2023/24. Tanév

AZ IGAZI MESTER

– Tömören, egyszerűen, érthetően beszél és gondolkodik.

– Soha nem kelt félelmet, bűntudatot, de nem is lelkesí­t alaptalanul.

– „Szakmailag” felkészült, felelősség tudattal végzi feladatát.

– Taní­tványit nem utasí­tgatja, nem szabja meg, hogy mit csinálhatnak és mit nem. Elmondja véleményét, tanácsot ad, de nem akarja minden áron megmenteni azt, aki még szenvedni akar. Nem sértődik meg, ha nem fogadják el a tanácsát.

– Taní­tványait önálló gondolkodásra és cselekvésre taní­tja.

– Akkor segí­t és taní­t, ha kérik, nem rohanja le embertársait természetfeletti képességeivel és tudásával.

– Tartózkodik minden hatalmi drámától.

– Megvan a saját irányvonala, de tiszteletben tartja mások felfogását, és nem becsmérli azt.

– Jó humorérzéke van.

– Kiegyensúlyozott.

– Elismeri, hogy ő is ember, neki is vannak hibái és tévedhet. Ha nem tud válaszolni egy kérdésre, bevallja.

– Nem tekinti magát Mihály arkangyal, Jézus Krisztus vagy Mária Magdolna reinkarnációjának.

– Nem köti magához taní­tványait, hallgatóit. Igyekszik olyan módszereket átadni, amit nélküle is biztonságosan lehet alkalmazni.

– Tudata, lelke és teste egészséges (a test átmenetileg lehet gyenge, a lélek kerülhet válságba, de ez nem azonos a pszichés zavarokkal).

– Szeme és arca tiszta, sugárzó.

– Szexuális vonz erejét nem az ezotéria oktatása közben veti be.

– Nem hirdet olyat, amit soha nem tapasztalt meg.

– Nem utasí­tja el a földi életet, az élet földi pólusát, hanem igyekszik egyensúlyba hozni magában az eget és a földet.

– Nem hirdeti, hogy aki ezoterikus gondolkodású, annak kötelező szegénynek lennie.

– Nem dobálózik divatos szlogenekkel, mint: „A haláltól nincs mit félni”, „Engedd már el, miért ragaszkodsz még mindig hozzá?”, „Nézz tükörbe, csak te vagy a hibás!”

– A szeretetről nem előadást tart, hanem folyamatosan, egész lényével mutat ebben példát.

– Nem hirdeti, hogy bárki, bármit meg tud tanulni, és bárki bármit meg tud gyógyí­tani, ha elvégzi az ő tanfolyamát.

– Nem csinál showműsort az ezotériából, és tartózkodik az ezoterikus materializmustól.

– Ha valamit taní­t, átad, mindig felhí­vja a figyelmet a visszaélési lehetőségekre és az alapvető erkölcsi normákra.

– Ha valakit erkölcsileg, vagy tudatilag nem tart eléggé érettnek ahhoz, hogy nála tanulhasson, akkor nem fogadja el taní­tványnak. (Fontosabb taní­tásokhoz feltételeket szab.)

– Szavai és cselekedetei összhangban vannak, azaz azt éli, amit taní­t.

– Egész életével példát mutat lelki tisztaságból, gerincességből, emberségből, szeretetből, szellemi emelkedésből, azaz azt éli, amit taní­t.

Ha esetleg valaki nem tudja, milyen egy tiszta, szellemileg emelkedett ember arca, az nézze meg olyan nagy mesterek képét, mint például: Sri Juktesvar, Paramahansza Jogananda, a Himalája Szentje, Rabindranath Tagore, Babadzsi, Sri Ramana Maharshi, Anandadzsi Ma. Természetesen ilyen arcokkal nem fogunk könnyen találkozni, de némi összehasonlí­tási alapot adnak.

A másik fontos jel: ha a kereső egy kicsit is érzékeny, mélyen meg fogja érinteni, ha egy szellemileg emelkedett taní­tóval találkozik. Egy ilyen ember jelenlétében leghamarabb azt érezzük, hogy porszemek vagyunk az ő szellemiségéhez, szeretetéhez, erkölcsi tisztaságához és emberségéhez képest. Ehhez meg sem kell szólalnia, mert sugárzik belőle. Egészséges esetben a kereső ilyenkor azt érzi és gondolja: „Vajon mit kell tennem, hogy én is ilyen tiszta, szeretetteljes és szellemileg emelkedett ember legyek?”

Ha ezeket az ismérveket szem előtt tartjuk, megbí­zhatóbban találunk olyan taní­tót, aki valóban segí­teni tud bennünket a szellemi fejlődésben.

19 nevelési alapelv Maria Montessoritól, minden idők legnagyobb pedagogusától

Maria Montessori, olasz orvosnő és pedagógus, a róla elnevezett pedagógiai-pszichológiai nevelési módszerek kidolgozója, mely teljesen forradalmasította a XX. századi gyereknevelést.

Montessori pedagógiájának alaptézise a gyermek tisztelete, mert szerinte minden gyermekben él a cselekvési vágy és a világ megismerésének igénye, ezért biztosítani kell számukra a spontán, szabad tevékenység lehetőségeit, és a megfelelő környezetet.

Az alábbiakban bemutatunk néhány alapelvet, melyeket a pedagógus maga is hűen követett a gyereknevelés tekintetében!

1. A gyerek mindenből képes tanulni, ami őt körülveszi.

2. Ha a gyereket folyton kritika éri, megtanulja elítélni a társait.

3. Ha egy gyereket ismételten dicsérünk, megtanítjuk számára, hogyan értékelje a társait.

4. Az ellenséges környezetben felnőtt gyerek megtanul harcolni.

5. Ha őszinték vagyunk a gyerekkel, ő maga is igazságos lesz.

6. A sorozatosan kigúnyolt gyerek félénkké válik.

7. Amelyik gyerek biztonságba érzi magát, mindig bízni fog a társaiban.

8. Ha sokszor át kell éreznie a szégyent, ezáltal mindig és mindenért hibásnak fogja érezni magát.

9. Azonban, ha egy gyereket sokszor biztatunk, ezzel növeljük az önbecsülését.

10. Ha elnézőek vagyunk vele, megtanítjuk a türelemre.

11. Ha segítjük őt, ezáltal magabiztosabbá válik.

12. Ha barátságos környezetben neveljük fel és érzi, hogy szükség van rá, megtanulja megtalálni a szeretetet.

13. Soha ne beszéljünk csúnyán róla, különösen, ha ő is jelen van.

14. Igyekezzünk mindig a jót erősíteni benne.

15. Mindig hallgassuk meg kéréseit és kérdéseit, melyekkel hozzánk fordul.

16. Tiszteljük őt még akkor is, amikor hibát követ el, hisz így tanul meg egyre kevesebbet hibázni.

17. Igyekezzünk mindig a közelében lenni és segítséget nyújtani számára, de csak akkor, ha nem boldogul egyedül.

18. Igyekezzünk minél hamarabb megtanítani számára, hogyan uralhatja saját magát és környezetét.

19. Mindig mutassunk jó példát, hogy megtanulhassa, hogyan lehet a legjobb ő maga is.

Október 4. Állatok Világnapja

Állatokkal szebb az élet

/Mentovics Éva

Ismered az állatokat

égen, földön, víz alatt?

Levegőben madár szálldos,

réten kisnyúl, gyík szalad,

szavannákon oroszlánok,

sivatagban teve fut…

Mit gondoltok, tyúkjainknak

rokonaik az emuk?

Békáknak a krokodilok,

tigrisnek a kismacska,

tengermélyi nagy bálnának

a kis keszeg, vagy harcsa?

Lehet mókás, hétköznapi,

félelmetes, fura lény,

általuk is szebb az élet

bolygónk minden szegletén.

Október 1.

A ZENE Világnapja

Október 1. A zene világnapja – Kodály Zoltán gondolatai a zenéről és a zenei nevelésről…

“Sokkal könnyebb, ha a gyermek első zenetanára az édesanyja.”

„Ide bizony a zene elemi tüneményeinek gyermekkorban kezdődő, fokozatos beidegzése, sok éven át való gyakorlása kell; zenehallásra való rendszeres nevelés,….

Kezdeni már az óvodában kell, mert ott a gyermek játszva megtanulja mindazt, amire az elemiben már késő.”

„Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.”

„A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.”

„Minden népnek van egy sereg népdala, amely oktatásra kiváltképpen alkalmas. Ezeket jól kiválogatva, a népdal lesz a legmegfelelőbb tananyag, hogy rajta a gyermekeknek az egyes zenei elemeket bemutassuk és tudatosítsuk ezeket… Mielőtt más népeket akarunk megérteni, magunkat kell megértenünk. Semmi sem alkalmasabb erre, mint a népdal.”

„Mit kellene tenni? Az iskolában úgy tanítani az éneket és zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a tanulónak, s egész életére beleoltsa a nemesebb zene szomját… Sokszor egyetlen élmény egész életére megnyitja a fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola kötelessége.”

(Kodály Zoltán)

IDŐSEK Világnapja

Ma van az idősek világnapja, ez alkalomból köszöntsük idős szüleinket, nagyszüleinket, dédszüleinket, akik nélkül mi sem lehetnénk ma itt.

Becsüljük meg az időseket! Ha a Jóisten segedelmével megérjük, egyszer magunk is közéjük tartozunk majd…

Benedek Elek: Az öreg faültető éneke

Ragyogj, ragyogj még őszi napsugár,

Melengesd testét az elaggott földnek!

Szánd meg szegényt, óh nézzed, mily kopár,

Talán nem is zöldül ki soha többet.

Ragyogj, ragyogj még nyájas-szelíden,

A zord szelet kergesd a messzeségnek,

Hadd ültetek fát szépen, rendiben,

Oh, nem magamnak – az új nemzedéknek!

Ragyogj, ragyogj még, s azzal ne törődj,

Munkám örömét hogy aligha látom…

Jól tudják ezt a vén faültetők,

Oh, jól tudom én is, nap barátom!

Oh, jól tudom, hogy más szedi le majd

Édes gyümölcsét mind ez ifjú fáknak,

Örömet, hasznot nékem egy se hajt,

Fáradt testemnek sose adnak árnyat!

Mindegy!Te csak ragyogj, segélj nekem,

A zord szelet kergesd a messzeségnek,

Mi hasznom benne? – én nem kérdezem,

Csak ültetek a jövő nemzedéknek.

(Benedek Elek – Kisbacon, 1859. szeptember 30. – Kisbacon, 1929. augusztus 17. magyar újságíró, író, országgyűlési képviselő, „a nagy mesemondó”.)

November 20. a Gyermekek Világnapja

Ebből az alkalomból az UNICEF Magyarország minden évben különleges kezdeményezésekkel hívja fel a figyelmet a gyermekjogok fontosságára, hiszen
1989-ben ezen a napon írták alá a Gyermekjogi Egyezményt.
A világon a legszélesebb körben elfogadott emberi jogi dokumentumról van szó, amely 196 országban garantálja, hogy minden gyermeket ugyanolyan alapjogok illessenek meg.

Gyermekek jogainak világnapja

1959. november 20-án fogadta el az ENSZ Közgyűlése a Gyermekek Jogairól szóló Nyilatkozatot. Azóta november 20-a a gyermekek jogainak világnapja. A Nyilatkozat, azzal a céllal, hogy ”hogy a gyermek gyermekkora boldog legyen” olyan konkrét jogokat fogalmazott meg, mint például a névhez, az állampolgársághoz és az oktatáshoz való jog. A Nyilatkozat nem volt kötelező erejű, így ugyanezen a napon, harminc évvel később, 1989. november 20-án az ENSZ Közgyűlése elfogadta a Gyermek Jogairól szóló Egyezményt.

Magyarország 1991-ben ratifikálta az Egyezményt, amely így kötelező erejűvé vált hazánkban. Magyarország Alaptörvénye kiemelt védelemben részesíti a gyermekkort. Kimondja, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Deklarálja továbbá, hogy a szülők kötelesek gondoskodni kiskorú gyermekükről. A gyermekek jogainak minél szélesebb körű biztosítása érdekében több törvény is módosult az elmúlt években, valamint figyelemfelhívó kampányokra is sor került hazánkban.

Magyarországon is jelen vannak a gyermekeket érintő veszélyek is, ebből adódóan pedig mindazok a feladatok, amelyek a gyermeki jogok biztosítását jelentik, a mi kötelezettségünk, felnőtteké. A gyermekek jogai ugyanis csak úgy érvényesíthetőek, ha a felnőtt társadalom tagjaira, intézményeire nézve jogszabályokban foglalt kötelezettségeket írnak elő és tartatnak be.

Magyarországon minden állampolgárnak lehetősége van jelezni, ha gyermekbántalmazást észlel. A gyermekvédelmi-, oktatási-, egészségügyi intézményekben dolgozóknak és a hatóságoknak kötelességük jelezni, ha gyermekbántalmazás, gyermeket veszélyeztető helyzet jut tudomásukra.

Amennyiben Ön tudomással bír a környezetében olyan gyermekről, akinek alapvető jogait korlátozzák, vagy attól megfosztják, kérjük jelezze hatóságunknak az ingyenesen hívható 107, 112 telefonszámokon, vagy vegye fel a kapcsolatot és jelezze az észlelteket az alábbi szakemberek, szervezetek valamelyikének:

Gyermekjóléti Szolgálatok,
iskolai gyermek és ifjúságvédelmi felelős,
óvodai, iskolai szociális munkások
iskolapszichológus,
iskolai védőnő,
Kék Vonal Gyermek és Ifjúságvédelmi Telefonszolgálat (116 111 az egész országból ingyenesen hívható).

„Mi hasznom benne? – én nem kérdezem,

Csak ültetek a jövő nemzedéknek!”

„A világ olyanná alakul, amilyenné a fiatalságot nevelik.”
JÓKAI MÓR

Mese gyerekeknek

https://fb.watch/n3E-vnFd2b/

“A gyerekek azzal a bizalommal születnek Hozzád, hogy szeretni fogod őket, ezért bármit is csinálsz, bárhogyan is bánsz velük, nekik az a szeretet.

Ha kegyetlen vagy velük, azt fogják hinni, az a szeretet.

Ha kiabálsz velük, azt fogják hinni, az a szeretet.

Ha nem törődsz velük, azt fogják hinni, az a szeretet.

Ha otthagyod őket, azt fogják hinni, az a szeretet.

És ha kedves vagy velük, azt fogják hinni, az a szeretet.

És ha gyengéd vagy velük, azt fogják hinni, az a szeretet.

És ha figyelsz rájuk, azt fogják hinni, az a szeretet.

És ha szorosan átöleled őket, azt fogják hinni, az a szeretet.

Mert nem tudunk semmilyen létező dologra rámutatni és azt mondani, „Ez a szeretet,“ ezért Te fogod megtanítani nekik minden nap, amikor velük vagy, hogy mi az.

És majd egy napon, amikor valaki úgy fog velük bánni, ahogyan Te bántál velük, azt fogják mondani,

„Ez a szeretet!“

Ezért tanítsd őket jól.

Bármit is tanítottak Neked mások…”

(Iain S. Thomas)

Nagyon tanulságos történet!

Nem ártana minden osztályban megcsinálni!!

A gyerekek mit sem sejtettek, amikor meglátták a tanárt, kezében egy gyönyörű, kerek, piros almával. Az almát magasra emelte és azt kérdezte:

– Mi ez itt?

– Egy ropogós alma – felelte az egyik gyerek mosolyogva.

– Megennéd?

Volt egyszer egy tanár, akinek az osztályában a gyerekek folyton bántalmazták egymást – csúfolódtak, gúnyneveket aggattak egymásra, kiközösítették társaikat. A tanár sok mindennel próbálkozott, de sikertelenül, mindaddig, amíg egy hétfő reggelen beállított az osztályba, kezében egy almával. Ez a nap mindent megváltoztatott.

– Meg – csillant fel a diák szeme.

A tanár viszont fura dolgot művelt: az almát letette a földre. Ekkor hirtelen csend lett az osztályteremben. A tanár az alma köré, egy körbe vezényelte a gyerekeket, majd a lehető legfurább dolgot mondta:

– Ma almafocit fogunk játszani! – jelentette ki a gyerekek nagy döbbenetére. – Gyerünk, rúgjátok egymásnak az almát!

Tetszett a játék a gyerekeknek, vidáman rúgták egymásnak az almát. Volt, aki sajnálta és csak óvatosan gurította arrébb, volt, aki viszont jókorát belerúgott, hogy csak úgy repült és pattogott az alma a földön. Néhány perc után a tanár lefújta a meccset és mindenki visszaült a helyére. A tanár felvette az almát a földről és a gyerekek elé emelte:

– Mit láttok?

– Egy almát! – kiáltották a gyerekek kórusban. – Egy pocsék labdát – szólt bele az egyik lókötő a hátsó sorból.

– Megennéd? – kérdezte a tanár ugyanattól a fiútól, aki kissé vonakodva bólintott egyet. – Rendben – folytatta a tanár s az almát a katedrára helyezte -, visszatérünk erre később.

A „később” végül néhány órára rá volt, amikor is a tanár újra kezébe vette az almát. Ezúttal egy határozott mozdulattal az almát kettéroppantotta, majd a két oldalát az osztály felé fordította.

– Megennéd? – kérdezte a tanár a fiútól, aki undorodva bámult az alma megbarnult húsára.

– Nem – sütötte le a szemét.

– Látjátok, ez történik, amikor valakivel csúfolódtok. Amikor gúnyneveket szórtok egymásra. Amikor valakit kiközösítetek, mert valamiért más, mint ti. A felszínen nem sok látszik, még jót is nevettek közben. De az az ember legbelül megsérül, talán annyira, hogy soha nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt. Tiszteljétek egymást.

A két fél almát visszatette a katedrára és még jó néhány napig ott hagyta emlékeztetőül a gyerekeknek, míg az alma teljesen elrothadt és bűzleni kezdett.

Tiszteljétek egymást – mondta még egyszer, mielőtt kidobta az almát a kukába.

Ez a tanár egy csodálatos leckét adott, hiszen ezek a gyerekek egy életre megjegyezték, hogy a szavaiknak milyen súlya van, szándékosan egyikük sem bántott többé senkit.

A bántalmazás jelensége sajnos nem néhány elszigetelt eset, sokkal inkább mindennapos esemény. Az online világ ezen mit sem segített, sőt tetézi a bajt. Mindig is szükség volt arra, hogy harcoljunk a bántalmazások ellen, ezért tanítsuk a gyerekeinket a másság elfogadására, ahelyett, hogy kiemelnénk és negatív megvilágításba helyeznénk azokat. Tanítsuk meg őket a toleranciára, a kedvességre és a szeretetre – ha nem másért, akkor azért, mert soha nem tudhatjuk, akár ők is lehetnek a bántalmazók áldozatai.

Minden tanító nénivel/ bácsival felovastatnám az első szülőiértekezleten

Pár nap, és kezdődik az iskola. Úgy érzem, most újra – és mindenkor – aktuális lett a Cseresznyefa…

Pelesz Alexandra – Cseresznyefa

Megint beesteledett. Sötét van, és én nem szeretek sötétben lenni. Főleg nem egyedül. Ma újra nem játszottunk, pedig reggel megígérted, amikor kiraktál a suli előtt a kocsiból. Emlékszel, azt mondtad, ha ügyes leszek, figyelek, nem leszek rossz és nem hozok rossz jegyeket, akkor este játszani fogunk. Mi, együtt. Talán még apa is.

Hét óra volt, amikor kiszálltam reggel a kocsiból. Volt még egy óra, hogy a többiekkel játsszak, mielőtt becsengettek. Már nagyon kezdtünk unatkozni, ezért tartottunk egy futóversenyt a folyosón. Nagyon élveztük, még kiabáltunk is örömünkben, amikor beért a győztes a célba. Sajnos a tanító néni is kiabált, de ő nem örömében. Ő azt kiabálta, hogy azonnal adjuk oda a tájékoztatónkat. Sírnom kellett, és a többiek kinevettek, hogy emiatt sírok. De én azért sírtam, mert te azt mondtad, hogy csak akkor játszol velem, ha jó leszek. Kaptam egy beírást. Nem voltam jó.

Utána már minden órán ezen járt az eszem. Csak úgy kattogott. Aztán nagyot kattant attól is, ahogy a tanító néni rákoppintott a fejemre. Mérgesen nézett rám, és azt hajtogatta, hogy már megint nem figyeltem, és hiába szólított fel, nem folytattam az olvasást. Oda kellett adnom a tájékoztatómat. Kaptam egy feketepontot. Megint sírtam, és megint mindenki kinevetett. Olyan mérges lettem, hogy belerúgtam a padba, mire a tanító néni még mérgesebb lett, mint amilyen én voltam.

Most már biztosan nem játszol velem este. Csak erre tudtam gondolni.

Délután, amikor az udvaron voltunk, megvertem az egyik osztálytársamat. A Balázst. Mert megint kinevetett amiatt, hogy sírtam. Ezután már nem is kérték el a tájékoztatómat, csak azt mondták: be kell hívatni a szüleit ennek a gyereknek.

Soha többé nem fogsz játszani velem, igaz?

Úgy vártam a négy órát, hogy hazamehessek végre veled. Aztán eszembe jutott, hogy előbb még elviszel a matektanárhoz, akinél ott kell maradnom másfél órát, mert nem kaphatok rossz jegyet. Te addig vásárolni mentél. Bárcsak veled mehettem volna! Hogy felálljak a bevásárlókocsi hátuljára, és halljam a hangodat, ahogy sorolod, hogy mit kell venni. Bárcsak foghattam volna a kezed a pénztárban, amíg vártál, ahelyett, hogy a matekfeladatokat csináltam.

Olyan lassan telt el a másfél óra, hogy már majdnem sírtam. Újra. Csak mert hiányoztál. És mert féltem, hogy mit fogsz mondani, ha odaadom a tájékoztatómat. Már nem is tudom hányadik feketepont a héten. Csak azt tudom, hogy eggyel kevesebb, mint amennyi beírás.

Végre értem jöttél, és annyi mindent mondtam volna, főleg azt, hogy egész nap rád gondoltam és hiányoztál, és szeretlek. De végül nem mondtam semmit, csak bámultam ki a kocsi ablakán, és rettegtem, hogy mi lesz, ha hazaérünk és nekem oda kell adnom a tájékoztatómat.

Aztán nem kellett odaadnom, mert nem jutott eszedbe, hogy bele szeretnél nézni. Mondtad, hogy menjek a szobámba, ne legyek itt láb alatt, amíg kipakolod a szatyrokat, kiszeded az edényeket a mosogatógépből, kiteregeted a ruhákat, készítesz vacsorát. Pedig én úgy szerettem volna a lábad alatt lenni. Adogatni a mosógépből a zoknikat, hogy ne kelljen mindegyikért lehajolnod. A tányérokat is adogattam volna. Bármit megtettem volna, csak hogy a lábad alatt lehessek. De mivel azt kérted, hogy jöjjek a szobámba, hát bejöttem.

Leültem az ágyamra és végignéztem a polcokon lévő játékaimon. Gondolkoztam, mit csináljak, egyedül. Vannak társasjátékok, nem is kevés! Hotel, Monopoly, Ki nevet a végén, Zingo. Csak olvastam sorban, mik vannak a dobozokra írva. Ezekkel nem tudok egyedül játszani. Csak veled tudnék, vagy apával. De ő még haza se ért. Mit is mondtál a kocsiban? Hogy későn jön, mert ha nem végez el időben, valami ködösbért kell kifizetnie? Nem tudom, mi az, de biztosan nem jó, ha ez miatt ott marad. A legokat már megépítettem milliószor, nincs kedvem újra nekiállni. Könyvek. Nincs kedvem olvasni. Jobb lenne, ha te olvasnál nekem. Ceruzák, filcek, zsírkréta. Minek rajzoljak? Neked szoktam rajzolni. Aztán, miután egy órán keresztül rajzolom, úgy, hogy már megfájdul a szemem és már sajognak az ujjaim is, hogy olyan szépen kiszínezzem, hogy biztosan tetsszen neked, te egy gyors pillantással elintézed, miközben fülig érő szájjal mondod, hogy „gyönyörű”. De szerintem meg se nézed. Nem is láttad rajta a múltkor azt a pici katicát, aki a virágon mászott. Nem láttad a kisfiú kezében a szív alakú lufit, amire az volt írva: szeretlek anya! Nem láttad, hogy még cseresznyéket is rajzoltam a fára, mert annyira szereted a cseresznyét. Megszámoltam, hatvannégy darabot rajzoltam rá, csak neked! A fűszálak közé még csigákat is rajzoltam, nem volt könnyű. Láttad őket?

Aztán utána, amikor este kidobtam a szemetesbe a papírzsebkendőt, amibe kifújtam az orrom, (mert sírtam, amiért nem játszottunk aznap sem), megláttam, hogy összegyűrve bent van a többi szemét között ez a rajz, amire én hatvannégy cseresznyét rajzoltam, meg katicabogarat.

Nincs kedvem rajzolni.

Lehajtom a fejem az íróasztal fölé, a naplóm fölé, és újra sírok. Fiú létemre, megint csak sírok. Lepottyan egy könnycseppem a napló lapjára és szétfolyik rajta. A többit már inkább letörlöm, hogy ne csöppenjen rá.

Aztán mégis érkezik egy újabb. De ez honnan? Hiszen én letöröltem! Az enyém nem lehet.

Hátranézek, és a fejem felett áthajolva anya olvassa a naplómat. Az ő könnye pottyant le az előbb. Aztán újra és újra, csak úgy hullanak a könnyek, hogy teljesen átáztatják a naplóm oldalait.

Most meg miért sír? Megnézte a tájékoztatómat? Vagy felhívta a tanító néni? Vagy mi rosszat csináltam?

Aztán felhúz az asztaltól, és megölel, de úgy, hogy majdnem fáj. De nem érdekel. Én is ölelem őt, nagyon, lehet, hogy őneki is fáj.

– Kincsem, válassz egy társasjátékot, és hozd ki a konyhába. Tudunk ott is játszani, majd megkeverem két dobás között a pörköltet – mosolyog rám, de még mindig sír.

– Ha nincs kedved játszani velem, nem kell, anya. Ne sírj! – mondom neki, mert nem tetszik, hogy ilyen könnyes az arca. – Majd játszok valamit egyedül.

– Nem – nevet a könnyein át. – Hozz egy társast! De valami olyat, amit jó sokáig tart végig játszani – kacsint rám mosolyogva.

És én boldogan viszem a társast, és a konyhában játszunk, és közben anya azt is mondja, hogy most már megesküszik, hogy mindig így fog főzni, hogy közben velem játszik, és megkér rá, hogy majd segítsek neki leszedni a ruhákat, ha megszáradtak.

És arra is megkér, hogy rajzoljak neki egy cseresznyefát.

Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány

A világnak önazonos, boldog gyermekekre van szüksége, akik megtalálják a saját útjukat, a saját hivatásukat, amit szívvel-lélekkel tudnak végezni.

Csak az ilyen emberek tudják szebbé, boldogabbá tenni a világot.

„Akiben van tehetség, köteles azt kiművelni a legfelsőbb fokig, hogy embertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen. Mert minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud. Az igazi művészet az emberiség emelkedésének egyik leghatalmasabb eszköze, s aki azt minél több embernek hozzáférhetővé teszi, az emberiség jótevője!” Kodály Zoltán

Állatvédelmi Témahét

Ne felejts el jelentkezni az idei Állatvédelmi Témahétre! Nincs kötelezettség.

Kik regisztrálhatnak?

bölcsődék,

óvodák,

általános iskolák,

középiskolák,

gyermekotthonok,

szülők.

#állatvédelmitémahét#állatvédelempedagógia

„A jövő zöld generációjáért díj 2023” – pályázat pedagógusok számára a környezetvédelmi világnap alkalmából

Környezetvédelmi pályázatot indít a Fiatal Családosok Klubja a Zöld Követ Egyesület szakmai támogatásával a közoktatásban, köznevelésben dolgozó tanítók, tanárok, óvodapedagógusok, egyéb munkatársak fenntarthatóságért tett munkájának elismerése céljából.

Azoknak a környezetvédelem iránt elkötelezett pedagógusoknak szeretnénk elismerést nyújtani, akik különösen aktívak a fenntartható fejlődést szolgáló nevelés-oktatás területén. Akik munkájukkal, életszemléletükkel a diákjaik számára a társadalmi, ökológiai és gazdasági fenntarthatóság fontosságát közvetítik és ezáltal környezetvédelmi cselekvésre inspirálják a fiatalokat.

Hisszük, hogy a pedagógusokok erkölcsi támogatása és teljesítményük elismerése számunkra kötelesség, amely által megismerheti a hazai, környezetvédelmi oktatás-nevelésben kiemelkedő szakembereket a társadalom széles köre.

Tudjuk, hogy a tanárok ajtót nyitnak a tudás, a párbeszéd és a közösségépítés felé. Úgy segítenek naponta a diákoknak a kihívásokkal teli világban megfelelni, hogy ők is számos feladatot oldanak meg. Tekintettel arra, hogy az ő kezeik között formálódó, jövő generációnak várhatóan olyan környezeti körülményekhez kell majd alkalmazkodniuk és olyan környezeti problémákra kell majd válaszolniuk, amelyekhez az alapismereteket ma és itt szükséges megszerezniük, a pedagógusok szerepe a fenntarthatósági törekvések megvalósításában kulcsfontosságú.

Az első három díjazott 100.000 Ft, 75.000 Ft és 50.000 Ft díjazásban részesül, illetve az iskola, ahol tanít ingyen környezetvédelmi/személetformáló előadást vehet igénybe a Zöld Követ Egyesület megvalósításában. A pályázatban résztvevő összes pedagógus iskolája részt vesz egy sorsoláson is, ahol egy 150.000 ft értékű környezetvédelmi fejlődést biztosító tárgyi eszközt sorsolunk ki. Emellett várjuk a cégek felajánlásait is, akik fontosnak tartják a fenntartható fejlődést és szeretnék az ebben dolgozó pedagógusokat elismerni és segíteni. Ők különdíjat ajánlhatnak fel és adhatnak át a pályázat keretein belül.

A pályázatokat 2023. 10. 10-ig várjuk 2023. 10. 21-én, a Földünkért Világnapon lesz az eredményhirdetés. Ide kattintva adja le, kérjük a jelentkezését >>>

Tegyünk együtt egy zöldebb jövőért!

Jelentkezés

Aranyosi Ervin: Első nap az iskolában

Kedves Nagyi, eljött a nap,
már nagyon vár az iskola.
Köpenyt teríts a vállaimra,
s bátrabban megyek majd oda.

Varázsköpeny segíts tanulni!
Használni jól okos eszem,
Kedves Nagyi, te is meglátod,
anyut is boldoggá teszem.

Tanító néni megtanít majd,
s én boldogan írok, olvasok,
A szomszéd néni csak csodálja,
mikor majd fejben számolok.

Az oviból a sok barátom,
velem jön majd, együtt leszünk,
s okos kis emberekké válunk,
ügyesen rajzol kis kezünk.

Kedves Nagyi, egy kicsit félek,
biztass kicsit, mondj egy mesét.
Mikor te mentél iskolába,
Te is fogtad a Nagyid kezét?

Aranyosi Ervin © 2009-02-14.

Egy kis humor…

Tehetséges a gyerek? Akkor hagyd békén!

Zsenikultusz és következményei – nem könnyű tehetséges gyereknek lenni.

Kerényi Kata

2023. Augusztus 30.

Wolfgang Amadeus Mozartot minden idők egyik legnagyobb zeneszerzőjeként tartják számon. Munkássága számtalan más zenészre hatással volt és van a mai napig is. Zseni volt, olyan tehetség, amilyen évszázadonként csak egy-kettő születik, ez nem kétséges. Pályafutásával kapcsolatban sok részlet tudható, többek között az, hogy édesapjának, Leopoldnak mekkora szerepe volt Mozart karrierjében. Leopold, aki szintén zenével foglalkozott, hamar felismerte fia kivételes adottságait, és már egészen kicsi korától kezdve szigorú és igényes tanára volt a kis Mozartnak. Gyakran megverte a fiát, ha hibázott, vagy nem gyakorolt eleget: a gyerek csapongó figyelmét és érdeklődését szigorú keretek közé szorítva nevelt Mozartból céltudatos zenészt.  

Leopold módszerei ma már kétségtelenül kegyetlennek tűnnek, és bárkit megkérdeznénk arról, kell-e, lehet-e egy tehetséges gyereket erőszakkal kényszeríteni arra, hogy fejlődjön, a válasz egyértelmű és felháborodott „nem” lenne. Miközben ma is bevett gyakorlat zenésznek készülő kicsiket napi sok órás, monoton gyakorlásra sarkallni és minden más tevékenységet ennek függvényévé tenni; sportoló gyerekeket iskola előtt hajnalban és iskola után estébe nyúló edzésekre vinni, és közben elvárni tőlük, hogy jól is tanuljanak. Az érkező eredményekre visszamenőleg igazolásként tekintünk: nehéz volt, sok szenvedéssel járt, de lám, megérte! De vajon tényleg megéri minden esetben? És hogy érzik magukat közben azok, akiknek a bőrét ilyenkor a vásárra visszük: maguk a gyerekek?

Nem tehetséges, csak ügyes!

Gyarmathy Éva: „Hiába van tehetségpont hálózat, nagyon nehéz helyet találni a tehetséges gyerekeknek”

Az az igazság, hogy nagyon könnyedén dobálózunk a „tehetség” fogalmával ahhoz képest, hogy milyen ritka jelenségről van szó. A felmérések szerint valódi, kiemelkedő tehetséget mindössze az emberek öt százaléka hordoz. Ha valaki okos, szorgalmas, egyenletesen jól teljesít sok területen, akkor valószínűleg sikeres lesz – de ez nem tehetség.

Nem véletlen, hogy mostanában a gyerekekkel kapcsolatban óvatosabban fogalmaz a tudomány is, és tehetségígéretekről beszél inkább: több dolognak kell együtt állnia ahhoz, hogy valaki kibontakoztathassa, ami benne rejlik, és ezt egészen odáig el tudja vinni, hogy ennek látható, értékelhető eredménye legyen.

Joseph Renzulli már 1978-ban kimondta, hogy a tehetség nem az intelligencia függvénye. Ő három olyan tényezőt nevezett meg, amelyek együttes megjelenése szükséges ahhoz, hogy valakit tehetségként tarthassunk számon. Ezek az átlagon felüli, kiemelkedő képesség valamely területen, a feladat iránti elkötelezettség, és a kreativitás. Mindhárom együttes jelenléte adja azt a különleges együttállást, ami egy tehetségígéret valóra váltását eredményezi.

Azaz hiába kitartó valaki, ha nem kreatív, akkor nem tehetséges, csak szorgalmas; vagy hiába van tele forradalmian új, eredeti ötletekkel, ha azokat sosem viszi végig.

Ha egy szülő szeretné alakítani, hogy a gyereke kibontakoztathassa vélt vagy valós tehetségét, a három összetevő közül egyre tud csak úgy-ahogy hatni: a feladat iránti elkötelezettségre. Ezt tette Mozart apja is, amikor fizikai és érzelmi kényszert alkalmazva sarkallta fiát a rendszeres gyakorlásra, és ezt teszi minden edző, oktató és szülő, aki a gyerekek életét úgy alakítja, hogy mindent felülíró fontosságú legyen az, amiben a gyerek bizonyos szintű adottságokat mutat. Ha valaki tényleg zseniális, annak ez megoldja a jövőjét, a többiektől viszont elveheti a kihívások legyőzésének örömét.

Jelenet az Amadeus (1984) című filmből (Fotó: AMLF / The Saul Zaentz Company / Collection ChristopheL via AFP)

És az arány, csak emlékeztetőül: a gyerekek mindössze öt százaléka valóban tehetséges, így a maradék 95 százaléknak az jut, hogy vagy kötelességtudóan teljesít, és elég jóvá válik valamiben, de sosem kiemelkedővé, vagy frusztrálttá válik és egy idő után elmegy a kedve attól, amit eredetileg szívesen csinált. A legrosszabb esetben pedig akár össze is roppanhat az elvárások súlya alatt, és talajvesztetté válhat: olyan nem tudok lenni, mint amilyennek mások szerint kellene lennem, de akkor mire vagyok jó egyáltalán?

Győztesek kultusza

Nézzünk szembe vele: teljesítményfüggők vagyunk. Az alapján tekintünk valakit értékes embernek, hogy mit ért el az életben, és minél látványosabbak ezek az eredmények, annál inkább gondoljuk az illetőt jónak vagy elismerésre méltónak. Ha valaki nem feltűnően ügyes semmiben, akkor legalább legyen kreatív: indítson start-upot egy olyan ötlet alapján, ami még soha senkinek nem jutott eszébe, legyen szellemes társalgó vagy trükkösen találjon kiskapukat bármilyen helyzetben.

Ez a fajta elvárás hatalmas nyomást helyez mindannyiunkra, és azok, akik egyszerűen csak hasznos tagjai a társadalomnak, könnyebben érezhetik magukat értéktelennek.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a tehetség és a teljesítmény között nincs közvetlen összefüggés. Aki folyamatosan jól teljesít, az valószínűleg inkább elhivatott és szorgalmas, mint zseniális. Valójában a tehetségígéretek között viszonylag gyakori, hogy egyes területeken alulteljesítenek:

• vagy azért, mert egyáltalán nem érdeklik őket a hétköznapok kihívásai, és ezért időpocsékolásnak érzik energiát fektetni abba, ami csak fontos, de nem izgalmas;
• vagy azért, mert a fejlődésük annyira egyenetlen, hogy az egyik oldalon kiugró teljesítménnyel szemben egy másik területen kifejezetten lemaradnak a kortársaikhoz képest.

Ha ez éppen a társas érintkezés, akkor sokáig ki sem derülhet, hogy valamiben jók, mivel nincs meg az eszköztáruk ahhoz, hogy ezt megmutassák másoknak. Aki viszont egy kicsit jobban kommunikál, mint mások, azt hajlamosabb a közössége magasabbra értékelni, mint amennyire valójában tehetséges, ezzel olyan nyomást helyezve rá, amit sok esetben nehéz feldolgozni.

Sok családnak az is gondot okozhat, hogy egy idő után már a pénze után fut, mert annyi energiát, pénzt és időt fektetnek a jó adottságú gyerek tehetséggondozásába, hogy egy idő után már azt várják el, hogy mindez megtérüljön: tanulmányi eredményekben, sportsikerekben, művészi karrierben és az ezekkel járó lehetséges anyagi haszonban.

Ezen a ponton a gyerek már nem szállhat ki akkor sem, ha szeretne, mert a környezete hálátlannak vagy érzéketlennek tartaná miatta – holott csak önmaga szeretne lenni.

Fotó: Getty Images

Szász Marci története kétszer járta be a magyar sajtót. Egyszer akkor, amikor a kilencvenes években csodagyerekként bukkant fel a nyilvánosságban. Pillanatok alatt vált országos ismertségű, ünnepelt sztárrá, mindenki rajongott azért, milyen okos, mekkora a szókincse, milyen talpraesetten kommunikál a felnőttekkel, és még tüneményesen is néz ki. Másodszor akkor került a figyelem középpontjába, amikor kiderült, hogy sem tudós, sem feltaláló nem lett belőle, „csak” informatikus, aki teljesen hétköznapi életet él. Az ország nagy része csalódottan hördült fel: ez hogy lehet? Miközben Szász Márton visszatekintve azt mondja: nem jól azonosították annak idején, mire is képes.

Nagyon magas intelligenciahányadossal rendelkezett, kíváncsi volt arra, hogyan működik a világ, hamar megtanult olvasni, és szívesen töltött időt felnőttek társaságában – ennyi pedig elég is volt ahhoz, hogy zseninek kiáltsák ki, holott nem volt olyan kivételes adottsága, ami ezt indokolta volna.

Egy idő után (hiszen kivételesen intelligens), ezt maga is felismerte, és a rá nehezedő elvárásokkal nehezen tudott mit kezdeni. Az, hogy az ő története így alakult, nem az ő hibája. Minden gyereknek fontos, hogy elismerjék és szeressék, ő sem volt ezzel másképp. A zsenikultusz az, amivel sem ő, sem a környezete nem tudott mit kezdeni, és ami miatt úgy érzi, hogy csalódást okozott a világnak – ennek feldolgozásához viszont már nem kapott segítséget.

Elég csak szeretni, a többi majd alakul

„Szia, Kristóf vagyok. Tudod, mennyi háromezerszer háromezer?”

Daniel Tammet brit informatikus valóban zseni. Kivételes memóriája van, néhány hét alatt képes megtanulni egy idegen nyelvet, bonyolult matematikai összefüggéseket gondol végig néhány perc alatt a maga sajátos, vizualitáson alapuló gondolkodásmódján. Az ő legnagyobb szerencséje az volt, hogy a szülei egyszerűen csak szerették, és nem gyakoroltak rá különösebb nyomást. Tammet az önéletrajzában részletesen beszámol róla, hogy az apja és az anyja érdeklődéssel és humorral figyelték, hogyan fejlődik a fiuk, és a szűkös anyagi helyzetükhöz mérten mindent megadtak neki, amit ő maga jelzett igényként – esélyük sem volt, hogy értsék, vagy követni tudják Daniel furcsa, egyenetlen fejlődését, de mindig nyitottan álltak hozzá.

Pedig Daniel nem volt könnyű gyerek: kényszeres viselkedésformákat mutatott, epilepsziás rohamai voltak, nehezen kommunikált a kortársaival, és mindig nagyon megviselte, hogy mások nem értik meg. 25 éves volt, amikor Asperger-szindrómával diagnosztizálták: ez sok mindenre adott utólag magyarázatot, de nem jelenti automatikusan, hogy ennek köszönheti a képességeit. Daniel egyszerűen csak abban a bizonyos öt százalékban van. És minden különösebb családi nyomás nélkül válhatott azzá, aki. Olyan sodró erejű benne a belső hajtóerő, hogy azzal semmiféle külső elvárás vagy kényszer nem vetekedhet.

Daniel Tammet (FOTÓ: LIONEL BONAVENTURE / AFP)

Vekerdy Tamás azt írta, hogy nem az teljesít majd igazán jól a „kemény, versengő, taposó” felnőttéletben, akit már gyerekkorában is „kemény, versengő, taposó” körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg.

Az fogja jól bírni az élet megpróbáltatásait és az lesz eredményes, aki gyerekkorában jól érezhette magát a bőrében, érzelmi biztonságban nevelkedett, önbizalmát megerősítették, nem hagyva, hogy a külvilág (esetleg az iskola) tévesen értelmezett fölösleges követelményekkel túl korán megtörje. Akit megvédtek a külvilággal szemben.

Ha valaki átütő erejű tehetség, akkor addig nem nyugszik, amíg meg nem találja a maga útját. Ehhez megérdemel minden segítséget és támogatást, de nem elvárásokat – hiszen a saját magával támasztott elvárásai éppen elég grandiózusak és nyomasztóak, sokszor a teljes összeroppanásig szorongatóak. Aki pedig egyszerűen csak ügyes vagy okos, az jó, ha sokféle lehetőséget kap, amiből szabadon választhat. A társadalmat nem az ötszázaléknyi zseni működteti és viszi sikerre, hanem a 95 százaléknyi átlagember – és köztük akadnak szép számmal olyanok, akik néhány dologban jobbak, mint mások.

Tanácsok szülőknek

Dicsérd meg gyermeked, legyél büszke rája,

mert mikor így teszel, az őt inspirálja!

Nagyon fontos neki, ha te hiszel benne,

nélküled elárvult és hitetlen lenne!

Bátorítsd, adj erőt, légy a hátterében,

tudja, számíthat rád, mikor megkér szépen!

Ne korhold, ne bántsd meg érzékeny szép lelkét,

bosszúsággal sose vond el a figyelmét.

Mutass neki példát, legyél példaképe,

s figyeld, hogy utána a nyomodba lép-e?

Pátyolgasd az álmát, hadd váltsa valóra,

s ne az álmaidról szóljon minden óra!

Ne teneked kelljen szépen megfelelni,

engedd őt a saját ösvényére lelni!

Nem arra született, hogy helyetted éljen,

hanem, hogy egy saját világot reméljen!

Tedd hát jó szülőként azt, ami a dolgod,

engedd, hogy hadd legyen felhőtlen és boldog!

Szeretetet adj hát, s engedd, hogy vezesse,

hagyd, hogy saját útját szabadon keresse!

Nem azért született, mert adósod neked,

s nem a tulajdonod a saját gyermeked!

Azért jött, hogy saját életét megélje,

boldogságát, jussát elvárja, remélje!

A te dolgod inkább, hogy megtanítsd a jóra:

emberiességre, támogató szóra!

Tudjon felelősen magáért kiállni,

mutasd meg, amit tudsz, hogyan kell csinálni!

Sose kösd rabláncra büszkén szálló lelkét,

légy a fényszórója, irányítsd figyelmét!

Tanulj te is vele, néha tanulj tőle,

s engedd hadd szaladjon időnként előre.

Vigyázz, ne add tovább szüleid hibáit,

ami neked is fájt, neki sem hiányzik.

Keress jobb megoldást, válasz könnyebb utat,

olyat, melyet szíved szeretettel mutat.

Aranyosi Ervin

Még meg sem kezdődött az iskola, de már versenyre hívunk Benneteket gyerekek!

Csak nem minden tantárgyból!

Hebe Kft.

 Olvasóversenyünk célja az, hogy olyan alkotó szellemű gyerekeknek nyújtsunk szórakoztató időtöltést, akik szeretnének egy-egy mesében, regényben elmélyülni.

Várható feladattípusok:

– a kisebbeknek rajzolás, makett és bábkészítés, rajzfilmnézés,

– a nagyobbaknak kreatív írás teszi színesebbé a versenyt.

Őszi olvasóversenyünkön 14 könyv közül lehet választani. Nagycsoportos óvodáskortól 12. osztályos korcsoportig várjuk a gyerekeket és mentoraikat.

Szabó Lőrinc: IMA A GYERMEKEKÉRT

Fák, csillagok, állatok és kövek

szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt

eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,

szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,

szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,

vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,

fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,

tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,

csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok,

tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,

vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,

De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,

tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:

szeressétek, akiket szeretek.

Marie Montessori volt az a pedagógus, aki forradalmasította a gyereknevelést a 20. században, és módszereit még ma is sok szülő alkalmazza.

Megfogalmazott néhány szabályt, amelyet minden szülőnek ismernie kellene, és amelyeket nem ártana évente legalább egyszer újraolvasni.

1. A gyerekek abból tanulnak, ami körülveszi őket.

2. Ha sokat kritizálsz egy gyermeket, megtanul ítélkezni.

3. Ha rendszeresen dicsérsz egy gyermeket, megtanul értékelni.

4. Ha ellenségeskedést mutatsz egy gyermeknek, megtanulja, hogy erőszakos legyen.

5. Ha őszinte vagy a gyermekkel, megtanulja, mit jelent az igazság.

6. Ha gyakran kinevetnek egy gyermeket, félénk lesz.

7. Ha a gyermek biztonságban érzi magát, megtanul bízni és hinni másokban.

8. Ha egy gyermeket gyakran megszégyenítenek, megtanulja hibásnak, bűnösnek érezni magát.

9. Ha egy gyermeket elfogadnak, megtanul bízni önmagában.

10. Ha gyakran vagyunk engedékenyek egy gyerekkel, abból türelmet tanul.

11. Ha támogatjuk a gyereket, megtanul bízni önmagában.

12. Ha egy gyermek barátságos környezetben él, és hasznosnak érzi magát, megtanul szeretetet találni a világban.

13. Ne mondj rosszat a gyermekedről, akkor sem, amikor melletted van, és a háta mögött sem.

14. Koncentrálj a gyermekedben lévő jó fejlesztésére, hogy egyszerűen ne maradjon hely a rossznak.

15. Mindig hallgasd meg a gyermekedet és válaszolj neki, amikor kérdéssel fordul hozzád.

16. Tiszteld a gyermekedet akkor is, ha hibát követett el, mert képes rá, hogy később kijavítsa a hibáit.

17. Segíts a gyerekednek, ha válaszokat keres, és légy nélkülözhetetlen a számára, ha sikerült egyedül megtalálnia, amit keresett.

18. Segíts a gyermeknek elsajátítani azt, amit korábban nem tudott. Ezt gondoskodás, béke és szeretet terjesztésével tedd meg.

19. Amikor a gyermekedhez fordulsz, tedd ezt a tőled telhető legjobb módon. Add neki a legjobbat magadból.

EGY SZÜLŐ MONOLÓGJA GYERMEKÉHEZ!

– Életet adtam neked, de nem élhetem le azt helyetted,

– Taníthatlak, de nem kényszeríthetlek arra, hogy tanulj.

– Szabadságot biztosíthatok számodra, de neked kell számot adnod arról, hogy mire használod.

– Elvihetlek a gyülekezetbe, de nem juthatok hitre helyetted.

– Tanácsot adhatok neked, de azt nem fogadhatom meg helyetted.

– Szerethetlek, de nem kényszeríthetem rád a szeretetemet.

– Taníthatlak arra, hogy adakozó légy, de nem kényszeríthetlek rá arra, hogy áldozatkész, irgalmas légy.

– Tanácsolhatom, hogy kit válassz barátodnak, de nem kereshetek barátot számodra.

– Tanácsolhatlak a szexualitásban, de nem tarthatlak meg tisztának.

– Figyelmeztethetlek az alkohol veszélyére, de nem mondhatok le helyetted a szeszes italról.

– Figyelmeztethetlek a kábítószer veszélyére, de nem tarthatlak vissza attól, hogy ne használd.

– Beszélhetek neked magasröptű célokról, de nem érhetem el azokat helyetted.

– Beszélhetek arról, hogy légy kedves, de nem kényszeríthetlek rá arra, hogy légy szeretetre méltó.

– Óvhatlak a bűntől, de nem lehetek helyetted erényes.

– Szerethetlek, mint gyermeket, de nem kényszeríthetlek arra, hogy Istennel élj.

– Beszélhetek neked az Úr Jézusról, de nem kényszeríthetlek arra, hogy Őt életed Urának fogadd el.

– Elmondhatom neked, hogyan kell élned, de nem adhatok neked örökéletet.

– Imádkozhatok érted, de nem imádkozhatok helyetted!

„Az így nevelt gyermek boldog, bátor, bízik önmagában. Érzelmekben gazdag, segítőkész, gyermekkora derűs, hiszen érzi, hogy szeretik.”

Maria Montessori

Egy este egy unoka a nagyapjával beszélgetett , egyszer csak hirtelen megkérdezte:
– Nagyapa, hány éves is vagy?
A nagyapa így válaszolt:
– Hadd gondolkozzam egy kicsit! A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép, és a kontaktlencse előtt születtem. Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya.

• Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a szárítógépet (a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre).
• Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású utasszállító repülőgépek.
• Nagyanyád és én összeházasodtunk és azután együtt éltünk, és minden családban volt apuka és anyuka.
• Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia előtt születtem.
• Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az orvos vér-vagy vizeletvizsgálatra küldte őket.
• 25 éves koromig minden rendőrt és férfit ‘uram’-nak szólítottam, minden nőt pedig ‘asszonyom’-nak vagy ‘kisasszony’-nak.
• Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek.
• Az én időmben ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra, a gyerekek és a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy átadják neki a helyüket, de ha állapotos volt, a helyére kísérték és – ha kellett – megváltották a jegyét és odavitték neki.
• A nő elsőként lépett liftből ki; alátolták a széket, hogy leülhessen egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nőt, hogy ne állt volna fel, ha éppen ült. Kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját, és a férfi segített neki levenni a kabátját.
• Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény bizonyítéka volt a lány tisztasága a férj számára. A mi életünket a tízparancsolat, a józan ész, az idősebbek és az érvényes törvények tisztelete szabályozta.
• Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért.
• A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel és barátokkal.
• Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is beszélve.
• Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH rádióról, kazettákról, CD-ről, DVD-ről, elektromos írógépekről, számológépekről (még mechanikusakról sem, hát még hordozhatókról).
• A ‘notebook’ jegyzetfüzet volt.
• Az órákat naponta felhúzták.
• Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzők a háztartási gépeken.
• Gépeknél tartva: nem voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú sütők, se ébresztőórás rádiók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk.
• Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek. Csak fekete-fehér képek voltak, előhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott. Színes képek nem léteztek.
• Nem hallottunk Pizza Hutról vagy McDonald’sról, se az instant kávéról, se a mesterséges édesítőkről.
• Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak.
• Nem volt Facebook, ki kellett mennem az utcára, hogy ténylegesen írhassak valaki falára
• Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen. És most mondd, szerinted hány éves vagyok!

– Hát, nagyapó, biztosan több, mint 200! – felelt az unoka.

– Nem, kedvesem, csak 60!

A csendes tragédia …

Annak idején Kopp Mária magyar orvos, pszichológus egy magánbeszélgetésben azt mondta, hogy Európát nem a harmadik világháborútól, hanem a semmittevésben felnövő, saját kontrollálatlan vágyainak odavetett generációktól félti! Sajnos, felnőtt egy olyan generáció, amelynek egy részét nem lehet feladatokkal terhelni, mert unja, s mindjárt továbbáll! Ezek a fiatalok, mivel kitartó munkát sem az iskolában, sem az életben nem végeztek, nem is tudnak maguknak parancsolni, más véleményét elfogadni még kevésbé, így a házasságban, családi életben, de a munkahelyen is nagyon sok kudarccal találkozva megkeserednek. Érdemes az alábbi írást ilyen szempontból elolvasni! Ne okozzunk szeretetből, könnyelműségből maradandó kárt gyermekeinknek!

A mostani kor otthonaiban van jelen ez a csendes, de annál szomorúbb tragédia, amely a szemünk láttára ragadja el a nekünk legkedvesebbet: a gyermekeinket. Ők ugyanis szörnyű mentális állapotban vannak! A legutóbbi 15 év statisztikájából egyértelműen kiviláglik, hogy a gyermekek pszichológiai rendellenességei egészen elképesztő mértéket öltenek: minden ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved; a figyelemhiányos rendellenességek száma 43, a serdülőkori depressziós betegségeké 37 százalékkal, a 10–14 éves gyermekek körében az öngyilkossági arány 200 százalékkal nőtt.

Igen, az a valóság, hogy – bár fáj ezt saját magunknak is bevallani – egyedül mi, szülők vagyunk a hibásak, nekünk kell segíteni a gyermekünknek. A modern kor gyermekei nem élik meg az egészséges gyermekkor élményét, ehhez tartozna például: az érzelmileg elérhető, megközelíthető szülők; egyértelműen meghatározott határok és erkölcsi minta, felelősség; kiegyensúlyozott étrend, megfelelő mennyiségű és minőségű alvás; megfelelő mennyiségű, szabadban eltöltött aktív mozgás; kreatív játékok, a közös, önfeledt szabadidő eltöltése.

Ehelyett a gyerekek ezt látják: örökké elfoglalt szülők; a végletekig kényeztető szülők, akik mindent megengednek a gyermeküknek; az érzés, hogy „nem kellesz senkinek”; kiegyensúlyozatlan étrend és hiányos alvás; „otthonülős” életmód…

Végtelen stimuláció, technológiára alapuló szórakoztató eszközök hada, az igények azonnali kielégítése. Hogyan lenne lehetséges, hogy ilyen körülmények között egy mentálisan egészséges gyerek nőjön fel? Természetesen sehogy…

Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünknek valóban egészséges és önfeledt gyermekkora legyen, akkor vissza kell térnünk egészen az alapokig:

− Állítsunk fel korlátokat, közben ne feledjük, mi a gyermekeink szülei és nem barátai vagyunk.

− Azt biztosítsuk a gyermekünknek, amire szüksége van, és ne azt, amit szeretne.

− Biztosítsunk számára egészséges ételeket és korlátozzuk a nassolást.

− Naponta legalább egy órát töltsünk a természetben.

− A családi, közös vacsora alatt felejtsük el az elektronikai eszközök nyomogatását.

− Rendes, asztali játékokkal játsszon a gyerek.

− Minden napra kapjon valamilyen feladatot, például: beágyazás, a játékok összeszedése játszás után, kiteregetés, táskák elrendezése, megterítés stb.

− Mindennap ugyanabban az időben feküdjön le, és tiltsuk meg neki, hogy az ágyba vigye a különböző eszközöket, tárgyakat.

− Tanítsuk meg a felelősségtudatot és az önállóságot. A kis sikertelenségektől ne védjük meg őket. Ezzel megtanítjuk megbirkózni a nehézségekkel, leküzdeni az akadályokat.

− Ne csomagoljuk össze, illetve vigyük a gyermek helyett az iskolatáskát. Ne vigyük neki az iskolába az otthon hagyott ételt, házi feladatot stb. Ha elmúlt 5 éves, ne tisztítsuk meg neki a banánt se. Tanítsuk önállóságra. Tanulja meg, mi az a türelem, és adjunk neki esélyt, hogy a szabad idejét valóban szabadon töltse el. Ezalatt kissé unatkozhat, ami arra sarkallja majd, hogy alkotótevékenységet végezzen.

− Az élet ne csak szórakozásból álljon. Ne vegyük körül gyermekünket állandóan technikával, hogy addig se unatkozzon. Semmilyen oda nem való tárgy ne legyen az asztalon, amikor étkezésről van szó. Akkor se, ha autóban vagy étteremben ül, vagy akár az üzletben vagyunk vele. Ezzel arra ösztönözzük a gyermek agyát, hogy gondolkozzon és kitaláljon valami unalom­űzőt.

− Legyünk ne csak fizikálisan, de emocionálisan is elérhetőek gyermekünk számára.

− Tanítsuk meg neki, mik is azok a szociális készségek.

− Ne a telefonon lógjunk, gyermekünkkel beszélgessünk.

− Tanítsuk meg, hogyan birkózzon meg a haraggal és az ingerültséggel.

− Tanítsuk meg kezet fogni, helyet átadni, megosztani valamit, együttérezni, illetve megfelelően viselkedni az asztalnál vagy beszélgetés közben.

− Tartsuk vele az érzelmi kapcsolatot: nevessünk rá, pusziljuk meg, csiklandozzuk meg, olvassunk neki, táncoljunk, ugráljunk vele, kússzunk-másszunk együtt.

Változtatni kell eddigi szemléletünkön, különben az egész utánunk következő generáció pirulákon fog élni, és ennek súlyos, nagyon súlyos, vissza már nem fordítható következményei fogják megmételyezni mindannyiunk jövőjét!

„A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat – de éli a nyugalmadat és derűdet is – ha valódi.”

(Müller Péter)

Azonban a kedd este megjelent Magyar Közlönyből kiderült, továbbra is 180 napos lesz a tanév, de egy héttel csúszik az évzárás.

Megjelent a Magyar Közlönyben a diákok és azok szülei által leginkább várt rendeletet, amelyből kiderül, hogyan lesznek a következő iskolai évben a szünetek.

Eszerint a 2023/2024. tanévben a tanítási év első tanítási napja 2023. szeptember 1. (péntek), az utolsó tanítási napja 2024. június 21. (péntek). A tanítási napok száma – a gimnázium, a szakgimnázium és a szakiskola kivételével – valamennyi intézménytípusban száznyolcvan nap.

Az iskola utolsó, befejező évfolyamán vagy befejező szakképzési évfolyamán az utolsó tanítási nap:

• középfokú iskolákban 2024. május 3. (péntek),
• a két évfolyamos, részszakmára való felkészítést folytató szakiskolákban 2024. május 31. (péntek).

A szünetek

Mint ismert, az új életpályatörvény a tanárok sávos bérrendszere mellett a tanév rendjének alakulásában is változásokat hoz. A hosszabb tanév hosszabb szünetekkel lesz kompenzálva, így a tanítási napok száma változatlanul 180 marad.

A legnagyobb iskolai szünetek az alábbiak szerint alakulnak:

• Az őszi szünet előtti utolsó tanítási nap 2023. október 27. (péntek), a szünet utáni első tanítási nap 2023. november 6. (hétfő).
• A téli szünet előtti utolsó tanítási nap 2023. december 21. (csütörtök), a szünet utáni első tanítási nap 2024. január 8. (hétfő).
• A tavaszi szünet előtti utolsó tanítási nap 2024. március 27. (szerda), a szünet utáni első tanítási nap 2024. április 8. (hétfő).

Az írásbeli érettségik május 6-tól kezdődnek, míg a szóbeliket június 5. és 12. között tartják.

„A gólya elment. Szent István király napján láttam utoljára a mezőn. Nem halásztak, csak álltak-álldogáltak elgondolkozva a fűben. A fecskék vidáman csapongtak fölöttük a levegőben. Azok még nem gondoltak akkor az elutazásra.

Furcsa két madár ez, hogy tavasszal mindig idejönnek a másik világrészből, ősszel meg mindig visszatérnek a másik világrészbe. De ott nem raknak fészket és nem költenek, csak itt minálunk.”

(Gárdonyi Géza: Isten veled gólyamadár – részlet)

Aranyosi Ervin: Gólyabúcsú

Összegyűltünk, búcsúzkodunk

indulásra készen.

Szemünk végigjáratjuk még

ezen a vidéken.

Hosszú útra indulunk és

lassan neki vágunk.

Ez a sorsunk – költözni kell –

ilyen a világunk.

Ám ez itt a szülőföldünk

nem hagyjuk el végleg.

A tél után, meglátod,

a gólyák visszatérnek!

Visszahúzza a szívünket

e gyönyörű ország,

csak a tél nem nekünk való

a fagyos valóság.

Ám, ha beköszönt a tavasz,

újra visszatérünk,

visszavár a szeretett táj,

hazánk és a fészkünk!

Petőfi Sándor: ŐSZ ELEJÉN

Üres már a fecskefészek
Itt az eszterhéj alatt,
Üres már a gólyafészek
Tetejében a kéménynek…
Vándor népe ott halad.

Ott a messzeség homályin,
Ott az égnek magasán.
Látom még, mint kis felhőket,
Vagy már nem is látom őket?
Csak úgy képzelem talán.

Elröpűlnek, elröpűltek,
Tavasz s nyár vendégei,
És őket már nemsokára
A kertek s mezők virága
S a fák lombja követi.

Mint szeszélyes hölgy, a mennybolt
Majd borul, majd kiderűl.
Ajka még mosolyg, s szemébe
Könny tolúl… ennek sincs vége,
S ajkán ujra mosoly űl.

Bús mosolygás és vidám könny!
Csodálatos keverék.
Észrevétlen karon fogja
És egy más világba vonja
A merengés emberét.

Órahoszat elmerengek,
És ha egy elejtett tárgy
Vagy harang, amely megkondul,
Fölriasztott álmaimbul:
Elmém, nem tudom, hol járt?

Szatmár, 1847. szeptember 1 – 7.

“A gyerekek azzal a bizalommal születnek hozzád, hogy szeretni fogod őket, ezért bármit is csinálsz, bárhogyan is bánsz velük, nekik az a szeretet.

Ha kegyetlen vagy velük, azt fogják hinni, az a szeretet.

Ha kiabálsz velük, azt fogják hinni, az a szeretet.

Ha nem törődsz velük, azt fogják hinni, az a szeretet.

Ha otthagyod őket, azt fogják hinni, az a szeretet.

És ha kedves vagy velük, azt fogják hinni, az a szeretet.

És ha gyengéd vagy velük, azt fogják hinni, az a szeretet.

És ha figyelsz rájuk, azt fogják hinni, az a szeretet.

És ha szorosan átöleled őket, azt fogják hinni, az a szeretet.

Mert nem tudunk semmilyen létező dologra rámutatni és azt mondani, „Ez a szeretet.”,

ezért te fogod megtanítani nekik minden nap, amikor velük vagy, hogy mi az.

És majd egy napon, amikor valaki úgy fog velük bánni, ahogyan te bántál velük, azt fogják mondani,

„Ez a szeretet.“

Ezért tanítsd őket jól.

Bármit is tanítottak Neked mások.”

(Iain S. Thomas)

„A pedagógus az egyetlen ember, aki megérintheti az örökkévalót, mert hatása nem tudni meddig ér. Míg él, emlékeznek rá. Holta után pedig legendává válik.”

Janikowszky Sándor

Aranyosi Ervin: Gyermeki fohász.

Drága jó Istenkém, hozzád szól fohászom:

Én még pici vagyok, nap közben csak játszom.

Próbálom követni szüleim példáját,

de gyakran úgy érzem, hogy nem jól csinálják.

Nem okoz örömet nekik a munkájuk,

csupa fáradtságos pillanat vár rájuk.

A kedvük is elmegy mire hazaérnek,

gyakran mondogatják, hogy már alig élnek.

Annyi sok a dolguk, s kevés idő jut rám,

pedig de jó lenne, értékelni tudnám,

ha velem lennének, s vidámak volnának,

s nem hinnék magukat keserves szolgának.

Drága jó Istenkém, velem mi a terved?

Nem véletlen adtál jó szívet, értelmet.

Ugye, nekem nem kell rabszolgává válnom,

elég, ha megélem dédelgetett álmom.

Letépem az élet boldogság-virágát,

szebbé téve magam és mások világát.

Nem koldusként élek, nem kuncsorgok máshoz,

mert tudom, holnapom jobbat, szebbet, mást hoz!

Annyi öröm ér majd, hogy adhatok másnak,

s ezt gondolom én az igaz gazdagságnak.

Mert, ki szívből szeret, szívből is tud adni,

annak könnyű lehet, embernek maradni!

Drága jó Istenkém, engedd, hogy szeressek,

s szeretetem által jó ember lehessek!

Szüleim válláról levegyem a terhet,

Drága jó Istenkém, támogasd e tervet!

Nem félni, szenvedni és meghalni jöttünk,

kell, hogy értelmes cél lebegjen előttünk!

Nem a túlvilágon van a te országod,

az ember gyermeked, s nem csak a jószágod.

Mutasd hát az utat, tanítsd meg szeretni,

ne akarja magát élve eltemetni,

találja meg mind, mind az ő boldogságát,

s tegye boldogabbá megfáradt világát.

„Ne tartsátok a katedrát se trónnak, se szószéknek! A tanító nem azért ül magasabban, hogy imádjátok, hanem, hogy jobban lássátok egymást. A tanító nem őrmester, és nem jóisten. Nem tud mindent, és nem is tudhat mindent. (…) A tanító nem varázsló, hanem kertész. Gondozni és ápolni tud, és fog is benneteket. Növekedni azonban magatoknak kell!”

(Erich Kästner)

„Ha a gyereket folyton bírálják, a lenézést tanulja.

Ha a gyerek állandó gyűlöletben él, a háborút tanulja.

Ha a gyereket mindig gúnyolják, a félénkséget tanulja.

Ha a gyereket folyton megszégyenítik, a bűntudatot tanulja.

Ha a gyereket tolerancia veszi körül, a türelmet tanulja.

Ha a gyereket folyvást bíztatják, a bizalmat tanulja.

Ha a gyereket biztonság veszi körül, a hitet tanulja.

Ha a gyerek teljesítményét elismerik, a megbecsülést tanulja.

Ha a gyerek jórészt helyesléssel találkozik, önmaga szeretetét tanulja.

Ha gyereket elfogadják, és barátságos légkörben él, megtanulja szeretni a világot.

A gyerekek azt élik, amit tanulnak!”

Robert Fisher

„A teremtés legnagyobb csodája a megszületett gyermek.

Meg kell tanítani gyermekeinket imádkozni, dolgozni és hazaszeretetre kell őket nevelnünk.

A gyermek egy nyitott szív, egy nyitott agy, az lesz belőle amivé formáljuk. Ha nemes feladatokat kapnak és magunk is úgy viselkedünk, akkor megnemesednek. „

Papp Lajos (1949) – szívsebész professzor, író

„Engem ne emeljen a magasba senki, ha nem tud addig tartani, míg tényleg megnövök. Guggoljon ide mellém, ki nem csak hallani, de érteni akar, hogy közel legyen a szívdobogásunk.”

(Birtalan Ferenc: Míg megnövök)

Annak idején Kopp Mária magyar orvos, pszichológus egy magánbeszélgetésben azt mondta, hogy Európát nem a harmadik világháborútól, hanem a semmittevésben felnövő, saját kontrollálatlan vágyainak odavetett generációktól félti! Sajnos, felnőtt egy olyan generáció, amelynek egy részét nem lehet feladatokkal terhelni, mert unja, s mindjárt továbbáll! Ezek a fiatalok, mivel kitartó munkát sem az iskolában, sem az életben nem végeztek, nem is tudnak maguknak parancsolni, más véleményét elfogadni még kevésbé, így a házasságban, családi életben, de a munkahelyen is nagyon sok kudarccal találkozva megkeserednek. Érdemes az alábbi írást ilyen szempontból elolvasni! Ne okozzunk szeretetből, könnyelműségből maradandó kárt gyermekeinknek! Szomorú szívvel, Csaba testvér.

A mostani kor otthonaiban van jelen ez a csendes, de annál szomorúbb tragédia, amely a szemünk láttára ragadja el a nekünk legkedvesebbet: a gyermekeinket. Ők ugyanis szörnyű mentális állapotban vannak! A legutóbbi 15 év statisztikájából egyértelműen kiviláglik, hogy a gyermekek pszichológiai rendellenességei egészen elképesztő mértéket öltenek: minden ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved; a figyelemhiányos rendellenességek száma 43, a serdülőkori depressziós betegségeké 37 százalékkal, a 10–14 éves gyermekek körében az öngyilkossági arány 200 százalékkal nőtt.

Igen, az a valóság, hogy – bár fáj ezt saját magunknak is bevallani – egyedül mi, szülők vagyunk a hibásak, nekünk kell segíteni a gyermekünknek. A modern kor gyermekei nem élik meg az egészséges gyermekkor élményét, ehhez tartozna például: az érzelmileg elérhető, megközelíthető szülők; egyértelműen meghatározott határok és erkölcsi minta, felelősség; kiegyensúlyozott étrend, megfelelő mennyiségű és minőségű alvás; megfelelő mennyiségű, szabadban eltöltött aktív mozgás; kreatív játékok, a közös, önfeledt szabadidő eltöltése.

Ehelyett a gyerekek ezt látják: örökké elfoglalt szülők; a végletekig kényeztető szülők, akik mindent megengednek a gyermeküknek; az érzés, hogy „nem kellesz senkinek”; kiegyensúlyozatlan étrend és hiányos alvás; „otthonülős” életmód…

Végtelen stimuláció, technológiára alapuló szórakoztató eszközök hada, az igények azonnali kielégítése. Hogyan lenne lehetséges, hogy ilyen körülmények között egy mentálisan egészséges gyerek nőjön fel? Természetesen sehogy…

Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünknek valóban egészséges és önfeledt gyermekkora legyen, akkor vissza kell térnünk egészen az alapokig:

− Állítsunk fel korlátokat, közben ne feledjük, mi a gyermekeink szülei és nem barátai vagyunk.

− Azt biztosítsuk a gyermekünknek, amire szüksége van, és ne azt, amit szeretne.

− Biztosítsunk számára egészséges ételeket és korlátozzuk a nassolást.

− Naponta legalább egy órát töltsünk a természetben.

− A családi, közös vacsora alatt felejtsük el az elektronikai eszközök nyomogatását.

− Rendes, asztali játékokkal játsszon a gyerek.

− Minden napra kapjon valamilyen feladatot, például: beágyazás, a játékok összeszedése játszás után, kiteregetés, táskák elrendezése, megterítés stb.

− Mindennap ugyanabban az időben feküdjön le, és tiltsuk meg neki, hogy az ágyba vigye a különböző eszközöket, tárgyakat.

− Tanítsuk meg a felelősségtudatot és az önállóságot. A kis sikertelenségektől ne védjük meg őket. Ezzel megtanítjuk megbirkózni a nehézségekkel, leküzdeni az akadályokat.

− Ne csomagoljuk össze, illetve vigyük a gyermek helyett az iskolatáskát. Ne vigyük neki az iskolába az otthon hagyott ételt, házi feladatot stb. Ha elmúlt 5 éves, ne tisztítsuk meg neki a banánt se. Tanítsuk önállóságra. Tanulja meg, mi az a türelem, és adjunk neki esélyt, hogy a szabad idejét valóban szabadon töltse el. Ezalatt kissé unatkozhat, ami arra sarkallja majd, hogy alkotótevékenységet végezzen.

− Az élet ne csak szórakozásból álljon. Ne vegyük körül gyermekünket állandóan technikával, hogy addig se unatkozzon. Semmilyen oda nem való tárgy ne legyen az asztalon, amikor étkezésről van szó. Akkor se, ha autóban vagy étteremben ül, vagy akár az üzletben vagyunk vele. Ezzel arra ösztönözzük a gyermek agyát, hogy gondolkozzon és kitaláljon valami unalom­űzőt.

− Legyünk ne csak fizikálisan, de emocionálisan is elérhetőek gyermekünk számára.

− Tanítsuk meg neki, mik is azok a szociális készségek.

− Ne a telefonon lógjunk, gyermekünkkel beszélgessünk.

− Tanítsuk meg, hogyan birkózzon meg a haraggal és az ingerültséggel.

− Tanítsuk meg kezet fogni, helyet átadni, megosztani valamit, együttérezni, illetve megfelelően viselkedni az asztalnál vagy beszélgetés közben.

− Tartsuk vele az érzelmi kapcsolatot: nevessünk rá, pusziljuk meg, csiklandozzuk meg, olvassunk neki, táncoljunk, ugráljunk vele, kússzunk-másszunk együtt.

Változtatni kell eddigi szemléletünkön, különben az egész utánunk következő generáció pirulákon fog élni…

(forrás: Metropolita.hu)

Cikk megjelenési időpontja: 2018-05-10 08:00

A szülők csak azt adhatják, amik bennük vannak. Ez minden nevelés alapja. Boldogtalan ember nem tud boldogot nevelni. Erős, derűs emberek nevelhetnek csak erős és derűs embereket. A szülők benső „megcsináltsága” az alapfeltétele minden nevelésnek. A nevelés: önneveléssel indul s azzal is fejeződik be.

Müller Péter

Tanítsátok meg a gyermekeknek,hogy a kenyér fele mindíg odaadható annak akinek nincs és éhes.Tanítsátok meg,hogy ne elforduljon a földön fekvőtől,hanem hajoljon le és nyújtson neki segítő kezet,ettől majd Ő is szárnyra kap!Tanítsátok meg a gyermekeknek,hogy nem minden út lesz járható,de ami számára van kijelőlve,azon repülni is képes lesz!Áldás!

Kedves Isten!

Egy csodálatos kis történet, hogy emlékezzünk arra, az élet valóban szép. Nem tudni, ki válaszolt, de az biztos, hogy van egy csodálatos lélek az amerikai levélposta hivatalnál.

Abbey, a 14 éves kutyánk a múlt hónapban meghalt. A rákövetkező napon a 4 éves lányom, Meredith zokogott és csak arról beszélt, hogy mennyire hiányzik neki Abbey. Megkérdezte, írhatnánk-e egy levelet Istennek, hogy amikor Abbey a Mennyországba érkezik, Isten felismerhesse. Azt válaszoltam, hogy szerintem is így kellene tegyünk és a lányom elkezdte diktálni a levelet:

Kedves Isten!
Megkérlek, vigyáznál a kutyámra? Tegnap halt meg és most ott van veled a Mennyországban. Nagyon hiányzik. Boldog vagyok, hogy nekem adtad őt, akkor is, ha végül nagyon megbetegedett. Remélem, hogy fogsz vele játszani. Abbey szeret a labdázni és úszni. Küldök róla egy képet, így amikor meglátod, tudni fogod, hogy Ő az én kutyám. Tényleg nagyon hiányzik…
Szeretettel Meredith

Beletettük a levelet a képpel együtt egy borítékba és megcímeztük:
Istennek, Mennyország
Feladónak ráírtuk a nevünket és a címünket.
Ezután Meredith jó pár bélyeget rárakott a borítékra mondván, hogy sok bélyeg kell ahhoz, hogy egy levelet a Mennyországba elvigyenek.
Aznap délután a lányom be is dobta a levelet a postai levélgyűjtő ládába. Pár nappal később megkérdezte, hogy vajon Isten megkapta-e már a levelet? Azt válaszoltam, hogy minden bizonnyal.
Tegnap az ajtó előtt a verandán találtunk egy aranyszínű papírba csomagolt dobozt, ismeretlen kézírással Meredithnek címezve. Meredith kinyitotta a csomagot. Volt benne egy könyv: Mr. Rogers – Amikor egy háziállat elpusztul. A belső oldalára oda volt ragasztva a felbontott boríték, benne a levéllel amit Istennek írtunk. A másik oldalon pedig a kép Meredithről és a kutyáról, és egy üzenet:

Kedves Meredith,
Abbey rendben megérkezett a Mennyországba. Igazán nagy segítség volt a kép, amit küldtél, rögtön felismertem őt! Abbey már nem beteg. A lelke itt van velem, mint ahogyan a te szívedben is mindig ott lesz. Abbey nagyon szeretett a kutyád lenni. Mióta nincs szükségünk a testünkre itt a Mennyországban, nekem sincs zsebem, ahova a képet, amit küldtél, eltehetném, így visszaküldöm neked ebben a kis könyvben, hogy neked is legyen valami, ami emlékeztet rá.
Köszönöm a csodálatos levelet és köszönöm anyukádnak, hogy segített megírni és elküldeni nekem. Csodálatos anyukád van! Személyesen választottam ki neked! Minden nap küldöm áldásaimat és emlékezz rá, hogy nagyon szeretlek!
Egyébiránt nagyon könnyen megtalálható vagyok. Ott vagyok, ahol szeretet van.
Szeretettel,
Ildikó Celebi IstenesForrásNet

Állatvédelmi Oktatás

  Felemeljük az #ÁllatbarátPedagógusok tehetségeit!

Hamarosan indul az Állatvédelmi Tehetségpont, ahol támogatjuk az állatvédelemben kiemelkedő gyermekeket.

További információért csatlakozz az Állatbarát pedagógusok (https://facebook.com/groups/allatbaratpedagogusok) csoportba.

#állatvédelempedagógia

Ha így neveljük fel gyermekeinket, már egy jobb világot építhetünk.

Tanulni soha nincs késő…