a kiváltságok védői dacára 1832-ben elfogadva, a következő országgyűlésre utasításul szolgáltak és oly hírre emelkedtek, hogy azokat más megye is sajátjává tette. 1832-ben megyei főjegyzővé, azon év november 6-án pedig országgyűlési követté választották. Pozsonyban 1832. december 19-én foglalta el helyét és a négy kerületi jegyzők egyikévé választatott; számos felirat (latinul) és üzenet (magyarul) az ő tollából került ki. Mint szónok, a magyar nyelv ügyében tartott beszéddel tűnt ki először és nemsokára jeles beszédeivel országos hírűvé vált. A parlamenti szónoklatot ő emelte irodalmi s művészi színvonalra; tőle tanulták ezt el az 1830-as és 1840-es évek szónokai: Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Eötvös József és Szemere Bertalan.

Mint politikus, a reformok híve volt; küzdött Erdély és a Partium visszacsatolásáért, az alkotmánynak a nép felszabadításával korszerű átalakításáért és a magyar nyelv jogaiért. Követi pályája 1834-ben véget ért, amikor megyéjében a maradiak kerültek felszínre. Búcsúbeszédével Pozsonyban 1835. február 9-én annyira meghatotta a rendeket, hogy az országgyűlés e beszéd után az napra felfüggesztette az ülést, és Kossuth erről a napról gyászkeretben küldte szét Országgyűlési Tudósításait. Hazatérte után ismét sikerült neki többséget biztosítani megyéjében a szabadelvű eszméknek. Az akadémiában emlékbeszédeivel, költői dolgozataival, kritikáival újra magára ragadta a közfigyelmet, és ezután kizárólag az irodalomnak élt. 1836. november 12-én a Kisfaludy Társaság alapítótagja lett. Utolsó nagy műve, Wesselényi Miklós védelme, melyet barátja hűtlenségi perében készített. Rendkívüli tisztességére és megbecsültségére utalva, Wesselényi így emlékezett meg róla: „Nem közénk való volt”. E nagyszabású, valóban klasszikus politikai vádirat kimerítette erejét, bélgyulladásba esett.

Halála hirtelen következett be. Egy hivatalos útja alkalmával szekéren utazva viharos zápor érte, meghűlt és egyheti betegeskedés után – a szatmárcsekei református anyakönyv vonatkozó bejegyzésének tanúsága szerint – 1838. augusztus 23-án Szatmárcsekén elhunyt. Ezzel ellentétben Kölcsey Antónia naplójában 1838. augusztus 24-e délelőtt 10 órát említ a halálozás időpontjaként.

Kép: Kölcsey Ferenc Anton Einsle olajfestményén

(Wikipédia)

🙏🥀♥️ 1566. augusztus 6-án “Zrínyi kirohanása” egész Ny. Európát megvédte.

Szigetvár ostroma és eleste.

Ekkor “vette ostrom alá I. Szulejmán szultán (ur. 1520-1566) 150 000 fős hadserege a Dél-Dunántúl legjelentősebb erősségét, melynek kapitánya a híres hadvezér, gróf Zrínyi Miklós horvát bán volt. Az eposzba illő egyhónapos küzdelem végül Zrínyi és a 2300 védő hősi halálával és Szigetvár elestével zárult, miközben egyébként Szulejmán is életét vesztette.

Bár Szulejmán 1566 januárjában, a hadjárat előkészületei idején már túllépte 72. életévét, valamilyen oknál fogva mégis személyesen akarta vezetni seregeit (a hadműveleteket gyakorlatilag Szokollu Mehmed nagyvezír irányította), ezért május hónapban, 150 000 katonájával együtt ő is útra kelt Magyarországra. A cél eredetileg Eger meghódítása volt, de miután a szultán Nándorfehérvárnál találkozott vazallusával, János Zsigmond erdélyi fejedelemmel, úgy döntött, inkább más irányban kerekíti ki a hódoltságot.

Elképzelhető, hogy Szulejmán Bécs bevételére készült, mindenesetre a nyugati hadműveletek elképzelhetetlenek voltak a dunántúli erősség, Szigetvár elfoglalása nélkül. Az útvonal módosításában az is szerepet játszhatott, hogy a fent említett vár kapitánya, Zrínyi Miklós gróf az év során rövid időre felszabadította Siklóst, így akár arra is esélye nyílt, hogy a Dráván túlra szorítsa vissza az oszmánokat.

Szulejmán ezért nemsokára átkelt a folyón, és augusztus első napjaiban megérkezett Szigetvár alá. Zrínyi, miután I. Miksa királytól (ur. 1564-1576) nem számíthatott segítségre, mindössze 2300 fős, horvát és magyar végvári vitézekből toborzott védősereggel készült a szultán ellen. Sziget ebben az időszakban korszerű erődítménynek számított, mely, bár nem épült jelentős magaslatra, a környező mocsarak és fejlett védelmi rendszere révén mégis komoly feladat elé állította az ostromlókat. A legmodernebb olasz bástyákkal és vastag falakkal kibővített Szigetvár egy hármas felosztású erődrendszer volt, ahol az óváros, az újváros és a központi erőd mint három különálló sziget álltak a mocsárban.

Szulejmán seregei már az ostrom első napján, augusztus 6-án megpróbálkoztak egy általános rohammal, a kísérletet azonban Zrínyi és katonái eredményesen visszaverték. A következő hetek hadi eseményei aztán a törököknél „megszokott módon” alakultak: a török ágyúk több napon át tűzárral borították el a védőket, aknákat ástak, és augusztus során lassan elfoglalták az ó- és újváros erődítményét.

Szulejmán fenyegetések és ígéretek révén többször próbálta megadásra kényszeríteni Zrínyit (nem kevesebbet ígért neki, mint Horvátország koronáját), ám a kapitány a nyomasztó túlerő és Bécs érdektelensége dacára sem nyitotta ki Szigetvár kapuit. Az ostrom a szeptember 6-i végső rohammal vezetett eredményre, melynek eseményei mindenki számára ismeretesek: a szultán roppant hadereje a délelőtt során hadrendbe állt a vár kapuja előtt, Zrínyi azonban megelőzte az ellenséget, és 700 katonájával váratlanul kirontott a várból.

A híres „kirohanás” a védők csekély létszáma ellenére komoly zavart idézett elő az oszmánok soraiban, akik csak hosszas küzdelem árán jutottak be az erődbe, de a védők még a termekben is az utolsó emberig kitartottak. A török veszteségeket még tetézte, hogy a kirohanás előtt Zrínyi felgyújtatta a lőporraktárat, mely éppen akkor robbant fel, amikor a győztesek bevonultak a várba. A Szigetvárt romba döntő tüzes csapda több ezer katona és kis híján Szokollu Mehmed pasa életét követelte, ezzel a török veszteségek körülbelül 25 000 főre emelkedtek.

Ismeretes, hogy a 17. századi költő és hadvezér, Zrínyi Miklós híres eposzában úgy örökítette meg a szeptember 6-i eseményeket, hogy Szulejmán a hős kapitány kardjától vesztette életét; a szultán valóban életét vesztette az ostrom alatt, halálát azonban vélhetően a megerőltető utazás okozta. A váratlan esemény mindenesetre kellemetlen fordulat volt a törökök számára, ezért a vár bevétele után a diván, a szultáni haditanács úgy döntött, befejezi a hadjáratot.

A nagyvezír Szulejmán nevében győzelmi nyilatkozatot adott ki, majd az oszmán fősereget visszavezette a birodalom szívébe. Az uralkodó halálát még hosszú heteken át titokban tartották, és csak Konstantinápolyban jelentették azt be, II. Szelim (ur. 1566-1574) trónra lépésével egy időben. Zrínyi önfeláldozása viszont a szultán megölése nélkül is komoly jelentőséggel bírt, ugyanis Szigetvár kitartása megmentette Bécset egy újabb ostromtól.

A kapitány tettének jelentőségét már a kortársak és a későbbi századok politikusai is felismerték, Richelieu francia bíboros és államminiszter például úgy vélte, Zrínyi Miklós és Szigetvár hős védői 1566 nyarán az egész európai civilizációt mentették meg a pusztulástól. Az ostrom eseményeiről és Zrínyiék helytállásáról idővel egész Európa hírt kapott, miután a horvát reneszánsz költő, Brne Karnarutics már 1584-ben hősi eposzt írt Szigetvár elestéről. Javarészt ez a munka képezte aztán a 17. századi költő és hadvezér Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzának alapját, amivel az alkotó dédapja számára akart dicsőséget szerezni.

A hős kapitány emlékét a horvát és magyar nemzet is tisztelettel ápolja, és Szigetvár ostromát a magyar irodalomtörténet egyik legjelentősebb eposza mellett Ivan Zajc 1876-os operája, valamint számos festmény és egyéb műalkotás is megörökítette. Az egykori harcok helyszínén jelenleg egy szoborpark áll, mely, a történelmi ellenségeskedésen felülemelkedve, ma már a török–magyar barátságot hirdeti az utókor számára.

Forrás: Tarján M. Tamás • Rubicon Kalendárium”

Korábbi hozzászólás Zempléni Kovács S.:

“Egy kis pontosítás. Aug 6-án az ostrom kezdődött. A kirohanás szeptember 7-én történt meg. Szulejmán nem a kirohanásban halt meg, ahogy sokan hiszik, hanem beteg volt és a betegsége vitte el pár nappal a kitörés előtt. Ezt a tényt a törökök a seregük elől titkolták az ostrom végéig.

A többi stimmel. “

🇹🇯🏹❤️ 1456. július 22. Nándorfehérvári diadal
Ma 566 esztendeje
Magyar hőseink világra szóló diadalának emlékére, az egész világon, pápai elrendelésre szól a déli harangszó.

Az ostrom után pestis járvány tört ki, aminek következtében meghalt többek között Hunyadi János és Kapisztrán János is.
Ma már tudható, hogy a magyarok csata vesztései szinte minden esetben a ma is hatalmon lévő ismeretlen, idegen árnyékkormány által a kutak megmérgezése, járványok terjesztése miatt történt.
Járványok és vírusok nem “maguktól” születtek és terjedtek a múltban, és ma sem.


Dugovics Titusz mivel sehogy sem tudta megakadályozni, hogy a toronyra kitűzze a jelvényt, átnyalábolta a törököt, és a magasból a mélybe leugorva, magával rántotta.”
Antonio Bonfini

“Július 4-én megkezdődött Nándorfehérvár ostroma. Egyfelől II. Mehmed, a hódító. Krónikásai szerint 12 országot tiport el és 200 várost csatolt a birodalmához. Másfelől meg: a Hadak Villáma, Hunyadi János. És lett is az ütközetből akkora diadal, hogy azóta is ünneplik, a keresztény világban…”

Ma 566 esztendeje, hogy 1456. július 22-én a Hunyadi János, Kapisztrán János és Szilágyi Mihály vezette keresztény sereg világra szóló győzelmet aratott a délvidéki, ma rác kézen lévő és Belgrádnak csúfolt Nándorfehérvár, az „Ország Kapuja” alatt (gyengébbek kedvéért: Magyarország). A diadalnak óriási szerepe volt abban, hogy a török hetven évig nem vezetett nagyobb hadjáratot Magyarhon ellen.

A vár védelmének legendás alakja, az idős katona, Dugonics Titusz, hogy megakadályozza a török lófarkas jelvény kitűzését, magával rántotta a mélybe a vár fokára kapaszkodó török katonát.

Hunyadi János – néhány héttel a győzelem után – a táborban kitört pestisjárvány áldozata lett. Még ugyanebben az évben elhunyt Kapisztrán János, az itáliai ferences barát is.

A pápa, III. Calixtus még a csata előtt rendelte el, hogy déli harangszó szólítsa imára a híveket Magyarországért szerte a keresztény világban. A pápai bulla kihirdetésének idejére azonban már a győzelem híre is megérkezett az európai városokba.

Emlékezzünk dicső eleinkre tisztelettel!

  1. július 4-én megkezdődött Nándorfehérvár ostroma. Egyfelől II. Mehmed, a hódító. Krónikásai szerint 12 országot tiport el és 200 várost csatolt a birodalmához, 40 000 ezernyi reguláris seregével és 30 000 akindzsivel – irreguláris harcosával -, 200 ágyújával, a legnagyobb mozsarak a nyolc méteres hosszat is elérik. Örök szégyeneként Európának, jól megfizetett keresztény pattantyúsok, igazi szakértők kezelik az ágyúkat.

És előttük Nándorfehérvár, Magyarország kulcsa. Európa kulcsa.

A várat tán hétezer katona védheti, Szilágyi Mihály vezetésével. Az ő megsegítésükre érkezett Hunyadi János, tízezres seregével. Hiába volt az országos felhívás, a bárók közül csak Kórógyi János jött el 2000 katonájával.

A Duna túlpartján Kapisztrán János atya harmincezernyi gyengén felszerelt és kiképzetlen keresztessel. A legtöbbjük sosem próbált harcot, csak a pápa üzenete és a lánglelkű atya szavai hívták hadba őket, keresztes háborúba a török ellen.

Egy birodalom feszül itt egy országnak, egyik hit a másiknak. A török mecsetekben a müezzinek napjában ötször rikoltják a világba, hogy nincs más isten Allahon kívül és Mohamed az ő prófétája. Itt, a seregben meg az járja, hogy nincs más úr a földön, csak Mehmed, a hódító. A legyőzhetetlen. A Kayser-i-rüm, aki bevette Konstantinápolyt. Talán itt van Orbán, a magyar pattantyús is, aki Konstantinápoly falait verette ágyúival, oly eredményesen.

A törökök lelkesek. A szultán pasaságot és jutalmat ígért harcosainak a lobogó kitűzéséért, nem mindennapi lehetőség ez… Nagy a lelkesedés.

És némelyik török szívében tán ott a félsz, emlékezve anyja szavára, ki így riogatta engedetlen gyermekét: „Szeszini kesz! Hunyadi gelijor!” („Elhallgass! Hunyadi jön!”)

Hunyadi. A hadak villáma. A gyaur, aki újra és újra leverte a török hadakat. Aki vesztett néha csatát, de mindig újra előállt és akkor… Akkor győzött.

És lassan, nehezen, de telnek a napok…

Baltoglu admirális török hajóhada már odaveszett. Szeád-es Din török krónikás így írt a két folyó találkozásánál lezajlott vízi ütközetről: „A Száva és a Duna vérfolyammá vált, a zöld mező tulipánszínt öltött. A hajókon tomboló vérözönben küzdő bátrak a folyó vizén átúszva jutottak szárazra a várnál.”

  1. július 21. A török táborban egyre rosszabb az ellátás. Fogytán az élelem. És az az átkozott pestis… A járvány egyre jobban elharapódzik. A szultán tudja, nem húzhatja sokáig az időt. És dönt: kiadja a parancsot a végső rohamra.

A török hajóhad már odavan. Nem gátolja semmi a kereszteseket, hogy átkeljenek a folyón. Át, a várhoz, át a török sereg elébe. Pont ők maradjanak ki a mulatságból?

A keresztesek nem engedelmeskednek Hunyadi parancsának. Nem engedelmeskednek ők senkinek, a jó Kapisztrán atyán kívül, de ő még a Száva túlpartján van, fősereggel.

Öt íjász felkapaszkodik egy dombra és – mintha vasárnapi vigalomban lennének – lőni kezdik a török sereget. A törökök először nevetnek csak, de a vidámság gyorsan bosszúságba fordul és… Egy csapat szpáhi üget, hogy eltakarítsa a tolakodó légyként szemtelenkedő gyaurokat. A merész íjászok megsegítésére egyre több keresztes árad ki a várból és a folyón túli főtáborukból is mind többen indulnak meg, szállnak csónakba, vagy ki, ahogy tud. Az agg Kapisztrán atya is csónakba száll, a folyó közepéről szól, kiált az övéihez.

Próbálja visszafogni őket, de nem értik szavait, csak az atyát látják a vízen. Tán a rohamot vezényli épp!

Megindult a roham! A nagy roham, hogy valamennyi pogányt a pokol fenekére vessék! Megindul a keresztes tábor.

A Kayser-i-rüm nem buta ember. Tudja, hogy ezt a képzetlen, gyér fegyverzetű csőcseléket legyőzik, széttapossák az ő ruméliai szpáhijai. A török lovasok el is vágják a kereszteseket a vártól és elkezdik véres munkájukat. A vén Kapisztrán atya elmúlt már hetven éves is, de a hajdani keresztény vértanúk lelkülete hevíti. Kétezernyi harcost gyűjt maga köré, magasba emeli a keresztet és úgy kiáltja, amit Pál apostol írt a philippieknek: „Aki elkezdte bennetek a jó dolgot, be is fejezi”! És megindulnak a török tábor felé.

És ismét dübörög a föld. Nem, nem a rohamozó, török lovassággal csatázó keresztes gyalogok léptei alatt. A várból tör ki a maradék nehézlovasság. Céljuk az őrizetlenül maradt török ágyúállások sora. Hunyadi jön!

A meglepett topcsiknak (török tüzérek) még arra sincs idejük, hogy beszegezzék az ágyuk gyújtólyukát, ahogy szokás volt ekkoriban, hogy az ellenség ne használhassa fel a zsákmányolt ágyúkat. Sorra hullanak el a kardcsapások alatt, és magyar kézen van már minden ágyú. Némelyik magyar a lováról ugrik le, mások gyalog érkeznek, sebesen forgatják az ágyúkat. A messze földön híres török ágyúk már a saját lovasságukat lövik, véres utcákat vágnak keresztesekre támadó szpáhik soraiban. Dől a ló, hull az ember.

És magyar lovasok sem állnak meg. Oldalba támadják a már így is két tűz közé szorulva küzdő török lovasságot. Kapisztrán keresztjét magasba tartva rohan és mögötte rohamoznak a keresztesek. A szedett-vedett had eléri a török sátrakat és féktelen pusztításba kezdenek.

A várbeliek is megérzik a diadal illatát. Egyre több katona ront ki, özönlik a sereg a várból és tovább szorongatja a harcoló törököket.

Mehmed dönt. Menjenek a janicsárok. A személyes testőrsége, a félelmetesen kiképzett ötezer fős elitcsapat. Mert kellenek az ágyúk! Bármi áron, de vissza kell szerezni őket! A szultán maga vezeti őket. A diadal közel! De az ágyúk messze vannak… Hiába kísérlik meg újra és újra, de nem jutnak el addig. A szultán a földre sújt egy rá támadó merész magyart, de nyílvessző fúródik Mehmed legfenségesebb combjába. Csaknem lefordul a lováról, de már ott vannak az emberei, mentik a padisahot, az iszlám csillagát.

Teljes a zűrzavar. a törökök futnak. A táboruk oda, hátrahagynak mindent, és ha nem lenne a partot őrző négyezer szpáhi, tán hírmondójuk sem maradna.

És eljön az este, 1456. július 22. napjának estéje.

A magyarok visszahúzódnak a várba. Hunyadi tapasztalt katona, tart a törökök ellentámadásától.

Mit sem tudnak arról, hogy a huszonnégy esztendős Kayser-i-rüm kétségbeesésében mérget nyelne, emberei alig tudják megakadályozni szultánjuk öngyilkosságát. A had, a török had pedig mindenét hátrahagyva menekül.

Hunyadi ismét győzött.

Előtte a világ. Mit neki ötven éve súlya, mit számít a fáradtság, hogy sosem jő a segítség, mikor kéri. Már tervezi is, hogy hadak élén indul Bizánc visszavételére és kiszorítja a törököt Európából, hiszen itt az alkalom, leverte a császár hadát.

De utoljára győzött, mert augusztus 11.-én áldozatává válik az ostrom után kitört pestisjárványnak. Amely elviszi a vén Kapisztrán atyát is.

De a diadal világraszóló!

III. Callixtus pápa 1457. augusztus 6-án – a győzelmi hír vételének első évfordulóján – elrendelte, hogy ez a nap az Úr Színeváltozásának napjaként ezután az egész keresztény világban ünnep legyen. Ezt az ünnepet azóta is megtartják a katolikus egyházban.”

https://cabe-2.blog.hu/2017/07/03/a_nandorfehervari_diadal?fbclid=IwAR0exQO6olm_sPqYAGnmCdx4VLlDP3WiZ4241SYvequdfn19GFupGOyOmRw

Július 13. a Nagymamák Világnapja💐🤶💝🌻🌺
Ezen a napon is szeretettel és hálával köszöntjük a nagyikat, mamikat, mamikákat, mamucikat,..!!!💖

“A napsugár is alszik még az ágyban,
De nagymami már talpon jár,
Míg apu-anyu fürdőszobán összevész,
A nagymami már reggelivel vár.
És felvarrja az ing leszakadt gombját,
És vállalja az otthon összes gondját
Mert nagymaminak úgysincs semmi dolga,
Hisz a jó nagyanyó otthon ül,
S ez neki semmibe úgyse kerül.

Ó, ó, ó, nagymami, drága nagymami
Jajj, de jó, hogy köztünk élsz!
Tenálad nem lehet senki kedvesebb,
Mindig adsz csak és nem kérsz.
Mint egy ezüsthajú, fürge tündér
Művelsz mesebeli száz csodát.
Mert te vagy, nagymami, drága nagymami,
Aki csak jót és szépet ád.

A takarítást nagymamika végzi,
Az iskolánál ő vár rám,
S míg ebédelek, elkezdi a kismosást,
És velem tanul egész délután.
Ha apa-anya este nagyon fáradt,
Ő fürdőt készít, s megveti az ágyat,
Mert nagymaminak úgysincs semmi dolga,
Hisz a jó nagyanyó otthon ül,
S ez neki semmibe úgyse kerül.

Ó, ó, ó, nagymami, drága nagymami
Jajj, de jó, hogy köztünk élsz!
Tenálad nem lehet senki kedvesebb,
Mindig adsz csak és nem kérsz.
Mint egy ezüsthajú, fürge tündér
Művelsz mesebeli száz csodát.
Mert te vagy, nagymami, drága nagymami,
Aki csak jót és szépet ád.

A nagymami a legkitűnőbb orvos,
Tart Ricinust meg Aszpirint.
A technika is érdekli a nagymamát,
Már Ferihegyen várta Gagarint.
És vígaszt talál nála minden bánat,
A szomszédok is nagymamihoz járnak,
Mert nagymaminak úgysincs semmi dolga,
Hisz a jó nagyanyó otthon ül,
S ez neki semmibe úgyse kerül.

Ó, ó, ó, nagymami, drága nagymami
Jajj, de jó, hogy köztünk élsz!
Tenálad nem lehet senki kedvesebb,
Mindig adsz csak és nem kérsz.
Mint egy ezüsthajú, fürge tündér
Művelsz mesebeli száz csodát.
Mert te vagy, nagymami, drága nagymami,
Aki csak jót, csak csupa jót,
Mindig csak jót és szépet ád!”

(Szövegíró: Brand István)

Fekete Istvánra emlékezve…

„A föld szeretetét nem lehet megtanulni. Csak az tudja becsülni és értékelni igazán, aki beleszületett ebbe a környezetbe, aki már gyerekkorában felismeri és meglátja benne a szépséget, a föld adta lehetőséget és értéket.

Egy-egy frissítő nyári zápor után, ahogy a napsugár ismét előbukkan, és lágyan végigsimít a vetéseken, a föld párába burkolózik, olyan, mint egy sokat ígérő, mélyről jövő sóhajtás, pihenni látszik, pedig az új élet gyökerezik benne.

A réten lekaszált zöld fű illatát, felkapja és magával hordozza a gyenge nyári szellő, az elmúlás kopársága trónol körülötte, de ez csak múló állapot, hiszen minden egyes fűszál a megújulás erejét hordozza magában.

Elkápráztat és megbabonáz a természet eme varázslata, és azon vesszük észre, hogy mi is, lassan a föld igazi gyermekeivé válunk.

Aki egyszer kezébe veszi a gyeplőt és beáll a természet örökös körforgásába, nap mint nap , évszakról évszakra, becsülettel és hűséggel végzi nehéz feladatot, végül megkapja méltó jussát, mert, akik munkát vetnek, majd munkát aratnak. Közben a föld – a hűséges öreg föld – elvégzi a többit.

Nem tanítják ezt semmiféle iskolába, apáról fiúra száll az örökség, és az élet az igazi tanítómester.”

/Fekete István – Gyeplő nélkül(részlet)/

52 éve hunyt el Fekete István (Gölle, 1900. január 25. – Budapest, 1970. június 23.) író, számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Jókai mellett minden idők legolvasottabb magyar írója.

Június 21. A zene európai ünnepe!

JUHÁSZ GYULA: EGY HANGSZER VOLTAM…

Egy hangszer voltam az Isten kezében,

Ki játszott rajtam néhány dallamot,

Ábrándjait a boldog szenvedésnek,

Azután összetört és elhagyott.

Most az enyészet kezében vagyok.

De fölöttem égnek a csillagok.

Szeged, 1934 szeptember

Június 21. Nyári Napforduló, Megtartó Boldogasszony napja.

E napon leghosszabb a nappal, a Nap útja a csúcson halad. Az éjszaka, a sötétség ideje pedig a legrövidebb az év napjai között, ezért lehet ünnepelni, mulatozni.

Elődeink és rokonnépeink ősidők óta örömünnepként élték meg a nyári napéjegyenlőséget. Hatalmas ünnepségekkel köszöntötték a Megtartó Boldogasszonyt, és ünnepelték a Földanyát.

Az asszonyok a legszebb ruháikat öltötték magukra, elkészítették a legfinomabb ételeket, s így felkészülve mentek az Istenanya templomába vagy a megszentelt helyre. A szent helyeket virágokkal díszítették, és virágokkal borították be Földanya orcáját.

A nyári napéjegyenlőségi ünnepek több napig tartottak. Harmadnapra az ereje teljében lévő Napot köszöntötték.

A varázslatos ünnepléssel a Napot akarták a pálya csúcsán tartani, hogy a fénye, az érlelő melege minél tovább tartson. Örömtűzzel, máglyával, máglyára szórt áldozatokkal, tánccal, énekkel, dobolással éltették a Teremtő Isten jelképét.

A tűzbe gyógyfüveket, sarlót, s különféle bábukat vetettek.

A jelenlegi hiedelmekkel ellentétben ez ünnep harmadik napja Női ünnep volt. Megtartó Boldogasszonyt, Földanyát a tökéletes női minőségként ünnepelték. Iván helyett bizony ez a „jány” napja volt, Tündér Ilona varázslatos nagy napja.

E napon csak lányok (szüzek) gyújthatták meg a tüzeket, ellentétben a szertüzekkel, amelyekhez női kéz nem érhetett. A tüzet szertartásosan megtisztított területen gyújtották meg. Az ünnepek megszervezése és levezetése is a nők feladata volt.

A tűz lángja tisztító, betegség elhárító erőként hatott arra, aki átugrotta.

A parazsa és füstje veteményt, a fákat, a kutakat, a forrásokat védte a bajtól. A tűz mellett elfogyasztott gyümölcs növelte a gyermekáldást.

Ekkortájt érett az édes alma, a cseresznye, a korai meggy, a testi-lelki szerelem jelképei.

Az alma a nőiesség, a páros cseresznye, vagy meggy a férfiasság erőinek jelenlétét segítette.

Női ünnep lévén a tüzet először az az asszony ugrotta át, aki a szakajtójában az almát hozta, és szórta azokat a tűzbe és a tűz köré.

Az e napon gyújtott tűz párosít! A nagylányok választottjukkal együtt, párosan, egymás kezét fogva ugrották át a tüzet. (A rutafa, amiről az ének szól, az életfája, maga a Teremtő Istennő, az Égi Édesanya, Tündér Ilona, Boldogasszony.)

(Részletek Kovács Kálmánné Nóri „Boldogasszony üzenőlapjai” c. kötetéből)

Apák napjára!
Juhász Gyula: Consolatio
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.
.
Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.
.
Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.
.
APÁK NAPJA
Ezen a napon az apaságot és a szülői szerepet ünnepleljük.
Ilyenkor emlékezünk a nagyapákra, férfi elődeinkre is.
Nálunk június harmadik vasárnapja az Apák napja.

JÚNIUS 13. A MAGYAR FELTALÁLÓK NAPJA

Minden évben június 13-án ünnepeljük a magyar feltalálók napját. Az eseményt a Magyar Feltalálók Egyesületének kezdeményezésére 2009. június 13-án ünnepelték legelőször. A választás azért esett erre a napra, mert Szent-Györgyi Albert, Nobel-díjas tudós ezen a napon jegyeztette be találmányát, a jól eltartható, nagy C-vitamin tartalmú készítmények előállításának eljárását, amely később világhírnevet szerzett hazájának.

Számos olyan magyar találmány született, amely megváltoztatta a világot, ilyen például a Bíró László nevéhez fűződő golyóstoll, a rubik kocka, amely Rubik Ernő nevéhez köthető. A dinamó feltalálója Jedlik Ányos, Naumann János és a számítógép. Eötvös Lóránd fizikus jegyzi a torziós ingát és Puskás Tivadar találta fel a rádió elődjét a telefonhírmondót. A fenti felsorolásnál jóval hosszabb a magyar feltalálók és találmányaik névsora.

Mi magyarok méltán büszkék lehetünk feltalálóinkra, ezért ne csak ezen az egy napon emlékezzünk meg róluk, hanem akkor is jussanak eszünkbe, amikor a mindennapi használat során segítségünkre vannak.

Forrás: https://goodwillpharma.com/hu/magyar-feltalalok-napja/

Fotók forrása: http://szent-gyorgyi-albert.hu/…/falak-nelkuli…/

http://www.feltalaloink.hu/…/jedlik…/html/jedanytal3.htm

https://fb.watch/dsuhEHAquQ/

🌹❤️🇭🇺❤️🌹 LESZ NAGY-MAGYARORSZÁG!
Hogyan⁉️

2020-as írás, szerettem volna rövidebbet megosztani, de akkor elvész a lényeg.

Az 1920-as trianoni “béke” diktátum jogilag semmis.
1.) Nem szerződés, csak diktátum. Ratifikálás esetén szerződés szükséges.
2.) Záradéka kimondja, hogy az utódállamok törvénykezésükben kötelesek ratifikálni a nemzetiségek védelmének jogait.
Azaz minden utód állam köteles lett volna országa jogszabályai közé iktatni a magyarok védelméről szóló szöveget, azt nemzeti nyelven kihirdetni, és hatályba léptetni.
Ez a mai napig sehol nem történt meg, így a diktátum érvénytelen.
A trianoni diktátum érvénytelensége miatt, a párizsi diktátum is semmis.
Jogilag 102 éve törvénytelen Nagy-Magyarország szétszakítása, és minden lecsatolt területen a magyarokkal szembeni védelem helyett, az összes negatív eljárás és hátrányos megkülönböztetés.

🇭🇺🙏🇭🇺 Isteni elrendelés szerint Jézus és Mária országa, a Szent Korona királysága nem maradhat szétszakítva állandó keservben, bánatban, idegen faj általi elnyomásban.
A Teremtő a magyar nemzetet választotta szentjeinek “közösségévé”.
Ősidők óta a magyarokhoz születtek le az istenek, félistenek, (Nimród, …..).
A beházasodások által, a magyarokban csörgedezik az isteni vér.
Jézus vér szerinti ősünk. Anyai ágon Nimród
„unokája”, Magdalai Máriával kötött házassága révén a Turul nemzetség „apja”.
Magyarország az egész világon egyedülállóan apostol királyság.
Ez azt jelenti, hogy a Teremtőnek, ill. Jézusnak apostolai, térítői voltak a magyar szent királyok.
Soha nem kellett a kereszténységet ránk kényszeríteni, az születésünk okán a számunkra természetes.

🙏☀️🙏 Jézus az I., és a Natália üzenetek szerint (is) Mária lesz az emberiség II. Megváltója.
Krisztus közeli II. Eljövetelét megelőzi Mária diadala.
A II. Eljövetelt követően Jézus, a Világ Királyának uralma alá fog tartozni a Föld, ahol “egy akol lesz, és egy pásztor”.
Legyünk büszkék arra, hogy a Világ Királyának népe lehetünk, és az Ő földi királyságában, a Föld paradicsomkertjében élhetünk.
A Fény földi Birodalmának megvalósításának lehetősége és esélye, a Világ népeinek felemelése a magyarok kezébe adatott.
Legyünk méltók erre a kitüntetett helyzetre, választott szerepünkre!
Éljünk ennek tudatában, és Isten Fényében!

❤️🥀🥰 Natália üzenetek:
“Magyarország lesz az új Betlehem!”
Jézus kérése szerint Budán, a Szent Anna réten kell megépülnie a tévúton járó lelkek megtéréséért a Szűzanya engesztelő kápolnájának. A kért kápolna, a bazilika és 2 szerzetesrendi épület a Világ Békéjének egyik feltétele.

👑 A II. Eljövetelt követően a kápolnában fog lebegni (angyalok repítette) a magyar Szent Korona, Jézus Koronája, mert az Ő lelkének egy darabját hordozza.
Számtalan csoda és gyógyulás fog itt bekövetkezni.
A kápolna kizárólag Jézus kérése szerint épülhet meg.
Legyünk tisztelettel kérése iránt, és ne akarjunk önös akaratból és érdekből más megvalósítást, ami nem szolgálja a Világ Királyának akaratát, és a Világ Békéjét.
A Natália kötetek 16 oldalas leírása nem az eredeti Jézusi kérés.

🙏🥀👑 Pio atya, és Magyarország égi védelme:
Romlatlan testtel nyugszik. A romlatlan test az isteni vérvonal jelzője lehet, melyet a magyarok hordoznak.
Jövendölésében utal a magyarok nagyhatalmú őrangyalára.
Tudjuk, hogy Mária palástjával védi a Kárpát-hazát, és Jézus a Szent Koronán keresztül folyamatos jelenlétével óvja nemzetünket.
Rajtuk, és a Szent Koronán keresztül Nagy-Magyarország a Teremtő földi királysága és birodalma.
A magyarok Istene nem fogja megengedni, hogy a Fény fölött, örök sötétség vegye át földi birodalmában a hatalmat.

🙏🙏🙏 Ha nem lennénk védelem alatt, a magyar már évezredek óta megszűnt volna létezni.
A Teremtő nem hagyott el minket, a szükséges segítséget mindig megküldi, csak észre kellene már végre venni.
Jézus az I. Eljövetelkor megmentette a megmaradt, elnyomott, már majdnem teljesen kiirtott magyar “Mag”-ot.
Eljövetele egyik célja, népének a teljes megsemmisítéstől való megmentése volt, melyet kitöröltek a történelem könyvekből.

🙏🇭🇺🙏 Jézus jót akar nekünk, Neked, ezért megüzente:
“A magyarok engeszteléséért hajlandó vagyok könyörülni az egész Világon!”
Ez azt jelenti, hogy MOST a magyarok tömeges megtérése és engesztelése szükséges.

👑👑👑 Az égi küldetés beteljesítése, megvalósítása a TE kezedben (is) van.
Kérlek, segíts megteremteni a Teremtő új, békés, boldog, szabad, független földi királyságát, a Szent Korona, azaz Jézus országát!
Minden pillanatban megállítható minden negatív irányba tartó folyamat a szükséges kritikus létszámú engesztelő tömeggel.
Az egész Világ megújulásához nem elegendő néhány száz, vagy néhány ezer engesztelő, imádkozó, fohászkodó, meditáló ember.
Valóban nő az ébredők és megtérők száma, de még nem elégséges a jelenlegi folyamat teljes pozitív megfordításához.
Minél előbb tér vissza egységben a magyar nemzet a Magyarok Istenéhez, annál előbb lesz vége minden, a Világban és Hazánkban zajló negatív folyamatnak és eseménynek.
Mindszenty József bíboros, hercegprímás:
“Ha lesz 1 millió imádkozó magyar, nem féltem a nemzetet!”

❗️❗️❗️ Segíts Jézusnak, segíts nemzetednek, segíts a családodnak, segíts Magadon, mert a Teremtő így tud Neked, a Hazánkon, és az egész emberiségen segíteni.
A magyarok egységben történő összefogásával jöhet el Jézus és Mária diadala, és ezzel újra Nagy-Magyarország, ahol az égi királyság földi megvalósulásában tudunk boldogan élni, és szabadon létezni.
Nem sátáni földi hatalom, írott jogszabályok és törvények elrendelése hozzák majd meg a határ visszarendezését, és a várt dicsőséget.

Magyarország az égi királyság földi vetülete, ahol az Új Világkorszakban már égi elrendelés szerint fog megvalósulni minden, ami égi szinten már rég elrendeltetett.
Földi hatalmi, bitorló, leigázó törvények már nem érvényesülhetnek.
Igazságot nem adó írott szabályok helyett, Rád van szükség!
Magyar vagy, és Jézus a magyaroktól várja az ősi isteni rend és egység újbóli megteremtését.
Jelen világkorszakunk végén már nem “csak” Magyarország megmentése és Nagy-Magyarország határainak visszaállítása a cél és a feladat.
A Teremtő az egész Világ, a Föld bolygó jövőjének alakulását helyezte a magyarok kezébe.
A pozitív “Teremtés” minden vallási és politikai megosztottság kizárásával, kizárólag egymás kezét fogva valósulhat meg.

Minden további megosztottság, és emiatt egymás ellen fordulás romlásba, teljes pusztulásba vezethet.
Minden politika mentesség, összefogás, megtérés, szeretetben megszülető egység Jézus királyságát, a Szent Korona teljes területű országát, Üdvösséget, a Föld népeinek megmentését és felemelését valósítja meg.
Ez a magyarok küldetése!

Jézus háború, fegyverek, pénz, viszálykodás helyett csak annyit kér tőlünk, Tőled, hogy a tévúton járók helyes útra találásáért engeszteléssel töltsd be Te is Magyarként, Magyar küldetésed.
Olyan fegyvert adott a kezünkbe, mely mindenkinél mindig kéznél és ingyen van, bármikor elérhető, és használható.
Kérlek, szánj erre néhány percet naponta.

💕🙏💕 Mindennek a megvalósítását hogyan fogja segíteni a Teremtő? Garabandálban a Szűzanya által először bejelentett, azóta sokszor megerősített utolsó Nagy isteni Figyelmeztetéssel, melynek hatására milliók fognak megtérni egyszerre az egész Világon. https://www.youtube.com/watch?v=TKZ_rdZuu18

🖤🇭🇺🖤 A mai napon sok 100.000 magyar imádkozik és énekel együtt Trianonra emlékezve. Ma mindenki félre tette politikai, vallási, és bármilyen más hovatartozását.
Ma minden magyar “Egy”, lélekben összetartozó hatalmas Egység. Ma ez a kapocs befedi az egész Világot.
Ebben a szellemiségben kell gondolkodnunk, és tovább tenni, ill. ha még nem kezdted el, akkor elkezdeni a Jézus által kért dolgunkat.
Ennek a mai Egységnek kell tovább épülni, terjedni, a szív szeretete által minden lelket birtokba venni.

Ha teljesítjük küldetésünket, beteljesedik Pio atya jóslata:
🇭🇺🙏😇🤯👑 “Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenve­dés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberi­ségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őr­angyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes len­ne erősebben kérniük hathatós oltalmát orszá­gukra!”

Magyarok imalánca
https://drive.google.com/file/d/1m6hMmypc5b1oshds8MB_Fe48Hh6grdT_/view?fbclid=IwAR2VC6kAQ_HEyhVhSfBLURtZ5C4cielIyHQ9YgxAouuwLJLcqxTI1MzSUcw

  1. június 4.
    M.O.

Június 5. A Környezetvédelmi Világnap!🌳🌱

A mai nap célja széles körben felhívni a figyelmet a környezetszennyezés és természetkárosítás következményeire, az energiatakarékosságra, a megújuló természeti erőforrások hasznosítására, a szemét- és hulladékcsökkentés fontosságára, és a környezetszennyezés mérséklésére.

Tegyél Te is az élhető jövőért! 💚

🌎

A magyar hõsök napja
“A magyarság hosszú, nehéz történelme során, különösen a honfoglalás és Szent István király ezer esztendõvel ezelõtt történt államalapítása óta a haza megszámlálhatatlan fia és leánya harcolt fegyverrel vagy anélkül Magyarország, a magyar nemzet védelmében, illetve vállalt vértanúságot a hazáért. Tetteik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy fennmaradt a magyar nemzet és a magyar állam.

Az Országgyûlés kötelességének érzi, hogy tisztelettel adózzék azok emléke elõtt, akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért.” – idézet a 2001. évi LXIII. törvénybõl, a magyar hõsök emlékének megörökítésérõl és a Magyar Hõsök Emlékünnepérõl – Net.jogtar.hu

A magyar hõsök emlékünnepét május utolsó vasárnapján tartják azokra a magyar katonákra és civilekre emlékezve, akik az életüket áldozták Magyarországért. Az ünnepen általában katonai tiszteletadással egybekötött koszorúzási megemlékezést tartanak a rákoskeresztúri Új köztemetõben a magyar katonahõsök emlékmûvénél, valamint a Hõsök terén, a hõsök emlékkövénél.

Az elesett magyar hõsök emlékezetét elõször az elsõ világháború idején, 1917-ben iktatták törvénybe, Abele Ferenc vezérkari õrnagy kezdeményezésére. Abban az idõben állt fel a Hõsök Emlékét Megörökítõ Országos Bizottság, melynek feladata a települések emlékmû-állítási programjának lebonyolítása volt. Az egyik legismertebb alkotás az összes elesett elsõ világháborús katonára emlékeztetõ hõsök emlékköve, melyet 1929-ben avattak fel a budapesti Hõsök terén a Millenniumi emlékmû elõtt.

A Hõsök emlékünnepét az 1924. évi XIV. törvénycikk rögzítette, mely kimondta, hogy „minden esztendõ május hónapjának utolsó vasárnapját (…) a magyar nemzet mindenkor a hõsi halottak emlékének szenteli”. Ennek ellenére az ünnepet 1945-tõl, a kommunista idõszakban nem tartották meg.

A rendszerváltás után újra lehetett ünnepelni az elesett magyar katonákat, majd a 2001-ben elfogadott LXIII. törvény a korábbi ünnep körét hivatalosan is kibõvítette mindenkire, „akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért.”

Forrás: Wikipédia; Net.jogtar.hu

MA VAN A RENDŐRSÉG NAPJA🚓👮🚨

1992 óta Szent György napján rendezik meg Magyarországon a rendőrség napját. 😇Sárkányölő Szent György évszázadokon át a lovagok, fegyverkovácsok, lovaskatonák és a vándorlegények patrónusa volt. Ma a cserkészek és a rendőrök védelmezőjeként tartjuk számon. Leginkább a sárkányt legyőző lovag képében ismert, emellett több ország és város védőszentjeként is tisztelik. Egyike a tizennégy segítőszentnek. 🗡️🐴💪

Szent György napja – április 24.

Juhász Gyula: A szabad jövő lovagjai

Szent György lovag a sárkányt győzte le,

A sárkánynak volt tizenkét feje,

A sárkány, mely bennünket porba fú,

Ezerfejű és millió karú.

Dalokkal őt hiába áltatod,

Dologgal őt hiába áltatod,

Ő mindig többet követel:

Szived. Agyad, véred, mind, mind hozzáviszed!

Szent György lovagja a jövőnek az,

Ki nemcsak vallja, hogy vesszen e gaz,

De harcol is kitartón ellene,

Mert küldi az Igazság szelleme!

Áldott, akit nem bódít e fene Baziliszkusznak bűvölő szeme,

Ki tudja, hogy ős ellensége ez S feléje eszmét és erőt szegez.

Igazságdárdák, vígan szálljatok,Vén szörny szívébe eltaláljatok,

Romlott szívébe, amely szívtelen:A kegyetlennek nincsen kegyelem!

Április 23. – A könyv napja📚📖

A könyvek a legcsendesebb és legkitartóbb barátok; a legelérhetőbb és legbölcsebb tanácsadók, és a legtürelmesebb tanítómesterek.”(Charles William Eliot)

SZENT- GYÖRGYI ALBERT: Psalmus Humanus Ötödik Zsoltár:

A FÖLD

Uram! Ezt a gyönyörű földet adtad otthonunknak, Mélyébe mérhetetlen kincseket rejtettél, Képessé tettél, hogy megértsük művedet, Megkönnyítsük munkánkat, száműzzük az éhséget és betegséget. Mi felássuk a kincseket, hogy azokat eltékozoljuk, Belőlük a pusztítás félelmetes eszközeit faragjuk, Hogy azokkal leromboljuk, mit más ember épít, Míg azok ellenem nem fordulnak és elpusztítanak engem, és gyermekeim.

Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban,Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját,Hogy ez a mi Földünk biztos otthona lehessen Gazdagságnak, Szépségnek, Boldogságnak és Békességnek.

Közeleg… A FÖLD NAPJA: április 22

🌎
🌞

Az erdők sóhaja /Mentovics Éva

Sóhajunkat halld meg, kérlek,zavar minket a szeméthegy,

sok hulladék, kacat, vacak,mit eldobsz a fáink alatt.!

Patakunkba se kell szemét,ne szórd kérlek, hát szerteszét!

Állataink érző lények,nem örülnek a szemétnek.

Hidd el, szebb lesz a világod,ha lom helyett hóvirágok,kék ibolyák virítanak

árnyat nyújtó fáink alatt.

Jöhetsz hozzánk vendégségbe,csend honol itt, szelíd béke,

hol a fáink békességgel ölelkeznek földdel, éggel.

Petőfi Sándor: Magyar vagyok

Magyar vagyok. Legszebb ország hazám Az öt világrész nagy terűletén. Egy kis világ maga.

Nincs annyi szám, Ahány a szépség gazdag kebelén.

Van rajta bérc, amely tekintetet vét A Kaszpi-tenger habjain is túl,

És rónasága, mintha a föld végét Keresné, olyan messze-messze nyúl

.Magyar vagyok.

Természetem komoly, Mint hegedűink első hangjai;

Ajkamra fel-felröppen a mosoly, De nevetésem ritkán hallani.

Ha az öröm legjobban festi képem: Magas kedvemben sírva fakadok;

De arcom víg a bánat idejében, Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át A multnak tengerén,

ahol szemem Egekbe nyúló kősziklákat lát, Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.

Európa színpadán mi is játszottunk, S mienk nem volt a legkisebb szerep;

Ugy rettegé a föld kirántott kardunk, Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?

Holt dicsőség halvány kisértete; Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar– Ha vert az óra – odva mélyibe.

Hogy hallgatunk! a második szomszédig Alig hogy küldjük életünk neszét.

S saját testvérink, kik reánk készítik A gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég, Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!

Itt minálunk nem is hajnallik még, Holott máshol már a nap úgy ragyog.

De semmi kincsért s hírért a világon El nem hagynám én szűlőföldemet,

Mert szeretem, hőn szeretem, imádom Gyalázatában is nemzetemet!

„Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36) A szeretet útján a szenvedők mellé állni – Ferenc pápa üzenete a betegek 30. világnapjára

kovacs.agi

A betegek világnapja  az Egyházban, február 11-e, ezen a napon van a Lourdes-i Szűzanya liturgikus emléknapja. Ez alkalomból a pápa minden évben üzenetet intéz a hívekhez. Idei üzenetének témája: „Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36).

Kedves testvéreim!

Harminc évvel ezelőtt Szent II. János Pál azért vezette be a betegek világnapját, hogy Isten népét, a katolikus egészségügyi intézményeket és a civil társadalmat arra ösztönözze, hogy fokozottan figyeljenek a betegekre és mindazokra, akik őket gondozzák.[1]

Hálásak vagyunk az Úrnak azért a fejlődésért, amelyet az elmúlt évek során a részegyházakban világszerte elértünk. Sok előrelépést tettünk, de még mindig hosszú út áll előttünk azért, hogy minden beteg, a szegényebb és marginalizáltabb helyeken és helyzetekben élők is hozzáférjenek a szükséges egészségügyi ellátáshoz és részesedjenek lelkipásztori gondoskodásban, mely segíti őket, hogy betegségüket a megfeszített és feltámadt Krisztussal egyesülve éljék meg. A betegek harmincadik világnapja – melynek záróünnepsége a világjárvány miatt nem a perui Arequipában, hanem a vatikáni Szent Péter-bazilikában lesz – segítsen minket abban, hogy növekedjünk a betegek és családjuk iránti közelségben és szolgálatban.

1. Irgalmasok, mint az Atya

A betegek harmincadik világnapjára választott téma: „Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36), mindenekelőtt Isten felé fordítja tekintetünket, aki „irgalmasságban gazdag” (Ef 2,4); aki mindig atyai szeretettel fordul gyermekei felé, még akkor is, ha azok eltávolodnak tőle. Az irgalmasság ugyanis Isten par excellence neve, mely nem alkalmi érzelemként mutatja meg természetét, hanem jelenlévő erőként mindabban, amit ő tesz. Egyszerre erőt és gyengédség. Ezért csodálattal és hálával mondhatjuk, hogy Isten irgalmassága magában foglalja az atyaságot és az anyaságot is (vö. Iz 49,15), mivel Isten az apa erejével és az anya gyengédségével gondoskodik rólunk; szüntelenül arra vágyik, hogy a Szentlélekben új életet ajándékozzon nekünk.

2. Jézus, az Atya irgalmassága

Az Atya betegek iránti irgalmas szeretetének legfőbb tanúja az ő egyszülött Fia. Az evangéliumok számos alkalommal beszámolnak Jézus és a legkülönbözőbb betegségekben szenvedő emberek találkozásáról! „Jézus bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, hirdette országának evangéliumát, s gyógyított minden betegséget és fogyatékosságot a nép közt” (Mt 4,23). Feltehetjük a kérdést, hogy Jézus miért tanúsított ilyen különleges figyelmet a betegek felé, olyannyira, hogy ez az apostolok küldetésében is elsődleges fontosságúvá vált, akiket a Mester azért küldött, hogy hirdessék az evangéliumot és gyógyítsák a betegeket (vö. Lk 9,2).

Egy huszadik századi filozófus ennek okát így fogalmazza meg: „A fájdalom abszolút módon elszigetel, és az abszolút elszigeteltség szükségessé teszi, hogy a másikhoz forduljunk, hogy a másikhoz kiáltsunk”.[2] Amikor az ember a betegség következtében saját testében tapasztalja meg a gyengeséget és a szenvedést, a szíve elnehezül, a félelem nő, a kérdések sokasodnak, és az élet értelmére vonatkozó kérdés még sürgetőbbé válik. Hogyan is feledkezhetnénk meg ma azokról a betegekről, akik a világjárvány idején földi életük utolsó szakaszát magányosan, intenzív osztályon töltötték, bizonyosan nagylelkű egészségügyi dolgozók gondoskodása mellett, de mégis távol szeretteiktől és életük legfontosabb embereitől? Ez segít felismernünk, mennyire fontos az, hogy Isten szeretetének legyenek tanúi, akik a betegek sebeire a vigasztalás olaját és a remény borát öntik, Jézus példáját, az Atya irgalmát követve.[3]

3. Krisztus szenvedő testének megérintése

Jézus felhívása, hogy legyünk irgalmasok, mint az Atya, az egészségügyi dolgozók számára különös jelentőséggel bír. Gondolok az orvosokra, az ápolókra, a labo­ránsokra, a segítő személyzetre és a beteggondozókra, valamint a számos önkéntesre, akik értékes idejüket áldozzák a szenvedőkre. Kedves egészségügyi dolgozók, a ti szeretettel és hozzáértéssel végzett szolgálatotok a betegek mellett túllépi a szakma határait, és küldetéssé válik. Kezetek, mely Krisztus szenvedő testét érinti, az Atya irgalmas kezének jelévé válhat. Legyetek tudatában hivatásotok nagy méltóságának és a vele járó felelősségnek.

Áldjuk az Urat az orvostudomány fejlődéséért, különösen az utóbbi időkben végbe­ment fejlődésért; az új technológiák lehetővé tették, hogy olyan terápiák jelenjenek meg, amelyek nagy hasznára vannak a betegeknek; a kutatás továbbra is értékes hozzájárulást nyújt a régi és új betegségek felszámolásában; a rehabilitációs orvoslás nagymértékben bővítette ismereteit és képességeit. Mindemellett azonban nem szabad megfeledkezzünk minden beteg egyediségéről, méltóságáról és törékenységérl.[4] A beteg mindig fontosabb, mint a betegsége, és éppen ezért semmiféle terápia sem tekinthet el a beteg meghallgatásától, történetétől, szorongásaitól és félelmeitől. Ha gyógyítani nem is lehetséges, az ápolás mindig lehetséges. Mindig lehet vigasztalni, mindig lehet éreztetni a közelséget, amely elsőként az emberrel és nem a patológiával törődik. Ezért remélem, hogy a szakképzés lehetővé teszi majd az egészségügyi dolgozók számára azt, hogy képesek legyenek a betegeket meghallgatni és velük személyes kapcsolatot teremteni.

4. A beteggondozó helyek mint az irgalmasság otthonai

A betegek világnapja jó alkalom arra is, hogy a gondozási helyeknek is figyelmet szenteljünk. Az évszázadok során a betegek felé irányuló irgalmasság megmutatása arra indította a keresztény közösséget, hogy számtalan „irgalmas szamaritánusi szállót” nyisson, ahol befogadtak és gondoskodtak mindenféle betegről, különösen azokról, akiknek egészségügyi szükségletei a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés miatt, vagy bizonyos betegségek kezelésének nehézségei miatt kielégítetlenek maradtak. Ezeknek a helyzeteknek leggyakrabban a gyermekek, az idősek és a legkiszolgálta­tottabbak fizetik meg az árát. Az Atyához hasonlóan irgalmas számtalan misszionárius kapcsolta össze az evangélium hirdetését kórházak, rendelők és beteggondozók helyek létesítésével. Ezek értékes eszközök, amelyek révén a keresztény szeretet látható formát öltött, és Krisztus szeretete, melyről tanítványai tanúságot tesznek, hitelesebbé vált. Különösen azokra az emberekre gondolok, akik bolygónk leg­szegényebb vidékein élnek, ahol néha nagy távolságokat kell utazni, hogy megtalálják azokat a központokat, amelyek – bár korlátozott erőforrásokkal – azt nyújtják, ami elérhető. Még hosszú út áll előttünk; egyes országokban a megfelelő ellátáshoz való hozzáférés továbbra is luxus. Ezt bizonyítja például a szegény országokban a koronavírus-fertőzés elleni oltóanyagok szűkössége; de még inkább a sokkal egyszerűbb gyógyszereket igénylő betegségek kezelésének hiánya.

Ebben az összefüggésben szeretném megerősíteni a katolikus egészségügyi intéz­mények fontosságát: ezek nagy értékek, melyeket védeni és támogatni kell; jelenlétük elkísérte az Egyház történelmét, megmutatva, hogy az Egyház közel van a legszegényebb betegekhez és azokhoz az élethelyzetekhez, amelyeket mások figyelmen kívül hagynak.[5] Hány és hány rendalapító hallotta meg az ellátáshoz nem jutó vagy rosszul ápolt testvéreinek kiáltását és szentelte életét szolgálatukra! Ma is, még a legfejlettebb országokban is áldás a jelenlétük, hiszen amellett, hogy a szükséges szakértelemmel gondoskodnak a testről, mindig felajánlhatják a szeretet ajándékát, mely a betegekre és családjaikra összpontosít. Egy olyan korban, amikor a selejtezés kultúrája széles körben elterjedt, és az életet nem mindig ismerik el érdemesnek arra, hogy elfogadják és megéljék, ezek a struktúrák mint az irgalmasság otthonai példamutatóan óvhatnak és gondozhatnak minden életet, a legkiszolgálta­tottabbat is, annak kezdetétől egészen természetes végéig.

5. Lelkipásztori irgalmasság: jelenlét és közelség

Az elmúlt harminc évben egyre inkább felismerték az egészségügyi pasztoráció nélkülözhetetlen szolgálatát. Ha a szegények – és a betegek egészségüket illetően szegények – legsúlyosabb hátrányos megkülönböztetése a lelki gondoskodás hiánya, akkor nem mulaszthatjuk el, hogy ne kínáljuk fel számukra Isten közelségét, áldását, igéjét, a szentségek kiszolgáltatását és a hitben való növekedés és éretté válás útját.[6] Ennek kapcsán szeretnék mindenkit arra emlékeztetni, hogy a betegekhez való közelség és lelkipásztori gondozásuk nem csak egyes, külön erre kijelölt lelki­pásztorok feladata; a betegek látogatása Krisztus minden tanítványának szóló meghívás. Hány beteg és idős ember él otthon és várja, hogy meglátogassuk őket! A vigasztalás szolgálata minden megkeresztelt ember feladata, szem előtt tartva Jézus szavát: „Beteg voltam, és meglátogattatok” (Mt 25,36).

Kedves testvéreim, Máriának, a Betegek Üdvének közbenjárásába ajánlom az összes beteget és családjaikat. A világ fájdalmát magára vevő Krisztussal egyesülve találjanak értelmet, vigasztalást és bizalmat! Imádkozom az összes egészségügyi dolgozóért, hogy irgalmasságban gazdagon ne csak megfelelő ellátást, hanem testvéri közelséget is nyújtsanak a betegeknek.

Szívből adom apostoli áldásomat mindenkire.

Kelt Rómában, a Lateráni Szent Jánosnál,
2021. december 10-én, a Loretói Boldogságos Szűz Mária emléknapján.

Ferenc

Forrás: MKPK sajtószolgálat

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye


[1]    Vö. Szent II. János Pál pápa: Levél Fiorenzo Angelini bíboroshoz, az Egészségügy Pápai Tanácsának elnökéhez a betegek világnapja bevezetésének ügyében (1992. május 13.).

[2]    Emmanuel Lévinas: Une éthique de la souffrance, in Jean-Marie von Kaenel (dir.): Souffrances. Corps et âme, épreuves partagées, Autrement, Paris, 1994, 133–135.

[3]    Vö. Római Misekönyv: VIII. közös prefáció: Jézus az irgalmas szamaritánus. [Az olasz nyelvű misekönyvben.]

[4]    Vö. Beszéd a Sebészek és Fogorvosok [Olasz] Országos Szövetségének tagjaihoz, 2019. szeptem­ber 20.

[5]    Vö. Angelus, Róma, Gemelli Klinika, 2021. július 11.

[6]    Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítás (2013. november 24.), 200.

Fekete István (Gölle, 1900. január 25.– Budapest, 1970. június 23.) számos regény, vers, ifjúsági könyv és állattörténet írója. Jókai mellett minden idők legolvasottabb magyar írója.📖✍

JANUÁR 22. A Magyar Kultúra Napja

Dáma Lovag Erdős Anna verse:link: http://lovagdamaerdosanna.blog.xfree.hu

Ne hagyj itt Testvér!”

Ne hagyj itt Testvér,megfagyok

Segíts felállni,mert meghalok

Szóltak a könyörgő hangok Don kanyarba áldozatnak vitt magyarok

És csend,fagyhalál Mindenütt amerre kaszált

Az áldozat már nem beszél Aki bír még útra kél

Arra, Magyarország felé Már nem ágyú támad

Nem szól a Sztalin orgona Szél és a fagy üldözi a katonákat

Nem tudják merre a „Haza” S ki hazajutott,éhezve,fázva

Rongyosan ,megcibálva Csak az tudta,mi veszett el oda kin

A túlélőnek megmaradt a kín S a „Testvér”nem felejtett soha

Szólt fülében az ágyú szó,s Sztalin orgona Csend honol azóta is,néma csend

Isten tudja csak,mi lakozik a szívekben bent„Ne hagyj itt Testvér”meghalok

Elcsitultak,elnémultak az áldozatok Már csak alig él egy-két katona

Az ő szemükben még ott lobog a keresztek sora S a Don kanyarban néma csend honol

Az Isten tudja csak ,mily sok áldozat Alussza álmát a jeltelen sír alatt

Csak ő tudja miért kellett veszíteni sok magyart Elmentek az évek,csendben ,el

Róluk csak a kegyetlen szél énekel Hogy fagytak meg hős fiak Áldozatként ott túl ,a Don alatt

De eljön majd az idő Mikor megint fúj a szél A hősök tetteiről egy igaz legenda kél

Az utókor róluk hősként beszél.

,2O13.O1.31.Mosonmagyaróvár. Dáma Lovag Erdős Anna.kép..net

Ma van a Doni-katasztrófa emléknapja. 🕯1943. január 12-én kezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban. Ennek következtében a 250 ezres 2. magyar hadsereghez tartozó honvédok és munkaszolgálatosok közül 125-130 ezren estek el, sebesültek meg vagy estek fogságba. Ez volt a II. világháború legnagyobb magyar hadi tragédiája. Dicsőség a hősöknek! 🙏

Bálint Nagy

 Kedves Barátaim!

Fogadjátok szeretettel Édesapám versét, amit az orosz – fronton Urivnál írt egykor:

AZ URIVI DOMBOK ALATT

Az urivi dombok alatt De sok honvéd halva maradt.

Nem hullott a sírhalmáraTearózsa szép virága.

Ráborulnak a bajtársak,Vége nincs a zokogásnak.

Imádkozva messze szállnak,Húrja van az imádságnak.

A jó Istent arra kérik,Szálljon le a csatatérig,

Vigyen haza üzenetet,Gyógyítson meg minden szívet.

Az urivi dombok alatt Állj meg bajtárs, sírd ki magad.

Nem hull a hős sírhalmáraTearózsa szép virága.

Uriv, 1943. január 9 – én.

Nagy Bálinttüzér szakaszvezető

Családi tragédiák

1943. január 12. – A 2. magyar hadsereg tragédiája a Don-kanyarban

„A korabeli veszteség-nyilvántartási részadatok alapján 127-128 000 főre tehető a 2. hadsereg egyéves harctéri tevékenysége során ….Míg a szovjet offenzíváig a “A Don menti harcok során nemcsak a 2. hadsereg veresége következett be, hanem több tízezer család tragédiája is. A hadiárvák csonka családban nőttek fel, s behozhatatlan hátrányba kerültek szerencsésebb sorsú társaiknál. Katonaözvegyek ezreire várt a súlyos teher, a gyerekek felnevelése, a föld megművelése, avagy a műhelymunka továbbvitele.”

Szabó Péter – A 2. hadsereg harcai és tragédiája a Don-kanyarban, 2019

Az utolsó levél.. a Donkanyarból1943. január 12

“Drága Anyukám!

Nagyon várt válaszlapotokat ma kaptam meg kezeimhez. Nagy sokára jött. Ne várjatok most már tőlem levelet és ti se küldjetek…Az orosz itt valami nagyra készül, mi meg a végsőkig kitartunk. Erre esküdtünk meg. Küldtem haza november 14- én 105 pengőt, abból Ágikának vegyetek keszkenőt. Remélem, hogy Pista öcsém derekasan átveszi a helyemet a családban, neki a zsebórámat hagyom örökül. Neked Anyukám, csak az örökké élő szeretetemet és az utolsó mosolyomat tudom adni. Nagyon szeretlek!Istentelen hideg van. Itt ülök a géppuskám mellett és a kezem az üres csajkához fagy. Tudom, hogy mire ezt a lapot megkapod, addigra én már nem fázom és elmúlik az éhségem is. Itt halunk meg. Kérlek, hogy ne haragudj rám!

Kezedet csókolja:

Hű fiad: Jóska”___